Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-06 / 31. szám, szerda
16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com Sok horgász még a keszegféléket sem tudja megkülönböztetni egymástól, és vígan zsákmányolja a védett halat Összetéveszthető halfajok I. - A leánykoncér Amikkel összetéveszthető: A SIFAJANLASAVAL Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza) tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 32B 0B2 Vásárút, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 Boldogult ifjúkoromban, valamikor a hatvanas években, leendő pionír horgászként komoly vizsgát kellett tennünk, hogy megkaphassuk a horgászengedélyt. Azon túl, hogy belénk sulykolták: a kifogott halat sosem szabad száraz kézzel megfogni, végigvonszolni a kavicsos parton, álmunkból felriasztva is ismerni kellett a halfajokat. Ember legyen a talpán, aki felsimeri ISMERTETŐ ____________________________ • gyöngyöskoncér (Rutilus meidingerii, plotica perleťová) ■ bodorka (Rutilus rutilus, plotica) • vörösszámyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus, červenica ostrobrachá) • jászkeszeg (Leuciscus idus, jalec tmavý) ■ nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) jalec maloústy/obyčajný • vaskos csabak (Leuciscus souffia agassizi) A Horgász melléklet legközelebb 2013. február 20-án jelenik meg. MP1300Ü Ritkasága miatt gazdasági jelentősége nincs, természeti értéke viszont megkülönböztetett figyelemre érdemesíti. Európa ritka és sebezhető halai közt tartják számon, és mivel kizárólag a Duna vízrendszerében él, fokozottan kell kímélnünk. A legnagyobb veszélyt a vizek szennyeződése, a folyók duzzasztása, az élőhelyük beszűkülése jelenti. És persze néhány figyelmetlen, tudatlan horgász. Legközelebb a már említett bodorkával, vörösszámyú keszeggel és társaikkal folytatjuk, (kövi) Kapitális leánykoncér (Fotók: képarchívum) sonlít a vörösszámyú keszegre (Scardinius erythrophthalmus), a jászkeszegre (Leuciscus idus) és a sujtásos küszre (Albumoides bipunctatus) is. Ezektől az eltérő pikkelyek, a hát- és hasúszók elhelyezkedésével különböztethető meg. Mint általában a legtöbb halfaj esetében, főleg a kisebb példányok téveszthetők, a nagyobbak könnyebben azonosíthatók. Manapság - bár elvileg vizsgát kell tenni - gyakorlatilag elég, ha az ember megveszi az engedélyt, s attól fogva horgászhat. Sokszor tapasztaltam, hogy újsütetű horgászok a tavi pontyot sem képesek megkülönböztetni a nyurgától, a süllőt a kősüllőtől, a bodorkát a vörösszárnyú keszegtől, vagy a márnát a petényi márnától. Sorozatunkban egy kis útmutatót szeretnénk nyújtani - különösen kezdő sporttársainknak. Néhány éve a Morván horgászva hallottam két spori párbeszédét. Egyikük panaszolta, hogy nem eszik a ponty, sem a dévér, de még „plotyicát” sem tudott fogni. Felkaptam a fejem. A bodorkát, vagy a leánykoncért emlegeti a jóember? Mivel az előbbi apróhalnak számít, s szemmel láthatóan húshorgászok voltak, az utóbbira gondolhatott. A leánykoncér viszont egész évben védett! Nem tudja? Vagy tudja, és mégis horgászik rá? Pedig a leánykoncér endemikus, csak a Duna vízgyűjtő rendszerében előforduló hal, ezért egész évben védettséget élvez. Méltó arra, hogy tüzetesebben megismerjük. A pontyfélék családjába tartoRitka rokon: a gyöngyöskoncér zó leánykoncér (latinul Rutilus pigus virgo, szlovákul plotica lesklá) szaknyelven szólva: dunai endemizmus. Ún. reofil, vagyis áramláskedvelő folyóvízi hal, a folyók erős sodrású részein tanyázik, többnyire a paduc- zónában és a mámazóna felső szakaszain, a kavicsos, sóderes aljzatú, lágyüledéktől, iszaptól mentes helyeken. Állományai a folyamszabályozás miatt helyenként nagyon veszélyeztetettek. Magányosan vagy néhány példányból álló kis csapatokban található meg élőhelyein. Ivar- érettségét hároméves korában éri el, ívóhelyénekjellegéről eltérő adatok vannak. Egyes leírások szerint íva- si időben, március- ban-májusban elhagyja a főmedret és a holtágak, kiöntések vízinövényzetére rakja ikráit (Berinkey, 1966; Pintér, 1989). Más szerzők szerint a folyók gyors áramlású részein a köveskavicsos mederben ívik, ugyanazon a területen, ahol a paduc, a pénzes pér és a máma. A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított, feje viszonylag kicsi. Orra valamelyest előreáll, kis szájnyílása ezért enyhén alsó állású. Nagy, kerekded pikkelyei vannak Amivel leginkább összetéveszthető: jászkeszeg (44—49 az oldalvonal mentén). A hasvonala egyenes. A faroknyél rövid és viszonylag magas. A hátúszó alapja rövid, szegélye enyhén homorú. A farokalatti úszó alacsony. A hátoldalon zöldesbarna vagy szürkészöld, oldala halványkéken ezüstös, a hasa fehér. A mellúszó halvány narancsvörös, a has- és a farokalatti úszó sötétebb vörös. A farokúszó Ropogós pontyszelet citromos sárgarépamártással — *■» »10 SLNEČNICOVÝ OLEJ panenský é m m Kanovits Gábor felvételei A rovat támogatója a Hozzávalók 4 x 20 dkg pontyszelet 60 dkg sárgarépa 1 citrom 1 dl Sungarden olaj 2 dl tejszín 1 fej hagyma kakukkfű 0,51 alapié só, bors. Elkészítése Búšlaki Dunatőkés - Dunajský Klátov A pontyot sózzuk, borsozzuk, és az olajon bőrös felével ropogósra sütjük. Ezután tepsire tesszük, és 15 percig 200 °C-on sütjük. Az olajba belekockázzuk a hagymát és a répát, ráfacsaijuk a citrom levét, majd 5 percig sütjük, ezután ráöntjük az alaplevet. Botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejszínt, majd sóval és borssal ízesíljük. Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa középen halvány, szélein sötétvörös színű. ívási időben fején és testének felső részén fehér nászkiütések jelennek meg. A fej kékes színű, a kopoltyúfedő és a test oldala gyöngyházfényű lesz. Az úszók is élénkvörössé válnak. Testhossza általában 20-30 cm, maximum 45 centiméter, de kapitális példányai elérhetik a 2 kg-ot is. Táplálékát a mederfenéken keresi (apró fenéklakók, talaj- férgek, rákok, rovarlárvák, szúnyoglárvák és puhatestűek). Ellentétben a nagy rokonságnak örvendő fajokkal, úgyszólván egyedinek tekinthető, hiszen közeli rokona, a gyöngyöskoncér (Rutilus frisü), inkább Észak-Olaszország fo- lyóiban honos, csak kivételesen fordul elő a Dunában. Mégis sok hallal téveszthető össze. Elsősorban a keszegfélékkel, ezek közül is a sem méretkorlátozással, sem időszakosan nem védett bodorkával (Rutilus rutilus), de annak a szája csúcsba nyíló, szeme nagyobb, és szemgyűrűje rendszerint narancsos árnyalatú. Felületes szemlélő esetleg a félig alsó állású szájuk miatt a fiatal példányokat a nyúldomolykóval (Leuciscus leuciscus) vagy a vaskos csabakkal (Leuciscus souffia) keverheti össze, de haMP130009
