Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-25 / 47. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 25. Vélemény És háttér 5 A kormány hajtogatja a magáét, mondván, a Smer választói úgy is mindent elhisznek A konok kisgida Tartani fogjuk a 3 százalékos GDP-arányos állam- háztartási hiányt, Szlovákiát elkerüli a recesszió, a munkanélküliség rohamos növekedésének semmi köze a kormányzat munkajoggal kapcsolatos tavalyi módosításaihoz. LOVÁSZ ATTILA Nagyjából ez a három megállapítás uralta a szlovákiai kormányzati közbeszédet, miután Brüsszelben az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a 2013-as gazdasági előrejelzését. Az előrejelzés szerint Szlovákiában tovább nő a munkanélküliség, és az államháztartási hiánycélt sem teljesítjük. Hihető. A kormányzat a munkajogi szabályozás módosításakor abból a feltételezésből indult ki, hogy a munkaerőpiacon a munkaviszonyon kívül munkát vállaló emberek majd szépen befizetik az adót, a járulékokat, és mindjárt jobb lesz. Csak azzal nem számolt-vagy ha igen, jól titkolta -, hogy a mellékállásokból, kényszervállalkozásokból nem lesz munkavállalói, alkalmazotti státus. Tehát ha valaki rész- munkaidőben a száz eurójából hazavitt nyolcvanat, az új szabályozás szerint hazavisz hatva- nat, akkor majd önként és dalolva vagy nyögve és káromkodva, de a munkaerőpiacon marad. Lehet, van ilyen réteg is, a kényszerpálya az kényszerpálya, a családnak enni kell adni. Viszont a munkáltatók jelentős része azt mondta erre, hogy nem hajlandó sem bruttósítani, sem járulékokat fizetni, mert nincs miből. A mellékállásokból még részben sem lett főállás, a kényszervállalkozók pedig megrendelés nélkül maradtak. Ha bajban a gazdaság, akkor a fellendülés útját kell választani, mondta sokszor, de mindig ellenzékben a jelen kormányzat, főleg, ha a közkiadások csökkentését tervezte az akkori kormány. S igaza volt. Csakhogy míg a távközlés és energetika magánosítása, a szerelőcsarnokok beédesgetése soha nem látott fellendülést eredményezett - igaz, akkor még szép idő volt Európában -, addig a legrosz- szabb olvasató, álszakszervezeti lózung, mely szerint mindenkinek állásban kellene eladnia a munkaerejét, csak leépítéseket hozott. Várható, de a kormány által vakon tagadott módon. Vissza az alaptételhez: ha bajban a gazdaság, a fellendülés útját kell választani. Tehát liberalizálni kell a munkaerőpiacot, hogy rugalmas legyen, hogy a munkahely elvesztésével alternatív megoldásokat találjanak a családfenntartók, mert a talán rossz és bizonytalan munka még mindig jobb, mint az évekig tartó, demoralizáló otthon ülés, a feleslegesség érzésével. A talán rossz és bizonytalan munkahely is adó-és járulékbefizetés az államnak, míg a munkanélküli kétszeres veszteség: egyrészt nem ad a közösbe, másrészt elvisz belőle. Elég legyen hát a keményfejű kiskecske játékból, abból a kommunikációs lózungból, amely nem akarja észrevenni és nem akarja korrigáltatni a döntéshozók hibáit. A kormányfő választói - sajnos - olyanok, hogy bármit mond nekik, elhiszik. Akkor meg mondjon nekik igazat, korrigáljon a rossz döntéseken és még sikerkormányfő is lehet belőle EU-szerte. (Aki nem őt választotta és nem kedveli, elviseli a sikerét, mindannyiunknak jó lehet ugyanis.) De ha még sokáigjátssza a konok kecskegidát, akkor vagy lezuhan a pallóról, vagy saját választói kergetik el - mint Mečiart. Persze, ez a forgatókönyv nem is olyan rossz, ha az „utánam a vízözön” jelszó érvényesül. De van egy szépséghibája: a vízözön mindenkit elvihet. Azt is, aki a kormányzása utáni időkre kalkulálta. Miroslav Lajták szlovák külügyminiszter (Tüskéscópa-cartoonized/Fotó: Šimíček) KOMMENTÁR Valami véget ért S1DÓ H. ZOLTÁN Nem éppen szívderítő olvasmány az Európai Bizottság friss előrejelzése az unió tagállamainak idei gazdasági teljesítményéről. Az unió déli szárnya Portugáliától Olaszországon ésSzlové- nián át egészen Ciprusig recesszióba süllyed, Franciaország egyhelybenjár, az unió motorja, Németország csak 0,5 százalékkal bővül. Hatér- ségünketvizsgáljuk, aztlátjuk, Csehországstagnálnifog, Magyarország pedig az unortodoxnak vallott gazdaságpolitikája következményekéntfolytaljabukórepülését. És szinte mindenütt a mélyülő hiánnyal, a növekvő államadóssággal, továbbá magasabb munkanélküliséggel kell számolni, a kedvező fordulat kitolódottjövőre. Feltéve, hogy nem további önáltatásról van szó, hiszen tavaly nyár környékén még az idei évre várták az újbóli felemelkedés kezdetét. A2008 őszétől tartó agónia a fogyasztást élénkítő roncsprémiumok, pénzügyi injekciók, takarékossági csomagok ellenére némi átmeneti élénkülés után tovább folytatódik. Az 1929-ben kipattant, példátlanul romboló vüággazdaságiválságigkell időben visszahátrálnunk ahhoz, hogyajelenhezhasonlóelhúzódó gazdasági krízist találjunk. Mielőtt Brüsszelt borúlátó bürokraták búvóhelyének kiáltanánk ki, mondván, túl komor az általukfelvázoltkép, jobb, ha tudatosítjuk: az európai prognózis kidolgozása több hónapot igényelt, azaz a benne foglaltak esetleg már nem is fedik a még dermesztőbbvalóságot. Jelesül Szlovákiaesetébenidén 14%-os munkanélküliséget prognosztizál, miközben már most 14,8% az állástalanok aránya. Bár Orbán Viktor kormányfő azt mondta, az unió „éppen aktuális előrejelzései ne zavarjákmeg önöket”, mérget vehetünkrá, hogy Matolcsy Györgynemzet- gazdasági minisztériumában rövidesen nekilátnakegy újabb takarékossági csomag összeeszkábálásának. A csehek is felszisszentek, mikor azt olvasták a brüsszeli jelentésben, idén nemteljesítikahiánycélt.MiroslavKalousek pénzügyminiszter rögvest felvetette a minisztériumok kiadásainak lefaragását, ami kézenfekvő megoldás, de azért érződik, micsoda rögtönzések folynak kormányzati szinteken. Szombaton Madridban tüntettek a megszorító intézkedések miatt, Nagy-Britannia 35 év után el veszítette legmagasabb, AAAbesorolású hitelminősítését, Olaszországban a szigorú Monti-kormánymegroppanása miatt előrehozott választásokat tartanak, a múlt héten a tömegek lázongása miatt Bulgáriában megbukott a kormány. Ezek csak az utóbbi napok válsággal kapcsolatos történései, hiszen ott vannakmég a rendszeres görög tüntetések, a gyárbezárások miatti francia lázongások, a szlovéniai zavargások, a magyar éhségmenetek. Abő négy éve tartó, ajóléti intézkedéseket fokozatosan visszavágó, nagyobb munkanélküliséget eredményező intézkedések után sem látni a fényt az alagút végén. Úgy tűnik, nem lehet egyszerre adókat emelni, pénzt elvonni a lakosságtól és a cégektől, miközben a gazdaságmotoijánakújbóli felpörgetését várjuk. Nincsenek egyetemes megoldások, bevált receptek. Aszociális háló újra- szövése, ajóléti kiadások megkurtítása, a jövőbeni nyugdíjakra szánt pénz elkobzása, a nyugdíjkorhatár kitolása, a központi bankok pénzpumpálása eddig tüneti kezelésnek tűnik. A berlini fal leomlását követően akiadásokkal, a hiánnyal, az adósággal meglehetősen lazán bánó, a veszélyérzetet elfelejtő kapitalizmus európai verziója számára valami véget ért. Nem működhet hatékonyan egy kormány, ha nem vonják rendszeresen felelősségre Orbán történelmet ír JARÁB1K BALÁZS Orbán Viktor évértékelője kevés újdonságot hozott. A rendre visszaköszönő történelmi pillanatok, a magyar érdekek védelme, az újraiparosítás, a büszkeség - és az akarás. Orbán történelmet ír- saját kezűleg. Az akarást nem lehet Orbá- néktól elvitatni. Próbálkoznak mindenfélével mióta az EU nem ment bele a kezdet kezdetén a laza magyar költségvetésbe („görög időkben” ez politikai képtelenség). Próbálkozni lehet, de az nem elég a történe- lemcsináláshoz. Orbántól a határozott politikai víziót sem lehet elvitatni - kiemelve az újra- iparosítást - egy erős Magyarországról. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nemcsak idő, hanem megfelelő emberek is kellenek a megfelelő helyekre. Nem működhet hatékonyan egy kormány (és semmilyen szervezet), ha nem vonják rendszeresen felelősségre, amennyiben a kitűzött célok nem valósulnak meg. A Fidesz azonban kizárólag a lojalitásra épít és változtatni csak úgy hajlandó, ha győztesen jöhet ki belőle. Nem csak a történelmet úja át, a valóságot is - példa, ahogy Brüszszel látja a magyar gazdaságot (0,1%-os visszaesés), meg ahogy a gazdasági tárca (1%-os növekedés). Aki pedig nem hisz nekünk, az az ellenséggel van. Marad a hókuszpókusz. A Századvég gyors felmérése jól mutatta, hogy a Fidesz erőssége a politikai taktika és a kommunikáció. A telefonos felmérés szerint Orbán beszédét a lakosság 28%-a látta, további 35% értesült róla. Azoknak, akik hallották, 51%-a fogadta kedvezően. Jól hangzik, csak éppen semmit sem jelent. De azt sugallja, hogy a magyar ember hasonlóan látja a dolgokat, mint a kormány. Orbán nem megy el magától, el kell zavarni - reagált Mester- házy Attila, az MSZP elnöke. Ám ha az ellenzék felveszi a Fidesz által odadobott kesztyűt, akkor éppen az orbáni taktikát erősíti. A legutóbbi választások előtt írtam, tézisként, hogy aki „magyar”, aFideszreszavaz, ámavá- lasztások után rögtön és folyamatosan számon kéri a reformokat. A magyarok többsége - nem lévén más választása - a tézis első felét magáévá tette. A második fele elmaradt, mint a borravaló. Most pedig úgy tűnik - figyelem, ismét egy tézis -, az ellenzék reformja nélkül nem lesz Magyarországon jobb kormányzás. Orbánból hiányzott a szikra. Papúból mondta, mintha már maga is unná a saját kezűleg írt történelmet. Bajnai vagy Gyur- csány évértékeléskor papír nélkül, könnyedén sorolta a kormány baklövéseit - jobbára az előző kormányok alatt levitéz- lett politikusok előtt. Együtt vagy külön - nem ezzel kellene foglalkozni. Inkább egy reális alternatívát állítani és a megfelelő jelölteket összetoborozni. Az Orbán-kormánynak még mindig nincs igazi ellenzéke. A történelem már „meg van úva”. Most már csak a magyarok többségével kell elhitetni - a következő választásokig. Akár a tényekkel szemben. így azonban nem leszünk sehol, 18 év múlva sem, miniszterelnökúr. FIGYELŐ Orgiák a Vatikánban? A Vatikán szombaton közleményben ítélte el a pápa lemondását kísérő sajtótalálgatásokat, szóvivője pedig rágalmazásnak, zavarkeltésnek nevezte azokat. A nemzetközi sajtóban a napokban több cikk is megjelent arról, hogy a pápa távozását az úgynevezett Vatileaks-dosszié idézte elő. A La Repubblica cikksorozata szerint a pápa megrémült a jelentéstől, amely szexorgiákról, hatalmi harcokról és pénzügyekről szól magas rangú vatikáni tisztviselők körében, akik laikusokkal is „világi viszonyban” voltak és zsarolhatók. A jelentést három bíboros dolgozta ki, a spanyol Julián Herranz, a szlovák Josef Tomko és az olasz Salva- tore De Giorgi, a dossziét a pápa titkosította. A La Repubblica napilap vatikáni források alapján azt állította, a jelentés szerint a Vatikánt egy „meleg lobbi” uralja. Gianfranco Svi- dercoschi, a L'Osservatore Romano szentszéki napilap volt főszerkesztő-helyettese szerint a Vatileaks felelősének kikiáltott pápai tolvaj-komornyik, Paolo Gabriele ügye csak a jéghegy csúcsa volt. Hozzátette: a római kúria ma olyan, mint egy viperafészek. XVI. Benedek pápasága utolsó napjaiban számos kinevezést írt alá, például Ettore Balestre- rót, a vatikáni államközi kapcsolatok altitkárát bogotái nunciusnak nevezte ki. „Ezzel védett helyre helyezte át az államtitkárság kulcsemberét” - írták a lapok. (MTI, Sme)
