Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-04 / 29. szám, hétfő

6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 4. www.ujszo.com Újabb elismerés Ben Afflecknek A filmrendezők céhe díjazta az Argo-akciót A film első látásra kőkemény, céltudatos alkotás, ám tele van érzelemmel és szimbólumokkal Mindennapi rántott sajtunk (Képarchívum) MT1-HÍR Los Angeles. Folytatódott a hét végén Ben Affleck színész­rendező diadalmenete: az Amerikai Filmrendezők Céhe őt választotta a legjobb rende­zőnek Az Argo-akció című, az iráni túszdráma egy kevésbé ismert fejezetét feldolgozó filmjéért. A film és rendezője már szá­mos díjat bezsebelt korábban, a hollywoodi producerek és a filmszínészek céhe is a legjobb filmnek ítélte az Oscar-díjért is versenyben lévő mozit, január közepén pedig az észak-ameri­kai filmkritikusok vélekedtek hasonlóképpen. Az alkotás a legjobb filmért és a legjobb ren­dezésért járó Golden Globe-dí- jat is elnyerte. „Nem hiszem, hogy a díj egy csapásra igazi rendezőt csinál belőlem, de úgy gondolom, annyit mindenféleképpen je­lent, hogy jó úton haladok a felé” - jelentette ki Affleck a szombati Los Angeles-i gálán. A ceremónián életművéért a céh díjával tüntették ki Milos Formán cseh filmrendezőt és forgatókönyvírót, olyan nagy­szerű alkotások rendezőjét, mint az Egy szöszi szerelme, a Tűz van, babám!, a Száll a ka­kukk fészkére és az Amadeus. Ezen a filmen nem fog­nak jól szórakozni. Vi­szont hetekig nem tudják majd kiverni a fejükből. Mert mindegyük jelenete egy-egy felkiáltójel: em­ber, vigyázz, el ne szúrd az életed! És mások éle­tét. Mert mindig csak az a fontos, hogy velünk mi történik, és nem foglal­kozunk azzal, ami raj­tunk kívül van. JUHÁSZ KATALIN A fiatal pozsonyi magyar ren­dező, Prüder Mátyás az egyén­nek a környezetével való kapcso­latát, illetve az egyén önmagába zártságát teszi problémává. Az egyik kulcsgondolat lopva, szin­te észrevétlenül hangzik el: aki nem tud hazudni, az ne kavar­jon, ne variáljon, mert úgyis le­bukik. Sőt: a kisebb-nagyobb hazugságoknak köszönhetően juthatunk előre, vagy menekül­hetünk meg. Már a cím is elgon­dolkodtató: Köszönöm, jól - vágjuk rá gyorsan, ha azt kérde­zik, hogy vagyunk. Persze nem őszintén kérdezik, és nem is őszintén válaszolunk, ez csak amolyan kommunikációs rítus. A filmben nem is hangzik el. Vi­szont valamennyi szereplő ezer­rel igyekszik elhitetni önmagá­val, hogy pülanatnyilag még minden rendben. Három történetbe vág bele a rendező, a szálak a végére érnek össze. Először egy nagymenő vállalkozóval és helyi politikus­sal ismerkedünk meg, aki min­denkin átgázol, miközben úgy érzi, mindenkin segít. Felesége, ha leissza magát, vérfagyasztó jeleneteket rendez. A film végén megtudjuk, miért menekült az asszony (Jana Oľhová) az alko­holhoz, és megértjük őt, sőt megbocsájtunkneki. A másik történet főszereplője egy pozsonyi magyar nyugdíjas, aki hirtelen elveszíti feleségét. Állandóan marták egymást, ve­szekedtek (itt némi humor buk­kan fel a filmben), mégis volt köztük valami megmagyarázha­tatlan, erős kapocs, mert az asszony halála összeroppantja az öregembert (Várady Béla Egy szánalmas halotti tor FILMKOCKA Köszönöm, jól ■ Szlovák cím: Ďakujem, dobre ■ Színes, szlovák filmdráma, 134 perc, 2013 ■ Rendező: Prikler Mátyás ■ Forgatókönyv: Marek Leščák, Prikler Mátyás ■ Operatőr: Peter Balcar, Milan Balog ■ Díszlet és jelmez: Gadus Erika ■ Szereplők: Mokos Attila, Miroslav Krobot, Várady Béla, Zuzana Mauréry, Jana Oľhová, Molnár Xénia, Olasz István és mások utolsó filmszerepe ez, amelyben élete egyik legjobb alakítását nyújtotta). Az epizód legfelka- varóbb jelenetében azt látjuk, hogyan dönt sorsáról a család, miután mindkét gyermeke kije­lenti, hogy hozzájuk semmiképp sem költözhet a papa. A harmadik sztori az öregem­ber fiának (Mokos Attila) törté­nete, aki a létszámleépítés áldo­zata lesz: tizenöt éves munkavi­szony után kirúgják. Nem sokkal később családját is elveszíti: az asszony megunja, kiteszi a hol­miját az ajtó elé, mehet, amerre lát. Vajon mihez kezd most ez a kivert kutya? Az epüógusként is értelmez­hető záró jelenetben az összes szereplő találkozik egy szlo­vák-magyar lagziban. Isznak, táncolnak, és kétségbeesetten igyekeznek közelebb kerülni egymáshoz. Hadd ne áruljak el többet a tartalomból, hiszen ez egy olyan alkotás, amelynek rende­zője maradéktalanul megvaló­sítja célját: ellentmondást nem tűrően, könyörtelenül elragad­ja a nézőt, nem adva neki időt pihenésre. Szinte minden kép és beállítás meglepetéseket kí­nál, de éles szem kell, hogy ész­revegyük ezeket. A kamera időnként az autó visszapillantó tükrén fityegő rózsafüzérre fó­kuszál. Az egyik főszerplő rán­tott sajttal akaija vigasztalni családját, majd fiát egy-egy tra­uma után. Ez az étel ugyan­olyan szánalmas, olcsó és kicsi- nyies, mint hazugságra épült életünk ebben a szánalmas ré­gióban, a rideg lakótelepeken, a családi házak látszaduxusában. A film első látásra kőkemény, céltudatos alkotás, ám tele van érzelemmel és továbbgondol­ható szimbólumokkal. A színé­szek játékstílusa is elüt a ma­napság megszokott moziszíné- szettől, ugyanis nem az átélés­re, hanem a jelenlétre épít. A játszó alkalmazkodik a képhez, és nem a kép a színészhez. Már­pedig tájainkon az igazi színé­szet - filmen legalábbis bizto­san - a jelenlét. A többi rutin, tanulható technika, ami szük­ség esetén elővehető, mint nyúl acüinderből. A médiummal való kísérlete­zés során a kép ugyanolyan drámai súlyt kap, mint a szó. Nem a szavak kényszerű kísérő­je, nem az események puszta dokumentálását szolgálja. A kamera gyakran úgy mozog, mint egy dokumentumfilmben: be-belóg egy-egy bútordarab, térelem a képbe, mintha csak leskelődnénk a szereplők életé­ben. Ezzel éri el a rendező, hogy a néző bekerüljön a filmbe, és ne tudjon szabadulni. A Köszönöm, jól eredetileg negyvenperces diákfilm volt, ezt bővítette ki Prikler Mátyás. Mi­vel önök közül csak kevesen lát­hatták ezt a cannes-i fesztivált is megjárt rövidfilmet, most nem elemezném a különbséget az eredeti mű és az egész estés film között. Legyen elég annyi, hogy a rendező a rövid forma mestere, még hosszú filmben is. A rövid forma szűkszavúságot és pon­tosságot követel, ahol nincs lazí­tás, nem lehetnek jobb és gyen­gébb jelenetek, mert egyeden hibától romba dől az egész. Ez egy feszesen szerkesztett, emel­lett felszabadítóan nyitott és to­vábbgondolható történet, mely­ben mellesleg a magyar-szlovák viszony is megjelenik. Rövid időn belül ez a harma­dik olyan film a hazai mozik­ban, ahol a szereplők a legna­gyobb természetességgel vál­tanak át magyarról szlovákra. Komoly előrelépés ez, hiszen a feliratokat olvasó szlovák néző rádöbbenhet, hogy ezek a ma­gyarok ugyanolyan emberek, mint ők. Ugyanolyan szánal­masak, kiszolgáltatottak, se­bezhetőek és tanácstalanok. Prikler Mátyás filmjének végén magyarul hangzik el a Mi­atyánk. Mindannyiunkért. RÖVIDEN Magyar bluessiker Memphis. Minden idők legnagyobb magyar sikerét köny­velheti el Little G. Weevü, azaz a 36 éves Szűcs Gábor, aki megnyerte a Memphisben rendezett Nemzetközi Bluesfesz- tivál szóló/duó kategóriáját. A világ első számú blueszenei versenyére 17 országból több mint 250 előadó és zenekar nevezett be. Szűcs Gábor 17 éves korában kezdett gitározni, majd az USA-ba költözött. Jelenleg Atiantában él, második lemeze, a Teaser 2011 decemberében jelent meg, és a kulti­kus Mojo Magazine a Best Blues Album 2012 kategóriában a legjobb tíz közé sorolta. (MTI/juk) Alföldi megrendezi a Mephistót Budapest. Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház még hiva­talban lévő igazgatója utódja, Vidnyánszky Attila kérése el­lenére is a meghirdetett műsorhoz szeretné tartani magát, ezért májusban megrendezi a Mephistót, nyüatkozta az ÄTV egyik műsorában.,Akceptálható Vidnyánszky kérése, de az is akceptálható, hogy június elsejéig én vezetem az intézményt” - szögezte le Alföldi, aki a tévéműsorban meg­köszönte a nézőknek a színház iránt tanúsított érdeklődést. Vidnyánszky egyébként azért kérte, hogy maradjon el a Mephisto bemutatója, mert a színház társulatából távozni készülő színészek miatt az előadást szerinte csak néhányszor tudnákjátszani. (juk) Szlovák fődíjas Rotterdamban Rotterdam. Egy fiatal szlovák rendezőnő, Mira Fomay nyerte a 42. rotterdami nemzetközi filmszemle egyik fődíját Kutyám, Killer (Môj pes Killer) című filmjével, amelyet ama­tőr színészekkel forgatott. A szlovák-morva határvidéken játszódó történet egy alkoholista apjával élő 18 éves fiúról szól, akit egyedül kutyájához fűznek érzelmi szálak. Mira Fomay eddig nyolc filmet rendezett, ezek közül a Kisrókák 2009-ben a velencei filmszemlén került bemutatásra, ahol pozitív kritikák sorát kapta. (MTI/juk) — •fr JŐ SZERENCSE, SEMMI MAS! A játék időtartama alatt (2013. január 29.-február 12.) az Új Szóban és a Vasárnapban közölt összesen 12 szelvényből legalább 9-et gyűjtsön össze! A szelvények megjelenésének időpontja: k szelvények megjelenésének időpontja: l Vasárnap - január 29.15. számi; 2-1fl. Éj Szó -február Ml tt Vasárnap - telraár 5. IB. számi: 12. Vasárnap - tebruár 12. n. szám) A sorsolásba csak azok kerülnek be, akik a 12 szelvényből 9-et a következőkép­pen gyűjtik össze: Új Szó - 7, Vasárnap - 2 darab szelvény darab szelvény. Áz összegyűjtött szelvényeket borítékban küldje r ___ v issza a következő címre: 1 Redakcia Új Szó, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1 A borítékra írja rá: Beküldési határidő: 2013. február 16. Keresse az újságárusoknál! IVASÁRNAP ________ 4. szelvény Az ombudsman szerint rossz a törvény Fókuszban az MMA MTl-HÍR Budapest. A Magyar Művé­szeti Akadémiáról (MMA) szóló törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítését kérte az Al­kotmánybíróságtól az alapvető jogok biztosa. Az ombudsman szerint ellentétes a művészeti szabadsággal az, hogy az MMA alapító tagjai csupán egyetlen civil szervezetből kerülhettek ki. Azt is alaptörvénysértőnek tartja, hogy a művészeti aka­démiáról szóló törvény lehető­vé teszi az MMA számára, hogy maga határozza meg a tagság feltételeit. A Magyar Művészeti Akadé­mia 1992-ben jött létre egyesü­letként. A 2011-es alaptörvény köztestületté tette a szervezetet. Az MMA megkapta a Műcsarnok és a Pesti Vigadó tulajdonjogát, és több olyan jogosultsága van, amellyel a művészetet, a kultu­rális közéletet befolyásolhatja. Szabó Máté ombudsman rámu­tatott, hogy a művészeti alkotást az államnak megjelenési formá­jától és tartalmától függetlenül, értéksemlegesen kell védenie. Az önmagában nem sérti a művészi szabadságot, ha az ál­lamnak kulturális prioritásai vannak, de egyetlen irányzatot sem tekinthet kizárólagosnak, és tartózkodnia kell a művészet tartalmi értékelésétől - állapí­totta meg az ombudsman.

Next

/
Oldalképek
Tartalom