Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-05 / 30. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 5. Vélemény És háttér 7 A szlovák nemzet panteonjában jól megfér egymás mellett Tiso a partizánokkal Vörösbarna örökség Az, hogy ki fogja a következő években vezetni a múlt feltárásával foglalkozó Nemzeti Emlékezet Hivatalát, sokadrangú kérdésnek tűnhet az ország gazdasági problémáinak hátterében. TOKÁR GÉZA Juraj Kalina kegyvesztése a Smemél annak kapcsán, hogy a szakember miként ítéli meg a Szvatopluk-szobor vagy Tiso bábállamának ügyét, mégis megmutatja, hogy mennyire tudathasadásos a kormánypárt, és általában véve a szlovákiai (jobb híján nevezzük így) baloldal ideológiája. A nemzet panteonjában ugyanis hallgatólagosan jól megfér egymás mellett a szélsőjobboldali és a baloldali ikon, Tiso és a szlovák partizánok, meg az ószlovákok. A hétvégén Radoslav Pro- cházka mutatott rá az ellentmondásra: kifejtette, nem érti, miként fordulhat elő, hogy a Smer egyrészt felvállalja a szlovák nemzeti felkelés antifasiszta mondanivalóját, másrészt pedig nem áll eredeti jelöltje mögé annak a szlovák bábállammal és a kreatív múltértelmezéssel kapcsolatos nézetei miatt. Az ország baloldalának ideológiai történetét és fejlődését tekintve nem csoda, hogy a Smer képviselőinek egy része komolyabb dilemma nélkül összeegyezteti egymással a hazafias szélsőjobb- és baloldali eszméket. Ugyanis soha nem okozott komolyabb konfliktust a probléma, mármint szűk szakmai berkeken kívül. Magyarországi szemlélők általában meg szoktak lepődni azon, hogy a szlovák baloldal mennyire furcsán kezeli, gyakorlatilag maga is vallja a nacionalizmust - míg az ottani baloldal, például az MSZP hitvallásában ez a jelenség teljes mértékben elítéA f asiszta szlovák államhoz, a nemzeti ideológiához Szlovákiában a szélsőjobb mellett a populista bal is közel áll. lendő. Valójában régiós viszonylatban a magyar baloldal helyzete számít különlegesnek. A kommunizmus idején ugyanis a nacionalista eszmék afféle szelepkiengedő jelleggel rendszeresen feltűntek a helyi pártok ideológiájában. Csehszlovákia vagy Románia kommunista elitjének nem voltak hasonló önigazolási problémái, mint az 1956 utáni Kádár-kormánynak, így éltek is a felkínált eszközökkel. Ennek következtében történhetett meg, hogy a rendszerváltás utáni baloldal eszmerendszerében a szvatopluki örökség, Štúrék és az antifasiszta felkelők mellett hallgatólagosan kisajátították a tisói szlovák bábállamot is, ráadásul ez az önellentmondás csak keveseknek tűnt fel. A fasiszta szlovák államhoz, valamint a romantikus, nemzeties ideológiához Szlovákiában tehát a szélsőjobb mellett a populista bal is közel áll. Juraj Kalina sorsa pedig azt mutatja, hogy a Smer sem mentes tőle, ami meglehetősen aggasztó lehet, szlovákiai magyar szemszögből nézve. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a 2-3 százalék is értékes növekedést jelent Gazdasági növekedés most - és ami várható H0RBULÁK ZSOLT A nemzeti össztermék idei várható alakulását illetően egyre alacsonyabb értékeket hallunk. A legfrissebb prognózisok alapján a GDP legfeljebb 1,2% lesz. Könnyen előfordulhat, hogy ez a szám a tavasz beköszöntéig még tovább csökken. A közgazdasági tankönyvek azt mondják, hogy a munkaerő- piacra érdemben csak a 3%-ot meghaladó bővülés hat, kisebb növekedés idején a vállalatok a munkaerő-keresletüket belső hatékonyságnövelő intézkedésekkel is meg tudják oldani. A munkapiaci adatokat nézve úgy tűnik, van igazság ebben az elméleti tételben, hiszen az enyhe gazdasági növekedés ellenére az állástalanok száma éppen most jut kilencéves csúcsra. Ez a bűvös 3% így szinte tiszteletbeli maastrichti kritériummá vált, és az ezt el nem érő értékeket szokás kevesellni, „vánszorgásnak” tekinteni. A válság elhúzódásával mind többen érzik úgy, hogy mérföldkőhöz értünk, hogy a gazdaság irányítása terén teljesen más utakat kell keresni. A radikálisabbak egyenesen világnézeti változást emlegetnek, sok rövid emlékezetű nyugati en- tellektüel ismét a kommunista eszmékben keresi a megváltást. Persze tudjuk, a világ nem tökéletes, és főképp a szociológia tudománnyá válása után egyre nagyobb figyelem irányul az emberiség fejlődésének lehetséges irányaira, többek között arra, hogy van-e benne ciklikusság avagy nincs. Például sokat emlegetik az 1928-33- as depressziót nagy gazdasági válságként, holott a megnevezést sokáig az 1873-tól a megközelítőleg 1890-ig tartó időszak foglalta le. Aztán jött egy még kiterjedtebb és súlyosabb következményeket hozó visz- szaesés, melyre jobban illett a megnevezés. A magas, 5%-ot meghaladó gazdasági növekedés valójában csak a második világháború utáni újjáépítés korszakára volt jellemző, de még akkor is legfeljebb az NSZK-ra. A ’70-es, ’80-as években aztán Japán, majd a délkelet-ázsiai országok vitték a prímet. Egy évtizede Kína produkál akár 10%-os bővülést. Ma viszont az unió már csak „vánszorog”, Japán húsz éve van recesszióban, Kína sem lesz örök időkre a világgazdaság motoija. De önmagában a vágtázás sem garancia, hiszen a ’80-as években Görögország is elérte a 8%-ot. Korábban mi is türelmesebbek voltunk: vidékünk gazdasági aranykorszakában a dualizmus kori Magyarország 1,7-1,8% növekedéssel zárkózott föl Európához. Meg kell hát barátkoznunk azzal, hogy a 2-3% is értékes növekedést jelent. KOMMENTÁR A jobboldal reményei NAGY ANDRÁS Ha az ember bejelöl bizonyos politikusokat Fa- cebookon, remekül szórakozhat azon, hogyan is alakul a szlovák politika valójában. Bár a közösségi háló is egyfajta médium, csatorna a szavazókhoz, úgy tűnik, ott egyelőre őszintébben beszélnek a politikusok, mint amikor az újságoknak vagy a tévének nyilatkoznak. Három politikus, DanielLipšic, RadoslavProcházka és Miroslav Beblavý remekül szemlélteti a Facebookon, mi is a jelenlegi jobboldal igazi nagy gondja. Míg Robert Fico és a Smer szilárdan tartja magát, pozícióját legfeljebb a munkanélküliség és az ország gazdasági helyzetének alakulása befolyásolhatja, addig ajobboldalipolitikusoknapi szinten vívják a harcukat, leginkább egymással. Látványosat utoljára Mikulás Dzurinda alkotott, még 1998-ban, amikora mečiari rendszer megdöntése érdekében képes volt a teljes nyájat egy akolba terelni, bár neki sem sikerült túl sokáig együtt tartania. Mostanra ajobboldal teljesen szétszéledt, mondhatni atomizálódott, Dzurindát mindenki nyugdíjba kívánja, és egyelőre nem látni az új vezetőt, aki képes újra összeterelni a nyáj at. A fentebb említett három úriember jelenleg három különböző pártnaka tagja, s egyikük (Procházka) hamarosan elhagyj a a sajátj át, de nem készül belépni másikba. A legfrissebb hírek szerint Procházka azt tanácsolja Lipšicnek, az lenne a legjobb, ha ő jelentkezne főügyésznek. Lipšic ezzel szemben nyíltan és kitartóan arra biztatja Procházkát, hogy lépjen be új pártjába, amit az köszönettel, de kitartóan visszautasít. Legutóbbi kijelentésével azt próbálja sejtetni, csak akkor áll össze bárkivel, ha biztosan fogja látni, hogy az illető képes lesz valóban összefogni ajobboldalt.Lipšicbenpedig eztegyelőre nem látja, talán ezért küldené inkább főügyésznek. Simán elképzelhető, hogy Procházka maga szeretne lenni a jobboldalt összeterelő pásztor, hiszenkorábbanlehetséges államfőjelöltkéntis szóba került. Ám egyelőre túl sokan nem sorakoztakfel mögé, sőt, inkább magányos farkaskéntkeresiaz utat. A trió harmadik tagja, MiroslavBeblavýmég mindig az SDKÚ tagja, bárkiszorult a párt csúcsvezetéséből- mondhatni szin- ténbelsőellenzékbenvan.AF acebookon Lipšic és Procházka vitáját úgy kommentálta, ő nem kíván pártelnök lenni, ha ez segítakiegyezésben.Megjegyzésétnyilvánviccesnekszánta, de rátapintott a lényegre. Az előző politikusi generáció, az ötvenesek, gyakorlatilag a rendszervái tásótajelenvannakapoli- tikában és nagyon lassan kopnak ki belőle, az új generáció pe- digmár nagyon toporzékol. Ha ez a három politikus-szakértő végül egy pártbankötne ki, bizonyárakomolyvonzóerőtjelen- tenének az értelmiségi szlovák szavazók számára. Ám valamilyen okból kifolyólag egyelőre nem képesek megegyezni-ki- egyezni. Ajelenlegi jobboldali parlamenti pártok közül egyik sem lesz képes valódi megújulásra, és a tavalyi buktát a szava- zókegyideignemfogjáknekikmegbocsátani.Ámazújaknak csak akkor leszvalódi esélyük, hafélreteszikszemélyes érdekeiket, ésmegpróbálnaknémi alázattal viselkedni. Legalább az elején. Nem lehet úgy új politikai pártokat alapítani, hogy szinte egyértelmű, az egyik csakis miniszterelnök, amásikmegrög- tön államfő akar lenni. FIGYELŐ Autonómia ellenszélben Az autonómia évének nyilvánította 20L3-at az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szombaton. Újra benyújtja a parlamentbe az autonómia törvénytervezeteit, és ha szükséges, több százezer aláírással nyomatékosítja azokat. Ezzel egy időben Cons- tantin Nitá gazdasági miniszter és Mircea Du§a védelmi miniszter székelyföldi látogatása során azt mondta, „szóba sem jöhet Székelyföld önrendelkezése”, és nem nézik jó Szemmel a magyar elöljárók ez irányú erőfeszítéseit. Az USL-es tárcavezetők a székely és a magyar jelképek használata ellen is felemelték szavukat, kifejtve: az államnak szigorúan fel kell lépnie, amikor a két székely megyében „támadás éri a román állami jelképeket”. Du§a úgy vélte, a Székelyföld önrendelkezésére vonatkozó tárgyalások feleslegesek, a kezdeményezők nem tesznek egyebet, mint a feszültséget szítják a két nemzet között. (Krónika.ro) Újabb magyarverés Vasárnap éjszaka a vajdasági Óbecse központjában magyar fiatalokra támadt rá egy szerb csoport. Pénteken Temerinben történt ismét incidens. A város központjában egy férfi rátámadt egy magyar nőre és fiára, akiket szerb nyelven többek között nemzeti alapon sértegetett. Két hete szintén Temerinben egy hatfős szerb csoport vert össze két fiatalt, mert magyarul beszéltek. (Vajdaságma.info)
