Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-19 / 42. szám, kedd
Európai topligák: Totti _ szétbombázta a Juventust! 10. oldal 2013. február 19., kedd, IX. évfolyam, 7. szám Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kifogástalan pedigréjű, úri körökben otthonosan mozgó, szépreményű belga fiatalember, bizonyos Roderick Duchatelet, aki valami különös indíttatásból úgy döntött, Magyarországra jön, és jelentékeny vagyonának egy részét nem a bakonyi (esedeg taliándörögdi) bauxitbányászatba, hanem a messze földön híres Újpest FC-be fekteti. Az üzleti világban jó hírnévnek örvendő, nemzetközi tekintélyű Duchatelet família Roderick nevű sarja azonban hamar szembesült azzal, hogy a magyar íutball- ugaron haszonnövényt termeszteni nem lehet; mert itt csak dudva, gaz és bogáncs terem, ameddig a szem ellát. A gyanú szerint, amikor Újpesten meg- neszelték, hogy a befektető vásárlási szándékai komolyak (s ez a jóhiszemű belga balfácán átvállalja a tartozások kiegyenlítését is), egyesek tüstént munkához láttak, s „az éj leple alatt” kicserélték a meglévő szerződéseket, ezzel is profizmusukról, klubhűségükről és erkölcsi tartásukról téve tanúbizonyságot. A számokat rafinál- tan átírták, s amint végeztek a melóval, elégedetten összekacsintottak: a csapda készen állt! A balga belga pedig gyanúda- nul belesétált. ,A klub átvételével kapcsolatban felmerült néhány furcsaság” - írta február eleji nyílt levelében a lóvá tett Duchatelet, aki a fortélyosan megbuherált szerződések értelmében az egyik futballistának (történetesen a klub ikonjának, egy azóta mellőzött csatárnak) 52 millió forintot volt kénytelen kifizetni - az ereded szerződés alapján járó 7 millió helyett. „Nem szégyellik magukat? Nem szeretik a klubjukat?” - kérdezte kétségbeesve Duchatelet, amikor szembesült azzal, hogy ővele bizony csúnyán kibabráltak a Megyeri úton. „Ami történt, azt az én országomban bűncselekménynek hívják”- tette hozzá s ebben kétségkívül igaza is van, csakhogy az ő országát Belgiumnak hívják, ez pedig itten Magyarország, a bográcsgulyás és a barackpálinka világa, ahol a futballisták az éjszakai élet bősz bacchanáliáinak csillogó díszletei és az okirat-hamisítás kacskaringói között hamarabb feltalálják magukat, mint a fiitballpályán; és fölöttébb felesleges becsületről és bizalomról prédikálni ott, ahol az egyeden releváns dialógusnak a megbundázott bajnoki meccsekről, a büntetőjogról, a bíróságról és a börtön- büntetésről kellene szólnia. * * * A magyar futball fő exportcikke manapság nem az Újpest (Isten ments!), s nem is Puskás Öcsi (Isten nyugosztalja!), de még Dzsudzsák „Celeb” Balázs sem (Isten óvja!), hanem a Debreceni Vasutas Sport Club (Isten éltesse!). Ha beírjuk a google-keresőbe a „Debrecen” és a „match fixing” („fogadási csalás”) kifejezéseket, akkor 168 ezer találatot kapunk (az adatért köszönet a válogatott. blog.hu-nak). Itt azért álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük el, ha annak idején legyőzzük a Fiorentinát, a Lyont és a Liverpoolt, az kétségkívül a csoda kategóriájába tartozott volna (lásd még: „egyszeri, megmagyarázhatadan, rendkívüli jelenség”); mégse emlékezne ránk a kutya se (na jó, talán egy-két speciális szimatú, kokainra trenírozott rendőrségi Kis magyar futballkörkép (Kopasszuk meg a belga balekot!) németjuhász, amely a firenzei Adrian Mutut szaglászta körbe a Ferihegyen). így viszont, hogy ä balkáni bűnszervezetek az európai kupameccsek előestéin elhalmozták bajnokcsapatunkat kitüntető figyelmükkel, még évek múltán is felemlegetik gólokban gazdag BL-mérkőzéseinket, újraértelmeznek bizonyos játékszituációkat, telefonbeszélgetéseket elemeznek, egyszóval sztárok lettünk, világhírességek, még ha nem is a „követendő példa” típusból valók. Mindenesetre már nemcsak a szingapúri bundakartellek hotelszobáiban, hanem az egész földkerekségen tudják, mi fán terem a Lokika, s ha valaki egy riói kifőzdében vagy egy kamcsatkai heringpiacon azt hallja, hogy „Debrecen”, fülelni kezd, mert jó eséllyel egy egészen rendkívüli, szaftos, tartalmi szempontból pedig a fekete krónikák legfeketébb oldalaira kívánkozó maffiasztorit hall majd. * * * A Debrecen pozícióit nem veszélyeztette ugyan, de az utóbbi hetekben jelentős médiajelenlétet követelt magának a Zalaegerszegi Torna Egylet is, amelyet - ki gondolta volna! - szintén bűnös praktikák kapcsán emleget az európai sajtó. „A klub nem keveredett bele a csalásba” - idézte Dezsi Attila zalaegerszegi ügyvezető igazgatót a The Sun. Szóval a klub nem? Ez jó hír. S a játékosok? Ők igen? „Ha egy játékos eladta a meccset, arra a legkeményebb büntetést kell kiróni. Börtönbe kell zárni” - szórta átkait a bundázó futballistákra George F. Hemingway kispesti klubtulajdonos, aki szerint a fogadási csalásban részt vevő focista „játékosnak álcázott görény”. Ez volt a hivatalos kispesti retorika 2009 őszén. Azóta mintha megkopott volna a forradalmi hevület a Bozsik-stadion bőrfoteles irodáiban, legalábbis erre lehet következtetni abból, ahogyan a frissen igazolt Davide Lanzafäme mellett érvelnek. Az olasz csatár bundaügybe keveredett hazájában, s a római ügyészségen tett beismerő vallomását a La Repubblica internetes oldala közölte. Mindez nem ejtette gondolkodóba a kispesti klubvezetést, amely - korábbi elveit feladva - már nem követel börtönbüntetést, sőt. „Mindenkit megillet az ártadanság vélelme. Ö ártadannak vallja magát, és én hiszek neki” - reagált Hemingway, a hivatalos kispesti közlemény pedig hozzátette még: „Az interneten elérhető, állítólag az olasz törvények megsértésével kiszivárogtatott, állítólagos vallomásrészletekből nekünk ítélkezni nem szabad.” Valljuk be, eddig ez a legfrappánsabb komment. Szóval nem a bundázók sértenek törvényt, hanem azok, akik írnak róluk? Nem rossz. * * * Vajon miért éri meg tájainkon fűtballklu- bot működtetni, ha nincs az a piacgazdasági alapú üzleti modell, amely alapján bevételre tehetne szert a tulajdonos? Ez volt a Nemzeti Sport múlt szerdai címlapsztorija. A megkérdezettek közül senki sem tudott választ adni arra, mi az üzlet egy NBl-es klub működtetésében. Ha se presztízs, se bevétel, akkor miért csinálják? Miért ragaszkodnak oly sokan a leamortizált, éppen csak elvegetáló, papíron veszteséget termelő klubjukhoz? Sejtéseink természetesen lehetnek, de a bizonyítékokkal alátámasztott válaszadás ebben az esetben nem az újságírók, hanem a gazdasági bűncselekményeket és fogadási csalásokat felgöngyölítő bűnüldöző szervek feladatkörébe tartozik. Gazdag József
