Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-04 / 3. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 4. Kultúra 17 Egy város, ahol minden negatív előjel ellenére sikerműfaj az operett Lehár-szerelem Besztercebányán Jelenet A cárevics besztercebányai előadásából (Jozef Lomnický felvétele) Két sikeres interaktív kiállítás gyerekeknek Séta a testünk körül „A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jókedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is...” JUHÁSZ DÓSA JÁNOS E sorokat- Lehár Ferenc, a magyar operett történetének egyik legkiemelkedőbb képviselője írta visszaemlékezéseiben. Az a Lehár, aki pályája második felében mégis felfedezte a sötét tónust is a műfajban, s utolsó művei idézőjelbe teszik mindazt, amit korábban gondolt az operett szerepéről. Az operett, bár Párizsban és Bécsben indult világhódító útjára, ún. ezüstkorszakában mégis Magyarországon talált otthonra. Offenbach és Strauss után Kálmán Imre és Lehár Ferenc írták be nevüket a műfaj nagykönyvébe. Azóta eltelt lassan száz év, és sokan hiszik azt, hogy az operettnek legfeljebb az idősebbek között van még nézettsége, a statisztikák folyamatosan rácáfolnak ezen hiedelmekre. Az operett ugyanis a mai szappanoperákhoz hasonlóan álomvilágot tesz színpadra dúsgazdag mágnásokkal és happyendbe menekülő végkifejlettel, s ugyan mi másra is vágyik a gondjai elől színházba menekülő közönség? Mind a Budapesti Operettszínház, mind a csak alkalmüag operettet játszó társulatok telt házak, fiatalok előtt játszanak, az operett annyira rugalmas, alakítható műfajnak bizonyult. S bár ma már nem írnak operettet, egyes klasszikus darabok máig levehetetlenek. És vannak méltatlanul mellőzött alkotások is, holott, mint a Besztercebányai Opera új bemutatója is bizonyítja, talán érdemtelenül jutottak a feledés sorsára. De mielőtt a besztercebányai bemutatóval foglalkoznánk, pár szót érdemes szólni a műfaj szlovákiai hagyományairól, ugyanis minden próbálkozás és kísérletezés ellenére az operett nálunk nem talált otthonra. Egy időben még a pozsonyi Új Színház próbálkozott egy-egy Kálmán- vagy Lehár-mű szín- revitelével, legutóbb a Szlovák Nemzeti Színház 2005 decemberében mutatta be A víg özvegyet, míg Kassán Halasi Imre rendezte meg pár éve a mai napig repertoáron tartott Csárdáskirálynőt. Nem segített sokat a műfajon Dusík Géza sem, akinek ugyan a Kék rózsa című darabját itt-ott előveszik, egyetlen város akadt, ahol (köszönhetően a szép számú magyar közönségnek is) a műfaj megtalálta a számításait. S ez Besztercebánya. Igaz, az elején itt is a Csárdáskirálynő és A víg özvegy volt többnyire műsoron (egy alkalommal a Mágnás Miska is színre került), de az utóbbi években több, Magyarországon a másodikvilágháború után egyáltalán nem játszott Kálmán- és Lehár- művet mutattak be. És nem is tették rosszul. Általában a karácsonyi ünnepek előtt lepik meg egy-egy operettel a helyi közönséget. A víg özvegy és a Cigányszerelem a mai napig műsoron van, a Gi- uditta, Lehár utolsó zenés komédiája, amely már közelíteni próbált az opera műfajához, nem aratott osztatlan sikert. Mindezek ellenére a színház 2012 decemberében egy feledésre ítélt Lehár művet, Ä cáre- vicset választotta. A darabot, annak ellenére, hogy például a Volga-dalt sokat idézik belőle, évtizedek óta nem játszották errefelé, mindössze a bécsi Volks- oper próbálkozott meg vele. A besztercebányai állótaps azt jelzi, hogy érdemes volt azt a sifonból előhúzni. Az 1927-ben írott mű ugyanis határozottan cáfolja Leltárnak a bevezetőben idézett sorait, s a történet, bár nem végződik tragédiával, mégsem nevezhető vidámnak. Lehár utolsó éveiben írt alkotásainak egynémelyikére nyugodtan alkalmazhatnánk a „tragioperett” kifejezést. A cárevics az utolsó orosz cár, II. Miklós életének egy fejezetét idézi meg, aki halálosan szerelmes lesz Szonyába, egy egyszeri szerelmi légyottra kirendelt táncosnőbe. A cárevics képes lenne a hölgyért akár a trónról is lemondani. Ezt az áldozatot mégsem kell meghoznia, a hölgy ugyanis, hallgatva az észérvekre, visszalép a kapcsolattól. Lehár egy lengyel írónő, Gabriela Zapolska regényéből íratta meg a nem túl eseménydús szövegkönyvet, s elismerésére válik, hogy ennek ellenére képes volt a zene által hűen visszaadni az orosz környezetet, s több fülbemászó dallal megtölteni a történetet. A besztercebányai előadás minden vonatkozásában ragaszkodik a Lehár által megírtakhoz, a díszletek és a jelmezek segítségével képes megidézni a kort, s Daniel Hevier frissiben szlovákosí- tott dalszövegei elandalítanak bennünket Dagmar Hlubková nem túl igényes, nem túl eredeti rendezésében. AJÁNLÓ Pozsony. Hat hete tart a Szlovák Nemzeti Múzeum Gyermekmúzeuma két legutóbbi interaktív kiállítása, s már több mint négyezer látogatója volt. Az 5-12 éves korú gyerekek számára összeállított kiállítások nevelési célzattal készültek. Az egyik, a Mi szeretnél lenni? olyan gyermekvárost teremt, amelyben a látogatók játékos formában ismerkedhetnek meg a különféle foglalkozásokkal. A városka egyes házaiban más-más mesterségekkel kerülhetnek kapcsolatba a gyerekek interaktív módon. Eladók lehetnek illatszerboltban, frizurát készíthetnek fodrászszalonban, ruhákat alakíthatnak át varrodában, és gyógyítóként - orvosként, nővérként - is kipróbálhatják magukat, de leveleket is kézbesíthetnek, vagy a fiúk például az építkezés egyes munkálataiból is kivehetik a részüket. A kiállítás célja, hogy a gyerekek egy kicsit jobban megismerhessék a felnőttek világát, megérthessék, miért kell munkába járni, mit csinálnak a munkahelyükön, milyen jelentősége van a munkájuknak a közösség számára, s hogyan függ mindez össze a pénzzel. A másik kiállítás, az Én és a testem - ugyancsak játékos interaktív formában - az emberi test működését igyekszik feltárni a gyerekek számára. A látogatók elsősorban azzal ismerkedhetnek meg, miként működnek az érzékszerveink. Bebújhatnak az orrlyukba, a fülbe és a szájüregbe, és felfedezéseket tehetnek odabent. Mindkét kiállítás május 15-ig látogatható, (tb) A hollywoodi producerek céhe a legjobb film kategóriában a következő alkotásokat jelölte díjra: Steven Spielberg Lincoln című munkáját, Kathryn Bigelow Zero Dark Thirty című bin Laden- filmjét, a Skyfall című Bond-filmet, A nyomorultak című musicalt, Ben Affleck Az Argo-akció című thrillerét, Ang Lee Pi élete című filmjét, A messzi dél vadjai című független munkát, Quentin Tarantino Django elszabadul című filmjét, valamint Wes Anderson Holdfény királysága és a Napos oldal című vígjátékát. Quentin Tarantino Django elszabadul című, öt Golden Globe-ra jelölt westemjét (képünkön a film egyik kockája) január 17-től láthatjuk a hazai mozikban. (Fotó: Itafilm) Kassa az utazási tipplista 3. helyén, a magyar múltat is kiemelik Szerdán tartotta alakuló ülését a Jelen-lét Színházi Egyesület Koktéllal reklámozza Kassát a CNN Cél: a színházi szakma védelme ÚJ SZÓ-HÍR Skócia és Marokkó fővárosa, Rabat után a harmadik helyen ajánlja Kassát a tekintélyes CNN hírtelevízió honlapjának utazás-melléklete az idei évre. Az előkelő helyezés oka természetesen az, hogy idén Marseilles mellett Kassa az Európai Unió kulturális fővárosa. Érdekes módon a franciaországi Marseilles nem szerepel a tízes listán, Kassát néhány Sza- hara-környéki afrikai ország, a Pennsylvániai Gettysburg, illetve Amszterdam követi. A CNN Kassa történelmi városközpontját emeli ki, ahol a reneszánsz és a barokk építészet találkozik a szecesszióval, valamint azt a tényt, hogy a város vezetése rendkívüli erőkkel készül az előttük álló fontos évre: mintegy háromszáz kulturális eseményt szerveznek. Kiemelik a város szlovák és magyar kulturális örökségét, a nyárra tervezett szabadtéri rendezvényeket, performan- szokat, zenei fesztiválokat és utcaszínházakat, valamint a Kosice Gold névre hallgató koktélt, amely Kassa hivatalos itala, szuper-titkos recept szerint készül, és arany árnyalatú. „A Košice Gold ugyanazt jelenti a város számára, mint Kuba számára a mojito, New York számára a Manhattan és a Cosmopilitan, és Brazília számára a Caipirinha. Hosszú ideig Kassa Felső-Magyarország gazdag kereskedelmi központja volt, ezért nagy mennyiségű arany gyűlt össze falai közt. A századok alatt szokássá vált az aranykincs elásása a tolvajok elől. Ezt bizonyítja az a jelentős lelet, amely 1935-ben került A titokzatos ital (Képarchívum) elő. A 11,5 kilónyi arany pénzérme és ékszer Kassai Arany- kincs néven ismert” - áll a CNN honlapján, azon éttermek listájával együtt, ahol az aranyszínű koktél kapható. Közlik a kulturális rendezvényekről tájékoztató linket is, amelyet mi nem tudtunk megnyitni a CNN oldalán, (www.kosice2013.sk), de bízzunk benne, hogy a külföldiek nagyobb sikerrel járnak, (juk) MT1-TUDÓSÍTÁS Budapest. A színházi szakma védelmét, erkölcsi jobbítását tekinti feladatának a jelenleg tíztagú Jelen-lét Színházi Egyesület, amelynek alakuló ülését szerdán tartották Budapesten. A szervezetet tíz színész, rendező, egykori színházigazgató - Verebes István, Márton András, Balázsovits Lajos, Balikó Tamás, Éless Béla, Konter László, Korcsmáros György, Méhes László, Székhelyi József és Szurdi Miklós - alapította, de a tagok közé bárki jelentkezhet. Az egyesület célja a többi között, hogy a jövőben nyilvános állásfoglalásokkal reagáljon a színházi „céhet” érintő vitatható döntésekre és a társulatok sorsát befolyásoló, a szakmát megosztó történésekre. „Az egyesület célul tűzte ki a színházművészek társadalmi elismertségének, emberi tartásának és művészi méltóságának visszaszerzését, amit az elmúlt évtizedekben hagytunk odaveszni” - idézett Balázsovits Lajos az alapító okiratból. A dokumentum kitér arra is, hogy az egyesület nem érdekvédő szervezet, politikailag független; célja, hogy a színházművészetet érintő kérdésekben szakmai döntések szülessenek. Az egyesület alelnöke, Verebes István megjegyezte: a tíz alapító tagot nem köti össze világnézeti vagy stiláris egyetértés, az egyesületet a szakma jövője iránt aggodalom hozta létre, mivel a magyaroszági színházi szakmában 30-40 éve folyamatosan „romlik a helyzet”. Kiemelte, az egyesület tíz tagja összesen mintegy 1200 előadást vitt már színre, szerinte ez a szakmaiság garantálja majd állásfoglalásaik hitelességét. Verebes István leszögezte, hogy a Nemzeti Színház főigazgató-választásával kapcsolatban majd csak az átadás-átvétel pillanatában szólalnak meg, mivel akkor színészi egzisztenciák kerülhetnek veszélybe. Balikó Tamás elmondta: az egyesület nem személyi döntésekkel kíván foglalkozni, hanem pl. a pályáztatási rendszer egészével. Megjegyezte, a Nemzeti esetében a miniszter bárkit kinevezhetett volna pályáztatás nélkül is. Szerinte a főigazgató-választás „méltatlan és ostoba helyzetbe” sodorta a pályázatban részt vevő színházi embereket. Az egyesület havonta fog ülésezni, állásfoglalásait létrehozandó saját honlapján, illetve a szakmai portálokon fogja közzétenni.
