Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-22 / 45. szám, péntek
20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 22. www.ujszo.com A petrezselyem mélyen megművelt laza talajban (első ábra) hosszú és egyenes gyökeret növeszt, előkészítetlen talajban (második ábra) elágazó, visszagörbülő, csenevész gyökeret J0 TUDNI Gyökérlét - gondolatok a nemesség ranglétrájáról ÚJ SZÓ-HÍR Ahogy a kertész, a gyökérpetrezselyem is álszerény jószág: úgy viselkedik, mint akinek az égadta világon semmi extra igénye, mintha minden úgy volna jól, ahogy van. Mindezt még nevében is tüntetőleg viseli, petrezselyem szavunk is ugyanott gyökerezik, ahol a Péter - jelentése: kőszikla. Mivelhogy az ókorban (a görögben) sziklás-kövecses dombokon tenyészett, nem is használták egyébre, mint díszítésre, s lévén, hogy az elmúlást és a felejtést jelképezte, ha ültették, sírokra került. Aztán ugyanez az ókori petrezselyem sok kis finom változáson esett át: addig tenyészett, s került a temetőből egyre közelebb a konyhához, míg mára teljességgel kivetkőzött hajdani szikár jelleméből, s meglehetősen úri növény módjára viselkedik. Hogy mást ne említsünk: vannak kertek, ahol nagy odafigyeléssel is csak ceruzavastagságúra erősödik, ugyanakkor százfelé elágazik, csenevészen árválkodik - ránézni is rossz, az íze még rosszabb. Ennek oka egyszerű: a gyökérpetrezselyem a humuszban gazdag, nem frissen trágyázott, de azért persze szerves anyagban nagyon gazdag talajt szereti. Ennél is fontosabb, hogy vetése előtt a talajt nagyon mélyen meg kell forgatni és mélyen lazán tartani: csak így kapunk érős, fejlett, zamatában ízes gyökeret. Ahol tehát nem szántunk (vagy nem ásunk), hanem csak kapálgatunk, esetleg forgókapás kéziszerszámmal a felszínt lazítjuk föl minden évben (olyan tíz-tizenöt centiméter mélyen), oda ne tervezzünk petrezselymet. Kis zárójeles bekezdés. (Egy brit főzőcskeműsorban, mely a húsleves fortélyairól szólt, elmondták, milyen jó ízt kölcsönöz a petrezselyemgyökér az ételnek - s miután elkészült, a háromujjnyi vastag fehér törzseket nemes egyszerűséggel a szemétbe dobták, mint amik megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza. Igaz, ennek már jó négy éve. Meglehet, a gazdasági válság hoza- dékaként azóta a lordok is rájöttek, amit mi mindig is tudtunk: milyen finom falat a petrezselyem főtt gyökere.) (r) A levélpetrezselyem nemcsak természetes házi patika: ez mindennek a teteje! Csípjük a C-vitamint Valahol olvastam - nem, a fiam mondta, hogy olvasta valahol: a petrezselyem zöldjének elrágása több energiánkba kerül, mint amennyit táplálékként nyújt. BOROSS AMBRUS Ha ez így van (még ki kell próbálnom), akár a szabadalmi hivatalba is beronthatnék: feltaláltam valamit, amit minél tovább eszünk, annál soványabbak leszünk. (Még majd csiszolom az ötletet.) Egyvalami már nem szorul bizonyításra: a petrezselyem zöldjében rengeteg a C-vitamin (meg az E-vitamin, továbbá a kalcium, a foszfor és a vas). A levélpetrezselymet pedig mintha kifejezetten azért találták volna föl, hogy bármikor friss zöldhöz jussunk. Gyökeres rokonától nemcsak abban különbözik, hogy gyökere kisebb, tompább és elágazó, hanem és főként abban, hogy dúsabb, nagyobb, fodros lombot nevel. Mivel jobbára szendvicsre meg levesbe meg sültekre szórják, mintegy díszként, vélhetnénk: ez mindennek a teteje. Ami igaz, de bátran fogyaszthatjuk és ha lehet, fogyasszuk is hagyma vagy saláta helyett, ha van belőle elég: köretként. Zsenge szárát óvatosan szedjük: nagyobb kinti bokorról tőből törjük, kisebb benti cserépből a tetejét csipkedjük. Cserépben, konyhában is tartható... (Képek: Kertészkedő) de azért a szabadföldivel nem veheti föl a versenyt. Februári felvételek BLOGAJANLO Bemutatjuk A hónap dolgozóit (és az erdélyi gyökerű palántákat) CSANDA GÁBOR Ez az év is jól kezdődött. Laci Mester (Újvári László veresegyházi polihisztor) január eleji levele arról értesített, hogy indult náluk egy református ökogyülekezeti mozgalom, mely - egyebek közt - önellátásra is buzdítja híveit; bárki szabadon csatlakozhat, képek és filmek a weboldalon. Hit és kertészkedés kérdéseihez elemi (ősi) bizalommal Műanyag virágtartóban hajlított vesszők feszítik a fóliasátrat, alatta a kicsírázott magok (Képek: http://okogyuli.blogspot.hu/) viszonyulok, s kinyitva a megadott internetes címet, látom ám, hogy Veresegyházán tavaly novemberben valóságos madáretető-készítő falumozgalom indult, az előtte való hónapban pedig Laci Mesternek azt a rézfán fütyülő, vesszőből font magaságyását csodálhatni meg. S még jó, hogy februárban személyesen is ellátogattam határon (és Budapesten) túli barátomhoz, mert amit saját szemével lát az ember, az már a bizalmon túli állapotot, a csodálatot és a tiszteletet eredményezi. Plusz tapasztalásból származó ismereteket: sötétben is jól kivehető, hogy Veresegyháza nem falu, hanem város, szépen épülő főtérrel - ami sötétben kevésbé vehető ki: az utak szélein leselkedő ordas kátyúk (amiket viszont a hasonló hazaiakon edzetten sikerült épségben megúsznunk). Mire odaértünk, az Erdélyből származó („húsos, édes, boltban sehol sem kapható”) magutódok palántái már kétszer olyan vastagok voltak, mint amilyennek A hónap dolgozói (akikre büszkék vagyunk) című blog- bejegyzés mutatta őket. Abban maradtunk, hogy derék palánta korukban megint ellátogatunk Veresegyházára. S innen kezdve a szlovákiai magyaroknak is lesz erdélyi paradicsomuk. Addig is - a határtalan hit jegyében - ajánlom minden kertészkedő és állatbarát figyelmébe a Veresegyházi Református Ökogyülekezet blogját (lásd a képaláírásban).
