Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-20 / 67. szám, szerda

16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 20. www.ujszo.com Sok horgász még a keszegféléket sem tudja megkülönböztetni egymástól, és vígan zsákmányolja a védett halat Összetéveszthető halfajok IV. - Keszegfélék Sokszor tapasztaljuk, hogy újsütetű horgászok a tavi pontyot sem képe­sek megkülönböztetni a nyurgától, a süllőt a kő­süllőtől, a bodorkát a vörösszámyú keszegtől, vagy a mámát a petényi mámától. Sorozatunk­ban egy kis útmutatót szeretnénk nyújtani - különösen kezdő sport­társainknak. ISMERTETŐ Legutóbb a bodorkáról és a vörösszámyú keszegről írtunk, ezúttal a család többi tagját, nevezetesen a lapos-, a kari­ka-, a bagoly-, a szilvaorrú és a jászkeszeget vesszük szem­ügyre. Termetük miatt nem mondhatni, hogy a legkedvel­tebb halfajok közé tartozná­nak a horgászok körében, de egy-egy tavaszi, nyári finom- szerelékes keszegezésnek azért mindig megvan a varázsa. El­sősorban az teszi élvezetessé a horgászatukat, hogy aránylag hamar megtalálják az etetést és a csalit, s ha szerencsénk van, és jó helyet választottunk, számolatlanul lehet fogni őket - míg csak meg nem jelennek a „komolyabb” halak, a dévérek vagy pontyok. Laposkeszeg (Abramis ballerus) Tipikus rajhal, amely állan­dóan táplálék után vándorol. Ferdén fölfelé nyíló szája, hegyes orra, nagy alsóúszója és kisebb magassága külön­bözteti meg az Abramis nem többi tagjától (dévérkeszeg, bagolykeszeg, karikakeszeg). A dévérkeszegnél laposabb háta kékesfehér, oldala ezüstösen csillogó, páros úszói sárgás ár- nyalatúak. Ami alapján legin­Kari ka keszeg ▲ Laposkeszeg V Bagolykeszeg ▼ Szilvaorrú keszeg A SÉF AJANLASAVAL Hallal töltött paradicsom Hozzávalók 4 személyre 4 db puhább paradicsom 300 g menyhal 1 kisebb fej cékla mustár, só, bors majonéz 1 üveg csípős Sungarden olaj 2 db főtt tojás. Elkészítése A paradicsomot a forrástól számítva 1 percig főzzük, majd jeges vízben lehűtjük, hogy a héja könnyedén leváljon. A menyhalat sós vízben megfőzzük, majd ledaráljuk és hozzáadjuk a megfőtt, lereszelt céklát. Tetszés szerint sóval és borssal ízesítjük, majd hozzáadunk 1 evőkanál majonézt, 1 evő­kanál mustárt és 2 evőkanál Sungarden olajat. A paradicsomot megtöltjük, pi- rítóssal és főtt tojással tálaljuk. Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa kább felismerhető: farok alatti úszója feltűnően hosszú, és úszóit fekete keret szegélyezi. Testét apró pikkelyek borítják, a hasa kivételével. A keszegek között a laposkeszegnek van a legmagasabb pikkelyszáma. Húsa szálkás, sokak szerint él­vezhetetlen. Karikakeszeg (Abramis bjoerkna) A dévérkeszeg mellett a má­sik leggyakrabban előforduló keszegfajtánk a karikakeszeg. A sekély, mocsaras vizeken, illetve a gyors vizű hegyi pata­kokon kívül szinte mindenhol előfordul. Folyóvizeken a las­sú, nyugodt részeket kedveli. Különösen jól érzi magát a partvédő kövezések lábainál, ahol a víz elérheti az 5-6 mé­teres mélységet is. Kedveli a kőruganyok belső, lecsendese­dett, visszaforgó részeit, ahol a táplálék lerakódik. A folyóvi­zek esetében a fenéken kell ke­resnünk, míg állóvízen napos időben inkább a fenék felett tartózkodik. Növekedése igen lassú: a 15-20 cm-es hosszú­ságot többnyire csak a negye­dik-ötödik életévében éri el. Vi­zeinkben ritkán akad horogra 0,5 kg-ot meghaladó példány. Táplálkozása nagyjából meg­egyezik a dévérkeszegével. Az apró rákféléken kívül kedvenc tápláléka a növényeken élő rovarlárva és az apró csigák, de még felnőtt korában is elfo­gyasztja a vízinövény-törmelé­ket és a moszatot. Bagolykeszeg (Abramis sapa) A bagolykeszeg a laposke­szeg legközelebbi rokona. Alakra megegyezik vele, meg­különbözteti azonban tömpe, szájra boruló orra és alsó ál­lású szája. A hátéle a fejtől a hátúszóig, a hasa a hasúszó mögött, a végbélnyílásig pik- kelytelen. A faroknyél rövid és alacsony, a farokúszó mélyen bemetszett, alsó lebenye hosz- szabb a felsőnél. Háta szürkés- barna, sötétszürke, oldala erő­sen ezüstös csillogású, a hasa fehér. Úszói szürkék, enyhén sárgás ámyalatúak. Páratlan úszói fekete szegéllyel díszí­tettek. Szájára boruló tompa orra alapján lehet leginkább felismerni és megkülönböztet­ni. Ezen kívül a szeme alapján, amely nagyobb, mint a többi keszegfajtáé. Feje ugyanakkor a testéhez képest kicsi. Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) Nevét a kékes, gömbölyded orráról kapta. Feje közepesen nagy, homloka széles és eny­hén domború. Szája alsó állása is jelzi, hogy táplálékát a vízfe­nékről gyűjti. A test megnyúlt, oldalról lapított, mérsékelten magas. A szilvaorrú hátúszó­ja rövid, szegélye egyenesen levágott, mögötte, a háton a farokúszóig terjedő fűrészes él tapintható. Háta sötétebb szür- kés-kékesbamás, és az oldalán a pikkelyek ezüstösen csillog­nak. A hát- és a farokúszója szürkés, a többi úszó fakósárga. A hasvonalat követő élénksárga színű sáv jellemző díszítése a szilvaorrú keszegnek. Alkata és orra alapján néhány horgász a paduccal is össze szokta tévesz­teni, ám a paduc, mint neve is mutatja, vésett ajkú. Mivel áramláskedvelő hal, sok vízben veszélyeztetetté vált. Nagyobb példányai megérdemlik, hogy visszaengedjük őket. Jászkeszeg (Leuciscus idus) A pontyfélék családjába tar­tozó jászkeszeget aranysárga és ezüstös szeméről, lapított magas testéről és apró, csúcsba nyüó, felfelé irányuló szájáról ismer­hetjük fel. Testének színárnya­latai az ezüsttől a bronzig terjed­nek, háta sötétszürkés, esetleg kékeszöldes. Feje közepes nagy­ságú, faroknyele rövid és magas, hasa sárgásfehér. Elterjedése Kö- zép-Európától Skandinávia déli vizei, valamint Ázsia. Egészen 15 méteres mélységig megtalálható az édes- és a brakkvizekben. Jel­lemzően apró pikkelyek borítják, és páros úszói, valamint a farok alatti úszója vöröses árnyalatú. A kisebb példányok a vörösszámyú keszeggel téveszthetők. Zömök, ugyanakkor fürge, gyors moz­gású hal, amelynek az apraja kitűnő csalihal. Bár többkilósra is megnő, horogra többnyire tíz- dekás, legfeljebb félkilós példá­nyai akadnak. Főképpen folyó­vizekben, a mélyebb, homokos fenekű vízfolyásokban tartózko­dik, de felkeresi a folyóvízzel ösz- szeköttetésben lévő állóvizeket, holtágakat, sőt a bővizű, kisebb patakokat is. Különösen kedveli a szennyvízbefolyók környékét. Ivadék korában főképp állati planktont fogyaszt, de felnőtt­korában mindenevő: rovarokat, álcákat, csigát, kagylót, a vízinö­vények friss hajtásait, de a hal­ivadékot is megeszi, (kk) Bős, Mlynársky rad 250. (Szolgáltatások háza] tel.: 031/B58 4329, mobil: 0905 326 062 Vásárát, Fő utca 111. (Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 MP1300U

Next

/
Oldalképek
Tartalom