Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-15 / 63. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 15. Közélet 3 Az egyházközi párbeszédben, a társadalmi és liturgikus kérdésekben hozhat változást Konzervatív, liberális? Konzervatív vagy liberá­lis? Az utóbbi évtizedek­ben ez a leggyakoribb kérdés az új pápa megvá­lasztása után. Is, is. Avagy: ahogy vesszük- szólhatna a válasz. ÖSSZEFOGLALÓ Megválasztása után a média nagy része konzervatívnak ki­áltotta ki Ferencet, ám ez csak részben igaz. Pontosabban: annyira konzervatív, amennyi­re az összes többi bíboros és ér­sek, sőt a püspökök és papok túlnyomó többsége is az. Az egyházon belül nem az számít, hogy ki milyen álláspontot fog­lal el az abortusz, a melegek vagy a női papság kérdésében - a legprogresszívebb bíborosok is konzervatívok e kérdésekben világi, társadalompolitikai mércével. Minimalista Az egyházi tanítás szempont­jából Ferenc konzervatívnak számít, korábbi nézeteit és te­vékenységét figyelve nem vár­ható tőle éles változás azokban a kérdésekben, melyek az utób­bi években a politikát megoszt­ják (pl. a melegek jogai). Mini- malizmusa ugyanakkor szöges ellentétben áll elődje, XVI. Be­nedek pápa viselkedésével. Már bemutatkozása szokatlan volt: megáldana magát a néppel, csak fehér reverendát viselt, nem ült be a limuzinba. A külső­ségek „leépítésében” ugyanak­kor az utóbbi pápák szinte mindegyike hozott újat. VI. Pál (1963—78) feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget. Utódja, I. János Pál nem koro­náztatta meg magát a pápai tia­rával. II. János Pál kimozdult a Vatikánból és „médiapápaként” végigutazta a világot, a tradici- onalistának tartott XVI. Bene­Erős szociális érzéke van - érsekként is metróval és busszal utazott (TASR/AP-felvétel) dek pedig nem tette fel pápai címerére a tiarát. Más, mint Benedek Ferenc liturgikus - és ezáltal teológiai - kérdésekben rész­ben különbözik elődjétől. Míg XVI. Benedek a régi rítusú, tri­denti mise szabad bemutatása mellett rendelkezett kötelező jelleggel, addig ezt a rendelke­zést érsekségében Bergoglio ném hajtotta végre - ezzel egyébként távolról sem volt egyedül. Székesegyházát nem­ritkán odaadta más felekeze­teknek is, ami elemzők szerint problémásnak számít a katoli­kus teológia szempontjából. Ennél is tovább ment egyszer: egy protestáns lelkipásztorral is megáldana magát. Részben emiatt változás várható a többi egyházzal folytatott párbe­szédben. Míg Benedek inkább a hagyományos, keleti keresz­tény egyházakkal mélyítette a kapcsolatokat, Ferenc nyithat a protestáns felekezetek felé. Már csak azért is, mert az ame­rikai kontinensen erőteljes a protestáns befolyás - az utóbbi évtizedekben Latin-Ameriká- ban is „hódítani” tudtak. Balos fogalmi készlet Elemzők szerint komoly teo­lógiai változások nem várhatók tőle. Elutasítja a Latin-Ameri- kában népszerű (balos) felsza- badítási teológiát, közel van az egyházi középnek tekinthető Comunione e Liberazione mozgalomhoz (állítólag ők áll­tak a pápaválasztás fő esélyese, Angelo Scola milánói érsek mögött). Amerikai források szigorú modemizátomak tart­ják, aki megreformálta az ar­gentin egyházat. Állítólag nem tipikus harmadik világbeli fő­pap - még ha a világ végéről jött is, ahogy bemutatkozásá­ban fogalmazott -, társada­lompolitikai kérdésekben vi­szont középbal nézeteket vall. így, az utóhbi évtizedekben te­vékenykedő elődjeivel ellen­tétben, feltehetően többször is kritikusan fog nyilatkozni a ka­pitalista rendszerről, a pápai dokumentumokban pedig vár­hatóan sokat fogunk olvasni társadalmi igazságosságról, népek közötti testvériségről, a javak „igazságos” újraelosztá­sáról. Ez sem lesz teljesen új: a hatvanas, hetvenes években a Szentszék fogalmi készletét al­kották e kifejezések. (MSz) 167 éve volt utoljára szerzetes az egyházfő, csak a bíborosok hatoda tagja valamely rendnek Ferenc az első jezsuita pápa ÖSSZEFOGLALÓ Az új egyházfő a jezsuita rend első pápája - ami annyira nem meglepő, mivel pápává vi­szonylag ritkán választják szerzetesrend tagját, másrészt a jezsuita rend relatíve új alapí­tásúnak (1540) számít. Utoljá­ra 167 éve volt szerzetes egy­házfő, a mostani kongregáción a 115 bíboros közül csak 19 volt szerzetesrend tagja, közü­lük csak egy jezsuita. A Jézus Társaságát (ez a rend hivatalos neve - Societas Jesu, innen a szerzetesek neve mögöt­ti rövidítés: SJ) Loyolai Szent Ignác hozta létre. Alapítása szo­rosan összefügg a reformáció­val. A protestáns hitújítókhoz hasonlóan a jezsuiták is az egy­ház megújulásáért szálltak sík­ra, de anélkül, hogy elszakadtak volna a katolikus egyháztól. Hogy válaszolni tudjanak a re­formációkihívásaira, a jezsuiták szorgalmazták a katolikus pap­Pázmány Péter és a három kassai vértanú is jezsuita volt (Képarchívum) ság emeltebb szintű oktatását, és számos iskolát, kollégiumot, egyetemet és tudományos társa­ságot alapítottak. A jezsuiták gyakorlatilag megállították a reformáció to­vábbi terjedését, sőt, több or­szágban - közöttük Magyaror­szágon is - jelentős tömegeket térítettek vissza a katolikus hit­re. A rend sikerei oda vezették, hogy Európa abszolutista ural­kodói végül korlátozva érezték hatalmukat. Nyomásukra 1773-ban XIV. Kelemen pápa kénytelen volt feloszlatni a tár­saságot. A rendet 1814-ben VII. Piusz állította vissza. A II. vi­lágháború után több kommu­nista országban újra betiltották a Jézus Társaságát. A rend korábban az egyházi konzervativizmus egyik bástyá­jának számított, elemzők sze­rint ma már ennek a fordítottja igaz. Az viszont változatlanul igaz, hogy a jezsuiták a legkép­zettebb szerzetesek. A jezsuiták nem monaszti- kus szerzetesrend, tagjai nem vonulnak el a világtól - nem ko­lostorokban, hanem rendhá­zakban élnek. A jezsuita rend­házakat rendszerint nagyobb városokban - kulturális, admi­nisztratív vagy ipari közpon­tokban - alapították, ahol szé­les körű pasztorális tevékeny­ségre van lehetőség. A Jézus Társasága az egyház legnagyobb létszámú szerze­tesrendje. Világszerte mintegy 18 000 jezsuita él összesen 126 országban. A rend több mint 200 egyetemet működtet. A legismertebb magyar jezsuita Pázmány Péter esztergomi ér­sek, a hazai ellenreformáció vezéralakja volt, aki a pozsonyi dómban van eltemetve. Szin­tén jezsuiták voltak a kassai vértanúk is (Pongrácz István, Grodecz Menyhért és Körösi Márk), akiket 1995-ben II. Já­nos Pál pápa avatott szentté. (MSz) Szokatlan és meglepő volt a bemutatkozás Az új pápa első szavai ÖSSZEFOGLALÓ A testvériség, a szeretet, a köz­tünk lévő bizalom útja ez. Jean-Louis Tauran protodi- akónus szerda esti bejelentése után az új pápa 20 óra 21 perc­kor kilépett a Szent Péter-bazi- lika erkélyére, és köszöntötte az összegyűlteket. Ferenc ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez: Testvéreim, jó estét! Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt ad­jon Rómának. Ügy tűnik, a bí­boros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadta­tást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspö­ke: köszönöm! Először is imádkozni szeret­nék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáld­ja és a Szűzanya oltalmazza. (Eután elimádkozta a hívek­kel a Miatyánkot, az Üdvözlé- gyet és a Dicsőséget, majd így folytatta:) Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép kö­zös útján. Ä római egyház útja ez, azé a városé, amely a szere- tetben minden egyházat vezet. Imádkozzunk mindig egymá­sért, kölcsönösen. Imádkoz­zunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség va­lósuljon meg. Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyház­ban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyümölcsöző le­gyen ennek a gyönyörű város­nak az evangelizálásában! Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet ké­rek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úr­hoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely ál­dást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem. (Ferenc pápa Urbi et orbi ál­dást adott minden jelenlévő hí­vőre, majd így búcsúzott tőlük:) Testvérek, elköszönök. Na­gyon köszönöm, ahogy fogad­tatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeret­nék menni imádkozni, hogy ol­talmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést! (ú) Szent Ferenc az egyik legjelentősebb szent A koldulórend alapítójának nevét viseli az új egyházfő ÚJ SZÓ-HÍR Az új pápa Assisi Szent Fe­renc tiszteletére vette fel a Fe­renc nevet. Szent Ferenc a kö­zépkor egyik legjelentősebb szentje, nézeteivel és cseleke­deteivel megreformálta az egyházat. Eredetileg Giovanni di Bernardonénak hívták, Francescónak édesanyja fran­cia nemzetisége miatt becéz­ték. Gazdag ruhakereskedő fi­aként született 1182-ben az észak-itáliai Assisiben. Fiatal korában tanulmányokat folyta­tott, több nyelven beszélt, „él­vezte az életet”. 1201-ben hadba vonult, a harcokban megsebesült és fog­ságba esett - ez gyökeresen megváltoztatta életét. Négy év­vel később látomása volt, ami után végleg felhagyott addigi életstílusával: kerülte a világias időtöltéseket, magányos helye­ken imádkozott, s közben az As­sisi mellett élő leprások ápolá­sával törődött. Életmódja miatt összetűzésbe került apjával, mi­re Ferenc szakított vele, lemon­dott az örökségéről, és a követ­kező néhány hónapban koldus­ként élt Assisi környékén. Szerzetesközösséget alapí­tott, durva csuhát vett fel, és me­zítláb, anyagi javak nélkül el­kezdett a megtérésről prédikál­ni. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösség, me­lyet vezetett, egyenrangú test­vérekként élt együtt. 1209-ben társaival Rómába zarándokolt, ahol III. Ince pápa engedélyt adott rendalapításához. A fe­rencesek célja az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerin­ti élet, mely érdekében szegény­ségi fogadalmat tettek, és vállal­ták, hogy életüket Isten szolgá­latának rendelik alá. Szent Ferenc életéről 1972-ben Franco Zeffirelli for­gatott legendás filmet Napfivér, Holdnővér címmel. Zeffirelli a XIII. századi szentet az 1960-as évek hippi- és diákmozgalmai­val hozta kapcsolatba, úgy áb­rázolva őt, mint egy középkori „virággyerek”-et. (MSz) Szent Ferenc Zeffirelli filmjében (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom