Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-21 / 44. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 21. Vélemény És háttér 7 A szlovák-magyar államfői találkozó a kormányfői találkozók képe-mása Szimbolikus mosolyoffenzíva Ivan Gašparovič szlovák és Áder János magyar államfő tárgyalásával kapcsolatban a sajtó elsősorban azt emelte ki, hogy a tervezett negyed helyett másfél órán át tartott. KOCUR LÁSZLÓ Nem értem, miért kell ezen fennakadni, hisz ha egy kilenc éve nem látott (kedves?) ismerős toppan be hozzánk, mi sem rendezzük le negyedóra alatt. Amúgy meg a kedd-szerdai elnöki vizit kapcsán nincs nagyon miről beszélni. A Semmi művészete - toldom meg egy e betűvel Esterházy Péter könyvének címét, végiggondolva a kétnapos elnöki vizit történéseit. Áttörésre egyébként sem kerülhetett volna sor, hiszen egyik ország sem elnöki rendszerű, az államfő szerepe jobbára reprezentatív, szimbolikus. (Bár Gašparovič esetében már a pusztán reprezentatív feladatok ellátása kapcsán is komolyfélelmeink adódhatnak.) Az elnökök hozták a kötelezőt, megnevezték a sikeres együttműködés területeit, melyek kétségkívül léteznek; ki-ki a saját táborának (haza)üzenve, mintegy zárójelben megemlítette, hogy igen, vannak azért problémák is, de ezek megoldásán intenzíven dolgoznak; és mosolyogtak. Majd a szlovák elnök elhelyezett néhány koszorút. A mosoly ingyen van, a koszorú sem jelentős tétel, mondhatni, olcsón megúsztuk. Az államfői találkozó pontosan illeszkedik a 2010-es, mindkét országban bekövetkező változás utáni enyhülés táncrendjébe, és a miniszterelnöki találkozók képe-mása. Gondoljunk csak Iveta Radičová és Orbán Viktor 2010. decemberi találkozójára. Egyetlen kézzelfogható eredménye az észak-déli gázvezetékről tett szándéknyilatkozat volt. A kettős állampolgárság ügye csak annyiban került szóba, hogy azt a vegyes bizottságok hatáskörébe utalták. Pilis- szentkereszten ugyanez a mosolyoffenzíva folytatódott, csak virágcsokor helyett kupicával. Úgy látszik, az államfői kommunikációs stábok a takarékosságjegyében nem fáradtak saját nyilatkozat megírásával, hanem elkérték valamelyik korábbi miniszterelnöki találkozóét. A keddi államfői tárgyalás és a két korábbi miniszterelnöki találkozó kimenete ugyanis kis változtatásokkal szabadon felcserélhető lenne. Úgy fest, ez a hivatalos szomszédságpolitika. (Csak semmi szexet, kérem, an- golokvagyunk!) Amiben nem sikerült közelíteni az álláspontokat: a Beneš- dekrétumok és a kettős állam- polgárság. A szlovák elnök még a látogatás előtt, a Duna Televízióban megüzente, a dekrétumokat ugyan nem alkalmazza Szlovákia, de eszében sincs eltörölni, ellenben a magyarok eltörölhetnék az egyszerűsített honosításról szóló törvényt. Erről a magyar fél értelemszerűen hallani sem akar. Ahhoz, hogy ezeken a területeken is változást lehessen elérni, mindkét fél mentális berendezkedésének módosulására volna szükség. Ennek hiányában a problémát meg- örökli a következő generáció. Addig maradnak a félig őszinte politikusi mosolyok és panelmondatok. Az iráni rezsim mindjobban érzi: az idő nemcsak neki, hanem ellene is dolgozik A medve, a riál meg a perzsa atom MALINÁK ISTVÁN Ezüst Medve díjjal tüntették ki a berlini filmszemlén egy letiltott iráni rendező titokban forgatott filmjét. Teherán dühösen megfenyegette a fesztivál szervezőit, a döntés visszavonását követelve. Pontosan úgy reagált, mint Peking 2010-ben, amikor Liu Hsziao-po béke-No- bel-díjatkapott. Ez a magatartás a diktatúra lényegéből fakad, akár a kommunista, akár az iszlám jelzőt biggyesztjük elé. És már csak az hiányzik, hogy Irán is rendezzen olimpiát. Félretéve az iróniát: Iránnal kapcsolatban az a legnagyobb baj, hogy a Nyugat évek óta nem talál egy biztos fogódzót. A szélsőséges szervezetek és a szíriai rezsim támogatásával az egész Közel-Keletet destabilizálja, atomprogramjával gyakorlatilag megvezeti az egész világot. Eddig sem tudta biztosan senki, mikor lesz képes atomfegyver előállítására, s az új, korszerű urándúsító centrifugák rendszerbe állításával a helyzet még bonyolultabb lett. A múlt héten a NAÜ szakértői közölték, hogy teheráni tárgyalásaikon nem történt előrelépés, és valószínűleg ez lesz a helyzet a jövő héten is, amikor a hatok tartanak Iránnal újabb tárgyalási fordulót. Fel kell tenni a kérdést, ha az Izrael által gyakran és látványosan, az USA által nagyon visszafogottan lebegtetett katonai beavatkozást kizátjuk, miben lehet reménykedni. A légi csapásokat azért kell - egyelőre - kizárni, mert senki sem akar újabb közel-keleti háborút. Izraelnek igaza van, hogy a tárgyalásokon Irán évek óta csak húzza az időt. Ám a teokratikus iráni állam mind jobban érzi, hogy az idő nemcsak neki, hanem ellene is dolgozik. Nyáron elnökválasztás lesz, s már több mint egy éve elkeseredett hatalmi harc folyik, melynek legfontosabb részleteiről talán nem is tudunk. A primitív és populista elnök, Ahmadinezsád élet-halál harcát vívja a legfelsőbb politikai döntéshozóval, Ali Hamenei ajatolláhhal. El lehet képzelni, hogy a világ bármely részén azt tegyék egy államfővel, amit Ah- madinezsáddal? Amikor meg akarta látogatni egyik börtönbe zárt hívét, egyszerűen nem engedték be. És a főpap elővette Ali Rafszandzsánit, aki egyszer már volt államfő, és akit reformernek tartottak. De 2009-ben kegy- vesztetté vált, mert támogatta a „zöld mozgalom” - nem környezetvédőkről van szó, ez az iszlám színe - tiltakozásait az elnökválasztás eredménye ellen. Hazatért Rafszandzsáni akkoriban külföldre menekült fia és lánya is. A háttérben alku állhat: rehabilitálják Rafszandzsánit, akinek gazdag családja ellenőrzése alatt tartja a pisztáciakereskedelmet, és állítólag indulna az elnökválasztáson. Cserébe segítene a rezsimnek, hogy megnyerje a - gazdasági hangulat legjobb mutatójának számító teheráni bazár konzervatív kereskedőinek a támogatását. Elérkeztünk a lényeghez. Mert bár Irán nem ismeri be, a nyugati embargók következtében megroggyant a gazdaság, a szegénység miatti tiltakozások egyre hevesebbek, a rezsim pedig egyre durvábban veri le ezeket. Ami unikum: már a pénzváltók is tüntettek a rial árfolyamának állandó zuhanása miatt, az elmúlt egy évben 55%-ot veszített értékéből. Az alapvető élelmiszerek (hús, rizs, zöldség) ára megháromszorozódott, az állami támogatások megszüntetése a szegényeket és a középosztályt sújtja. És egyre gyakrabban hangzik el a követelés: a rezsim ne a szíriai elnököt, a Hamászt és a Hezbollahot támogassa, hanem a szegénységbe zuhant népet. Ki tudja, a vezetésen belüli és a gazdasági válság együttes hatása hoz-e valamilyen politikai fordulatot. Amolyan perzsá- sított arab tavaszt, hár az sem hozott eddig túl sok biztatót. KOMMENTAR A megváltó kormány MÓZES SZABOLCS Gorilla? Testre szabott közbeszerzési pályázatok? Az ellenzék semmibevétele és a demokratikus szabályok kijátszása? Egyik sem. Ha van olyan téma, amely komoly fejtörést okoz a Smer marketingeseinek, akkor az a munka- nélküliség növekedése. Hónapok óta tart, s félő, hogy idén meg sem törik. A következő választások pedig még nagyon messze vannak. Nem önmaga a munkanélküliség növekedése, hanem a felfokozott elvárások áshatják meg a kormánypárt sírját. Egész Európát gazdasági görcsök kínozzák, ezek egyik természetes velejárója a munkanélküliség növekedése. Éppen ezért önmagában ez a probléma nem kellene, hogy megoldhatatlan gondot okozzon a kormánynak és kommunikációs csapatának. Ám a Smer éveken keresztül vallott nézetei, választóinak szánt proklamációi miatt a munkanélküliség tartós növekedése a költségvetés komoly egyensúlyi problémáinál is jelentősebb, politikailag életveszélyes problémacsomaggá válhat. Ficóék hosszú éveken keresztül azt kommunikálták, hogy mindenért alapvetően a kormány a felelős, a polgárok a gondoskodó államtól várják a megváltást, ne holmi piaci mechanizmusoktól. Ezért várhatóan saját retorikája fogja szépen lassan ellehetetleníteni a kabinetet. Ezt a problémát ugyanis az egyszerű választó közvetlenül a bőrén érzi. S míg a költségvetés menet közben betömhető néhány pótintézkedésből nyert millióval, unortodox lépésekkel pár évig még javítható némiképp a mérleg - ezek negatív hatását sokszor csak évek múltán érezni, ráadásul az átlagválasztó gyakran úgysem látja az ok-okozati összefüggéseket -, az állástalanok száma azonban nem csökkenthető törvénymódosításokkal pár hónap alatt. Sőt, félő, hogy pár év alatt sem. A kabinet láthatóan nem tud mit kezdeni a problémával, ráadásul a tavaly elfogadott munkajogi és szociális jellegű törvénymódosításaival még rontott is a helyzeten. A 2016-os választások még messze vannak, ám ha Robert Fico jövőre valóban át szeretne ülni az államfői székbe, a munkanélküliség növekedése már elnökké választásának esélyeire is komoly kihatással lehet. Persze, adja magát a kérdés: lesz, aki ezt ki tudja használni? FIGYELŐ Szülőföldről való elmaradás Erdélyben aláírásgyűjtés kezdődött amiatt, hogy a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő felvetette a szórványmagyarok kitelepítését. Áz égjük kezdeményező, Ma- gyari Nándor szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára azt mondta, érti, hogy sok kollégája hallgat, mert a magyar kormányt ismerve a tiltakozás kutatói állások és erőforrások megvonását vonhatja maga után. „A miniszterelnök egy szakmán kívüli, kétes hírű, lényegében bukott erdélyi politikust társadalomkutatást felügyelő komisszárnak nevezett ki, ami megalázó. Miközben a felső- oktatásból pénzeket vonnak ki, állásokat szüntetnek meg, egy kalandorra és az általa gründölni próbált áltudományos intézetre, kétes projektjei finanszírozására komoly pénzeket fordít a kormány” - mondta Magyart. A szociológus mérhetetíen farizeusság- nak, vérlázító manipulációnak nevezte a magyar kormány „nemzetpolitikáját”, mely a könnyített honosítást is a „szülőföldön való megmaradás” eszközeként tünteti fel. „Ha a magyar kormány eldöntötte, hogy határon túli magyarokkal akarja pótolni a népességhiányt, azt tegye nyíltan, de ne áltasson bennünket a szülőföldön való boldogulás maszlagjával. Igaz, hogy lehetőségeink kor-' látosak, de nem vagyunk hülyegyerekek” - nyilatkozta a kolozsvári egyetem tanára a Népszavának. Magyar-román jégkorszak A székelyzászló-ügyről a Deutsche Welle német adó is beszámolt. Megállapítása szerint a magyar és a román oldalnak is érdeke a nacionalizmus eszközeivel feltüzelt hangulat, amibe a kormányközeli médiumok mindkét országban beszállnak. A budapesti vezetésnek szüksége van a határon túli magyarok szavazatára, mert a hazai választók körében a szociális tarvágás politikája miatt egyre népszerűtlenebb. A bukaresti kormány pedig a nacionalista retorikával ugyancsak el akarja terelni a figyelmet a megszorításokról, és legitimálni akarja a tervezett közigazgatási reformot, amelynek révén a magyar kisebbség számos jogot elveszíthet. (MTI)