Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-13 / 61. szám, szerda

16 Tudomány ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 13. www.ujszo.com Puskás Tivadar halálának százhuszadik évfordulóján - több találmánnyal is beírta a nevét az egyetemes technikatörténet aranykönyvébe A telefontól a vezetékes rádióig Puskás Tivadar (1844-1893) A magyar technikatörté­net egyik legnagyobb alakja, Puskás Tivadar a szikratávíró hőskorában született: 1844. szep­tember 17-én Pesten lát­ta meg a napvilágot. OZOGÁNYERNŐ A Szén téri - ma Deák tér - elemi iskola elvégzése után a bécsi Theresianumban tanult. Ezt követően a bécsi műegye­temen folytatta tanulmányait, amit atyja halála miatt kényte­len volt megszakítani. Munká­ba kellett állnia, külföldön próbált szerencsét. Angol- nyelv-tudását gyarapítandó Londonba utazott, ahol egy ideig német nyelvórák adásá­val tartotta el magát. A XIX. század hatvanas évei­ben kezdődik Magyarországon az a nagyarányú vasútépítés, amelynek eredményeképpen a sereghajtóból négy évtized alatt Európa negyedik helyére küzdi fel magát az ország: a század- fordulón már több mint tízezer kilométer vasút áll az utasok rendelkezésére. A vonalak épí­tésében az angolok állnak az élen. így aztán érthető, hogy az északkelet-magyarországi vas­út építését is angol vállalatra bízzák. Puskás Tivadar az ő szolgálatukban kerül vissza Magyarországra. Ezen a mun­kahelyén ismerkedik meg a szikratávíró működésével, mellyel kapcsolatban saját ötle­te is akad: arra gondol, hogy az egyes vonalakat egy központba kellene bevezetni, ami lehetővé teszi közöttük a keresztkapcso­lást. A távíróközpontra vonat­kozó ötlete évekkel később a „beszélő telegráf ’, vagyis a tele­fon alkalmazásával lesz a min­dennapi gyakorlat része. Mivel nyughatatlan termé-' szete megakadályozza abban, hogy kutatólaboratóriumot szereljen fel, a vasútépítésen szerzett tekintélyes összeggel áthajózik az Újvilágba, hogy Co­lorado államban ezüstbányákat vásároljon. Megfelelő tapaszta­lat híján hamarosan mindené­ből kiforgatják, ezért elhatároz­za, hogy ismét hazatér. Csak­hogy időközben megismerke­dik Thomas Alva Edisonnal, aki felismeri a magyar fiatal kivéte­les képességeit, és munkatársá­ul fogadja. A lehető legjobbkor. Ugyanis az előző évben, 1874-ben bízta meg Edisont és Elisha Grayt az Egyesült Álla­mok legnagyobb távíróhálóza­tának tulajdonosa, a Western Union társaság a beszélő tele­gráf kifejlesztésével. Elisha Gray 1875. június 28-án adja be szabadalmi kérvényét Zenei benyomások vagy hangok to­vábbítása telegrafikus úton címmel, amire egy hónap eltel­tével meg is kapja a szabadalmi oltalmat. így aligha kételkedhet bárki is abban, hogy Edisonnal közösen hamarosan elkészíti a beszélő telegráfot. A sors szeszélye folytán nem ők értek elsőként a célba, ha­nem egy teljesen ismeretlen bostoni logopédus-műszerész, Alexander Graham Bell, aki 1876. február 14-én szabadal­mi kérelmet nyújtott be tele­fonjára. A legjobbkor: két órá­val később Gray is megjelent a szabadalmi hivatalban. A tör­vények értelmében érthető módon Bell nevére állítják ki a szabadalomlevelet 1876. már­cius 3-i dátummal. Egy évvel később elkészültek az első telefonközpontok. Egy­mástól függetlenül, gyakorlati­lag egy időben Bell ismerőse, Edwin T. Holmes Bostonban öt készüléket kapcsolt össze, míg New York elővárosában, a Sza­badság-szoborról nevezetes Long Island mellett elterülő New Havenben ötven előfizető kábeleit kapcsolótáblán kive­zetve Puskás Tivadar teszi lehe­tővé, hogy minden egyes részt­vevő bármelyik másikkal be­szélhessen. Edison még ok­mányt is kiállít Puskás nevére, amely igazolja, hogy magyar kollégája a telefonközpont fel­találója. Persze az igazolás kiál­lítása nagy haszonnal kecsegte­tő vállalkozás kezdetét is jelen­tette: Puskás és a Western Uni­on szabadalmaztatták a tele­fonközpont telepítésénekjogát. Az üzleti érdekek hatéko­nyabb érvényesítése érdekében Edison 1877-ben Puskás Tiva­dart Londonba küldi. A magyar feltaláló a csekély érdeklődés láttán székhelyét hamarosan Párizsba helyezi át. A franciául kitűnően beszélő Puskás jó ér­zékkel ismerte fel, hogy az 1878-as párizsi vüágkiállítás a legjobb alkalom Edison és a Western Union népszerűsí­tésére. Edisonnak köszönhető­en a vártnál is nagyobb sikert aratott, mivel az amerikai felta­láló a világkiállításra elküldte két legújabb találmányát, a fo­nográfot és a telefonhoz csat­lakoztatható szénmikrofont. A szénmikrofon nagy rek­lámmal beharangozott bemuta­tójára 1878. április 2-án került sor, amikor a New York és Phi­ladelphia közötti százhét mér­föld hosszú távíróvonalon a vi­lág első interurbán telefonbe­szélgetésére került sor Edison és Puskás között. A hangot az új mikrofonnak köszönhetően másfélszáz kilométeres távol­ságból is tisztán lehetett halla­ni. A legenda szerint Puskás Ti­vadar „halló” szóval jelentke­zett. Edison ösztönösen ki­mondta ugyanezt. Majd azon­nal rá is kérdezett, hogy ez mit jelent. Ekkor a magyar feltaláló elmagyarázta, hogy anyanyel­vében a hangérzékeléssel függ össze ez a kifejezés. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy kette­jük párbeszéde után elterjedt a „hello” szerte a világon. A párizsi vüágkiállítás egyik szenzációja a telefonközpont lett, így aztán Puskás Tivadart bízták meg a „fény városa” tele­fonhálózatának kiépítésével és későbbi igazgatásával. Ennek köszönhetően Európa legré­gibb telefonközpontját Puskás Tivadar építi fel. Miután tuda­tosítja, hogy erejéből arra nem futja, hogy mindenütt ő telepít­sen központokat, ezeket a jo­gokat eladja, cáupán Francia- országot és szülőhazáját tartja meg magának. Többször is ha­zalátogat, hogy öccsét is meg­győzze a telefonban rejlő üzleti lehetőségekről, eközben min­den lehetőséget megragad az új találmány népszerűsítésére. Budapesten avatják fel az or­szág első - és a vüág negyedik - telefonközpontját 1881. május 1-jén, majd sorban adják át a továbbiakat Pozsonyban, Te­mesváron, Aradon, Pécsett, Debrecenben, Nagyváradon, Miskolcon, Zágrábban, Fiúmé­ban, Sopronban, Győrött és Szegeden. A villamosság több tucat ta­lálmányának hatására felvető­dött egy kifejezetten erre a té­makörre szakosodott világkiál­lítás megrendezésének a gon­dolata. 1881. augusztus 10-én nyitották meg az első párizsi elektrotechnikai világkiállítást, amelynek egyik szenzációja a Clément Ader által szénrudas mikrofonokkal felszerelt Pus­kás-féle dalműtelefon volt. A párizsi operaházban a súgólyuk két oldalán elhelyezett mikro­fonokból a világkiállítás egyik bemutatótermébe vezették a hangot, ahol a falak mentén fej­hallgatókat helyeztek el. Az ámuló közönség ezeken keresz­tül kísérhette figyelemmel az opera élő közvetítését. Miután a két mikrofonhangot külön ve­zetéken továbbították, a dalműtelefon térhatású, vagyis sztereó hangot adott! Ezt köve­tően a dalműtelefon - vagy ahogy a franciák nevezték: a te- atrophone - elindult világhódí­tó útjára. 1881. december 20-án Londonban mutatták be, két nappal később Berlinben keltett nagy feltűnést. Puskás Tivadar jóvoltából hamarosan a pesti közönség is megismer­kedhetett vele: 1882. február 4-én a Nemzeti Színházból köz­vetítették Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját, amelyet az érdeklődők a Vigadóban kö­vethettek figyelemmel. A kora­beli sajtó lelkes hangnemben számol be az eseményről. Puskás Tivadar utolsó nagy találmánya, élete főműve a ve­zetékes rádió ősének, a tele­fonhírmondónak a megalkotá­sa volt. A dalműtelefon komoly fo­gyatékosságának számított, hogy a hallgatók számát nem lehetett tetszés szerint növelni. Ennek a kérdésnek a megoldása Puskás Tivadar műszaki tevé­kenységének a csúcsát jelenti. Találmányához voltaképpen a Bláthy Ottó Titusz, Zipernows- ky Károly és Déri Miksa által szabadalmazott transzformátor adja meg az ötletet. Transzfor­mátorok segítségével alakít ki olyan zárt hallgatói köröket, amelyek mindegyikének két- háromszáz előfizetője van. A Pesti Hírlap lelkes beszá­molójából megtudhatta or- szág-vüág, hogy 1893. február 16-án megszólalt a hírek to­vábbítására szolgáló „hangos telefon”. Hamarosan kialakuló műsorszerkezete kísértetiesen hasonlított a mai rádióéhoz: külföldi, belföldi, társadalmi, helyi, közérdekű és tőzsdei hí­reket továbbított óránkénti rendszerességgel, bemondta a pontos időt, zenét, színházi és operaelőadásokat közvetített. A telefonhírmondó a távbe­szélő készüléktől függetlenül működött, minden előfizető­höz két fejhallgatót szereltek fel. A transzformátoros hu­rokmegoldás legfőbb előnye volt, hogy műszaki hiba esetén csak az adott hurokban nem volt hallható az adás. Amennyiben rendkívüli, közérdekű hír továbbítására került sor, kürtszerű búgó hang figyelmeztette az előfizetőket, hogy azonnal menjenek a ké­szülékhez. Puskás Tivadar személyesen vett részt az Astoria szomszéd­ságában fekvő Magyar utcában kiépített első stúdió felszerelési munkálataiban. Hamarosan hétszáz előfizetőnek továbbí­tották a műsorokat. A sors nem tette lehetővé számára, hogy kiteljesítse életművét: egy hónappal a tele­fonhírmondó bevezetése után, százhúsz évvel ezelőtt, 1893. március 16-án szívrohamban meghalt. Még negyvenkilenc éves sem volt. A vezetékes rádió őse ötven­két éven át látta el hírekkel a budapestieket, több mint fél évszázaddal túlélve megalko­tóját. Csak a második világhá­ború végén, a főváros ostroma­kor, 1944 decemberében szün­tette meg adásait. Az ostrom következtében a vezetékháló­zat gyakorlatilag megsemmi­sült. A Magyar Rádió gyors fej­lődésének hatására a háború után már túl költséges lett vol­na a telefonhírmondót újra ki­építeni, ezzel ez a műszaki esz­köz is a második világháború áldozatává vált. A telefonhírmondó a maga korában forradalmi találmány, a hírközlés leggyorsabb, legha­tékonyabb eszköze volt. Pus­kásnak köszönhetően a buda­pestiek hallhattak a világon először naponta többször is hí­reket, színházi műsorokat és operaközvetítéseket, tehát mai értelemben vett rádióműso­rokat. Mindezt két évtizeddel a rádiózás beindulása előtt! Puskás Tivadar a párizsi tele­fonközpont kiépítésével, a bu­dapesti felállításával és a tele­fonhírmondó feltalálásával be­írta nevét az egyetemes techni­katörténet aranykönyvébe. Tiszteletére a Híradástechnikai Tudományos Egyesület éven­ként kiosztandó Puskás Tiva- dar-díjat alapított azon kiváló műszaki szakemberek számára, akik világhírű elődjükhöz ha­sonlóan a legtöbbet teszik a magyar híradástechnika fej­lesztéséért. Nevét viseli a Pus­kás Tivadar Távközlési Techni­kum, a ditrói Puskás Tivadar Is­kolaközpont, a sepsiszentgyör­gyi szakközépiskola, Budapes­ten, Siófokon, Sepsiszentgyör- gyön és Ditrón utcát neveztek el róla, szobra a Magyar Telekom budapesti központja előtt áll. A vezetékes rádió őse, a telefonhírmondó koncerteket is közvetített (Fotók: archívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom