Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-02 / 52. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 2. www.ujszo.com RÖVIDEN A lé meg a Lola az operában Regensburg. Nagy sikernek bizonyult A lé meg a Lola című német filmből készült operafeldolgozás, Ludger Vollmer zeneszerző alkotása. A film Tom Tykwer rendező és a két főszereplő, Franka Potente, valamint Moritz Bleibtreu számára is az áttörést jelentette 1998-ban. Most Regensburgban készült belőle operafeldolgozás. Ludger Vollmer elmondta, elsősorban a 16 és 40 év közöttieket akarja újra megnyerni az opera műfajának. A zeneszerző korábban Fatih Akin 2004-es filmjéből, a Berlinalén Arany Medvét nyert Fallal szemben című alkotásból is operát írt, az a darab is nagy sikert ért el. (MTI) Susan Boyle filmszerepe Már forgat (Képarchívum) London. Egy karácsonyi filmben debütál a filmvásznon a 2009-es Britain Got Talent című tehetségkutató tévéműsorban feltűnt világhírű skót énekesnő, Susan Boyle. A Christmas Candle (Karácsonyi gyertya) című filmről csupán annyit közöltek a producerek, hogy a forgatás a napokban kezdődött Angliában és a Man-szige- ten, a rendező pedig John Stephenson. Egyelőre azt sem hozták nyilvánosságra, hogy Boyle milyen szerepet alakít. (MTI) Az Óriás kitakarít Budapest. Rendhagyó módját választotta a CD-árusí- tásnak az Óriás zenekar. Április elején megjelenő harmadik albumuk előrendelhető, különböző összegekért, attól függően, hogy hagyományos vagy digitális formátumban, pólóval kiegészítve, esetleg takarítással vagy pörkölttel együtt kérik-e a rajongók. A „takarítós csomag” 14 900 forintért a zene mellett azt tartalmazza, hogy a zenekar kivonul a vásárló lakására, és ott egy órán keresztül takarít. A 29 900 forintos „pörköltes csomag” megrendelőinél a zenészek pörköltet készítenek a vásárló konyhájában, majd vele és a meghívott (max. 5 barátjával) együtt megeszik, amit főztek. Az „akusztikus szobakoncert” csomag tartalma talán nem szorul magyarázatra, ez 44 900 forintba kerül. Végül a „mindent bele” csomagban mindez együtt megvan, 99 900 forintért, (quart.hu) Ingyenes Omega-koncert Győr. Az Omega együttes, mely tavaly ünnepelte 50. születésnapját, június 15-én ingyenes koncertet ad a győri Városház téren, a Négy Évszak Fesztivál nyárnyitó rendezvényén. A zenekar 2007-ben már fellépett a fesztiválon, akkor 50 ezer néző volt kíváncsi Kóbor Jánosékra. A Négy Évszak Fesztivál keretében rendezik március 15. és április 6. között a XVII. Győri Tavaszi Fesztivált, áprilisban lesz a Nemzetközi Ütős Fesztivál, májusban az Öt Templom Fesztivál, júniusban pedig a IX. Magyar Táncfesztivál. (MTI) A magánéleti szál, a rendező házassága ebben a filmben a kelleténél erőteljesebb hangsúlyt kap Hogyan nem készült a Psycho A Hitchcock című filmmel sajnos az a baj, hogy ha nem tudnánk, kiről és milyen apropóból készült, csak egy öregedő házaspár magánéleti válságát feldolgozó filmet látnánk, ízléses humorral és két nagyszerű színésszel. HORVÁTH GERGŐ Az elsőfilmes rendező, Sacha Gervasi „papíron” a Psycho forgatásának körülményeit dolgozta fel, a vásznon azonban alaposan eltolódnak a hangsúlyok. A film alapjául szolgáló könyv, az Alfred Hitchcock and the Making of Psycho rendkívül érdekes olvasmány, bepillantást enged minden idők talán legnagyobb hatást kiváltó filmjének forgatási munkálataiba. Ennek tudatában pedig vannak bizonyos, talán jogosnak is tekinthető elvárások, melyeknek a film egész biztosan nem felel meg maradéktalanul. Ä cselekmény az Észak- Északnyugat (1959) sikerei után veszi kezdetét, amikor Hitchcock kezébe kerül Robert Bloch könyve, a Psycho. A rendező nagy népszerűségnek örvend, de a Psycho miatt olyan munkákat utasít vissza, mint az első James Bond-filmnek szánt Casino Royale vagy az Anna Frank naplója. Hitchcocknak áldozatot kell vállalnia, ugyanis a Paramount nem lát fantáziát legújabb ötletében, így a rendezőnek saját pénzéből kell finanszíroznia a forgatást. A stúdió végül pedig csak a terjesztést vállalja 40 százalékos haszonért cserébe. Eközben Hitchcocknak - aki közismerten rajongott hősnőiért, rendezői szobája falán levő lyukon át leste őket - válságba kerül a házassága. A filmben ez a tény a kelleténél erőteljesebb hangsúlyt kap, a cselekmény a házaspár újbóli egymásra találására fut ki. A két Oscar-díjas színész mentette mega filmet (Képarchívum) FILMKOCKA Hitchcock ■ Színes, amerikai romantikus dráma, 98 perc, 2013 ■ Rendező: Sacha Gervasi ■ író: Stephen Rebello ■ Forgatókönyvíró: John J. McLaughlin ■ Operatőr: Jeff Cronenweth ■ Szereplők: Sir Anthony Hopkins (Alfred Hitchcock), Helen Mirren (Alma Reville), Scarlett Johansson (Janet Leigh), Jessica Biel (Vera Miles), Danny Huston (Whitfield Cook) A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Könnyű lenne amellett érvelni, hogy a film főszereplője nem is a rendező, hanem a felesége, Alma Reville, hiszen a zárójelenetig tulajdonképpen az ő szemén keresztül látjuk és ítéljük meg Hitchcockot, valamint kettejük kapcsolatát. Mégis meglepő, hogy ha Gervasi, miután filmjét a családi konfliktusra hegyezi ki (a Psycho forgatása csak érdekes háttérként szolgál), elfelejti megemlíteni, hogy a házaspárnak volt egy lánya, aki nem mellesleg a rendező több filmjében is szerepelt, köztük a Psychóban is. Ami miatt mégis életképes maradt ez a koncepció, az a két Oscar-díjas színész, az ízléstelenül elmaszkírozott Anthony Hopkins és Helen Mirren érdeme. Sokat segít az intelligens humor is, ezekkel az attribútumokkal pedig akár a film végéig is el lehet evickélni. Gervasi azzal a megközelítéssel, hogy mellékszállá silá- nyította a forgatást, alaposan elbánt a mellékszereplőivel, a Vera Milest alakító Jessica Bidiel, és a Bemard Herrmann zenéjével súlyosbított zuhanyjelenet főszereplőjével, Scarlett Johánssonnal, akiknek alig jut néhány perc a vásznon. Ennyi idő kevés ahhoz, hogy alakításaikat meg lehessen ítélni. Arról nem is beszélve, hogy az egyetlen értékelhető mellék- szereplő is a családi drámához kapcsolódik Whitfield Cook (Danny Huston) személyében, akit ráadásul a rendező felesége hoz játékba. Gervasi kissé érthetetlen módon az elbeszélés két síkján két eltérő megközelítést alkalmaz: ami a magánéletet illeti, próbálja elhitetni, hogy ragaszkodik a valósághoz, a Psycho kapcsán azonban Hitchcock látomásainak ábrázolásával a fikcióra helyezi a hangsúlyt. A képzeletbeli párbeszédek a rendező és a sorozatgyilkos Ed Gein (a Psycho szerzője róla mintázta Norman Bates figuráját) között kliséken kívül semmit nem tesznek hozzá a rendező személyéhez. Egyrészt, mert súlytalanok, másrészt nincs bennük feszültség. A forgatással kapcsolatban Gervasi mellékesen ugyan elszór némi információmorzsát (a Psycho az első olyan amerikai film, melyben látható egy vécécsésze, illetve melyben a „főszereplőt” már a film első harmadában meggyilkolják), de túl keveset mond, és azt is túl hanyagul ahhoz, hogy egyértelművé válhasson, mitől lett a Psycho a filmtörténelem legismertebb filmje. Ami pedig a valóságot illeti, sajnos ott sem állja meg minden a helyét, hiszen sem Alma Reville, sem Janet Leight - Whtifield Cookról nem is beszélve - nem létezett abban a formában, ahogy a film őket ábrázolja. Az azért világosan látszik, hogy nem találomra választották Gervasit erre a munkára, hiszen játékos könnyedséggel veti elénk Hitchcock jellegzetes vonásait, ahhoz pedig kétségkívül jó érzéke van, hogy a rendező életét övező anekdotákat úgy építse bele filmjébe, hogy fenntartások nélkül minden szót elhiggyünk neki, feltéve, ha nem ismerjük a film alapjául szolgáló könyvet. Sajnos csalódni fog, aki arra számít, hogy a Hitchcock hűen visszaadja a mester rendhagyó munkamódszereit, ehelyett viszont kaphat egy szerethető, túlsúlyával, feleségével, a szakmával, valamint a kritikákkal küszködő hőst, aki sokkal szórakoztatóbb, mint azt sokan gondolnák. Kérdés persze, hogy kíváncsi-e erre valaki. A Hitchcock alapvetően nem rossz film, bár mélységei nincsenek, a maga módján mégis élvezhető. Főleg, ha nincsenek túl nagy elvárásaink. Z. Németh István Zengőrét meséi című, december végén megjelent kötetén nemcsak a 6-9 éves korosztály, hanem szüleik is jól szórakozhatnak Két talpraesett kislány kalandjai Manónia országában JUHÁSZ KATALIN Bátor vállalás, meglepő formabontás, sőt kisebb fajta forradalom, amit Z. Németh István véghez vitt új mesekönyvében. Az sem biztos, hogy meseregénynek nevezhetjük. Mert hiszen a lineáris történetetet több helyen megszakítják azok a mesék, amelyeket az egyik szereplő, az életre kelt bohócfigura mond el a két főszereplő kislánynak, akik ajándékba kapják őt mit sem sejtő szüleiktől. Mert a szülők általában mit sem sejtenek, péládul nem igazán tudnak ajándékot választani a játékboltban. Ezért a Zengőréti Talizmán nevű bohóc beugrik a dobozba az ezer darabos kirakó helyére, hogy eljusson a két talpraesett kislányhoz, Emesé- hezésNoémihez, akik pontosan ilyenről álmodtak. És mivel Z. Németh István lányait is Emesének és Noéminek hívják, feltételezhető, hogy a főszereplők valós személyek alapján lettek megmintázva. És vajon melyik gyerek ne szeretne mesekönyv szereplőjévé válni? A kis olvasóknak ismerős lehet az a „csoda”, hogy a játékok megelevenednek, hiszen nem Z. Németh az első szerző, aki elsüti ezt a poént. Olyat is láttunk már, hogy a gyerekek kalandos útra indulnak ezekkel a beszélő és mozgó játékokkal. Az viszont kevésbé megszokott, hogy a kalandok közepette egy plüssjáték történetekkel szórakoztatja a hallgatóságot. Az írók talán attól félnek, hogy a kiskorú olvasót kizökkentik ezek a „hozzáadott” történetek. Nos, itt nem kell ettől tartani, Zengőréti Talizmán meséi ugyanis szépen beépülnek a könyvbe, csakúgy, mint azok a szellemes versikék, amelyekkel az újonnan felbukkanó szereplők bemutatkoznak a kis társaságnak. Hőseink, azaz Emese és Noémi, az említett plüssbohóc, egy Hav-Haver nevű gumikutya és Habroló, a főszakács útnak indulnak Meseföldre, ahol a tenger is csokiból van. Az egyik szigeten találnak egy kihalt cirkuszt pár szomorkodó bohóccal, akiknek nincs közönségük, egyrészt azért, mert nem tudják hatékonyan reklámozni magukat, másrészt azért, mert Manónia országának lakói nem érnek rá ilyesmire, hiszen egy boszorkány állandóan felesleges feladatokkal terheli őket (fűszálak számolása, erdei ösvények söpörgetése), a királyuk pedig egy dilettáns operaénekes, akinek napi kötelező koncertjein még csak elmosolyodniuk sem szabad, nem hogy kritizálni a művészt. Ha a két kislány látni akarja Hócompóc bohócait, telt házat kell produkálniuk estére. Ez a mesében ugyanolyan nehéz feladatnak bizonyul, mint a való életben. A történet során természetesen jó pár akadály gördül hőseink elé. Szimpatikus vonás, hogy a szerző nem szánt abszolút főszerepet kislányainak, gyakran a játékfigurák egyike oldja meg a problémát. A legvégén azonban mégiscsak az embergyerekek találékonysága kell ahhoz, hogy elérjék céljukat. Fontos szerepet játszanak még azok a varázsitalok, amelyeket a boszorkánytól zsákmányolnak. Kis újítás persze itt is van: nem tudható előre, melyik ital mire jó. A könyv egyébként is tele van olyan meglepetésekkel, amelyek miatt nemcsak a 6-9 éves korosztály, hanem szüleik is jól szórakozhatnak a Zengőrét meséin. Z. Németh István kedvesen és bölcs humorral mutat be alapvető emberi tulajdonságokat, emellett azt is sugallja, hogy döntéseinkért magunknak kell vállalnunk a felelősséget. Sokaknak ismerősen csenghetnek a történetben felbukkanó bohócok nevei. Z. Németh István évekkel ezelőtt írt egy színpadi művet Hócompóc bohócai címmel, ebből emelte át őket. Most azonban csak mellékszereplők. Posztmodem húzásnak is tekinthetjük ezt. Mindenesetre a szép kiállítású, Bálint Mariann jópofa rajzaival élénkített kötet igazi családi olvasmány. Azaz oda kell ülni a gyerek mellé, és esténként felolvasni neki. Egy idő után úgyis kiveszi a kezünkből a könyvet, hogy gyorsabban a végére érhessen.... Z. Németh István: Zengőrét meséi, Lilium Aurum kiadó, Dunaszerdahely, 2012.
