Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-23 / 46. szám, szombat

Nem nagyon tudnak kihozni a sodromból 18—19. oldal 2013. február 23., szombat, 7. évfolyam, 8. szám M ostanában arány­lag keveset hal­lani önről. Ebben talán szerepet ját­szik férje, S. Nagy István betegsége. Az elmúlt időszakban valóban hát­térbe szorult a színpadi életem, mi­vel nemcsak a férjemet - aki hosszú évek óta betegeskedik hanem imádott édesanyámat is ápolnom kellett. Több külföldi turnéról és színházi szerepről mondtam le, hogy minél többet lehessek velük, de ezt egyáltalán nem érzem áldo­zatnak. Sőt! A sors útmutatását látom abban, hogy szerepjátszá­sok helyett inkább gyógymódokat keressek, hogy a szeretteim minél kevesebb szenvedéssel éljék meg a fájdalmaikat. A módszerek keresé­se közben találtam rá a Nap-tudás­ra, amit könyv és meditációs CD formájában továbbadtam a Belső Nap című könyvemben, és elké­szítettem a színpadi verzióját, az Angyal Show-t, amelynek DVD változatát sokan rendelik meg külföldről is, legutóbb például Szlovákiából. Az internetnek kö­szönhetően 35 országgal tartom a kapcsolatot, hiszen még Brazíliából és Japánból is látogatják a webolda­lámat és már tíz ötcsillagos minősí­tést kaptam a klipjeimre. Talán az olvasók közül kevesen tudják, hogy Latinovits Zoltán az ön vőlegénye volt Hogyan em­lékszik vissza erre az időszakra? Latinovits, a színészkirály, öntör­vényű ember volt, rengeteget ta­nultam tőle, és hálás voltam neki minden együtt töltött percért. Az életfeladatom: örömet adni "Főiskolai diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán sze­rezte musical szakon. 1974 és 1989 között a Budapesti Operett­színház tagja, 1996-ig a Mikroszkóp Színpad színésze volt, 1996 óta pedig a Budapesti Kamaraszínházban játszik. Leghíresebb dala a Millió, millió rózsaszál. Budapesti otthonában kerestük fel a mostanában kicsit háttérben élő Csongrádi Katalint. Elszántan hitt abban, hogy meg lehet teremteni egy úgynevezett szeretet színházat, ahol bensőséges műhelymunkával jönnének létre az előadások, amelyek példaértékű sorsok színrevitelével a szeretetet sugároznák a közönségnek. Zoltán hatása erőteljesen érződik abban a törekvésemben, ahogyan a hét színdarabomat létrehoztam. Olyan színművészeket választottam mun­katársaknak, akik hasonlóan elkö­telezettek voltak a mondanivalót illetően. Sissi, Bajor Gizi, Déryné vagy Nofretéte - mások életét javí­tó - történetén keresztül akartam segíteni a lélek és a szellem felemel­kedését, erősíteni az emberekben a jóságba vetett hitüket. A próbák során sokszor beépítettük a szerep­lők ötleteit a produkciókba, így aztán nem véleden, hogy mind­egyikük magáénak érezte az elő­adást. Annak, hogy a színdarabok némelyike több százas szériát ért meg, egyik legfőbb oka az lehet, hogy ez az intenzív csapatmunka magával ragadta a közönséget is. Fantasztikus érzés volt például, amikor a Nofretéte musical üze­netét, a Naphimnuszt a tapsmeg­hajlások után velünk énekelték a nézők: „Szeress úgy, mint a Nap, feltétel nélkül...” Vagy Bajor Gizi szlogenje, a „Ne add fel!” számta­lan embernek adott erőt a prob­lémái leküzdéséhez. Visszahallot­tam például, hogy rákbetegek úgy mentek a kemoterápiára, hogy ezt a dalt énekelték... Régebben saját magát is okolta Latinovits haláláért Ezt önmagá­ban átértékelte már? Sokáig gyötörtem magam ami­att, hogy talán mindkettőnk élete másképpen alakult volna, ha annak idején nem bontom fel az eljegy­zésünket, de akkor úgy éreztem, hogy neki valójában Ruttkai Éva a párja, és mindent elkövettem, hogy visszataláljon hozzá, ami a Bozzi premierjén meg is valósult. Szívből remélem, hogy a színészkirály - aki ebben a földi létben nem találta meg a hőn vágyott harmóniát, - odaát békére lelt, és a színészkirály­nővel együtt felhőtlenül boldogok abban a másik dimenzióban. Erről egyébként külön fejezet szól a Mii­hó rózsaszál című könyvemben, sőt dalt is énekelek róla Szindbád címmel. Millió, millió rózsaszál az ön iga­zi örökzöldje. Hogyan született annak idején ez a dala? Folyamatosan váltakoznak az éle­temben a hullámhegyek és -völ­gyek. Sok év tapasztalata mondatja velem, hogy minden rossz egy jóra indító lehetőség: ezt példázza ennek a dalnak a története is. Körülbelül húsz évvel ezelőtt kétségbeesetten ültem otthon, mert főszerepek si­keres megvalósítása után csupán pár mondatos feladatokat kaptam az újonnan kinevezett főrendezőtől az akkori színházamban. A férjem­mel éppen a tévét néztük, ahol Álla Pugacsova énekelte a Vigadóban ezt a sanzont. Nagyon megragadott a dallama, és látva a lelkesedése­met a férjem azt mondta: „Nézd, én szerepet nem tudok adni, de megszerezzük a nyers fordítást, és megírom neked ezt a dalt...” így is történt. Miután egyszer elénekel­tem egy délelőtti tévéadásban, az emberek folyamatosan kérni kezd­ték a kívánságműsorokban hete­ken, hónapokon, éveken keresztül, és hála a közönségnek, így van ez még ma is. A nézőknek, hallgatók­nak köszönhetően fogyott el belőle közel egymillió példány. Színésznő, énekesnő és író is. Mi szerez igazi örömet? Számomra az a legfontosabb, hogy a rendelkezésemre álló esz­közzel, legyen az könyv, lemez, dal, műsorvezetés vagy színpadi szerep, boldoggá tudjam tenni az embereket. Édesanyám utolsó sza­vaival is mintha a sorsfeladatomat fogalmazta volna meg: „Neked az a dolgod, hogy vidd az örömet az embereknek”. Nos, én ezt teszem. Ahova hívnak, örömmel megyek és örömöt viszek. Milyen tervei vannak? Tervezem egy új lemez és egy könyv megírását, de nagy kihívás számomra az is, amire a Fészek Művészklub igazgatója, Galambos 'Tibor felkért. Mivel kettős jubile­umom közeleg, ő találta ki, hogy május 24-én születésnapi show-t rendezzek a barátaimmal. Kerek évfordulót ünnepelek, és ponto­san negyven éve vagyok a pályán, így ez a műsor lehetőséget ad egy kis összegzésre is. Mindenki készül valamilyen meglepetéssel, de lesz­nek közös produkciók is. Dalolva, táncolva sztorizunk, nosztalgiázunk vagy filozofálunk olyan sztárven­dégekkel mint Oszvald Marika, Müller Péter, Pitti Katalin, Heller Tamás, Medgyesi Mária, Pelsőczy László, Fodor Zsóka, Benkóczy Zoltán, Lőrincz Levente, akik meg­határozó szerepet töltöttek be az eddigi életemben. Zongorán azok a zeneszerzők kísérnek, akik két- két színdarabomhoz is remek zenét írtak: Siliga Miklós és Wolf Péter. A kétrészes show rendezője Árvái Béla, aki az eddigi színházi és filmes elképzeléseimet is sikerrel megvaló­sította. Őszintén bevallom, a legna­gyobb ajándék az lenne számomra, ha ezen a dupla szülinapon is eleget tudnék tenni annak, ami életfelada­tom: örömet adni, boldoggá tenni a körülöttem lévő embereket. Albert József

Next

/
Oldalképek
Tartalom