Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-27 / 49. szám, szerda
14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 27. www.ujszo.com Két tardoskeddi fiatal westernlovas versenyzett a bronzérmes szlovák nemzeti csapatban A tízéves Pál Mónika volt a Közép-Európa-kupa legifjabb versenyzője Tardoskedd. Boros Gábor egyetemi hallgató tizenhárom, az alapiskolás Pál Mónika három éve foglalkozik westemlo- vaglással, mindkét tardoskeddi fiatal jelentős eredményeket ért el. SZÁZ ILDIKÓ A tavalyi eredményeik alapján beválasztották őket a szlovák nemzeti csapatba, amely bronzérmet szerzett a Közép- Európa-kupán. A két gyorsasági Barrel-race versenyző sokat köszönhet az izsai lovasklubnak, de azt szeretnék, ha a versenyeken idővel szülőfalujukat, Tardosked- det képviselhetnék. Boroš Gábor és Pál Mónika egy éve tagja a Westem-lovasok Szlovákiai Szövetségének (SAWRR), a lovasok és versenylovaik sikeresen vették az akadályokat és tették le a vizsgákat. „Eredményes volt a 2012-es év, a szlovákiai bajnokságon a harmadik helyen végeztem, és értékesnek tartom a Közép-Európa-kupán elért egyéni és csoportos harmadik helyezést” - mondta Boros Gábor, aki Jack- kel, az angol telivérrel nagyszerű versenypárost alkot. A tízéves Pál Mónikát a szülei ajándékozták meg lóval, Fany (Fantastiek Dun It) quarter pónival, az alapokat a tardoskeddi lovardában sajátította el. Pál Mónika első sikereit Győrben, majd Ógyallán érte el. A Közép-Európ-kupán a szlovák válogatott vezetősége serleggel jutalmazta a legifjabb versenyzőt. Az eredmények rendszeres edzést, megfelelő körülményeket igényelnek, a két versenyzőnek és családjuknak minden szabadideje erről a sportágról szól. „Sokat köszönhetünk az izsai lovasklubnak, de már arra is gondoltunk, hogy tardoskeddi klubot alapítunk. Szeretnénk, ha a versenyzők a szülőfalujukat képviselhetnék, és a helyiek megismerkednének az eredményeikkel. Szándékunk, hogy összefogjuk a sport szerelmeseit és támogatóid’ - tápár Mónika és Boros Gábor a szlovák nemzeti csapat tagjaként Tardoskeddet is képviselte (Fotók: képarchívum) jékoztatott Pál Róbert, Mónika izgalmas sportágban rejlő kihí- édesapja. vások és a száguldás miatt kedPál Mónika és Boros Gábor vélték meg a gyorsasági ver- elárulta, a lovak szeretete, az senylovaglást. Boros Gábor (a felső képen) a kihívások és a gyors száguldás végett választotta a versenylovaglást. A tízéves Pál Mónika (az alsó képen) volt a nemzetközi verseny legifjabb résztvevője. Korega Norbert az intarziás bútorok készítését választotta; szakdolgozatát is ebből írta a Zólyomi Műszaki Egyetem bútorgyártás szakán Két évtizede a fa bűvöletében V. KRASZN1CA MELITTA Koregáék gelléri családi házába lépve rögtön látja az ember: az itt élők nagyon szeretik a fát és a természetes anyagokat. Az is gyorsan kiderül, a gerendás mennyezet, a téglabe- rakású falak, az intarziás komód, dohányzó- és étkezőasztal, a diófa konybútor mindmind a házigazda keze munkáját dicséri. Korega Norbert közel két évtizede él a fa bűvöletében. A gadóci mezőgazdasági középiskolában érettségizett, de hamar rájött, nem ez a pálya érdekli őt. „Bár talán kissé furcsának hangzik, de így volt: egy reggel arra ébredtem, hogy én a fával szeretnék foglalkozni - mesél a kezdetekről. - A családban nem volt asztalos, sem fafaragó, máig nem tudom, honnan jött ez a késztetés. Felkerestem egy környékbeli mestert, figyeltem, hogyan dolgozik, kaptam tőle néhány tanácsot, és nekiláttam egy tükörkeret kifaragásának. Három hónapig dolgoztam rajta, és mire elkészült, éreztem, mégsem a faragás az én utam, sokkal inkább a bútorkészítés, azon belül is az intarzia érdekel. Ennél aztán le is ragadtam.” Kastélyokban csodálták a bútorokat Feleségével sorra járták a múzeumokat, kastélyokat, lefényképezték, videóra vették a szebbnél szebb bútorokat. Norbert autodidakta módon fogott hozzá az intarziakészíNorbert legutóbbi munkája ez a vadászmotívummal díszített komód téshez, elsőször azzal sem volt tisztában, milyen ragasztó- anyagot kell használni, mely fafajták párosíthatok, nem voltak asztalosgépei, megfelelő szerszámai. Lépésről lépésre haladt, először egy régi szekrényt varázsolt újjá ezzel a technikával, majd jött egy dohányzóasztal és attól kezdve nem volt megállás. ,.Asztalosgépeket vásároltam, és a műhelyben töltött hosszú óráknak, gyakorlásnak köszönhetően egyre bonyolultabb bútorformákat, hajlításokat tudtam készíteni. Áz intarziák is gazdagabbak, díszesebbek lettek, és ma már gyakorlatilag nincs olyan minta, amit egy rajz alapján ne tudnék elkészíteni - mondja. - Érdekelnek a vallási témák, az Utolsó vacsorát, vagy a Jézus a keresztfán festményeket szintén átültettem intarziába. Legutóbbi munkám pedig egy vadászmotívummal díszített komód.” Alaposság, türelem Norbert először egy alapra rajzolja a kiválasztott motívumot, aztán a minta szerint sorra vágja, illeszti, ragasztja a megfelelő színű fumérlemeze- ket.,Ahány fafajta, gyakorlatilag annyi különböző szín, a fenyő például vüágos, az éger rózsaszínes árnyalatú, a dió sötétbarna. Megfesteni egyiket sem kell, sőt, nem is lehetne, hiszen a végső összecsiszolás- kor a festékréteg úgyis lecsiszolódna a fa felületéről - magyarázza a mester. - Az évek során több mint 40-féle fumérlemezt gyűjtöttem össze, az egészen világostól a feketéig a legkülönbözőbb árnyalatokban. A bútor formájából látom, milyen díszítés illik hozzá, majd a kiválasztott mintához összeválogatom a színeket.” Az intarziakészítés nagyon precíz, aprólékos munkát igényel, jó adag türelemmel párosítva. Norbert azonban nincs híján a türelemnek, több hónapig dolgozik egy-egy darabon. Az alkotótevékenység rendkívül motiválja, alig fejezi be az egyiket, máris azon töri a fejét, mi legyen a következő munkája. Faliképeket, portrékat is készít intarziatechnikával, de a bútorok állnak hozzá közelebb. Egy szakkönyvben talált fénykép alapján készítette el ezt az asztallapot a mester, az eredetije csupán egy tervezet volt az 1600-as évekből (A szerző felvételei) Gyakorlathoz az elmélet Míg sokan az elmélettől jutnak el a gyakorlatig, Norbertnál ez fordítva történt: minél többet szeretett volna tudni az anyagról, amellyel dolgozik, ezért jelentkezett a Zólyomi Műszaki Egyetem bútorgyártás szakára. Jelenleg negyedéves levelező hallgató. „Az alapfokú képzést lezáró szakdolgozatom témája is az intarziakészítés volt, a gépi és a kézi intarzia közti különbséget boncolgattam. Napjainkban például Olaszországban készülnek fa- berakásos bútorok ipari körülmények között, ám a mintákat ott számítógépes vezérléssel szabják ki. Nekem az nagyon steril, én a kézi munka híve vagyok” - mondja. Norbert szerint vannak, akik giccsesnek találják az általa készített intarziás bútorokat, ezt is el tudja fogadni, neki viszont ez a stílus tetszik, ebben tud kiteljesedni. Széles vevőköre eddig még nem alakult ki, reméli, fokozatosan ez is megváltozik. .Arról álmodozom, hogy egyszer becsönget hozzám valaki, aki azt mondta: Norbi, szükségem van egy 40 személyes asztalra, amelyet a Feszty körkép díszítsen. Máris nekiállnék, nem érdekelne, hány hónapig kellene dolgoznom rajta. A realitások talaján maradva, természetesen a kevésbé díszes, egyszerűbb bútorok elkészítését is elvállalom, mert annyira szeretek fával dolgozni. Az ilyen megrendelések azonban ma már nem jelentenek kihívást számomra” - teszi hozzá.
