Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-23 / 70. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 23. Szalon 21 Product placement: manipulativ reklámstratégiák kész arzenálját vetik be ellenünk Művészet a fogyasztásért 40 és annyi: mit csinálsz az ágyban az iPadeddel? Gyakorlati igazság, hogy ha bármely termékpia­con a fogyasztók saját igénnyel állnak elő, az azért van, mert a marke­tingesek rosszul végzik a munkájukat. JANKOV1Č DÁVID A reklámszakemberek pedig az idők során egyre fondorlato­sabb taktikákkal álltak elő, hogy mesterségesen generálják a keresletet, és ezzel összefüg­gésben bizony elég hamar el­kezdték kiaknázni a tömegszó­rakoztatásban, jelesül a film- művészetben rejlő lehetősége­ket is. A jelenség, amelyről szó van, nem más, mint a product placement, vagyis termékelhe­lyezés névre keresztelt reklám- stratégia, amely egyben a filmművészet jelenkori trendjei közül messze a legetikátlanabb. Dióhéjban arról van szó, hogy egy vállalat anyagilag támogatja egy film elkészítését, amiért cserébe a termékei - mintegy véletlenszerűen - megjelennek a vásznon. Semmi új a nap alatt, mondhatnánk, ki ne emlékezne például arra, ahogy Tom Hanks Robert Ze­meckis Számkivetett című film­jében egy Wilson márkájú (és ugyanilyen nevű) röplabdával társalog. De eszünkbe juthat a Knight Rider beszélő Pontiac Firebirdje is. Ami megválto­zott, az az alkalmazás mértéke és manipulativ hatásfoka. De az aztán olyannyira, hogy - Jim Jarmusch filmjének címére is utalva - joggal vetődik fel a kérdés: vajon hol vannak az irányítás határai? Mindezt különösen aktuális­sá teszi az a tény, hogy nálunk is vetítik Judd Apatow legújabb, This is 40 (40 és annyi) című filmjét, amely a szintén Apatow által jegyzett, annak idején rendkívül pozitív kritikai fogad­tatású Knocked Up (Felkop- pintva) folytatása. Nem szabad azonban hagyományos érte­lemben vett folytatásra gondol­nunk, hiszen ezúttal a Felkop- pintva két mellékszereplőjének, Pete-nek és Debbie-nek az éle­tébe, és ezáltal magának a há­zasságnak az útvesztőibe nyer­hetünk betekintést. Az alap­anyaghoz való intelligens hoz­záállás ebből a filmből sem hi­ányzik, a konfliktusok pedig egytől egyig életszerűek, akár komikusán, akár drámaian bon­takoznak ki (a komikus pedig valóban komikus, míg a drámai valóban drámai). A fűm előze­tese is hirdeti: „Ez mindenki története”. A szereplőkkel való azonosu­lás lehetősége tehát mind a ka­rakterek, mind a szituációk A gyerekek kedvenc tárgyainak elkobzása lehetőség arra, hogy a teljes termékkatalógus elhangozzon a filmben. szintjén adott, és ha már ugyan­olyan problémáink vannak, mint nekik, miért ne használ­hatnánk ugyanolyan terméke­ket is? A véletlen pedig úgy hoz­ta, hogy szereplőink kizárólag Apple elektronikai cikkeket használnak. Ha ez nem lenne elég egyértelmű, jó néhány - a kelleténél éppen csak egy kicsit hosszabban kitartott - snitt számtalan esetben prezentálja is (és ha ez nem éri is el a tudat­küszöbünket, implicit memóri­ánkba mélyen rögzül). Sőt, a gyerekek kedvenc tárgyainak elkobzása büntetésképp arra is lehetőséget teremt, hogy a cég teljes termékkatalógusa felso­rolásszerűen elhangozzon a filmben (kétszer is). Nem ma­rad ki az egyes termékek széles körű felhasználhatóságának de­monstrálása („Drágám, mit csi­nálsz az ágyban az iPaded­del?”), sőt, olyan jelenetet is ta­lálunk a filmben, amelynek dramaturgiai szerep híján egyetlen küldetése a termék­marketing. Ennek eklatáns pél­dája a gyerekek és az apuka kö­zötti vita arról, hogy ki hallgat jobb zenét. Eközben mindkét fél saját telefonját/lejátszóját il­leszti ugyanabba a hangfalba, nyomatékosítva az Apple régóta megfigyelhető törekvését, hogy egyes termékeit egy összehan­golt termék-ökoszisztéma ré­szeként láttatva próbálja sikere­sebben piacra dobni. (Ezt szol­gálta nem is olyan régen a ter­mékek közti adatátvitelt előse­gítő szolgáltatás, az iCloud be­vezetése.) Mindez nem jelenti azt, hogy a 40 és annyi rossz film lenne, sem azt, hogy a termékelhelye­zés agresszív mértéke egyedül­álló. A James Bond-filmek pél­dául már a Dr. No óta nagy arányban tartalmaznak ter­mékelhelyezést, vitathatatlan azonban, hogy a helyzet még súlyosabb lett, mióta a Sony fel­vásárolta a franchise-ot (a Casi­no Royale legalább annyira So- ny-reklám, mint amennyire a 40 és annyi Apple-reklám). Tar­tózkodnunk kell ezzel kapcso­latban az olyan leegyszerűsítő magyarázatoktól, amelyek egy­oldalúan a fogyasztókat vagy a tartalomszolgáltatókat hibáz­tatják. Az okok a kapitalista tár­sadalmi berendezkedés műkö­dési mechanizmusainak legmé­lyén gyökereznek, és ezt-jelen esetben valóban nem szándé­koltan - a 40 és annyi című film is bemutatja. Felmerül bennünk a kérdés, hogy ha Pete és Debbie csődben vannak, vajon miért van két luxusgépkocsijuk és ha­talmas házuk. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy az Apple - habár ezt sajtóközleményeiben módszeresen tagadja - a stra­tégia éllovasa lett, hiszen elkép­zelhetetlenül komoly összege­ket költ termékelhelyezésre, kü­lönösen az utóbbi években. Ki­rívó példa a Mission: Impossible - Ghost Protocol (Fantom pro­tokoll) című film is, de elszórtan számtalan más hollywoodi pro­dukcióban is találkozhatunk a cég termékeivel. A jelenség összefügg a szóra­koztató-elektronikai iparágban az elmúlt évtizedekben végbe­ment változásokkal. A Micro­soft masszív piaci dominanciá­jával jellemezhető 80-as, 90-es években az Apple tudatosan vállalta a másodhegedűs szere­pét, és erre építette marketing- stratégiáját is. Azóta azonban az egykor egy kaliforniai ga­rázsból induló vállalkozásból a világ második legnagyobb nyil­vánosan működő részvénytár­sasága lett, amely manipulativ reklámstratégiák kész arzenál­ját veti be. (Gondoljunk például az új termékek bemutatá- sa/bevezetése kapcsán mester­ségesen kialakított és fenntar­tott áruhiányra, és az így gene­rált tömeghisztériára.) Mint­egy harminc évvel ezelőtt még Fritz Lang Metropolis című film­jére emlékeztető tévéreklám­mal álltak elő a Macintosh szá­mítógép piacra dobása kapcsán, melynek végén a szlogen azt hirdette: „Es meglátja, hogy 1984 miért nem lesz olyan, mint 1984”. Szomorúan nyug­tázhatjuk, hogy ha a kedves ol­vasó megtekinti a 40 és annyi című filmet, meglátja, miért lett 2013 olyan, mint 1984. Kicsiben kezdődött: eldördült egy fegyver, felvillant egy márkás karóra (Képarchívum) Megkezdődött a Budapesti Tavaszi Fesztivál Abbado és Petibon a sztár AJÁNLÓ A Vonzások és változások ­18-19. századi magyar festé­szet magángyűjteményekben című kiállítás megnyitójával tegnap megkezdődött a 33. Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál. A tár­lat 50 magángyűjteményből 65 magyar művész 128 festményét vonultatja fel a Nemzeti Múze­umban, július 21-éig. Laza kro­nologikus sorrendben, öt te­remben tekinti át a korszakot a magángyűjtők szemével. A kiál­lítás felvonultatja a 18. század jelentős alkotóinak (Mányoki Ádám, Bogdány Jakab, Johann Kupezky, Dorfímaister István), munkáit, majd felvázolja a 19. század ívét Barabás Miklós portréitól kezdve egészen a Nagybányai iskolát közvetlenül megelőlegező naturalistákig. A BTF 17 napja alatt 29 hely­színen, 89 programra mintegy 100 ezer látogatót várnak a szervezők. A fesztivál közép­pontjában olyan sztárelőadók állnak, mint Joshua Bell, Clau­dio Abbado, Patricia Petibon, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Nemzeti Filharmonikusok, de lesznek színházi bemutatók, kortárs cirkuszi, opera- és tánc­előadások, templomi koncer­tek is, továbbá a közönséget ta­vaszi vásárra és csárdás flash- mobra is váljak. Mindenképpen érdemes ki­emelni a 200 éve született Giu­seppe Verdi tiszteletére rende­zett előadásokat, valamint Bach Máté- és János-passióját, ame­lyeket a Collegium Vocale Gent és a Le Concert Lorrain tolmá­csolásában hallhat a közönség. Azoknak is kínál koncerteket a fesztivál, akiket a komolyzene Claudio Abbado az Orchestra Mozartot vezényli a Művésze­tek Palotájában március 27-én Patrícia Petibon, az ünnepelt francia szoprán április 1-jén énekel a Müpában, a Mün­chener Kammerorchester kíséri (Képarchívum) kevésbé hoz lázba: a kameruni Richard Bona és a salgótarjáni születésű, a roma muzsikát a bossa nova, a jazz és a klasszi­kus zene elemeivel ötvöző Snétberger Ferenc újabb zenei találkozása a vüágzene ünne­pének ígérkezik. (MTI, as) LAPSZEMLE Mi van az új Jelenkorban? A Jelenkor márciusi szá­mának versrovatában Ora- vecz Imre, Vaszilij Bogdanov (ford. Bogdán László), Lackfi János, Jan Wagner (ford. Mohácsi Balázs) és Beck Ta­más versei olvashatók. Karát- son Endre novelláját követő­en Szolláth Dávid Karátson Retúrjegy című önéletrajzi könyvéről beszélget a szer­zővel és Szilágyi Zsófiával, a kötet szerkesztőjével. A kriti­karovatban Karafiáth Judit recenzálja a könyvet. A pró­zarovat továbbá Csapiár Vil­mos és Körösi Zoltán regé­nyeiből közöl részleteket. A tanulmányrovatban Heidl György a házasság kér­dését vizsgálja Euripidész Alkésztisz című drámájában. Gárdos Bálint Thomas War- ton 1781-ben megjelent Az angol költészet története című művéről és az angol irodalomtörténet-írás kezde­teiről értekezik, szemelvé­nyeket is közölve Warton munkájából. Török László 201) MAftMLS Jankovits Lászlónak a Jelen­kor korábbi számában közölt Janus Pannonius-tanulmá- nyához és -fordításához fűz kommentárt. A kritikarovat élén György Péter Szőnyei Tamás Titkos írás című könyvét recenzálja. Karafiáth Judit Karátson-kri- tikáját Kisantal Tamás Lackfi János Milyenek a magyarok? című kötetét tárgyaló bírála­ta követi. László Eszter Mik- lya Anna Eső című regényé­ről ír. (g) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom