Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-23 / 46. szám, szombat

24 Szalon ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com KOMAROMI SZALON VEISZER ALINDAVAL Beszélgetés a televízióról, az interjúkészítés fortélyairól, az újságírói etikáról és sok minden másról. Az est vendége: Veiszer Alinda Prima Primissima-díjas televíziós műsorvezető Az est házigazdái: Gazdag József újságíró Sánta Szilárd egyetemi oktató Időpont: 2013. február 27., szerda, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan! Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon U Jövő héten: Ki a magyar? A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala az Új Szóval együtt Ki a magyar? címmel tavaly vitát kezdeményezett a népszámlá­lás eredményeiről és a jövőnket érintő kitörési lehetőségek­ről. A hozzászólások a Kerekasztal honlapján és az Új Szó on- line-on továbbra is elérhetők. A vita összegzésére Tamás Pál szociológust, az MTA munkatársát kértük fel. írását a Szalon következő két számában, két részletben olvashatják, (ú) Az emlékezet rostáján gyorsan kiestek népszerűtlen intézkedései, maradt a nagy király képe Mátyás, az utolsó legenda Mai köztereinken is népszerű - egy szobor Sajógömörön, egy Ko­máromban, és sorolhatnánk tovább (Képarchívum) Idén kettős jubileumot ünnepiünk: 570 éve (feb­ruár 23-án) született Ko­lozsvárott Hunyadi Má­tyás, s 555 éve választot­ták meg - a legenda sze­rint a Duna jegén - a ren­dek magyar királynak. MÓZES SZABOLCS Mátyás király a legismertebb magyar uralkodó volt évszáza­dokon keresztül, s ezen a nép­oktatás 19. századi bevezetése sem változtatott sokat. Mátyás­ról az is hallott, aki nem járt is­kolába vagy nem figyelt a tör­ténelemórákon. Népszerűsé­géről már neve is sokat elárul: I. Mátyásként csak a szigorú szakszövegekben találunk rá, a nép ajkán Mátyás királyként, esetleg Corvin vagy Hunyadi Mátyásként él. Kegyes volt hozzá a sokszor kiszámíthatat­lan történelmi emlékezet. Sze­mélye körül gyakorlatilag halá­la pillanatában megindult a le­gendaképződés: az emlékezet rostáján gyorsan kiestek nép­szerűtlen intézkedései, s ma­radt a dicsőséges, legyőzhetet­len és igazságos nagy király máig élő pozitív képe. Pedig személye saját korában több mint megosztó volt. Már származása is megdöbbentette a kortársakat. Ó az első király a magyar trónon, aki nem elis­mert uralkodócsaládból szár­mazott. Nemességét három­négy generációra visszamenő­leg sem tudta igazolni, családját mai szóhasználattal felkapasz­kodottnak nevezhetnénk. Mátyás több téren szakított elődei politikájával. Károly Ró­bert óta nem voltak annyira rendben a magyar pénzügyek, mint az ő idejében. Új adóne­mek bevezetésével forradalma­sította az államháztartást, sok­szorosára emelve a kincstári bevételeket. Újszerű volt had­építési stratégiája is. Modern zsoldos sereget tartott fenn, nem bízva az ország védelmét kizárólag a nemesi bandériu­mokra. Újszerű volt a kultúra és műveltség pártolásában is. El­ismert nyugati mestereket hí­vott udvarába, akkori - európai - mércével mérve óriási könyv­tárat épített, elegáns királyi pa­lotát emeltetett, egyetemet ala­pított. Az olasz mesterek már a 15. században feljegyezték, hogy a humanizmus és rene­szánsz az Alpoktól északra el­sőként Magyarországon nyert létjogosultságot, nem pedig a gazdag nyugat-európai államok valamelyikében. Újszerű volt „nemzetstraté­giája” is. Míg a korábbi magyar királyok keleti és déli irányba tágították az országhatárt, ad­dig ő új horizontot nyitott nyu­gati hódításaival. A magyartól gazdagabb szomszédos nyugati tartományok adóiból akarta fi­nanszírozni az oszmánok elleni küzdelmet. Emiatt utólag is sok kritika érte, mondván, elha­nyagolta a törökök elleni küz­delmet. Ez a vád a korabeli geo­politikai helyzet meg nem érté­séből fakad. Az erőviszonyok Mátyás korára eltolódtak, a szultánnak hozzávetőleg há- rom-négyszer akkora bevétele volt, mint a magyar uralkodó­nak. így Mátyás offenzív straté­gia helyett csak védekezésre rendezkedhetett be. Ebben ki­váló volt, az uralkodása alatt ki­épített végvárrendszer halála után még évtizedekig biztosí­totta az ország területi integri­tását. A török ellen egy csatát sem vesztett. A források szerint a török szultánok éppúgy nagy­ra tartották, mint Nyugat-Euró- pa fejedelmei. Mátyás a koalíciós politika nagymestere volt. Személyével kapcsolatos toposz, hogy ab­szolút hatalmat épített ki, s a bárókkal szemben a kisnemes- ségre és a városokra támaszko­dott. Mátyás teljhatalma - fő­ként uralkodása első felében - ugyanakkor nem létezett, a kö­rülmények ehhez nem voltak adottak. A mágnásokkal ki­egyezve, alkalmi koalíciókat kötve uralkodott. Mindig talált olyan bárói csoportokat, me­lyek a hatalomban való részvé­tel fejében támogatták politiká­ját. Olykor pedig a köznemes­ségre támaszkodott. Mátyás az az államférfi, aki­vel az utókor minden csoportja azonosulni tud. A romantikus hőst keresők éppúgy, mint az erős, független nemzeti veze­tőre vagy a progresszív, nyuga­ti felzárkózást hirdető állam­férfira vágyók. Igaz, életműve nem tudott kiteljesedni, mivel viszonylag korán meghalt. Tá­vozásával lezárul a magyar tör­ténelem legdicsőbb korszaka. Erről nem ő tehet. Művelt, felvi­lágosult uralkodó volt, aki - nem csak közép-európai vi­szonylatban - megelőzte korát. Örök hivatkozási pont marad a magyar történelemben. A népi hagyományt átstilizáló, nagy hatású későbbi irodalmi feldolgozások szerzői között legnagyobb íróink - Jókai, Móra, Illyés - is ott vannak Leereszkedik és felemel: hogyan lett Mátyás királyból mesehős? POLGÁR ANIKÓ „Vándorolt Mátyás király, mikor már nagy király volt, vándorolt városról falura, maga szemével látni, maga fülével hallani.” Szép Ernő meséjének kezdete megadja a Mátyásról szóló legtöbb mese sémáját. Az alap egy nagy király leereszke­dése a kicsik, az alattvalók közé, a vándorlás változatossága, a színterek és alkalmi szereplők variabilitása, a város, a királyi palota (Buda vagy Visegrád) szembeállítva a vidékkel, vala­mint az autopszia, vagyis a saját tapasztalat fontossága az ítél­kezésben és az igazság megál­lapításában. A mesehőssé lett Mátyás ki­rály nagysága az igazságkere­sés mellett kiváló helyzetfelis­merő készségében és nem utol­sósorban felejthetetlen humo­rában rejlik. A mesék mindig az álruha levetésével és igazság­szolgáltatással végződnek: a rövidebb, gyorsan a végkifej­lethez jutó történetekben a ki­rály csak „kigombolkozik”, s máris „aranyos ruhában” áll a meglepett, s a rangot felismer­ve nyomban másképp viselke­dő szereplők előtt, a történetek másik csoportjában pedig a vándorlás során megismert szereplők - megilletődve vagy megdöbbenve - a királyi trónu­son látják hősünket viszont. Mátyásnak mint éles eszű és szellemes válaszokat adó ural­kodónak a képét a kortárs Gale- otto Marzio rajzolta meg Má­tyás király kiváló, bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről írott művében, melyre az udvarnál ténylegesen hallott-gyűjtött történetek mellett az antik iro­dalmi hagyomány is hatással volt. (A „bölcs mondás”, illetve a rövid, nagyon gyakran nyelvi humoron alapuló csattanóval végződő történet a humanis­táknál külön irodalmi műfajjá fejlődött, melynek megvoltak a maga sémái és a történelmi té­nyéktől független vándormotí­vumai). Bár Galeotto nem gyermekmesének szánta mű­vét, történetei a gyermekolva­sók igényeihez igazítva jól il­leszkednek a Mátyás királyról szóló népmesék, mondák vagy a későbbi irodalmi mesefeldol­gozások közé. A Mondák Má­tyás királyról című, bőségesen illusztrált kötet (válogatta Bácsy Gy. Antal, Anno Kiadó) például a népmondák mellett Galeottótól származó két törté­netet is közöl (bár ezekre a cím­ben szereplő műfajmegjelölés nem alkalmazható). Az isteni ti­tok címűben Mátyás bölcsessé- mi feldolgozások szerzői között gével és szakirodalmi tájéko- legnagyobb íróink (Jókai Mór, zottságával egy hencegő bittu- Móra Ferenc, Illyés Gyula) is ott dóst szégyenít meg, a Mátyás vannak. A mesék kulcsfigurái király becsülete című történet- között - Mátyás mellett - ott bői pedig kiviláglik, hogy a ki- van a királyénál alantasabb rály az adott szavát sosem szegi humorát szintén az igazság fel- meg. Galeotto történetei egyedi tárására használó udvari bo- műfaji sajátosságaik ellenére lond, a királyhoz hasonlóan ré- azért illeszthetők problémátla- buszokban beszélő öreg, a kí­nul az ilyen gyűjteményekbe, rály eszén is túljáró székely mert Mátyás jellemét hivatottak vagy cigány lány (más változa- ámyalni, s ezek a jellembeli tu- tokban maga Beatrix királyné), s természetesen a jószívű és ön­feláldozó szegény ember, va­lamint irigy, pöffeszkedő szom­szédja, akin Mátyás többnyire egy humoros gesztussal áll bosszút. Miért szeretjük a Mátyásról szóló meséket? Királyokkal bra- tyizni, még ha csak egy-egy kü­lönleges alkalommal is, min- lajdonságok a mesehős karak- denkinek jólesik. Egy kicsit az a terével is remekül harmonizál- kíváncsiság is hajt minket, mint nak. A másik ősforrást, a ma- a mai királyi családok életéről gyár király környezetét és tette- szóló fotóriportok nézegetőit: it az antik világ attribútumaiból olyan, mintha mi is ott ülhet- kiindulva leíró humanista Bon- nénk a lakomázó főurak között, fini latin történeti művét a 16. A leereszkedés ugyanakkor föl században Heltai Gáspár tette is magasztosítja Mátyást, s a ve- ízes nyelven magyarrá (Chro- le találkozókhoz hasonlóan a nika az magyaroknak dolgairól, történeteit olvasók és hallgatók 1575), s alapozta meg ezzel a is elmondhatják, hogy nemcsak magyar népmesehős alakját. jól szórakoznak szellemessé­A népi hagyományt átstilizá- gén, hanem el is pirulnak és ló, nagy hatású későbbi irodai- meg is illetődnek egy kissé. Mátyás király esküvője. Csehy Flóra (6 éves) rajza. Nagysága az igazságke­resés mellett kiváló helyzetfelismerő kész­ségében és felejthetet­len humorában rejlik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom