Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-01 / 27. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 1. Vélemény és háttér 7 Az adófizetőnek reménye sincs megtudni, miként szórják el a pénzét Közbeszerzés közben szerzés Nyomtatót szeretnék vá­sárolni. Olyan lézereset, ami A4-re feketén nyom, tökéletesen megfelel mindenféle iromány nyomtatására. A meg­bízható, nem is nagy ke- tyerék száz euró körül mozognak a boltokban. LOVÁSZ ATTILA Bemegyek, megnézem, meg­tudom, mittudnak, osztvagy ve­szek 95-ért, vagy 120-ért. Áköz- hivatal viszont nem így jár el. Az takarékoskodik és vigyáz a pén­zemre. Az ő nyomtatója ezért az enyém másfélszeresébe kerül. Minimum. Ne tessék megijedni, nem az őrült naplóját olvassák. A jó köz- beszerzés ugyanis drága. Drá­gább, mint ha a hivatal gazdasá­gi szakelőadó főhelyettese besé­tálna a sarki boltba, és megven­né a szükséges eszközt. A közbe­szerzés még akkor is drágább, ha én, a magánszemély centre annyiért veszem meg a nyomta­tót, mint a főhelyettes. Én ugyanis eldöntőm, a főhelyettes viszont komoly adminisztratív lépések megtétele után találko­zott velem a boltban. Az olcsó - tehát alacsony árú - beszerzések esetén a minimum, hogy a közintézmény három ár­ajánlatot kér, a legolcsóbb nyer. De akkor miért drága? Nos azért, mert az ajánlatok eleve drágán jönnek, és ha nem, formai hiba miatt elutasítandók. Meg aztán: mi az olcsó? A kétcentes műa­nyag kiskanál, vagy annak edzett acélból készült mása? Az egyik egyszeri használatra van, a másik sok ezerre. Igen, de ha csak kiskanalat pályáztatok, minden egyéb specifikáció nél­kül, a műanyag kanál nyer. Ab­ból meg aztán százezret vásá­rolva megvan a kétezer eurós bolt. A százezer kávézás pedig megtörténhetett volna húsz acélkanállal, egyeurós egység­áron, azaz húsz euróért. Ne tes­sék mosolyogni, nem hülyül­tünk meg: a közbeszerzés kicsi­ben, nagyban pontosan így zaj­lik. Azért, mert a valódi cél - no nem a törvénybe foglalt, nem ám - az nem a hatékony közbeszer­zés, hanem a bolthoz juttató közbeszerzés. Ezért a közbe­szerzés szabályai látszólag egy­szerűek, de a valóságban eszmé­letlenül bonyolultak, hogy az át­lagpolgárnak reménye se legyen megtudni, miként vágják át. Ezért kerül a rendőrségi ídskocsi 9900 euróba, a villogó rajta 3 ezerbe, a festés meg kettőbe. (A gyors elkopás miatt meg négy év után vagy piszkosul drága a szerviz, vagy új kocsi kell, a vég­összegből akár limuzinnal haj­szolhatnának az Rl-esen, ha ral- lyzni támad kedvem.) Ezért ke­rül a százeurós nyomtató 120­A közpénz errefelé törté- nelmilegolyankonc, aminek szétcincálása a mindenkori hatalom szi­ve joga, azért vannak ott. ba, ezért van 1200 eurós laptop 1600-ért, még akkor is, ha száz­számra veszik. S ezért drága a takarítószolgálat (apropó, a legkisebb órabér nyer, de hány órát számolunk el?), s ezért kia­bál minden közpénzből élő in­tézmény vezetője, hogy nincs semmire pénz. így nem is lesz. S még valami: mindez nem szomorú összefoglalása az or­szág erkölcsi állapotának. Csak. megpróbáljuk végre egyszerűen leírni, hogy itt, nálunk ilyen a hagyomány és ilyen a kultúra. A közpénz ugyanis történelmileg olyan konc, aminek szétcincálá- sa a mindenkori hatalom szíve joga, azért vannak ott. Folklo- risztikus megfogalmazásban: a közszolgálat úri huncutság. Megoldás? Hihetetlen, de van! A közintézményi kultúra alapjait kell újrafogalmazni. El­ső lépésben erkölcsi alapnormá­vá kell tenni, hogy a költségveté­si plafon az plafon. Nincs to­vább. A túllépésért járjon szank­ció, leváltás, kártérítés. Második lépésben rá kell kényszeríteni a közintézményeket arra, hogy a pénzt az alaptevékenységükre fordítsák: a szociális alap szociá­lis támogatásra van, az útépítés­re szánt összeg útépítésre. S vé­gül: hagyjuk már legálisan meg­gazdagodni a jó népet, ne tekint­sük a gazdagabbat eleve gazem­bernek. Mert ha így tekintünk az anyagi sikerre, akkor valóban a legegyszerűbb módja a meg­gazdagodásnak a közpénz leszí­vása, párt, hivatal, csókos ha­talmasok révén. S akkor mindig szegények maradunk. Alojz Tkáč nyugalmazott érsek (Tüskéscópa/Fotó: TASR) JEGYZET Útjaink LAMPL ZSUZSANNA A szél ide-oda hempergettea kidobott kará­csonyfákat. Enyvüketveszt- ve, elhasználva hevertek az ol- vadó hó alól feltáruló szemét­ben. Anőnekeszébejutott An­dersen meséje a fenyőfáról, s hogy elűzze a szívébe lopózó melankóliát, arra gondolt, hogy ezeknek a fáknak volt legalább egy fényes napjuk, legalább egy nap az életükben, amikor csilloghattak, amikor rájuk irányult a világ szeme. Mert embernek, s fának egy a vágya: sztárrá válni, legalább egyszer az életben. És ez ígyjó, gondolta a nő. Hi­szen azért kaptuk a képessége­inket, a tehetségeinket, hogy kamatoztassuk, s megmutas­suk, mittudunk. Ne rejtőzköd­jünk szerénykedve, mintha szégyen lenne a tudásunk, ugyanakkor alig várva, hogy valaki ránk találjon és kiránci- gáljon a hamuból. Hamupipő­ke ideje lejárt - nem mintha va­lamikor is lett volna, hiszen ha tündér keresztanyja segítségé­vel nem lép a bál rivaldafényé­be, sosem fedezi fel őt a királyfi -, az adott területen tehetsége­seknek tudatosan meg kell mu­tatniuk magukat, máskülön­ben nem vehetik fel a versenyt a tehetségtelenekkel szemben, akik gyakran csak a nagyra vá­gyásban és a masszív előre­nyomulásban tehetségesek. Ezért is örült mindig a nő, ami­kor az érettségi találkozókon volt osztálytársai sikereit hall­gatta. Van, aki a hivatásában teljesedett ki, van, aki a családi életben, van, aki a sportban, van, aki több területen egyszer­re. Persze mindigvoltak olya­nok is, akik a hátuk mögött azt mondtákróluk, hogy dicse­kednek. Szörnyű, hogy milyen nagyra van a házával, mondta egyikükről a volt osztálytársnő, miközben a vécén rúzsozták az ajkukat. Nincs ő nagyra, csak örül, hogy nem dolgozott hiá­ba, válaszolta akkor a nő. Ezért örült, amikor a három fia­tal lányt hallgatta, akikkel az­nap délután találkozott. Nézte gyönyörű, mosolygó arcukat, amint boldogan mesélték, hogy a külföldi szolgálati utak­ra őket küldik, mert tudnak nyelveket, hogy a kollégák kö­zül őket léptették elő, mert a legfelsőbb főnökségis nagyra értékeli a munkájukat, hogy drága továbbképzéseken ve­hetnek részt, ahol sok új dolgot tanulhatnak, hogy partnerük, férjeik is nem hiába okosak, már most elismeri őket a szak­ma. Külön öröm volt, hogy mindnyájan magyar fiatalok, akikről ezt mindenki tudja, mert sosem titkolták. Aztán hazafelé a buszban egy régen látott férfi ült melléje. Elhasznált, részeg férfi büdös ruhában, alig tudta eltenni a pénztárcáját, mert a keze csak sokadszorra talált bele a zsebé­be. Kopott aktatáskát szoron­gatott, és amikor dülöngélve leszállt, nekiesett az induló busznak. Nagyot koppant a fe­je. Szerencsére nem történt ba­ja, de a nő egész este az okot ke­reste . Mitől válhatott ilyenné az a néhai okos, derűs, sikeres, kicsit elbizakodott, dejólelkű fiatalember, aki már akkor ma­gas pozíciót töltött be? Utjainkvalóbankifürkészhe- tedenek. KOMMENTAR Jöhet a magyarkártya MOLNÁR IVÁN Míg a második Fico-kormány első pár hónapjá­ban a Smer pragmatikusabb, a kisebbségekkel szemben viszonylag békülékenyebb szárnya vitte a prímet, a legfrissebb gazdasági előrejel­zések alapján arra lehet következtetni, hogy az elkövetkező időszakban újra a párt nacionalis­tább, mindenért a magyarokat és a kisebbségi pártokat támadó szárnya kerekedhet felül. Gazdasági szem­pontból az idei év a kormány számára ugyanis katasztrofális lesz, ami hatással lehet a Smer népszerűségére. Míg az idei évre elfogadott állami költségvetés 2,1 százalé­kos gazdasági növekedéssel számol, a pénzügyminisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet és a jegybank e héten közzétett előrejelzései már csak 1,2-1,3 százalékos növeke­dést jeleznek, ami százmilliókban mérhető kiesést jelent az államnak. A kormány már ezt is nehezen lesz képes úgy ke­zelni, hogy betartsa az államháztartási hiány csökkentésé­ről szóló ígéreteit, és közben ne hozzon olyan döntéseket, amelyek miatt csökken a népszerűsége a választók köré­ben. Az igazán rossz hír azonban, hogy sok gazdasági elem­ző szerint még az e héten közzétett előrejelzések is túl opti­misták. A Szlovák Takarékpénztár elemzői például alig fél- százalékos növekedést jósolnak, az Általános Hitelbank (VUB) szakértői szerint pedig idén egyáltalán nem várható gazdasági növekedés. Már a pénzügy „optimistább” előre­jelzése is a munkanélküliség további növekedésével és a bé­rek stagnálásával számol, ha pedig a bankok előrejelzése válna valóra, akkor a szociális juttatások újabb lefaragására, végső esetben pedig egyes adófajták további emelésére is fel kell készülnünk. A Smer szavazói már többször bebizonyították, hogy szere­tett vezérük akár fát is vághat a hátukon, akkor sem tánto- rodnak el tőle, mindent azonban ők sem tűrnek el. Egy idő után egész biztosan csökken majd a párt népszerűsége, már­pedig Robert Fico semmire sem annyira érzékeny, mint erre. Mivel gazdasági téren erősen behatároltak a kormány lehe­tőségei, valószínűleg az elkövetkező időszakban olyan esz­közökkel próbálják meg elvonni a figyelmet a népszerűtlen intézkedésekről, amelyek korábban megbízhatóan beváltak. Mivel ezek közül is a magyar kisebbség elleni hecckampány tűnt a leghatékonyabbnak, az elkövetkező hónapokban fel kell készülnünk arra, hogy a kormányfő és a Smer magyar­gyűlölő szárnyának képviselői egyre többször rúgnak be­lénk, ezzel vonva el a figyelmet a tehetetlen kormányzásról. FIGYELŐ Ellenzéki írók ellen Az olasz La Repubblica Magyarország az ellenzéki írók ellen címmel közölt cik­ket a Magyar Művészeti Aka­démia kapcsán. A kormány nézeteivel nem egyetértő író­kat ért támadásról ekképpen ír: „Lejáratják az országot - vegyük el tőlük az állampol­gárságot. Az igazi patriotiz­mushoz a haza iránti hűség kell, ehhez képest a tehetség semmit nem ér. Ha nem értesz egyet, az állampolgárságot kockáztatod. Elképzelhetet­len fenyegetések Európában? Tévedés, ez Orbán Viktor jobboldali, nacionalista-po­pulista, euroszkeptikus kor­mánya kultúrpolitikájának új krédója. Elszakítani az iro­dalmárokat hazájuktól: Hit­ler tette ezt Mann-nal és Brechttel” - fogalmazott a La Repubblica. A lap szerint az MMA vezetőinek kijelentései Konrád György, Esterházy Pé­ter és Kertész Imre állampol- gárságátveszélyeztetik. „Csu­pán néhány szélsőséges sza­vai, de a kormány nem tagad­ja meg őket. Európa nem ten­né rosszul, ha hallatná szavát” - idézi a lap Esterházyt. A La Repubblica szerint „az EU- és NATO-tag Magyarország az EU és az IMF hitelét koldulja, hogy ne úgy végezze, mint Athén, semmibe veszi a közös európai értékeket. És Európa hallgat Budapestről”. (MTI) Terrorista lehet a kábeltolvaj Legyen terrorista bűncse­lekmény a fémtolvajlás legve­szélyesebb „műfaja”, azaz a közüzemi kábellopás - a Ma­gyar Nemzet tájékoztatása szerint ezt kezdeményezi a Fidesz a jövő heti parlamenti ülésén. A Fidesz már az új bün­tető törvénykönyv elfogadá­sakor is javasolta a szigorítást, de akkor csak kevesen támo­gatták. A képviselő úgy véle­kedett, hogy a közüzemet, az­az emberek életét veszélyez­tető bűncselekményeknél év­tizedes börtönbüntetéseket kellene kiszabni. Ha pedig va­laki csak egy vödröt visz el egy udvarról, azt is legalább 3-4 évre be kellene zárni, akár­csak az orgazda fémfelvásár­lókat. Tanulmányoztam Szent László törvényeit, hasz­nosak - szögezte le Boldog István, a Fidesz képviselője. (Magyar Nemzet)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom