Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-09 / 7. szám, szerda
Horgász 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 9. A halak a közhiedelemmel ellentétben nem alszanak téli álmot, csak a végletekig lelassulnak A halak és a téli „álom” Görbüljön a bot! ráadásul a menyhalat január 1-től tiltólistára tették! Vagyis el lehet felejteni. Lehet, hogy egyenesebb beszéd lenne a szövetség részéről, ha kimondaná: olyan kevés a menyhal, hogy kénytelenek vagyunk betiltani a horgászatát. Igaz, hogy a halcsökkenés megakadályozása alól kivételt képeznek a kormo- ránok, amelyek nagy csapatokba verődve tizedelik a halállományt télen is. Nekik szabad, mindenki őket védi. Séta a természetben De nem kell mindig pecabot- tal járni a vízparton. Jókat lehet sétálni csak úgy, keresgélve, nézelődve is. Ráadásul az alacsony vízállásnak köszönhetően ilyenkor figyelhetjük meg azokat a helyeket, ahol majd tavasszal, nyáron fogunk horgászni. Ilyenkor tűnnek elő a víz alatti akadok, bedőlt fák, kőrakások, medertörések és gödrök, amelyek egész évben nagy halak búvóhelyei lehetnek. Nem szólva arról, hogy a téli mozgás egészséges. Hanem a törvényhozók jobban tennék, ha az értelmeden rendeletek meghozása előtt megbeszélnék a dolgot mondjuk a becsületes horgászokkal, A téli Tisza vagy ha azokat nem tekintik partnereknek (bár őket képviselik), legalább a halbiológusokkal. Nem először írunk a témáról, a szlovák szaklapokban is megjelenik olykor egy-egy írás erről, mindhiába. A horgászok morognak, hogy teljes évre fizetik a nem olcsó horgászengedélyt, de - különösen a pergetőhörgászok - gyakorlatilag csak fél évig pecázhatnak. Világvége ide vagy oda, csak ránk köszöntött a 2013. esztendő. Régijószoká- r somhoz híven az új év első napján ügetek ki, a vízhez. Áldott nyugalom honol a tájon, csend és békesség. Józanodik a világ, hogy holnap újult erővel vesse bele magát a nagy, sehová sem vezető rohanásba. Hamvas Béla mondatai jutnak eszembe: „a legtöbb ember az élet nehézségein való könnyítés címszó alatt annyi terhet vesz a vállára, amely mellett maga a teher eltörpül”. Itt tartunk... Rovom a sokat látogatott kanálispartot. A zúzmarás fű ropog a lábam alatt, távolabb a liget - az egykoron kiterjedt csallóközi erdőségek tévedésből itt felejtett torzója - sejtelmes párába burkolózik. Megállók a hídnál, s elmélyülten figyelem a vizet; szinte eggyé válók vele. A sűrű aljnövényzetben csuka mozdul. Először csak sejteni lehet, hogy a levelek közt valami lapul, majd előtűnik a hosszúkás csőr, a henger alakú, pettyes test. Alig bülent a farkúszójával, úgy siklik tova méltóságteljesen a jó hetven centis ragadozó. Biztató kezdet, az év első napján vizeink királyával találkozni, ujjongok magamban. Aztán eszembe jut, hogy számunkra, akik legszívesebben pergető bottal a kezünkben rójuk a folyóvizek partját, a nagyböjt is ma kezdődik. A törvény, ki tudja, miért, az előttünk álló fél évben tiltja a pergetést. Míg az ország vezetői egymást túllicitálva méltatják az önálló Szlovák Köztársaság húsz évét, arra a megállapításra jutok: nem lesz itt rend soha. A föld magántulajdonban van, a víz az államé, a benne ficánkoló hal meg a horgászszervezeteké - ilyen fejetlenség közepette nem is lehet elvárni, hogy felelős, értelmes döntések szülessenek. Lőrincz Adrián A Horgász melléklet legközelebb 2013. január 23-án jelenik meg. Javában benne járunk a télben, a legtöbb horgász által legkevésbé kedvelt évszakban. Ilyenkor pihen a bot, a csónak, a legtöbb pecás csak álmodozik a tavaszról, nyárról, és terveket szövöget a következő évre. Legfeljebb a szerelék javítgatásával és gondozásával tartja formában magát. KÖVESDl KÁROLY Pedig a közhiedelemmel ellentétben horgászni télen is érdemes, hiszen a halak télen sem alszanak, hanem hatalmas bandákba verődve „lötyögnek”. Nagy tömegű hal verődik össze ilyenkor. Szó sincs arról, hogy teljesen hibernálva, mozdulatlanul várnák a tavaszt, netán fejüket az iszapba fúrva aludnának (mint képzelték egykor), csupán az életfunkcióik lassulnak le, és alig-alig mozogva, összezsúfoldóva lebegnek a medertörésekben, mélyedésekben. Elég azonban egy pár órás, gyenge napsütés, és megmozdulnak, sőt, táplálkozni kezdenek. Ha fürdik a keszeg Néhány éve például január közepén olyan keszegfürdést láttunk Dunacsúnynál, hogy a lélegzetünk elakadt a látványtól. Gyönyörű példányok forogtak a víz tetején. Sajnos, a gereblyézők is jól ismerték a helyet, több gépkocsi parkolt a parton, és a „sporik” finom gumihalas pergetést imitálva akasztgatták a halakat. Farokba, hasba, ahová sikerült. Ami nálunk tilos: gumihallal fogott téli süllő Ami szintén: léki csukázás Mivel a halak nagy tömegben mozogtak, finom úszóval közéjük dobva, vízközt akasztgatták a rabsicok a gyönyörű dévéreket. Ilyenkor természetesen a tisztességes horgász is megfoghatja őket. Etetni nem kell, sőt nem is szabad, hiszen a szokatlan csobbanások inkább Ezt sem szabad: gumihalas balin elijesztik őket, mintsem von- zanák. Csalinak elég egy-két csonti a kis horogra, ha sikerül beszerezni, szúnyoglárva, de megteszi a klasszikus kenyérrózsa, kiflidarab is. A kapások finomak, alig észrevehetők. Ha sikerül megtalálnunk őket - főleg folyóvízen - a meder mélyebb pontjainál, máris közel járhatunk a sikerhez: a békés halak itt tömörülnek, olykor elképesztő mennyiségben. Általában úgy helyezkednek el, hogy egyfajta hierarchia érvényesül köztük: középen, belül vannak a legnagyobb példányok, míg a kisebbek a társaság szélére szorulnak. Logikusnak tűnik tehát, hogy fenékközeibe juttassuk a csalit, ám ez sem mindig szentírás. Olykor, főleg ha kimozdulnak a helyükről, vízközt lebegnek. Persze ne számítsunk kapitális fogásra, hiszen ilyenkor is jellemző, hogy a kicsik mindig fürgébbek, és előbb kapják el a csalit. (A szerző felvételei) A rablók is éhesek, de nem foghatók Sok horgász télen fogja a legnagyobb süllőket, csukákat. Olvashatjuk - és irigyelhetjük - magyarországi kollégáink beszámolóit, akik a legnagyobb zimankóban járják a vízpartot, és gyakran kapitális süllőket fognak pergetve. Nálunk marad a nyálcsorgatás, mert a szlovákiai horgászati törvény - a jóisten a megmondhatója, milyen logika szerint - január elsejétől egészen nyárig tiltja a pergetést, de még a kishallal történő rablózást is. így fogjon valaki süllőt! Gilisztával? Véletlenül? Ha csak úgy nem. Félesztendős szüenci- um van a pergető horgászatra, ami azért is logikátlan, mert a csuka például jégveszte után leívik, és nem fészekőrző. Attól kezdve nyugodtan horgászható lenne. A süllő később gondoskodik az utánpótlásról, így év elején elvileg lehetne rá horgászni. Március 15-ig nem is védett, de hát mivel fogja a szerencsétlen horgász, aki nem pergethet, nem kishalazhat? Sokan kiváló sporthalnak tekintik például a balint, amely szintén táplálkozik télen is. Március közepéig azonban őt is feledhetjük, hiszen a legsportosabb műfaj, a pergetés tilos. E különös logika (logikátlanság) csimborasszója a sokak által kedvelt menyhal védelme. Közismert, hogy a menyhal télen, a legrondább időben táplálkozik, akkor is leginkább sötétben. Januárban, februárban nálunk reggel 7-től délután 17 óráig szabad horgászni, 0LVAS0I TIPP Védjük a leánykoncért AJÁNLÓ Tavaly december 12-én a Horgász mellékletben megjelent „A dévérek nem olvasnak szakirodalmad’ c. cikkben „dunai jaszkó” képaláírással közöltünk egy fényképet. Gál Attila olvasónk figyelmeztett, hogy valószínűleg tévedtünk, mert a fotón szerinte nem jászkeszeg, hanem egy hatalmas leánykoncér látható. ,A test alkata, a pikkelyek mintázata, a feje nem éppen jászkeszeges. Pont ezért is sajnálatos, hogy a fotó valaki karikás szákjában mutatja e halat. Érdemes lenne felhívniuk a horgászok figyelmét az egyes halak közti apró, de fontos különbségekre, mivel sokan még a pár dévérfaj közt sem tudnak különbséget tenni. Sajnos sokan titulálják a koncért bodorkának vagy jásznak, s így konyhára kerül ez a szép, de amúgy csakis a Duna vízgyűjtőjében előforduló halfaj” - írja olvasónk, akinek természetesen köszönjük a figyelmeztetést. A fénykép egyébként úgy készült, hogy riportúton járva kollégámmal- ha már itt járunk felkiáltással- leugrottunk a Dunához is, egy kis víznézőbe. Ott találkoztunk két horgásszal, egy fiúcskával és a nagyapjával. A gyerek mutatta büszkén a fogást, amelyet a sietség miatt, bevallom, nem vettem tüzetesebben szemügyre. Kár volt, ellenkező esetben figyelmeztethettem volna az ifjú horgászt, hogy védelemre érdemes halat zsákmányolt. A leánykoncért ugyanis Európa ritka és sebezhető halai közt tartják számon, és mivel kizárólag a Duna vízrendszerében él, védenünk illene. Kedves olvasónk ugyanakkor ötletet adott, hogy a közeljövőben sorozatot indítsunk halainkról, illetve azok bemutatásáról, hogy a kocahorgászok is felismerjék egy-egy védelemre, fokozott figyelemre érdemes halfajunkat. (Kövi)
