Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-11 / 35. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 11. Kultúra 7 Törőcsik Mari huszonöt év után ismét a Vígszínházban, ezúttal Eszenyi Enikő rendezésében Szökik a nagymama Eszenyi Enikő és Törőcsik Mari a vígszínházi próbán (Szkórossy Zsuzsa felvétele) Öt család élete egyetlen estén. Több nemzedék alkotta kis közösség. Gyerekek, szülők, nagyszülők. Zűrös hétköznapok. Szerelmek, házasságok, elválások, temetések. Hanoch Levin költői szépségű, különleges humorú darabja a Vígszínházban, Törőcsik Mari vendégszereplésével. SZABÓ G. LÁSZLÓ Messze még a márciusi bemutató, de a próbák már hetek óta folynak. Komédia nyolc temetésben - ez az Átutazók műfaji megjelölése. Eszenyi Enikő, a darab rendezője egy izraeli drámafesztiválon találkozott vele, s annyira megszerette, hogy húsz vígszínházi és két vendégművésszel most ő is színre viszi. „Nagyon szép', nagyon különleges előadást láttam Izraelben, de a miénk más lesz - ígéri. - Életem legrövidebb darabja, ötvenöt oldal a szöveg, de meglepő a stílusa, rendkívül érdekes a formája. A történet mozaiksze- rűen építkezik, izgalmassá teszi a sok helyzetgyakorlat, a zene, a mozgás. Díszlet nem nagyon lesz, mindössze néhány dolog. A maszkok, a ruhák kicsit elemeitek lesznek, végig ugyanabban a jelmezben marad mindenki, teljesen emblematikusak lesznek a figurák. A csendek, a fordulatok is izgalmassá teszik a cselekményt, a mozgás nem áll le soha, csak lassulás lesz és gyorsulás, egészen izgalmas koreográfia.” Hanoch Levin korábbi darabját, Az élet mint olyant Kern Andrással, Kútvölgyi Erzsébettel és Rajhona Ádámmal mutatta be nemrég a Vígszínház, ezt az előadást a pozsonyi Astorka fesztiválon tavaly ősszel a szlovákiai közönség is láthatta. Az Átutazók is mély szonda a hétköznapokba, minden mondatát humorral és bölcsességgel itatta át a szerző, és a halált sem sötét tragédiaként vetíti elénk, hanem mint életünk természetes velejáróját. „Pár abszurd íróra emlékeztet Levin stílusa - vélekedik Eszenyi Enikő. - Nekem Beckett és Ionesco jutott az eszembe. A humort és a tragikumot úgy vegyíti Levin, hogy közben majd megszakad a szív. A zene pedig még tovább emeli a darab humorát, drámai erejét.” Bobe Globcsik, a nagymama alakja Törőcsik Mari megformálásában kel életre. A kétszeres Kossuth-díjas színésznő Dosztojevszkij Ördögök című darabjában 1986-ban, Kornis Mihály Kozmájában 1988-ban vendégeskedett a Vígszínházban. Most, huszonöt évvel később egészen rendhagyó szerepben láthatja majd őt a közönség. Nyolcszor vagy kilencszer egyetlen szó nélkül megy át a színen. „Ebben az évadban már nem akartam új szerepet vállalni, a régiekből is leadtam - mondja Törőcsik Mari. - A Nemzetiben is csak egy szerepet hagytam meg, a másikat a Centrálban játszom. Hogy a Vígbe miért jöttem el? Tavaly nyáron Enikő meglátogatott a velemi házamban, és hosszasan beszélgettünk a diófa alatt. Akkor kérdezte meg, hogy volna-e kedvem játszani az Átutazókban. Először csak mosolyogtam a felkérésén, hiszen váratlanul ért. Dolgoztunk mi már együtt filmben is, színházban is. Nagyon szerettem vele játszani, de rendezőként nem ismerem, illetve tudom, hogy Prágában és Pozsonyban is szeretik a munkáit. De mondom, először csak kacagtam az ajánlatán, de ad- dig-addig ecsetelte a szerepet, hogy igent mondtam neki. De figyelmeztettem őt, hogy van egy szokásom: tíz napig nem írok alá szerződést, mert ha nem tetszik a dolog, elmegyek. Aztán mégis kivételt tettem vele. Az olvasópróbán már aláírt szerződéssel ültem.” „Izgultam nagyon, hogyan reagál majd Mari a felkérésemre - mondja Eszenyi Enikő -, hiszen nem titkolhattam előtte: egyetlen szava sem lesz az előadásban. Bejön, kimegy, miközben zajlanak körülötte az események. - Meg sem szólalok a darabban? - kérdezte. - Hiszen én azt tudom a legjobban! - És most itt van velünk. Nagy álmom válik valóra. Óriási ajándék az életemben és a társulat életében is, hogy Törőcsik Mari velünk próbál, és velünk fog játszani. Látom, hogy jó kedvvel dolgozik, jól érzi magát közöttünk, és tudja, hogy mennyire fontos számunkra a jelenléte.” Darabbeli pályatársai közül többel is dolgozott már Törőcsik Mari az elmúlt évek során, csak a fiatalok nevét kell megjegyeznie. „Sajnos kicsit már hülyülök - veszi humorral a helyzetet. - Figyelmeztettem a gyerekeket, hogy jó ideig nem fogom a nevükön szólítani őket. A Katona József Színházban is így voltam, amikor a Szent György és a sárkányt próbáltam, pedig annak már tíz éve is van. Nagy Ervin nevét, aki pedig csodálatos színész, még a tizedik előadás után sem voltam képes megjegyezni. A díszletben kérdeztem meg tőle, hogy ki is vagy te? -Én vagyok az unokája! - mondta. De a neved, mondd a neved! És időbe telt, míg megjegyeztem. Azóta sajnos el is felejtettem.” Átutazók, negyedik jelenet. Törőcsik Mari első megjelenése a darabban. Bejön Bobe Globcsik hálóingben, felette kabát, kezében kis bőrönd. Mögötte a fia, Munia (Reviczky Gábor), annak felesége, Lola (Hegyi Barbara), és a fiuk, Zigi (Varjú Kálmán). „A nagyi szanatóriumba megy. Friss levegőt szív majd, meggyógyul és hazajön” - mondja Lola. Törőcsik Mari megáll. Csend. Mindenki rá figyel. Aztán megindul visszafelé, de a fia útját állja. Nem maradhat. El kell, hogy menjen. Szükség lesz a szobájára. Megfagy a levegő a próbán. Aztán újra és újra, ahogy Törőcsik Mari és Eszenyi Enikő akarja. RÖVIDEN Elhunyt Kézdy György színművész Budapest. Életének 77. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Kézdy György. A Jászai Mari-díjas színművészt pénteken Budapesten érte a halál. Az MTI úgy értesült, hogy Kézdy György, aki a Szomszédok című televíziós sorozat Virágh doktoraként szerzett nagy népszerűséget, egy fertőzés miatt feküdt az Uzsoki utcai kórházban, ahol pénteken hunyt el. Kézdy György 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott Debrecenben, Pécsett és Kecskeméten, majd 1978 és 1987 között a Nemzeti Színház tagja volt, és vendégként szerepelt a Játékszínben is. 1987-től 1993-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1993-ban került a veszprémi Petőfi Színházhoz. Kézdy György utoljára az Orlai Produkciós Iroda Esőember című darabjában lépett színpadra a pszichiáter szerepében, a darabot 2010. júniusában mutatták be. (MTI) Kitüntették Bruce Springsteent Los Angeles. Filantropikus tevékenységéért kitüntette az amerikai lemezakadémia Bruce Springsteent: a 2013. évi MusiCares díjat adták át ünnepélyes keretek között az amerikai énekesnek a Grammy-gálát megelőző rendezvényen Los Angelesben. Az amerikai lemezakadémia e díjával azokat a zenészeket ismeri el, akik kiemelkedő tevékenységet folytatnak nehéz helyzetben lévő emberek, zenészek megsegítésére. Springsteen legutóbb a Sandy hurrikán áldozatainak megsegítésére rendezett jótékonysági koncert egyik szervezője és résztvevője volt. A Los Angelesben péntek este rendezett gálakoncerten fellépett mások mellett Elton John, Tim McGraw, Neil Young és Sting, akik valamennyien Sprig- steen dalait adták elő. A MusiCares korábbi díjazottai között volt Barbra Streisand, Quincy Jones, Stevie Wonder, Aretha Franklin és Paul McCartney. (MTI) A Lincoln pontatlansága A 12 Oscar-jelölést kapott Lincoln forgatókönyvírója védeni kényszerült a történelmi film pontatlanságát, miután egy washingtoni kongresszusi képviselő levélben hívta fel a figyelmet az alkotás egy szerinte súlyos tévedésére. Joe Courtney connecticuti képviselő a héten Steven Spielberg rendezőnek írott levelében rámutatott: államának mind a négy képviselője igennel szavazott 1865-ben az alkotmány 13. kiegészítésére, amely a rabszolgaságot eltörléséről rendelkezett, ezzel szemben a filmben úgy szerepel, hogy három connecticuti képviselő közül kettő ellene voksolt. A levélre Tony Kushner forgatókönyvíró reagált. Kijelentette, nem ért egyet a pontatlanságot számon kérő Joe Courtney képviselővel abban, hogy egy történelmi drámához elengedhetetlen minden részlet pontossága. (MTI) (Képarchívum) A bírálatok szerint Dieter Kosslick fesztiváligazgató vezetése alatt a társadalmi felelősségvállalás túl gyakran megy a művészi minőség rovására Negatív kritikai visszhang a Berlinalén ÖSSZEFOGLALÓ A Promised Land rendezője, Cus Van Sant a film főszereplőjével, Matt Damonnal (TASR/AP-felvételek) Berlin. A nyitófilm után az első versenyfilmek kritikai fogadtatása is túlnyomórészt negatív a 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale); a bírálatok szerint Dieter Kosslick fesztiváligazgató vezetése alatt a társadalmi felelősség- vállalás túl gyakran megy a művészi minőség rovására. Kosslickot azért is bírálták, hogy az idei Berlinalén túl kevés a világpremierek száma. A fesztivál Vong Kar-vaj kínai rendező A nagymester (The Grandmaster) című alkotásával kezdődött. A130 perces „kung- fu eposz” Kínában és Tajvanon már január óta a mozik műsorán van, pedig jobban illene a Berlinaléhoz, ha világpremierrel kezdődne - jegyezték meg kritikusok, hozzátéve, hogy ez a kisebb gond. A nagyobb az, hogy a nyugat-európai mozilátogatók nem mozognak annyira otthonosan a kínai kultúrában, hogy átlássák az utalások hálózatát. így nemcsak a vásznon zajlik nagy küzdelem, a nézők is megküzdenek a filmmel - írták. A hollywoodi sztárok közül Matt Damon érkezett elsőként a német fővárosba, ahol pénteken mutatták be a főszereplésével készült Promised Land (ígéret földje) című filmet, amely egy kisvárosnak egy gázkitermelő óriás elleni küzdelméről szól. A Gus Van Sant rendezésében készült filmben Matt Damon alakítja a gázkonszem képviselőjét, aki azért érkezik a kisvárosba, hogy rábeszélje az ott élőket, engedjék a céget fúrni a földjeiken. „Nekiugrik a valóságnak - és Hollywoodban landol” - írta a filmről a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) kritikusa. A A nyomorultakat egész sztárcsapat kísérte el Berlinbe, köztük Anne Hathaway földgázkitermelés új és igen vitatott eljárása, a talajvíz súlyos szennyeződésével fenyegető kőzetrepesztés (fracking) erkölcsi kérdéseit feldolgozó mű erős kezdés után kiszámíthatóvá válik - tette hozzá. A Die Welt fümes szakújságírója szerint Gus Van Sant több filmje az utóbbi 25 év leginnovatívabb alkotásai közé tartozik, a Promised Land viszont „biztonsági játék”. így egy percig sem kétséges, végül melyik oldalt választja a Matt Damon által alakított főszereplő. Az első nap versenyfilmjei közül Malgoska Szumowska W Imié... (...nevében) című alkotása kapta a legjobb kritikákat, bár a Die Welt szerint a lengyel rendező „sem mer kísérletezni” fümjében, amely egy homoszexuális vidéki katolikus pap megpróbáltatásairól szó. A FÁZ műbírálata szerint pedig a történet „nem nyit új távlatokat a filmművészetben”, de azért néhány megható jelentben sikerül bemutatni a hős belső küzdelmét. A Der Tagesspiegel összesítése alapján az alkotás egy német kritikustól sem kapott kiváló minősítést, és jó osztályzatot is csak a Der Spiegel szak- újságírójától. (MTI)
