Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-02 / 28. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2013. FEBRUAR 2. REJTVÉNYSZIGET 15 egymástól függetlenül keresték a gravitáció, az elektromosság, az anyag és az idő összes jellemzőjét magába foglaló egységes térelméletet, amiből önként adódott szoros barátságuk is: Lánczos gyakori vendég volt Einstein princetoni házában. Szakmai kapcsolatukon túl barátságuk minden bizonnyal a gondolkodás- és személyiségbeli rokonságra épült. Közös ismerőseik, a kortársak szerint senki sem hasonlított annyira megjelenésében, habitusában, gondolkodásában Einsteinre, mint Lánczos. A második világháború után egyre inkább erőt vesz rajta az ÓvÜág iránti nosztalgia. A dublini Institut fór Advanced Studies 1952-ben meghívja őt vendégelőadónak, amelyből hosszabb ott tartózkodás kerekedik: két évvel később kinevezik vezető professzornak. Ezzel végleg Európába helyezi át működését. Dublini tevékenysége idején visszatér az egységes térelmélethez. Tízévi kutatómunkájának eredményeit összegzi Einstein és a jövő című előadásában a magyar fizikusok 1973-as vándorgyűlésén. Az általa kutatott terület és a legfontosabb, az előadásban is feltett kérdések: miért különbözik az elektromosság a gravitációtól, és miért különbözik az idő a tér dimenzióitól? Meggyőződése szerint végre 80 éves korára eljutott a megoldás küszöbére. A Magyar Tudományos Akadémia meghívására ismét hazalátogat, hosszabb időt szeretne otthon eltölteni; ez a terve sajátos módon válik valósággá: 81 évesen, 1974. június 24.-én Budapesten váradanul elhunyt. Hogy milyen közel volt az egységes térelmélet megalkotásához, már örökre titok marad, amit magával vitt a sírba. Fél évszázadot töltött idegenben, fél-feldobott kőként mindig visszahullt hazájába. Nem csak családi kötelékei miatt - húga Budapesten élt — ragaszkodott hazájához: élénk kapcsolatot tartott fenn a magyar tudományos élet képviselőivel is. Soha nem szűnt meg magyarnak, magyar matemati- kusnak-fizikusnak lenni. A százszor is visszatérő nagy magyar tudós végül is otthon maradt: a budapesti farkasréti temetőben lelt örök nyugalomra. Ozogány Ernő icuka Szőlő- másként károsító becézve gomba MAGYAR FESTŐK mSMMé AMOS IMRE (1907-1944 VAGY 1945) iiia: Amos Imre Nagykállóban született 1907. december 7-én. Meghalt a németországi Ohrruf fogolytáborában 1944-ben vagy 1945-ben. A Műegyetemen, majd 1929 és 1935 között a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula volt a tanára. 1931-től kezdve szerepelt kiállításokon, gyakran feleségével együtt. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) választotta tagjává. Ettől kezdve minden nyáron Szentendrén alkotott. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. Kezdetben a posztimpresszionizmus (Rippl-Rónai József és a Nabis-csoport hatása) volt jellemző művészetére. 1937-ben Párizsban járt, ahol megismerkedett Marc Chagall-lal. Innentől művészetére az álomszerű ábrázolás, a második világháború alatt pedig a rettegés, a félelem megjelenítése vált jellemzővé. 1940-től haláláig - kisebb megszakításokkal - munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországban, feltehetően egy szász- országi táborban halt meg. (Halálának pontos időpontja nem ismert.) Emlékkiállítását 1958-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában, majd Szegeden, Pécsett és Győrött is bemutatták képeit. Legtöbb müve Szentendrén tekinthető meg az Ámos Imre-Anna Margit Emlékmúzeumban, felesége festményeivel együtt, illetve szülővárosában, Nagykállóban az Ámos Imre Képtárban, valamint a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott és a Magyar Nemzeti Galériában, Budapesten. Felső képünkön a művész Önarckép című festménye. Aero cabrio, a 30-as évek kedvelt típusa volt Marquette modell. Ez az értékes matuzsálem 1930-ból való. a polgári foglalkozása? Kitanult villanyszerelő vagyok, és a párkányi papírgyárban kitanultam az esz- tergályozást, valamint a lakatos és a hegesztő szakmát is. Honnan jött az az ötlet, hogy régiségeket fog gyűjteni? Már gyermekkoromban lázba hoztak a régi tárgyak. Első „attrakcióm” az volt, amikor a nagymamámnak szétszedtem a tölcséres lemezjátszóját. Amikor ez kitudódott, hatalmas botrány lett, de akkor kaptam az ihletet. Tíz évvel ezelőtt kezdtem el gyarapítani a gyűjteményemet. De nemcsak az öreg autókat gyűjtöm, hanem a veteránautókhoz kapcsolódó valamennyi hóbortot a magaménak mondhatom. Rengeteg matuzsálemi alkatrészem, prospektusom van, és korabeli könyveket is felhalmoztam. A könyveknek tudom igazán a hasznukat venni, főleg, amikor egy roncsnak az újjáépítésébe kezdek. Milyen autó volt az első a gyűjteményében? Nem fogja elhinni! Egy bogár, vagyis egy Volkswagen. Később pedig elkezdtem más autókat is gyűjtögetni. A leltárom szerint jelenleg hatvan darabom van. Mindössze két esztendeje működik Szklenár Péter párkányi múzeuma. A tulajdonos szinte minden vagyonát az itt található veteránautókba, illetve az autóroncsokba fekteti, amelyeket azután felújít. A jól ismert gyűjtő a veteránbörzék szervezéséből is kiveszi a részét. Hol bukkant rá az udvaron látható nagyon régi autókra? Egy időben vidéken a fészerekben lehetett találni ilyen régiségeket. Napjainkban pedig már csak veteránokkal foglalkozó kollégáktól lehet megvásárolni ezeket az igazán Opel Super 6 - 1937-ből nagy értékű négykerekűeket vagy olyan tulajdonosoktól, akikre vé- Van olyan autója is ezek szerint, ledenszerűen találok rá. amelyért pénzt is adott? Egy 1959-es, 300 lóerős Chevrolet Impala és tulajdonosa, Szklenár Péter Persze, és nem kis összegeket fizettem. Van olyan jármű köztük, amelyből a világon csak azt az egyet gyártották. Marquette a neve, ez a matuzsálem 1930-ból való. Mindegyik autómat nem tudom felújítani, de azért igyekszem őket széppé tenni. El is ad a régi autókból? Nem árulom a kocsikat. Voltak érdeklődők, de hiába ígértek csillagászati összeget, nem tudtak rábeszélni az eladásra. A múzeum udvarán a látogatót egy hatalmas Lenin-szobor fogadja. Honnan szerezte? Ez a szobor állt Párkány főterén, majd amikor feleslegessé vált, egy udvarra vitték, és bedeszkáz- ták. Emlékszem, 1959-ben, kisgyerekkoromban készült, és arra (A szerző felvételei) is emlékszem, amikor 1990-ben „elhurcolták”. Megkértem a várost, hogy adják nekem, kiállítom az udvaron. Kölcsönbe kaptam. Mi volt korábban ebben a hatalmas épületben, mi volt a múzeumi udvaron? Főleg hatósági intézményeknek adott otthont az épület, amely már több mint százéves. Külön érdekesség, hogy az épület életét saját szememmel láthattam, ugyanis a szomszéd házban nőttem fel. Kérdésére visszatérve: volt itt főszolgabírói hivatal, határőrség és legutóbb rendőrség is. A felújításra megérett épület különben az önkormányzaté, amelytől nagyon szigorú megkötésekkel bériem. Miből tartja fenn ezt a hatalmas területet? Részben a belépőjegyekből, és nagyon sok a saját anyagi befektetésem is. Melyik régiségére a legbüszkébb? Erre nem tudok választ adni, ugyanis számomra a legkisebb csavarig mind kedves. Albert József
