Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-05 / 30. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 5. Vélemény És háttér 7 A szlovák nemzet panteonjában jól megfér egymás mellett Tiso a partizánokkal Vörösbarna örökség Az, hogy ki fogja a követ­kező években vezetni a múlt feltárásával foglal­kozó Nemzeti Emlékezet Hivatalát, sokadrangú kérdésnek tűnhet az or­szág gazdasági problé­máinak hátterében. TOKÁR GÉZA Juraj Kalina kegyvesztése a Smemél annak kapcsán, hogy a szakember miként íté­li meg a Szvatopluk-szobor vagy Tiso bábállamának ügyét, mégis megmutatja, hogy mennyire tudathasadá­sos a kormánypárt, és általá­ban véve a szlovákiai (jobb híján nevezzük így) baloldal ideológiája. A nemzet panteonjában ugyanis hallgatólagosan jól megfér egymás mellett a szélsőjobboldali és a balolda­li ikon, Tiso és a szlovák par­tizánok, meg az ószlovákok. A hétvégén Radoslav Pro- cházka mutatott rá az el­lentmondásra: kifejtette, nem érti, miként fordulhat elő, hogy a Smer egyrészt felvállalja a szlovák nemzeti felkelés antifasiszta monda­nivalóját, másrészt pedig nem áll eredeti jelöltje mögé annak a szlovák bábállammal és a kreatív múltértelmezés­sel kapcsolatos nézetei miatt. Az ország baloldalának ideológiai történetét és fejlő­dését tekintve nem csoda, hogy a Smer képviselőinek egy része komolyabb dilem­ma nélkül összeegyezteti egymással a hazafias szélső­jobb- és baloldali eszméket. Ugyanis soha nem okozott komolyabb konfliktust a probléma, mármint szűk szakmai berkeken kívül. Magyarországi szemlélők általában meg szoktak le­pődni azon, hogy a szlovák baloldal mennyire furcsán kezeli, gyakorlatilag maga is vallja a nacionalizmust - míg az ottani baloldal, például az MSZP hitvallásában ez a je­lenség teljes mértékben elíté­A f asiszta szlovák ál­lamhoz, a nemzeti ideo­lógiához Szlovákiában a szélsőjobb mellett a po­pulista bal is közel áll. lendő. Valójában régiós vi­szonylatban a magyar balol­dal helyzete számít különle­gesnek. A kommunizmus ide­jén ugyanis a nacionalista eszmék afféle szelepkienge­dő jelleggel rendszeresen feltűntek a helyi pártok ideo­lógiájában. Csehszlovákia vagy Románia kommunista elitjének nem voltak hasonló önigazolási problémái, mint az 1956 utáni Kádár-kor­mánynak, így éltek is a felkí­nált eszközökkel. Ennek kö­vetkeztében történhetett meg, hogy a rendszerváltás utáni baloldal eszmerendsze­rében a szvatopluki örökség, Štúrék és az antifasiszta fel­kelők mellett hallgatólagosan kisajátították a tisói szlovák bábállamot is, ráadásul ez az önellentmondás csak keve­seknek tűnt fel. A fasiszta szlovák állam­hoz, valamint a romantikus, nemzeties ideológiához Szlo­vákiában tehát a szélsőjobb mellett a populista bal is kö­zel áll. Juraj Kalina sorsa pe­dig azt mutatja, hogy a Smer sem mentes tőle, ami megle­hetősen aggasztó lehet, szlo­vákiai magyar szemszögből nézve. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a 2-3 százalék is értékes növekedést jelent Gazdasági növekedés most - és ami várható H0RBULÁK ZSOLT A nemzeti össztermék idei várható alakulását illetően egyre alacsonyabb értékeket hallunk. A legfrissebb prognó­zisok alapján a GDP legfeljebb 1,2% lesz. Könnyen előfordul­hat, hogy ez a szám a tavasz beköszöntéig még tovább csökken. A közgazdasági tankönyvek azt mondják, hogy a munkaerő- piacra érdemben csak a 3%-ot meghaladó bővülés hat, kisebb növekedés idején a vállalatok a munkaerő-keresletüket belső hatékonyságnövelő intézkedé­sekkel is meg tudják oldani. A munkapiaci adatokat nézve úgy tűnik, van igazság ebben az el­méleti tételben, hiszen az enyhe gazdasági növekedés ellenére az állástalanok száma éppen most jut kilencéves csúcsra. Ez a bűvös 3% így szinte tiszteletbeli maastrichti kritériummá vált, és az ezt el nem érő értékeket szo­kás kevesellni, „vánszorgásnak” tekinteni. A válság elhúzódásával mind többen érzik úgy, hogy mér­földkőhöz értünk, hogy a gaz­daság irányítása terén teljesen más utakat kell keresni. A radi­kálisabbak egyenesen világné­zeti változást emlegetnek, sok rövid emlékezetű nyugati en- tellektüel ismét a kommunista eszmékben keresi a megvál­tást. Persze tudjuk, a világ nem tökéletes, és főképp a szocioló­gia tudománnyá válása után egyre nagyobb figyelem irá­nyul az emberiség fejlődésének lehetséges irányaira, többek között arra, hogy van-e benne ciklikusság avagy nincs. Példá­ul sokat emlegetik az 1928-33- as depressziót nagy gazdasági válságként, holott a megneve­zést sokáig az 1873-tól a meg­közelítőleg 1890-ig tartó idő­szak foglalta le. Aztán jött egy még kiterjedtebb és súlyosabb következményeket hozó visz- szaesés, melyre jobban illett a megnevezés. A magas, 5%-ot meghaladó gazdasági növekedés valójá­ban csak a második világhábo­rú utáni újjáépítés korszakára volt jellemző, de még akkor is legfeljebb az NSZK-ra. A ’70-es, ’80-as években aztán Japán, majd a délkelet-ázsiai országok vitték a prímet. Egy évtizede Kína produkál akár 10%-os bő­vülést. Ma viszont az unió már csak „vánszorog”, Japán húsz éve van recesszióban, Kína sem lesz örök időkre a világgazda­ság motoija. De önmagában a vágtázás sem garancia, hiszen a ’80-as években Görögország is elérte a 8%-ot. Korábban mi is türelmesebbek voltunk: vi­dékünk gazdasági aranykor­szakában a dualizmus kori Ma­gyarország 1,7-1,8% növeke­déssel zárkózott föl Európához. Meg kell hát barátkoznunk az­zal, hogy a 2-3% is értékes nö­vekedést jelent. KOMMENTÁR A jobboldal reményei NAGY ANDRÁS Ha az ember bejelöl bizonyos politikusokat Fa- cebookon, remekül szórakozhat azon, hogyan is alakul a szlovák politika valójában. Bár a közös­ségi háló is egyfajta médium, csatorna a szava­zókhoz, úgy tűnik, ott egyelőre őszintébben be­szélnek a politikusok, mint amikor az újságok­nak vagy a tévének nyilatkoznak. Három politi­kus, DanielLipšic, RadoslavProcházka és Miroslav Beblavý remekül szemlélteti a Facebookon, mi is a jelenlegi jobboldal igazi nagy gondja. Míg Robert Fico és a Smer szilárdan tartja magát, pozícióját leg­feljebb a munkanélküliség és az ország gazdasági helyzetének alakulása befolyásolhatja, addig ajobboldalipolitikusoknapi szinten vívják a harcukat, leginkább egymással. Látványosat utoljára Mikulás Dzurinda alkotott, még 1998-ban, amikora mečiari rendszer megdöntése érdekében képes volt a teljes nyájat egy akolba terelni, bár neki sem sikerült túl sokáig együtt tartania. Mostanra ajobboldal teljesen szétszéledt, mondhatni atomizálódott, Dzurindát mindenki nyugdíjba kívánja, és egyelőre nem látni az új vezetőt, aki képes újra összeterelni a nyáj at. A fentebb említett három úriember jelenleg három kü­lönböző pártnaka tagja, s egyikük (Procházka) hamarosan el­hagyj a a sajátj át, de nem készül belépni másikba. A legfrissebb hírek szerint Procházka azt tanácsolja Lipšicnek, az lenne a leg­jobb, ha ő jelentkezne főügyésznek. Lipšic ezzel szemben nyíl­tan és kitartóan arra biztatja Procházkát, hogy lépjen be új párt­jába, amit az köszönettel, de kitartóan visszautasít. Legutóbbi kijelentésével azt próbálja sejtetni, csak akkor áll össze bárki­vel, ha biztosan fogja látni, hogy az illető képes lesz valóban összefogni ajobboldalt.Lipšicbenpedig eztegyelőre nem látja, talán ezért küldené inkább főügyésznek. Simán elképzelhető, hogy Procházka maga szeretne lenni a jobboldalt összeterelő pásztor, hiszenkorábbanlehetséges államfőjelöltkéntis szóba került. Ám egyelőre túl sokan nem sorakoztakfel mögé, sőt, in­kább magányos farkaskéntkeresiaz utat. A trió harmadik tagja, MiroslavBeblavýmég mindig az SDKÚ tagja, bárkiszorult a párt csúcsvezetéséből- mondhatni szin- ténbelsőellenzékbenvan.AF acebookon Lipšic és Procházka vitáját úgy kommentálta, ő nem kíván pártelnök lenni, ha ez segítakiegyezésben.Megjegyzésétnyilvánviccesnekszánta, de rátapintott a lényegre. Az előző politikusi generáció, az öt­venesek, gyakorlatilag a rendszervái tásótajelenvannakapoli- tikában és nagyon lassan kopnak ki belőle, az új generáció pe- digmár nagyon toporzékol. Ha ez a három politikus-szakértő végül egy pártbankötne ki, bizonyárakomolyvonzóerőtjelen- tenének az értelmiségi szlovák szavazók számára. Ám valami­lyen okból kifolyólag egyelőre nem képesek megegyezni-ki- egyezni. Ajelenlegi jobboldali parlamenti pártok közül egyik sem lesz képes valódi megújulásra, és a tavalyi buktát a szava- zókegyideignemfogjáknekikmegbocsátani.Ámazújaknak csak akkor leszvalódi esélyük, hafélreteszikszemélyes érdeke­iket, ésmegpróbálnaknémi alázattal viselkedni. Legalább az elején. Nem lehet úgy új politikai pártokat alapítani, hogy szin­te egyértelmű, az egyik csakis miniszterelnök, amásikmegrög- tön államfő akar lenni. FIGYELŐ Autonómia ellenszélben Az autonómia évének nyil­vánította 20L3-at az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szombaton. Újra benyújtja a parlamentbe az autonómia törvénytervezeteit, és ha szükséges, több százezer alá­írással nyomatékosítja azo­kat. Ezzel egy időben Cons- tantin Nitá gazdasági minisz­ter és Mircea Du§a védelmi miniszter székelyföldi látoga­tása során azt mondta, „szóba sem jöhet Székelyföld önren­delkezése”, és nem nézik jó Szemmel a magyar elöljárók ez irányú erőfeszítéseit. Az USL-es tárcavezetők a székely és a magyar jelképek haszná­lata ellen is felemelték szavu­kat, kifejtve: az államnak szi­gorúan fel kell lépnie, amikor a két székely megyében „tá­madás éri a román állami jelképeket”. Du§a úgy vélte, a Székelyföld önrendelkezésé­re vonatkozó tárgyalások fe­leslegesek, a kezdeményezők nem tesznek egyebet, mint a feszültséget szítják a két nem­zet között. (Krónika.ro) Újabb magyarverés Vasárnap éjszaka a vajda­sági Óbecse központjában magyar fiatalokra támadt rá egy szerb csoport. Pénteken Temerinben történt ismét in­cidens. A város központjában egy férfi rátámadt egy magyar nőre és fiára, akiket szerb nyelven többek között nemze­ti alapon sértegetett. Két hete szintén Temerinben egy hat­fős szerb csoport vert össze két fiatalt, mert magyarul beszél­tek. (Vajdaságma.info)

Next

/
Oldalképek
Tartalom