Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-01 / 51. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 1. Közélet 3 Az értelmi fogyatékosok életkörülményeinek javítására szolgáló támogatást épületfelújítás helyett a szolgáltatásokra kellett volna költeni Rosszul használtunk fel közel 240 millió eurót Még legalább öt év az intézetben. Rossz és nem hatékony megoldás. (Tomáš Benedikovič felvétele) Pozsony. Az érintettek számára hátrányos módon használta fel az értelmi fogyatékosok szociális szolgáltatásainak infrastrukturális fejlesztésére szánt uniós pénzeket Szlovákia, állítják a területen dolgozó civil szervezetek képviselői. ÚJ SZÓ-HÍR A 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban 240 millió eurót fordított erre a célra az állam, ebből a legnagyobb részt a bentlakásos intézmények felújítása tette ki. A gond az, hogy a szakemberek szerint nem az intézményeket kellett volna felújítani, hanem olyan szolgáltatási rendszert Ídalakítani, amely lehetővé teszi, hogy az értelmi fogyatékosok közösségben, önállóan élhessenek. „Az intézetbeli élet jelenti a valódi hendikepet” - jelentette ki Vladislav Matejka, a SOCIA Alapítvány munkatársa. Szerinte sokkal hatékonyabban, az értelmi fogyatékosok számára célszerűbben lehetett volna felhasználni a rendelkezésre álló uniós forrásokat, ha nem az épületek rekonstrukciójára költik a pénzt. 12 ezer embert „bebetonoztak” „Mintegy 125 projektre az állami hozzájárulással együtt 192 millió eurót fordítottak” - tájékozatott tegnap Radovan Ďurana, az Iness gazdaságkutató intézet munkatársa, aki részt vett a program hatékonyságának felmérésében. Szerinte ezzel az intézetek mintegy 12 ezer lakóját további öt évre - a felújított intézeteknek legalább öt évig működniük kell - „bebetonozták” az épületekbe. Matejka szerint az értelmi fogyatékkal élők túlnyomó többségének erre semmi szüksége. ,Az esetek 30 százalékában ezeknél az embereknél a sérülés mértéke csak alacsony, kis segítséggel is tudnak önállóan élni” - mondta Matejka. A kis segítség annyit tesz például, hogy heti néhány órában szorul szociális munkás segítségére, de különben képes az önálló életre. „Csak 30 százalékuknak van szüksége állandó felügyeletre” - állítja a szakember. Szerinte tehát az értelmi fogyatékosok kétharmada képes lenne kisebb-na- gyobb segítséggel az intézeten kívüli életre, ha ennek a feltételeit megteremtenék. Ez a vonat már elment Egy intézetfelújítási projekt átlagos költsége 1,3 millió euró volt, amiből az adott régióban mintegy 43 lakást vásárolhattak volna, vagyis ennyi lakót el tudtak volna helyezni. Még hatékonyabb lett volna, ha a program feltételei lehetővé teszik a lakások bérbevételét, így akár 54 lakást is bérelhettek volna egy intézet felújításának költségeiből. Matejka szerint az intézetek hosszú távú fenntartása ellentétes Szlovákiának erre a területre vonatkozó stratégiájával is, amely az értelmi fogyatékosok lehető legönállóbb, integrált elhelyezését szorgalmazza. „Tudatosítjuk, hogy a jelenlegi költségvetési időszakra való felkészülés idején még nem rendelkeztünk megfelelő stratégiával, de időközben több alapdokumentum is megszületett. Reméljük, hogy a 2014-2020-as ciklusban valódi változást tudunk majd elérni az értelmi fogyatékkal élők életében” - jelentette ki a szakember. Máshol sem jobb a helyzet A négy ország - Szlovákia mellett Magyarország, Románia és Bulgária - bevonásával készült elemzés azt mutatja, hogy a fogyatékosok kitagolása - vagyis a nagy létszámú intézményekből kisebbekbe költöztetése - a régió többi országában is akadozik. Magyarországon például nemcsak a támogatás rossz fel- használása okozott gondot, hanem a lakosság ellenállása is. Derekegyházán például népszavazással akarták megakadályozni, hogy a helyi intézetből tíz enyhén értelmi fogyatékos a faluban vásárolt családi házba költözhessen, csak az alkotmánybíróság közbeavatkozása után költözhettek be az emberek a lakóotthonba. Ezt követően viszont néhány hónap alatt teljesen megfordult a közhangulat - írta a Magyar Narancs című magyarországi hetilap -, és a faluban 2011-ben már három lakóotthon működött. Kivétel a régióban talán csak Csehország, ahol a hasonló jellegű operatív program eredményeit úgy jelentették be, hogy 32 intézetet sikerült felszámolniuk. A szaktárca tervében is szerepel az allergén gyomnövény problémájának szigorúbb kezelése Parlamentben a parlagfű irtásának ügye Sok gyom. Eredménye: sok allergiás ember. (Képarchívum ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Kötelező parlagfűirtást szorgalmaz a Híd, az erről szóló törvénytervezetet márciusban terjesztik a parlament elé. A környezetvédelmi minisztérium szerint az ellenzék nyitott kaput dönget: a hatályos jogszabály értelmében a parlagfű már most is irtható, s a szaktárca „négyéves tervében” szerepel egy új környezetvédelmi norma kidolgozása, mely a parlagfű kérdését is szigorúbban fogja kezelni. Sok az allergiás „Szlovákiában csaknem minden második ember allergiás. A hivatalos adatok szerint a betegek negyede a parlagfűre érzékeny, Dél-Szlovákiában pedig az asztmás betegségek 80%-át kötik össze ezzel a növénnyel, amely júliustól októberig virágzik” - részletezte Nagy József képviselő. Szerinte szükség van egy új, átfogó természetvédelmi törvényre, ám félő, a szaktárca csak két év múlva készül el vele. A Híd szerint nem érdemes addig várni, a problémát egy kis törvénymódosítással már most lehet orvosolni, s ha a parlament beleegyezne, az asztmások már idén nyáron fellélegezhetnének. Nagy József környezetvédelmi miniszterként 2011-ben kidolgozta az invazív növények listáját, s a parlagfű a legkárosabbak közé tartozik - nemcsak allergiát, hanem komoly mezőgazdasági károkat is okoz. A szaktárca szerint a hatályos előírások értelmében a növényt már most irtani kell, nem szabadna termeszteni, terjeszteni, s a szabálysértő jogi személyeket 10 ezer, a természetes személyeket pedig 3300 eu- rós büntetéssel sújthatják. Állami alibizés Nagy szerint a jelenlegi törvény alibista, a gyakorlatban nehéz érvényesíteni, szinte lehetetlenség bárkit is felelősségre vonni - a földtulajdonos vagy-bérlő azzal védekezhet: nem ő ültette, a magvakat odafújta a szél, és nincs semmi kötelezettsége, eltávolítását az államnak kell megoldani. Erre azonban még nem volt példa. A környezetvédelmi hivataloknak sem kapacitásuk, sem pénzük nincs az irtásra, vagy ellenőrizzék. „Ha az állam objektív okokból képtelen a problémát orvosolni, a felelősséget az államról a telektulajdonosokra és -bérlőkre kell áthárítani” - részletezte a tervezetet a honatya. Magyarországon ez jól működik: az önkormányzatok fel- világosító kampánnyal időben figyelmeztetnek mindenkit, hogy ne felejtsék el kiirtani a káros növényeket. E célból európai uniós pénzt is meg lehet pályázni, a környezetvédelmi alaphoz is lehet támogatásért folyamodni. Az önkormányzati telkek kaszálásával kapcsolatban a munkaügyi hivatalok különböző programjait, az aktivációs munkát is ki lehetne használni az árvízvédelmi munkákhoz hasonlóan, (sza) Hol nő és miért kell irtani? A parlagfű leggyakrabban utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, nem megfelelően gyomirtott és bolygatott földeken fordul elő (innen a neve is). A meleg éghajlatot, a fényt és a nyári csapadékot kedveli. A parlagfű irtását folyamatosan kell végezni. A növényt virágzása előtt kell elpusztítani, hogy ne szórhasson virágport, és ne érlelhessen termést. A parlagfű pollenje a légutakon keresztüljut be a szervezetünkbe. Ennek megfelelően az általa okozott allergia elsősorban szénanáthás és asztmás tüneteket okoz, de ekcémás tünetek is előfordulhatnak. VILLÁMINTERJÚ Nagy József képviselővel (Híd) A parlagfű irtásával kapcsolatban a felelősséget az államról a földtulajdonosokra és -bérlőkre hárítaná. Mit jelentene ez a kisemberre nézve? Mindenki felelősséggel tartozik a saját vagyonával szemben, gondoznia kell. A havat is elkeli takarítani a ház elől, ugyanígy a kertet, földet is rendben kell tartam. Nem sokat tehetünk azok ellen, akiknek térdig érő gaz van a kertjében, és lusták kapálni, de legalább júliusban kaszálják le a parlagfüvet! A tájékozatlan földtulajdonosok gyakran tudatlanságból, saját kárukra termesztik a káros növényfajtákat. Éppen ezért a felvilágosítás híve vagyok. Am hdvala- ki megmakacsolja magát, és nem hajlandó lekaszálni, akkor az önkormányzat vagy a környezetvédelmi hivatal figyelmeztethetné. Erre egyébként ma is van lehetőség, ám ha Józsi bácsi azt mondja, nem ő vetette a parlagfüvet, nehéz bizonyítani az ellenkezőjét, s nehéz felelősségre vonni. Ezért elrettentő bírságot kell kilátásba helyezni, és a szomszédok isfelhívhatnák az illetékesek figyelmét, ha valaki nem tesz eleget kötelességének. Nem fél attól, hogy a szomszédok feljelentgetik egymást, s ebből adódhatnak majd szomszédháborúk? Javaslatunk elsősorban az allergiásokat érinti, éspedig pozitívan. Ezenkívül érinti az összes rendetlen embert, akik nem hajlandók törődni a saját tulajdonukkal. A normális emberek nem hanyagolják el a kertjüket. Ha a parlagfű júniusban nincs lekaszálva, állig ér. Nem hiszem, hogy a rendetleneket kellene törvénnyel védeni, inkább az allergiásoknak próbáljunk segíteni! Ha valaki félne attól, hogy a szomszédja bosszút áll, mert felhívta a szakhatóság vagy a polgármester figyelmét a veszélyes parlagfűre, névtelen bejelentést is tehetne. Persze nem egy szál parlagfüvet kell jelenteni, és annak nem kellene büntetéstől tartania, akinek a kertjében elvétve kinő egy-egy káros növény. Egyébként a törvény, ha elfogadja a parlament, leginkább az ipari és lakásépítési telekbefektetőknek okozhatna bosszúságot. Nekik az irtás pluszköltség, mert kiépítették az utakat a szántóföldeken, melyeken már mezőgazdasággal foglalkozni nem lehet - s amíg a telkek gazdára nem találnak, az ő dolguk a kaszálás. Ennek a törvénytervezetnek paradox módon lehetne olyan hatása is, hogy lenyomná az amúgy ok nélkül magas építkezésite- lek-árakat. (sza)
