Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-14 / 62. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 14. Vélemény És háttér 7 Csak azok az országok megértetek, amelyek nem tudták megoldani saját romaproblémáikat Schengen immár romakérdés Egyre többet cikkezik a német sajtó egy új típusú, az Európai Unión belül jelentkező menekültproblémáról. Traian Basescu román államfő tegnap arra kényszerült, hogy felszólítsa a parlamenti képviselőket és Victor Ponta kormányának tagjait: hagyjanak fel az EU-elle- nes kirohanásokkal. AAALINÁK ISTVÁN Míg Bulgária a belpolitikai válsággal, az előrehozott választásokkal van elfoglalva, Romániában az EU-ellenesség jött divatba, mert ismét halasztódott a két ország csatlakozása a schen- geni övezethez. A múlt heti uniós belügyminiszteri ülésen nem is szavaztak róla, Románia nem is kérte, mert biztos volt benne, hogy hét tagország, Németországgal az élen, elutasítaná azt. Romániának és Bulgáriának hivatalosan 2011 márciusában kellett volna belépnie a belső határellenőrzés nélküli rendszerbe, de már szinte biztos, hogy 2014 előtt a témát nem tűzik is- métnapirendre. Bukarest diszkriminációt emleget, mondván, teljesítette a csadakozás feltételeit. A keleteurópai tagállamok többsége, köztük Pozsony, Prága vagy Budapest szolidáris a románokkal és a bolgárokkal. S bár Magyar- ország álláspontját elsősorban a romániai magyarság érdekei formálják, egyre nyilvánvalóbb: azok a kelet-európai tagállamok tanúsítanak megértést, amelyek nem tudták megoldani saját romaproblémáikat. Nyíltan sehol sem akarják kimondani, de a schengeni bővítés problémája egyre inkább romaprobléma. Németország érthető történelmi okok miatt nagyon vigyáz a korrektségre, a toleranciára, néha már betegesen: egy kiadó még a múlt század eleji gyermekkönyvekből is kicenzúrázta a „cigány” és „néger” szavakat. De több német nagyváros ön- kormányzata „fellázadt”, és hatékony központi lépéseket sürget a romák ellenőrizhetetlen bevándorlóáradatának megfékezésére. Van példa arra, hogy egyetien román faluból több száz cigány vert tábort szinte egy helyen, rettegésben tartva a környéket. Dortmundnak csak az idén hétmillió eurót kell félretennie arra, hogy a roma bevándorlók szálláshelyén biztosítsák az alapvető higiéniai követelményeket. Berlin hírhedt Kreuzberg negyedében is kezd tart- hatadanná válni a.helyzet, a központi parkban májustól novemberig több száz roma él sátrakban, kisbuszokban. A helyiek azt mondják, az afrikaiakat, a Maliból, Szenegálból érkezetteket megszokták, tőlük lehet drogot vásárolni. De az ott letáborozott cigányok gyerekei pucéran rohangálnak az utcán, a szökő- kutakban fürdenek, és ott köny- nyítenek magukon, ahol éppen rájuk jön, a felnőttek meg agresszívan koldulnak. A környékbeli lakások rohamosan veszítenek értékükből. Az El) magának köszönheti a problémát: már az unióba is hiba voltfel- venni a felkészületlen Romániát és Bulgáriát. Tegnapelőtt a cseh külügyminiszter azt állította, szerinte Románia felkészült a schengeni csadakozásra, és közvetve bírálta Berlint, pedig a cseh recept a romakérdésre egyelőre csak annyi, hogy esetenként falat emel a lakosság a cigányok ellen. Magyarország hasonló cipőben jár. A szlovákiai, jarovni- cei módszed’ sem megoldás, az, hogy egyetlen községben ezerkétszáz „közmunkásnak” tízmilliókat fizetnek ki takarításért, miközben majd’ belefulladnak a mocsokba. A Schengen-probléma lényege: a nyugati EU-országok nem fogják engedni, hogy a keletiek, álszent módon szolidaritást követelve, rájuk hárítsák azt, amivel képtelenek megbirkózni. Prága, Pozsony és Budapest már rengeteg uniós pénzt költött az ún. romaprogramokra, minimális eredmény nélkül, s ezért nem Berlin, Helsinki, Hága vagy Bécs a hibás. Már a német belügyminiszter is „szegénységi uniós menekültekről” beszél, hangsúlyozva: Berlin szolidáris a bevándorlókkal - ha dolgozni vagy tanulni akarnak - egészen addig, amíg meg nem próbálnak -visszaélni a szociális ellátórendszerrel. Szófia és Bukarest állításaival ellentétben e két ország nem készült fel Schengenre, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc terén igen gyenge eredményeket tud felmutatni. De az EU magának köszönheti az új keletű problémát: hiba volt már az unióba is felvenni ezt a két felkészületlen országot. KOMMENTAR Majd máskor MÓZES SZABOLCS Mosolydiplomácia. Közhely, de mint a közhelyek nagy része, találó. A szlovák és magyar külügyi kapcsolatokra ez a legjellemzőbb kifejezés. Megoldatlan problémával tele a padlás, lassan ott rohad mind - a fejünk felett -, megoldás pedig nincs. Állítólag csak egyelőre nincs. Ahogy Martonyi János fogalmazott: ne tévesszen meg senkit, hogy nem beszélnek a kényes ügyekről. Ezeket állítólag jobb négyszemközt megvitatni. Ez így akkor lehet igaz - persze nem mindenre, hiszen olykor a nagy kibeszélések segítenek, nem a zárt ajtók mögötti simítgatások-, ha a felek megoldást is találnak a felmerülő problémákra. Ez utóbbit viszont nem nagyon látni. Persze igazságtalanok lennénk, ha ezt a mostani szlovák vagy magyar kormány nyakába varmánk. Eredmény igazából az elmúlt években sem volt, csak mosoly. 2010 előtt pedig még azzal is csínján bántak. Az utóbbi közel egy évre mindenki odamondogatós szlovák-magyar meccseket várt, diplomáciai csörték helyett viszont „dúl a szerelem” a két ország kormányfője és kabinetje között. Olyannyira, hogy nyár elején még közös - igaz, csak redukált - kormányülésre is futj a idej ükből. Rendszeresen visszatérő gondolat, hogy nem is baj, ha nem beszélnek a problémákról, mivel ezeket úgyis szinte lehetetlen megoldani. így legalább semmi sem veszi el az energiát a „közös projektek” megbeszélése, nyélbe ütése elől. Ám ne feledjük: sokáig nem lehet a szőnyeg alá söpörni a gondokat, másrészt az említett nagy „közös projektek” gyakran harmadrangú ügyeket jelentenek. És megvalósulásukat nemritkán az alsóbb szintű szervek hozzáállása gátolja - lásd az Ipoly-hidak szomorú történetét. Az, ha nem beszélnek a szlovák-magyar párbeszédet nehezítő problémákról - s nem próbálnak megoldást találni rájuk-, csak nekünk, az itteni magyarságnak rossz. A vitás ügyek jó része ugyanis mirólunkszól, velünk kapcsolatos. FIGYELŐ Német lapok a magyar Alkotmányról Továbbra is jelentős figyelmet szentelt a német sajtó a magyar alkotmánymódosításnak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung konzervatív lap kifejti: fájhat Orbán Viktornak, hogy már a jó barátok is eltávolodnak tőle. Ugyanakkor nem kell minden kritikus, „esetenként hisztérikus” ellenvetést komolyan venni - a külföldi bírálatok nemritkán az ellenzéki szocialisták támogatását szolgálják. A színjáték azonban nemcsak a „bátor és ártatlan” Orbánról szól, hanem a kormányfőnek „az uralkodó pozíció kiépítésére és a hatalom bebetonozására” irányuló hideg törekvéséről, amellyel a saját képére akarja formálni az államot. A forint gyengülésének egyik oka szintén a vitatott alkotmányreform. A Die Welt konzervatív lap így harcol Orbán a liberális demokrácia ellen című elemzésében kifejtette: Orbán azért nem akarta, hogy Sólyom László maradjon az államfő, mert egyfajta „alkotmányos forradalomra”, az egész nemzetet új alapokra helyező nagy dobásra készült, Sólyom pedig akadály volt, hiszen soha nem engedte volna lerombolni életművét, a rendszerváltás idején kidolgozott alkotmányt. (MTI) Somogyi Szilárd a „népi konzultáció" során egy dolgot mérhetett fel: igen, van magyar baloldali szavazó, ám az a Smerre szavaz Szélsőbaloldali kitérővel a hátsó ajtóhoz KOCUR LÁSZLÓ Somogyi Szüárdnak a hazai magyar és liberális köröket egyaránt sikerült meglepnie a Szabadság és Szolidaritás pártjába való visszatéréséről tett kijelentéseivel. Nem volt olyan régen, emlékezhetünk rá, a Radičová- kormány végnapjaiban távozott az SaS-ből és a parlamentből, olyan markánsan szélsőbalos kijelentésekkel, amelyek még a nem liberális hidakat is felégették mögötte, hisz például a magánvagyon korlátozásával nemhogy a Smer, még Szlovákia Kommunista Pártja sem állt elő. Távozása után Somogyi féléves „népi konzultációt” tartott, hogy eldöntse, van-e hely a felvidéki ég alatt egy harmadik - baloldalinak mondott - magyar párt számára. Mindezt áprilisban jelentette be, tehát az eredménynek októberben kellett volna ismertté válnia. De nem- vált. Somogyi és a probléma pedig elfelejtődött. Végül is a tavaly márciusi sme- res tarolás után volt politikusokkal van tele a padlás... Időközben egy harmadik magyar párt, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alapítási előkészületei is tovább árnyalták a kisebbségi politikai palettát. Azt a kérdést, hogy kell-e kettő, három, négy, akármennyi párt a szlovákiai magyaroknak, felesleges feltenni. Aki össze tudja gyűjteni a kellő számú támogató aláírást, ám alapítson olyan pártot, amilyet csak akar, ha Nora Mojsejová- nak pártja lehet, akkor lehet bárkinek és bármilyen. Hiszen a választási matematika egy- párt-fetisizálásával a szlovákiai magyarság önmagát fosztja meg a négy évtizeden át vágyott politikai diverzitás lehetőségétől. (Persze, a matematika egzakt dolog, és diverzitás ide vagy oda, „a 458 467” felnőtt populációja csak adott számú képviselőt szavazhat be a törvényhozásba.) A kérdés Somogyi számára úgy merülhetett fel, hogy van-e baloldali magyar szavazó? A szlovákiai magyarság körében a baloldali irányultságnak műidig erős támogatottsága volt, már a két világháború között is. A különböző, mélyebb szociológiai felmérések pedig azt mutatják, Szlovákia déli részén nagyobb az állami gondoskodás iránti vágy, mint egyebütt. Rövidre zárva tehát: igen, van magyar baloldali szavazó, ám az a Smerre szavaz, vagy legalábbis tavaly márciusban arra szavazott. így - miután a Smer már annektál- ta a teljes szlovák baloldalt - egy magyar baloldali márkát bevezetni a piacra rendkívüli nehézségekbe ütközött volna. Ha valaki hangosan csapja be maga mögött az ajtót, arra oda szokás figyelni. A tavaly márciusi előrehozott választások után Somogyi azzal távozott: „Sajnos, a politikai pártok többsége csak a jelenlegi állapot fenntartását biztosítja. Úgyhogy szívből arra szólítanám fel az embereket, ne menjenek szavazni.” Ennek függvényében minimum furcsa egykori pártjával való kokettálása. Ám a lehetőségek józan felmérése után be kellett látnia, hogy új baloldali párt gründolása lehetőségeit meghaladó feladat, így ha valaha még a közösségi médiánál hatékonyabb területen szeretne érvényt szerezni politikai elképzeléseinek, akkor csak ez a kicsit ciki, hátsó ajtós megoldás maradt számára. Külügyminiszteri megbeszélés a szlovák-magyar kapcsolatról (Tüskéscápa/Fotó: Somogyi)
