Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-22 / 69. szám, péntek
20 Kertészkedő - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 22. www.ujszo.com WEBAJANLO Motoros talicska Aligha akad leleményesebb közép-európai nép a cseheknél: amit ezek az ügyes barkácskezű („zlaté české ručičky” - tartják magukról, részben komolyan, részben ironikusan) Švejk-utódok képesek ebből-abból összekutyulni, az ugyan nem mindig szép, még csak nem is feltétlen praktikus, de van benne fantázia. Mint amüyen például (a motucko.cz oldal kínálatából) a Motúčko S 100L önjáró taliga: a modell súlya 28 kg, karosszériája acélcső és horganylemez, legnagyobb sebessége 4 km/ó, erőforrása 12 voltos ólomakkumulátor, az alapfelszerelés a csörlőt és a féket is magában foglalja. Sebességét jobb oldali rúdja végének elforgatásával választhatjuk meg, egy feltöltés egynapi kerti munkára teszi alkalmassá, de önfeltöltő is (például dombról lefelé). Az alapmodell ára 10 ezer cseh korona. „Nem kell már energiáját talicskatolásra pazarolnia” - hirdeti a cég reklámja. Talán említeni sem kell: tartálya levehető s a sokféle járulékos alkatrész bármelyike csatlakoztatható hozzá (fölé, mögé vagy elé), így például eke is - melynek köszönhetően a Motúčko tulajdonosa elmondhatja magáról azt, amit szűkebb környezetében nem sokan: taligával szánt, (ú) A 300 wattos Motúčko Power modell ekével Termessz jóságot! Érdekes, Szlovákiában eddig egyedülálló ötlettel állt elő az egyik hazai kertészeti internetes portál üzemeltetője, Erich Seemann, aki kanadai és amerikai mintára kíván létrehozni karitatív célú zöldség- és gyümölcselosztó hálózatot. A terv dióhéjban: a.) összeírni azokat az önkéntes kertészeket, akik az idény során feleslegessé váló többletgyümölcsüket vagy -zöldségüket sajnálják komposztálni. Természetesen számítanak olyan háztáji gazdálkodókra is, akik hajlandóak kertjükben a kelleténél eggyel több fát ültetni vagy egy ágyással többet gondozni; b.) kialakítani az ország területén azokat a telepeket, ahol gyűjtik s ahonnan továbbítják a friss adományokat; c.) eljuttatni a gyümölcsöt és a zöldséget rászoruló kisgyerekeknek: gyermekotthonban, szegény sorú csonka családban vagy nagyszülővel élőknek. A hálózat most kezd kiépülni, vypestujdobro.sk (Termessz jóságot!) weboldalának működtetői várják az önkéntes jó szándékú emberek jelentkezését. Segíteni nem csak termelők tudnak (ők ellenszolgáltatásként vetőmagból álló startcsomagot kapnak), hanem azok is, akik a gyűjtésben-elosztásban tudnak közreműködni, s persze bárki, aki az ödetet azzal támogatja, hogy hírét teijeszti. (ú) , , * A képen Lucerna gazda és fia, Marci. A gazda derékszíján lógó erszény a betakarítást követően megtelik pénzzel (Richard Scarry rajza) Arról az időről, amikor még természetes összefüggés volt a termesztő és a fogyasztó között Nem, mese ez, gyermek CSANDA GÁBOR A Tesz-Vesz Város című - gyerekeknek szóló - könyv (szerzője Richard Scarry, magyarra Réz András fordította) eiső fejezetében megismerkedünk a főbb szereplőkkel. Középpontban „Lucerna gazda” és családja áll: megtudjuk róluk, hogy miből élnek. Nos, a bakkecske apuka sokféle zöldséget termel, noha csak hárman vannak. Amit nem esznek meg, azt eladja a zöldségárus macskának („Zeller zöldséges”), a tőle kapott pénzen új ruhát varrat magának a nyúlnál („Férc mesternél”), régi traktorja helyett újat vásárol a rókánál („Tüzes kovács”) - a szöveg itt bővebb magyarázattal is szolgál: „Az új traktorral könnyebb lesz a munkája, több zöldséget, gyümölcsöt tud termeszteni” -, s persze ajándékot vesz feleségének (fülbevalót) és fiának (kis- traktort). A lap alján: „Lucerna gazda maradék pénzét a bankba tette. Aztán hazahajtott.” Már rég nem élt a nagymamám (mami), amikor a fiammal ezt a mesekönyvet olvasgattuk, még a kapitalista világberendezésen innen, még a szocialistán nem túl, de nekem már akkor mesébe illőnek tűntek azok az idők, amikor a mamival piacoz- ni jártunk. Nehéz megtörténtnek tartani, amire pedig emlékszem, hogy a fölös zöldséggel meg gyümölccsel egy öregasszony meg egy kisgyerek Kis- újfaluról Újvárba vonatozott, s vissza. (Segítség nélkül egyikünk se tudott fölszállni a vonatra.) Két kosárral: a nagyobb a mami bal kezében, a kisebb a kendője csücskére kötve, jobb kezével engem vezetett. Abból, amit eladtunk, a vonatjegy meg a piacdíj (meg a nekem vett fagylalt) leszámítása után lett a maminak pénze. Abból fizette ki Vondra bácsit, a falu egyetlen szlovák emberét, hogy tegye rendbe a kéményt. Azt is olyan nehéz ma már hitelesen előadni a gyereknek, hogy a friss termények a piacon voltak kaphatók. (Vagy bogy a mami nem permetezett. Hogy a paprika nem így nézett ki. A szilváról nem is szólva.) Hogy mindig minden elfogyott. Aztán persze járt ő nélkülem is, a falu és a város közti majorokban meg telepes falvakban, s árulta házról házra például az almát meg a körtét. Akkor biztos mondta, de már nem emlékszem rá, azok mért vették - meg kell kérdeznem néprajzos rokonaimtól vagy történész ismerőseimtől: a majorokban nem termett gyümölcs? S hogy tojással jártunk bevásárolni (mármint hogy pénz helyett azzal fizettünk a boltban), az már nekem is olyan, mint valamiféle homályos hátterű rege. Mindenesetre volt abban a gyermekkori életemben némi fogalmam arról, hogy józan paraszti körülmények közt működhet (nincs erre megfelelőbb kifejezés, és tényleg működött) a kínálaton és a keresleten alapuló világ, amit akkor persze nem kapitalizmusnak, hanem piacnak hívtunk. S persze, nem jól mondom, nem mesekönyvet olvasgattunk a fiammal, a Tesz-Vesz Város éppen hogy az életről, az okos, értelmes, kölcsönösen előnyös közösségi munkáról szól. (Az ismertetett fejezetnek Mindenki dolgozik a címe.) Kicsit arról, hogy ha mindenki azt csinálja, amihez ért, s amire valóban szükség van, a maga hasznán kívül a többieknek is hasznára van vagy lehet: a zöldségtermesztő a zöldségesnek, a szabónak, a kovácsnak, a bankárnak és így tovább. A további fejezetekben az derül ki, mire költötte pénzét a zöldséges és családja, a szabó és családja, a kovács - és így tovább, így épül ki Tesz-Vesz Város. Szó szerint felvirágzik: magas házak emelkednek, új, széles aszfaltutak épülnek. (Azt is csak itt láttam s olvastam eddig, hogy „az út középen egy kicsit emelkedett, hogy az esővíz lefolyhasson róla.”) Nem tudnám megítélni, milyenek ma nálunk a háztáji gazdálkodás kilátásai, mekkora a haszna, s hogy a valós Lucerna gazdák játszanak-e bármilyen szerepet a társadalomban. Valahányszor újra kezembe veszem ezt a régi gyerekkönyvet (az 1976-os eredeti angol kiadás magyarul 1984-ben jelent meg először), egyre inkább úgy érzem, mégis mesekönyv. Amitől persze meglehetősen szomorú leszek. Nem azért, mert nem él már a nagymamám, vagy mert nem olyan ízűnek érzem a körtét, mint gyerekkoromban, ez sajnos természetes. Hanem mert sokszor úgy tűnik, aminek majdani eljövetelében bíztam, már az is a múlté lett. Felfedezőút városi fiatalok számára Idén is lesz Vidék Kaland MTl-HÍR A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (Agrya) 2013- ban is meghirdeti kommunikációs programját, s Romániában és Szlovákiában is ismerkedhetnek a városi fiatalok a mező- gazdasággal e program segítségével. A kezdeményezést a vidékfejlesztési minisztérium támogatja. Az Agrya programja kiváló lehetőség arra, hogy a városi fiatalok felfedezzék a mezőgazdaságot, és a munkával töltött hét után jobban megbecsüljék az agráriumot és az élelmiszereket. Mikula Lajos, az Agrya ügyvezető elnöke közölte: április 19-ig várják a 18-35 év közötti városi fiatalok jelentkezését, majd személyes meghallgatásokon választják ki azt a 40 főt, akik egy hetet tölthetnek munkával egy fiatal gazda birtokán. A fogadó gazdák önkéntesek, a szállást és az étkezést ellenszolgáltatás nélkül biztosítják a városifiataloknak. Orchideáim. Beküldte: Kiss Jolán, Pozsony. Köszönjük. A tartalomból: • Miért nem lehet, miért nem altatják betiltani nálunk a játékautomatákat? • Vissza lehet követelni az ajándékot? • Szerződés nélkül nem lehet ingatlant ajándékozni? • Ki mit nyert a Vasárnappal? iátékuiivm Még kapható a Vasárnap LEGÚJABB SZÁMA ' Micsoda VASARNAP!
