Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-23 / 70. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. MÁRCIUS 23. INTERJÚ 1 7) A Fragile-fellépések és a színházi előadások mellett is megengedheti magának, hogy napközben az új házon dolgozzon. Am Csontos Vilmosnak a kislányával is törődnie kell. Ö is Csontos Zsuzsi, mint a felesége, aki event menedzserként dolgozik. Bolondosán kezdődött a kapcsolatuk. Modorba indultak vacsorázni, de végül Prágában kötöttek ki, ott töltöttek egy hétvégét... Házasság lett a vége. Zsuzsi ugyan nem magyar, de a nevéből kihagyta az -ovát, a kislányuk pedig mindent ért magyarul is. A szigorúság nyelve otthon a magyar, az utolsó komoly figyelmeztetés magyarul hangzik el, s akkor tudja, hogy baj van, szót kell fogadni. Egyébként Zoli öccse felesége miskolci, az ő hároméves kislányuk magyarul beszél, s ha a két gyerek együtt van, akkor így gagyognak. Sokat telefonálnak együtt, s ha Szepsibe mennek, mindig gond a visszajövetel. Keservesen sír az autóban, hogy „apu, fordítsd meg az autót". A gyerekszobát is úgy rendezték be, hogy Pancinak, a kis unokatestvérnek is legyen helye. Zoli öccsének annak idején volt egy zenekara. Van is, de most nincs rá annyi ideje, s nem is nagyon éri meg. Most Szepsiben laknak, Ági átköltözött hozzánk, s Zoli Kassán dolgozik. Ági meg tanul szlovákul, a kis Panni szlovákul és magyarul is gagyog. Zsuzsi viszont német óvodába jár. Ettől nem félünk, a gyerekek gyorsan tanulnak, s nem elhanyagolható szempont a támogatás sem. Négyötszáz eurót fizetni egy óvodáért Pozsonyban havonta azt jelenti, hogy a feleségemnek minimum ötszázat meg kell keresnie, hogy fedezni tudjuk, s aztán számolhatja az ember, hogy még futja-e benzinre meg egyébre. Az anyákat most nem nagyon motiválják, hogy visz- szamenjenek munkába. A mama zenetanár, az öccsével viszont nem a mamához jártak zenét tanulni. Ő Mecenzéfen a zeneiskola igazgatója, egyébként akkordeon tanárnő. Mi a konkurenciához jártunk Szepsibe. Egyrészt közelebb volt, Mecenzéfre buszozni kellett volna. Lényegében mindegy volt, mert az összes tanár ismerte egymást, valamikor a mecenzéfi rész is Szepsihez tartozott, aztán önállósodtak. Másrészt anyuék sose tanítottak éneket, én erre a szakra jártam. A testvérem meg lusta volt, nem akart utazni. Egyébként anyuék nincsenek könnyű helyzetben, mint általában a hasonló sulik, egyelőre, nagy nehézségekkel ugyan, de tudnak létezni. Sok ügyes gyerek kerül ki tőlük, az utóbbi adat szerint most ötszáz diákjuk van, ami ezekben a nehéz időkben nem akármi. Minél többet adunk a gyerekeknek, annál boldogabbak lesznek, nem szabad magukra hagyni őket, hogy majd csak elboldogulnak, leülnek a tévé elé, s elszórakoznak. Mý gyerekkortól mossák az agyukat. Aztán egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy elszaladt az idő. Minél gyorsabban él az ember, annál jobban rohan... Egy biztos, az elkövetkező években még keményen meg kell húzni, amit csak lehet. Sok dolgom van a Fragile-lal, a színházban és még a házon is. Aztán meg gondolkodom azon is, hogy elkezdek tanítani. A két és fél éves Zsuzsika osztrák óvodába jár. Otthon a magyar a szigor nyelve... Nagyon szeretem a kihívásokat Ne ugorjunk ennyire előre, maradjunk a Rent musicalnél, ebben a főszerepben láthatjuk. Az Arénában játszottam azelőtt is, most hosszabb idő, öt év után kaptam újra főszerepet. Nekem a Rent az egyik legfontosabb rockmusicalek közé tartozik, ugyanúgy megvan az ereje, mint a Jézus Krisztus Szupersztárnak vagy a Hairnek. Sokan új Hairnek hívták, amikor bemutatták a Broadway-en. A másik dolog, hogy kitűnő emberek állnak a produkció mögött: Tono Popovié csinálta a zenét, sőt, ő volt a garancia, hogy élő zenével megy, s nem holmi half-playbackkel dolgozunk. Sikerült is, és nagyon jó húzás, külön élmény a nézőknek, hogy élő zenekar játszik - le a kalappal, a srácok nagyon jók. Martin Ciévák személye volt a másik garancia, ő is ugyanabba a gimibe járt Kassán, mint én, aztán ő is Brünnben tanult, ott dolgoztunk is együtt. Kicsit féltem az Arénától, mert nem a legjobb hangzású színház, de technikailag komplett felújították a hangparkot, s óriási lett a különbség, most már komoly előadásokat, koncerteket is rendezhetnek ott. A Rentben az említett két zenész kitűnő társaságot hozott össze, nagyszerű előadókkal. Tény, hogy nagyszerű a társulat, azok is, akiknek kisebb szerep jutott, nagyon jók, az összes szereplő teljesen együtt van. Már egyszer játszottuk a Rentet, de akkor az Istropolisban adtuk elő, aztán Szlovákiában turnéztunk, akkor is élő zenekarral. De gyorsan dobtuk össze, három hét alatt, egy hét alatt tanultuk meg az összes éneket, s két hétig dolgoztunk a színpadon, s egyből kiálltunk a nézők elé. A győztes Elán-show óta mi minden történt még? Segített a show valamiben? Lényegében a színházi körökben már előtte is tudtak rólam, musicalekben játszottam, de mindenképpen segített abban, hogy merészebb lettem azáltal, hogy a tévében énekeltem, ráadásul sokan megismerték az arcomat, a nevemet. Hasonlóan Kamil Mikuléíkét is, ami sokat segített a Fragile-nak is. Nekem még abban is jól jött, hogy bejutottam a tévébe, s a Prominensek című magazin műsorvezetője lettem. Nagyon jó iskola volt, azóta sok akcióra hívnak műsorvezetőnek. Ráadásul nem vagyunk sokan, akiknek több nyelven, szlovákul, magyarul, németül, angolul is simán megy a műsorvezetés. Ez hatalmas kihívás számomra, én meg nagyon szeretem a kihívásokat, az extrém dolgokat, ezekbe mindig beleugrottam. Beleértve a saját bőrén tapasztalt, veszélyes motorozást is? Vagy mióta családapa, azóta egy kicsit óvatosabb? Az vagyok, motorbiciklire nem ültem már rég, nem is hiányzik, de a gyors autókat szeretem. Ezt a szenvedélyemet főleg a versenypályán élem ki. Az utakon nem kockáztatok, a mieinken nem is lehet, mert sok a veszélyesen vezető sofőr. Már az is kockázat, hogy kimentek az útra. Ezt sokszor tapasztalom, amikor a Fragile-lal koncertezni járunk. Mindig két autóval megyünk, s felváltva vezetünk. Egyébként ebben az a capella stílusú együttesben is kitűnő társaság jött össze. Egy az, hogy közülünk a legtöbb már megélt sok mindent, kitombolta magát, s mindenki profi, még Slavo Košecký is, aki egy könyvtárban dolgozik, s évek óta velünk énekel. Nincsenek súrlódások, pedig a négy hölgy közül mindig csak három léphet fel, ebben ők megegyeznek. Már kilenc éve húzzuk együtt, de még minden zavartalanul működik. Annak idején mesélte, hogy új programon dolgozik, sőt, egy albumot is tervezett. Az albumot elhalasztottam, bár sok időt töltöttem a stúdióban, mégsem volt olyan intenzívebb időszakom, amikor csak ezzel törődhettem volna. Egy hibás lépéssel kezdeni nem a legjobb, erre később nem lehet építeni. A szövegek sem voltak annyira jók, én nem vagyok jó szövegíró, legalábbis nem szlovákul, bár angolul van és volt is egypár szövegem, de ezt nem mindenki érti. Mindig viharos életet élt, vitorlázott, motorozott, autózott, sőt, azt is mondta, hogy egy autót is összeszerelne. Az autóból most ház lett? Lesz autó is, arról még nem tettem le, sőt az a tervem, hogy az elkövetkező öt évben összerakok egy sportautót. Hegeszteni tudok, mérni, milliméterre pontosan dolgozni gépekkel úgyszintén, érdekel az egész, s nekem ez hatalmas ki- kapcsolódás. Nem is beszélve arról, hogy tudom, miben versenyeznék, mibe ülnék bele, nem kellene másra bíznom magam, s lényegében sokkal kevesebb pénzbe kerülne. A felesége nem fog tiltakozni, hogy még fel sem épült a ház, már valami másnak szenteli minden szabad percét? Otthon leszek A lányom meg ott fog ülni mellettem, neki fogom építeni az első dolgot, az egy gokart lesz. Élvezi a vezetést, két és fél éves korában megtanult biciklizni, igaz, háromkerekűn, de előre, hátra repül vele, mint a sárkány. Ha megtanul jól vezetni, az csak hasznára válhat, az igazat megvallva, sokkal több baleset éri a versenyzőket az utakon, mint zárt rendezvényeken, ott már komoly hibának kell történnie, hogy baj legyen. Ok arra vannak képezve, hogy kritikus szituációban reagálni tudjanak. A gyors autók mellett a főzés is szenvedélye. Ezt nős emberként is megőrizte? Szükségem volt egy kis csalafintaságra. A feleségem nem tudott főzni, de mivel én sokat voltam el, nem volt mit tennie, hozzá kellett fognia. Valamit mindig kitaláltam, hogy belevágjon, tanulja meg, mert engem is az élet - no meg a nagymamám, aki szakácsnő volt - tanított meg. Két év után látom a hatalmas különbséget, istenien főz. Végül is jól sült el az egész, mert én maradtam a főszakács - ha valamit főz a nejem, fel-felhív, hogy „figyelj, ezt hogy csinálod?" No meg én terveztem a konyhát is otthon, az én elképzelésem érvényesült, mit hogyan rendezzünk el, hogy praktikus legyen. Urbán Klára (Fotók: a színész archívuma és Zuzana Chudíková)
