Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-26 / 48. szám, kedd

16 FUTBALLGYILKOSOK

FOCITIPP ■ 2013. FEBRUAR 26.

www.ujszo.com

28. fejezet (folytatás)

A fútballkedvelők az interneten napok óta találgattak, vajon Magyarországon ki lesz az első, akit bundázáson kapnak. Szinte jobban szurkoltak a nyomozóknak, hogy kapják el a gazembereket, mint kedvenc csapatuknak a hétvégi meccseken.

Természetesen megindult néhány durva pletyka az itthoni játékosokról is, például Törökről, sőt Novák emlékezetes módon mellébombázott tizenegyeséről is azt pusmogták, hogy szándékosan lőtte el úgy a labdát. Pétert ezek a híresztelések már komolyan kezdték felőrölni. Folyton attól rettegett, hogy ő lesz a következő, akit csalással vádolnak meg. Ráadásul állandó képmutatásra is kényszerült, amikor mit sem sejtő csapattársaival a fogadási csalásokról beszélgettek. Aztán ott volt Ficzere. Nem lepődött volna meg, ha valamelyik fizetett újságírójának kiadja a nevét és a sztorit, hogy miként ejtették ki a klubját az élvonalból.

Azokban a napokban már undorodott magától. Az élete kezdett összeomlani.

* * *

Minden porcikája tiltakozott a következő mérkőzés ellen, amit meg kellett bundázniuk. Azon gondolkodott, határozottabb fellépéssel esedeg meggyőzhette volna Oszvaldot, hogy tekintsen el ettől a találkozótól. Elvégre ez is csak egy bajnoki volt, amiket az előző szezonban ritkábban csaltak el. És most még az idény elején jártak, a Ligakupában és a Magyar Kupában is állt még a csapat, bőven lett volna lehetőség a következő hetekben is nagy pénzeket leakasztani. Miért van szükség erre a bajnokira - tűnődött Péter - éppen akkor, amikor az újságok a fogadási csalásokról szóló cikkekkel vannak tele? Minek ekkora kockázatot vállalni, miközben mindenki erről beszél?

Volt még néhány perc a bemelegítésig, elhatározta, hogy felavatja az új mobilját, és ír egy üzenetet Osz- valdnak. Vigyázott, hogy a többiek ne vegyék észre, amikor benyúl a táskájába a készülékért. Feltűnésmentesen becsúsztatta a telefont a melegítőfelsőjének a zsebébe, és kiment a vécére. Az ajtót bezárta, ráült a deszka lehajtott fedelére, és megírta az üzenetet: „Oszvald, kérlek! Hadd ne kelljen ezt most megcsinálnunk!”

Elküldte az SMS-t, lehúzta a vécét, és visszament az öltözőbe. A bemelegítésre alig tudott koncentrálni, alig várta, hogy vége legyen, és visszamehessen az öltözőbe megnézni, mi a válasz. Azonban hiába reménykedett. Oszvald tömören közölte, hogy nem gondolta meg magát. Rajnák látta egyébként, hogy lopva a telefonját nézi, de tudta, vagy legalábbis sejtett az okát, ezért elfordította a fejét, mintha nem vette volna észre.

Soha ilyen rossz lelkiállapotban nem lépett még pályára, mint azon az idegenbeli találkozón. Bár félidőnként minimum egy-egy gólt kapva csak egy vereséget kellett intézniük, tudta, élete addigi legnehezebb kilencven perce vár rá. Nem fizikai, hanem lelki értelemben.

Az első félidő 1-1-gyel zárult, és még csak nem is kellett nagyot hibázniuk hátul, mert egy távoli

Benkö Gábor

Futballgyilkosok (24 részi

A magyar mindabotrány - pénz, drogok, prostik...

ádövéssel szerzett gólt az ellenfél. A szünet után azonban beigazolódtak a félelmei. A gondok akkor kezdődtek, amikor csapatuk egyedüli támadója, Dukai a 70. percben nagyszerű szóló végén gólt szerzett. Vezettek 2-1-re, alig volt hátra húsz perc, és nemhogy a vereség, de ekkor még a döntetlen is kétségesnek tűnt.

Rajnák szinte azonnal reagált. Bár vezettek, szerkezetet váltott, és négy védőről átállította a csapatát a három hátvédes rendszerre. Természetesen hátul csak Lapaj, Jaskó és Kiss-Juhász maradt. Azonkívül a gólja után egy perccel lecserélte a gólt szerző csatárát, nehogy véletlenül még egyet lőjön. Dukai nem értette, miért, hiszen remekül játszott azon a meccsen, eredményes is volt. Dühösen ment lefelé a pályáról, amikor pedig meglátta, bogy egy ifistát küld be helyette az edző, végképp elborult az agya.

Rajnák nyújtotta felé a kezét, de Dukai nem fogadta el. Mezét dühösen odavágta a kispadhoz, miközben Rajnákot szidta. Az edző persze minden szót hallott, de úgy tett, mintha süket lenne. Bő negyedóra maradt hátra a meccsből, két gólt mindenképpen kellett még kapniuk, különben megnézhetik magukat. Csak ez érdekelte, nem az, hogy Dukai a háta mögött anyázza.

Péternek jeleznie sem kellett a társainak, mindannyian tudták a dolgukat.

Aki kicsit is értett a futballhoz, és ott volt azon a meccsen, láthatta, hogy itt valami nem stimmel. Mi

az, hogy tizenöt perccel a vége előtt vezetett a vendég együttes, ehhez képest a gólszerző csatárt lecserélik egy ifistára? Mi az, hogy hirtelen átáll a csapat a háromvé- dős rendszerre? És mindezt egy pro-licences edzővel a kispadon. A meccs irracionális keretek között zajlott innentől kezdve.

A pályán lévők közül csak négyen tudták az okokat, a többiek, az ellenfelet is beleértve értedenül sodródtak az eseményekkel. A hajrában percenként alakítottak ki ziccert a hazaiak. Folyamatosan egy az egyben vezették a kapusra a labdát, miközben Lapajék jó messzire lemaradva üldözték az ellenfél meg-megiramodó támadóit. Akik ennek ellenére egymás után hagyták ki a helyzeteket.

Rajnák a körmét rágta, Péter pedig a fejét fogta a bénázó csatárokat látva, amiért nem tudnak egy nyamvadt gólt összehozni, holott minden segítséget megkapnak tőlük. A 85. percben megtört a jég, és végül nagy nehezen sikerült az egyenlítés, de a bajból még mindig nem másztak ki.

Innen már nem akartak semmit a véletlenre bízni, ezért az első adandó alkalommal Jaskó irgalmatlanul felrúgta az egyik hazai játékost a saját tizenhatosán belül, pedig abban a helyzetben semmiféle veszélyt nem jelentett a kapura. Már csak a büntetőt kellett berúgni, de elnézve az ellenfél aznapi teljesítményét, erre sem volt biztosíték. Péter nem mert odanézni. Még mindig szé- gyellte magát a történtekért, és átkozta Oszvaldot, amiért nem engedte őket rendesen futballozni. Az már nem érdekelte volna, ha elúszik a pénz.

A testi épségét azonban nem akarta kockára tenni. Szó szerint imádkozott, hogy belőjék a tizenegyest, és elfelejthesse ezt a borzalmas kilencven percet. A kapus jó irányba vetődött, hozzáért a labdához is, de csak a kapufára tudta tolni, onnan pedig befelé pattant. A lefújásig már nem változott a 3—2-es végeredmény.

Percekkel később a vendégek öltözőjében verekedés tört ki.

* * *

Mint egy torpedó, úgy csapódott Dukai ökle Péter gyomorszájába. A fajdalomtól kétrét görnyedt, levegő után kapkodott, de máris jött a következő roham, mert csapattársa megragadta és bődületes erővel az öltöző falához vágta, majd a vádliját kezdte rugdosni. Az egész jelenet másodpercek alatt lejátszódott, Péternek arra sem maradt ideje, hogy felfogja, mi történik. Épp csak akkor lépett az öltözőbe, fáradt volt és megkönnyebbülést érzett, hogy túl vannak ezen az őrült mérkőzésen.

Nem számított rá, hogy a lecserélt csatár elveszíti a kontrollt, és nekiesik, mint egy vadállat. Négyen azonnal odaugrottak, és leszedték róla Dukait. Méterekre elráncigál- ták onnan, mert még mindig kapálózott a lábaival, s félő volt, hogy fejbe találja Pétert, aki a földre rogyva próbálta magát összeszedni, nem sok sikerrel.

Péter még a padlót nézte, köhögött, amikor lassan kezdett kitisztulni a feje. Már hallotta az ordíto- zást, érzékelte a felfordulást.

Az öltöző olyan volt, mint egy rockkoncerten a küzdőtér. Dukai hangja mindenkit túlszárnyalt. Üvöltése jobban fájt Péternek, mint a gyomros, amit előzőleg beszedett.- A kurva anyádat, Péter! A kurva anyádat! Mindenkinek a kurva anyját, aki ebben benne volt - ordította. A szeme szikrákat szórt. Szerencsére négyen még most is lefogták, különben nem csupán Pétert tépi szét, hanem az egész öltözőt, és talán a stadiont is lebontja.- Mi a faszt képzeltek magatokról? Átbasztok minket, eladtátok a meccset, mennyit kaptatok, mi? Nézz rám, Péter! Nézz rám, te gyökér! Mennyit kaptál ezért a vereségért?

Péter romokban hevert. Még ekkor is ott térdelt, a szájából kifolyt a nyála, egyenesen rácsöpögött a tenyerére. Felemelte a fejét, és próbálta állni Dukai gyilkos tekintetét. Szeretett volna talpra állni, széttárni a karjait, és beleordítani az öltöző négy fala közé, hogy „igen, csaltam! Basszátok meg, csaltam, kaptam érte néhány miihót, és ezt csinálom már évek óta! Öljetek meg! Gyere, Dukai, ölj meg! Megérdemlem!”

Néhány másodperc múlva sikerült feltápászkodnia a padlóról. Kivárt egy röpke pillanatot, mielőtt megszólalt volna:- Miről beszélsz, te barom? Van bizonyítékod? - kérdezte.

Az öltözőben megfagyott a levegő. Egy biztonsági ember veszettül dörömbölt a bezárt ajtón, hiszen minden kihallatszott a folyosóra. Dukai és Péter egymásra nézett. Mindketten hallgattak. Dukai szája a dühtől remegett, Péteré a félelemtől. A helyiségben plafonig ért a feszültség. A jelenet bármelyik Clint Eastwood-filmben is simán elment volna. A többi játékos döbbenten figyelte az eseményeket, Rajnák sunyin a háttérbe húzódott. Ő volt az edző, az öltöző első embere, kutya kötelessége lett volna közbelépni, és mondani, hogy „srácok, nyugi”, de nem mert Dukai szeme

elé kerülni. Félt, hogy a játékosa mindenki előtt őt is számon kéri, amiért lecserélte a gólja után.

Azt a döntést szakmailag egyszerűen nem lehetett védeni. Jó darabig így álltak egymással szemben, körben a játékostársak, a háttérben a reszkető edző. Megjósolhatadan volt, mi történik a következő másodpercben.

Aztán egyszer csak Dukai megtörte a csendet. Még mindig szorították a karjait.- Eresszetek el - mondta rezignált hangon. - Eresszetek. Le akarok zuhanyozni.

Fél órával később Péterék busza kigördült a stadionból. Dukai engedélyt kért, hogy ne kelljen a csapattal tartania, mert egy barátja hazaviszi kocsival. Rajnák nem szokott ilyenbe beleegyezni. Most örömmel tett kivételt.

29. fejezet- Nem! Elég volt! - mondta határozottan Péter, és visszacsúsztatta Oszvald elé a húszezer eurót. Hozzátette volna azt is, hogy húzzál innen, és soha többet ne gyere vissza, de tudta, hogy ehhez végképp nincs joga. Azaz joga még lenne, de azzal kihívná maga ellen a sorsot, ami Oszvald verőemberének baseballütőjét jelentené. Szerencsésebb esetben.

Csak három nap telt el azóta, hogy csapattársa mindenki előtt bundázással vádolta meg az öltözőben. Azóta ugyan nem történt újabb konfliktus, de a hangulat érzékelhetően megváltozott. Az edzéseken a játékosok némán tették a dolgukat, rótták a köröket és lőttek kapura. Kedd volt, másnap Magyar Kupa-meccs várt az együttesre, és Oszvald azt kérte, hogy húszezerért kapjanak ki legalább két góllal.- Megcsináljátok, Peti. Persze, hogy megcsináljátok - mondta Oszvald. - Ne kezdd már megint. Kurvára unom, amit művelsz. Ki akarsz szállni, köcsög? Igen? Jól van, lásd, kiv'el van dolgod. Télen elengedlek, nincs szükségem egy ilyen seggfejre, mint amilyen te vagy. Beszélek Pogácsással, felbontjuk a kibaszott szerződésedet. De addig még keresni fogsz nekem vagy százmillió forintot. Most pedig elteszed ezt a pénzt, beszélsz az ostoba haverjaiddal, és hozzátok a kétgólos vereséget. Ha nem, akkor kötbért fizetsz, húszmilliót. Miután kifizetted a lóvét, szétverem a fejedet. De ne aggódj, épp csak annyira, hogy pályára tudj lépni a jövő héten, meg azután is. Mert ha ezt most nem csináljátok meg, akkor pluszban két meccset kell hoznotok. Ingyen. Azokért egy fillért sem fizetek. All az alku?

(A Futballgyilkosok utolsó részét a jövő héten közöljük.)

A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük.

Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.

T