Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-04 / 3. szám, péntek
20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 4. www.ujszo.com RÖVIDEN Temetik a brit gyepet London. Temetik a tökéletes brit gyepet a szigetország meteorológusai és kertészei, akik szerint az időjárás megváltozása miatt a klasszikus, finomszálú pázsit hamarosan a múlté lesz. A meteorológusok hosszabb távú előrejelzései szerint a következő években igen szélsőségesek lesznek a brit nyarak: hol felhő- szakadások érik egymást, hol pedig elhúzódó szárazság tikkasztja majd a füvet. Mindezek miatt sokkal nehezebb lesz klasszikus formában tartani a gyepet, durvábban fog festeni, „műveletlenebbnek” tűnik majd a pázsit. Richard Bisgrove kerttörténész-professzor szerint az embereknek le kell mondaniuk a tökéletes gyepről, kicsit magasabbra kell hagyniuk nőni a füvet, és el kell fogadniuk több boglárka és százszorszép jelenlétét, hiszen a nagyon rövid fű hamar megsárgul aszály idején. „Általában véve az intenzív gyepkezelés eléggé hiábavaló és kilátástalan munka lesz” - idézte a füvészt a The Daily Telegraph című brit lap. (MTI) John Brookes Ami a szobanövényeket illeti: alapmű. Teljes színes, növénytanácsadóval, ápolási tudnivalókkal, a növények téralakító hatásával, külön fejezet a vágott és a szárított virágokról. Nehezen beszerezhető, ritka jó könyv. (John Brookes: Kert a lakásban. Budapest, Officina Nova, 1992, 288 oldal) Szobanövény-szociológia az Új Szóban Lapunk ékei, a virágok A szobanövényekről bizonyosan nem túlzás azt állítani, hogy kertek a lakásban. Ráadásul nem csak a lakásban kertek, hanem minden egyéb belső térben is. Az már társadalomtudományi kérdés, hogy mely belső terekre minő szobanövények jellemzőek. CSANDA GÁBOR Karel Čapek óta tudjuk, hogy a forgalmistának is megvannak a maga virágai, sőt, a vasútállomásoknak is. A bakterháznak is. Én meg még emlékszem arra a hentesüzletre, mely egy hírhedt pozsonyi belvárosi ellenzéki kávéház mellett állt, s melynek kirakatába a közönséges borostyán (Hedera) poros levelei közé egyszer csak kihelyezték Jurij Andropov gyászkeretes fényképét. Ä borostyán addig föl sem tűnt, rá se hederítettem. (A borostyánt mindenki ismeri; Jurij Andropov a Brezs- nyev- és a Gorbacsov-éra közti rövid szakasz hamar haló vezetőinek egyike volt. Hogy mért érezte egy hentes, zöldséges, pékárus stb. annak szükségét, hogy kirakatába rakja az elhunyt pártvezér képét, az szintén társadalomtudományi kérdés, s Václav Havel írt is róla egy szép esszét.) A borostyán különben a füstös - akkor még korra, nemre, hovatartozásra nézvést egységesen füstös - kávéházak klasszikus növénye, a fényhiányt is jól bírja, ha elfelejtik öntözni, abba se pusztul bele. A régi redakciókban az anyósnyelv (Sanseveria) jelképezte a zöldet - a sárgászöldet, a nagyon sötétekben a zöldessárgát. Cserepében, mely általában a helyiség legsötétebb zugában állt, megtűrte a csikket is, a rágógumit is. Akadt olyan, melynek földjéből ceruzák álltak ki. A szobaifutóka (Epipremnum) már egy felsőbb kasztot jelentett: könyvespolcon vagy szekrényen állt, sokszor földre se volt szüksége, a befőttesüveg pangó vizén evezve is gyökeret eresztett. Mondjuk, kivételek is akadtak: Varga Erzsi Irodalmi Szemléjének belső udvarra néző sötét szobájában lándzsarózsa (Aechmea fasciata) is hajtott, sőt virágzott. Manapság már a plázavirágok viszik a prímet, a kúszó filodendron (Philodrendon scandens) hajtásai több emelet magasságból támaszték nélkül csüngenek, a csüngőágú fikuszról (Ficus benjamína) meg gyakran csak személyes tapasztalattal állapítható meg, élő-e vagy mű. Többnyire élő. Sorozatunkban az Új Szó szobanövényeit mutatjuk be, pontosabban maga a tulajdonosuk mondja el róluk a legfontosabbakat. Ezek persze érthető okoknál fogva többnyire nem virágzó növények, a címben ugyanakkor meghagytuk a virágot, hiszen nem csak a növényekről van szó. Editke Raddi-vénuszfodor- kájának többszörösen szárnyalt leveleit alkotó levélkéi olyanok, akár a haja. Editke haja meg olyan, mint a Szigeti veszedelem (az eposz) Cumillá- jáé - szívkötő ereje van. És maga az egész növény is editkés: kecses, szerény, szoliterként mutatós. Üde része a szerkesztőségnek. Nem is szerkesztőségbe, hanem florári- umba való. De ez már csaknem szociológiai kérdés. Rokonai: a kisebb és ék alakú levelű Adi- antum raddianum microphyl- lum, valamint a tenyeresen összetett levelű ausztráliai vé- nuszfodorka (Adiantum hispi- dulum). A JANUARSZOBANOVENYE A kecses vénuszfodorka MISLAY EDIT Szobanövényeim zöme saját nevelés, mert nagyon jó dolog szemmel követni, ahogyan az a kis hajtás, egy-két levél fokozatosan egyre nagyobb, szebb virággá terebélyesedik. Előfordul persze, hogy „felnőttként” kerül hozzám egy virág. A kecses, apró levelű vénuszfodorkát (Adiantum raddianum) akkor fogadtam örökbe, amikor a barátnőm elköltözött pozsonyi lakásából, és nem vihette magával az összes szobanövényét. így költözött a vénuszfodorka a szerkesztőségbe, ahol azonnal sok csodá- lója akadt kollégáim között. Igaz, nincs éppen ideális helye, hiszen a szerkesztőség légkondicionált, a levegője nem éppen páradús, ez az érzékeny kis növény pedig eredetileg a dél-amerikai esőerdőkben honos. Vagyis nagyon szereti a meleget és a magas páratartalmat. Gyakori öntözést igényel, és még jobb, ha a cserepét nedves kavicsrétegre állítjuk. Meghálálja a gondoskodást. Szemet gyönyörködtető látvánnyal ajándékoz meg bennünket. KÖNYVAJÁNLÓ Angyaltrombita és NIVEA-s doboz VERES ISTVÁN Azok a legjobb könyvek, amelyeket ismerősünknél találunk. Ez meg honnan van? Úgy kaptam köcsön.... és elhozzuk, olvasás közben pedig megállapítjuk, milyen jó dolog is az ismerős, meg hogy az ismerősöknek is még lehet egy csomó további ismerősük, akiktől könyvet kaphatnak kölcsön. A megállapítás fokozotan érvényes Petrik Adrien A másik kert című könyvére. Az ötezer forintot (ennyibe kerül) a boltban sajnáljuk érte, így akár éveket is várhatunk, amíg a 2009-ben, a Sanoma Kiadónál megjelent alkotás a kezünkbe kerül. Később aztán belátjuk, hogy kénytelenek vagyunk elköszönni az ötezrestől, ugyanis rájövünk, hogy egyszerűen kell nekünk ez a könyv. Hasonlóan járt egyébként maga Petrik Adrien is: miután a Budapest melletti Törökbálintra költöztek és felépítették a házukat (erről szól első kötete, az Asszony és háza, amely 2008-ban jelent meg), rájöttek, hogy a szomszédos telek is kell nekik, ebből lett a másik kert. Pénzük persze nem volt, úgyhogy azóta az is lehet, hogy már eladták az egészet, svájci frank alapú hitelt vettek fel ugyanis, hogy megvehessék a szomszédos telket. De nem ez a fontos. Hanem az, hogy virágzik az alkörmös, az angyaltrombita, a bolondító be- léndek meg az illatos hunyor. Hogy írott téglából készül a pihenőpad meg a járda, a „két- emberes” köveket pedig „úgy kell szerezni”, amikor a környéken lebontanak egy régebbi házat. És persze az, hogy a kutyák, a cicák jól érezzék magukat (meg ha már ott vannak, az emberek is). A könyv szerkezete a lucfenyő tobozára hasonlít. Van 48 fejezet, beléjük ékelve egy-egy rövid ismertető néhány, szövegben említett növényről Bálint Györgytől, a magyar kertészeti szakma Vissy Károlyától. Ezek a kis betoldások ugyan igazak (sőt, talán még igazab- bak, mint a főszövegben leírtak), a szerző fanatikusan lendületes, burjánzó stílusával viszont talán nem alkotnak szerencsés társulást. Mintha kikívánkoznának környezetükből, akár az érett tobozból a fenyőmagok. Bálint gazda egyébként maga lektorálta a könyvet, és bevezetőt is írt hozzá. A könyv úgy is olvasható, mint egy család két évének dokumentációja. A kertépítés mellett szó van benne a kutyajellemekről, az umbriai és a franciaországi kerékpár-kirándulásról, meg arról, hogyan kell békét kötni a szúnyogokkal. Ami viszont az egészet összefogja és elragadóvá teszi, az a szerző stílusa, amivel ugyanolyan fanatikus életszeretettel nyilatkozik a növények gondozásáról, mint a főzésről (, Akkor esszük a legjobbakat, ha nincs otthon semmi”), a teregetésről (ami egy végtelenül nőies dolog), az akadékoskodó kőművesekről („Mit akarnak maguk, műromot?”) és a NIVEA krém tégelyének letisztult eleganciájáról. A helyenként egész oldalakat elfoglaló képeknek köszönhetően mi is úgy érezzük, mintha ott lennénk a másik kertben, a törökbálinti hegyoldalon. Egyszerre elolvasni nem lehet, de nem is szabad.