Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-08 / 6. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 8. Agrárkörkép 17 A helyes növényi sorrend betartása az eredményes növénytermesztés alapja Monokultúra és vetésváltás A monokultúrás termesztésnek megvannak a veszélyei (Archív felvétel) A növényvédelmi törvény rendelkezései Feladatok és jogkörök ISMERTETŐ Az utóbbi időszakban a szakemberek között is egy­re gyakrabban kerül szóba a monokultúrás és a ha­gyományos termesztés- technológia közötti egyen­súly fenntartása, illetve en­nek a megbomlott egyen­súlynak a visszaállítása. ÖSSZEFOGLALÓ Térségünkben a monokultú­rás termesztési technológiákban elsősorban a kukoricáé a vezető szerep. A különböző termesztés­technológiai rendszerek alapján többnyire több éven át ugyan­azon a területen termesztik. Nap­jainkban azonban a délről egyre nagyobb intenzitással teijedő amerikai kukoricabogár elleni agrotechnikai jellegű, preventív védekezés érdekében ma már ná­lunk is nagyon sok termelő kény­szerül rá a vetésváltásra, ha meg akaija védeni a termést. Az or­szág intenzív kukoricatermesztő körzeteiben az említett kórokozó gyors és erőteljes terjedése egyre hangsúlyozottabban veti fel a ha­tékonyvédekezés szükségességét. A kukoricabogár lárvája ugyanis elsősorban a növény gyökerén fejlődik ki, ugyanakkor a virág­porral táplálkozó imágók szívesen keresik fel a kukoricaállományok szomszédságában virágzó nap­raforgót, és ha már ott vannak, szép számmal oda is petéznek, a napraforgó talajába. Ezért ha ilyen esetben, a következő évben a napraforgót követően kukorica kerül a területre, itt is „gyökérfé­reg” okozta kártétel tapasztalha­tó. Egyes vélemények szerint a kukoricabogár lárvája különböző egyszikű vad és termesztett növé­nyek gyökerén is kifejlődik. A szakemberek ezzel összefüg­gésben arra is figyelmeztetnek, hogy ha a kukorica vetésváltása mellett a termesztők nem ügyel­nek kellően a többi növényfaj agrotechnikai elveinek és kö­A növények növekedése és fejlődése meghatározott hőmeny- nyiség és hőbehatási időtartam mellett folyik, ezért nemcsak az abszolút hőmennyiség, hanem annak időbeli megoszlása is meg­határozó. A mérsékelt égöv alatt a fény- és hőviszonyok periodikus jellegűek, évszakos és napi inga­dozást mutatnak. A növények vetelményeinek betartására, a kukorica monokultúrás termesz­tését vetésváltással kiküszöböl­hetik ugyan, de ezzel egyúttal más növényfajok, főleg a kalászos gabonafélék monokultúrás ter­mesztésének bővülését is kivált­hatják. Ennek minden negatív, mellékhatásával együtt. A kisebb gazdaságokban, ahol kizárólag növénytermesztéssel foglalkoz­nak, ez a probléma még hatvá­nyozottabban merül fel. Magyar- országi tapasztalatok alapján az ottani gazdák az elmúlt években saját kárukon tanulva tapasztal­ták meg, hogy ennek elkerülésére legegyszerűbb a vetésváltás. Vi­szont az ilyen kisgazdaságokban kevésbé van lehetőség a céltuda­tos és teljes körű vetésváltásra, így, ha a kukorica esetében min­dig és következetesen is területet váltanak, más alternatívan ter­mesztett növény kerül gyakrab­ban önmaga után. Ez a növény legtöbbször kalászos, főleg az őszi búza. így a kalászosokban ismét gyakrabban „üti fel a fejét” egy lassan már elfelejtett kártevő, a gabonafutrinka. Ennek a lárvája (a csócsároló) a kalászosokhoz ehhez alkalmazkodva életük kü­lönböző szakaszaiban különböző hőmérsékletet igényelnek, így nemcsak melegebb, hanem hide­gebb periódusokat is. Egyes nö­vények esetében például a csírá­záshoz alacsonyabb hőmérséklet szükséges, műit a növekedéshez. A virágzáshoz viszont melegebb, mint a növekedéshez. Ennek megfelelően a növények földrajzi elterjedése szorosan összefügg a kötődik. Ezért ellene is az agro­technikai védekezés, a vetésvál­tás a leghatékonyabb. Egyes növények monokultú­rás termesztése olyan károsítok elterjedését és felszaporodását hozta magával, amelyek ma már komoly, gazdaságilag is érzékeny veszteséget okozhatnak az egyes növényfajták termesztésében. Tömeges előfordulásukkal, károsításukkal alapvetően be­folyásolhatják egy-egy adott kultúra hozamait és hatékony termesztését. Kártételük akkor a legérzékenyebb, ha a termesz­tés során a Várositoknak tálcán kínálják fel a lehetőséget, szinte optimális feltételeket biztosíta­nak a fennmaradáshoz és a fej­lődéshez. A haszonnövények ön­maguk utáni termesztése már a második évben is üyen helyzetet teremt. Ennek ellensúlyozására állítják a szakemberek, hogy a vetésforgó keretein túl, a helyes növényi sorrend betartása az eredményes növénytermesztés alapja ma is. A termelésben a több lábon állás alapvetően nem is ökológi­ai, hanem ökonómiai kérdés. A hőviszonyok földrajzi megoszlá­sával. A tenyészidő alatti hőmér­séklet döntően befolyásolja a növények termését és egyben meghatározza a termeszthető nö­vényeket. Tenyészidőnek azt az időtartamot nevezik, ami az utol­só ártalmas tavaszi fagy és az első ártalmas őszi fagy között eltelik, tehát lényegében a fagymentes időszakot. A fagypont alatti hőmérséklet káros, és hatása többféleképpen észlelhető. Megfagyás akkor következik be, amikor a növény teste a fagy­pont alá hűl, és erős benne a jég­képződés. A sejtplazmából kifagy a víz a sejt közötti járatokban, a plazmaszerkezetben visszafordít­hatatlan károk keletkeznek. A kifagyás olyan hőmérsékleti károsodás, amelynek következté­ben a fagyott talajból megszűnik a víz felvétele. Ugyanakkor a szá­raz hideg levegő fokozza a páro­logtatást, és kiszárítja a növényt, kis méretű, szűk termékszerke­zettel rendelkező gazdaságok, amelyek csak néhány ún. jól menő növényt termesztenek, nem képesek következetes ve­tésváltásra. Ezekben a gazda­ságokban a termésszerkezetet elemezve kiderül, hogy többek között a termesztett növények sorából hiányoznak a takar­mánynövények. Lévén, hogy nincs állatállományuk. Sarkítva és egy kissé eltúlozva akár azt is állíthatjuk, hogy a kukoricabo­gár elleni agrotechnikai véde­kezés gátja a hiányzó állatállo­mány. Persze ez túlzás, hiszen egyelőre még megoldást jelent a kissé költségesebb vegyszeres növényvédelem. Mind a kukori­cabogár, mind a gabonafutrinka elleni vegyszeres védekezés, az inszekticides talajfertőtlenítés és vetőmagcsávázás hatéko­nyan mérsékli a kukoricabogár és csócsároló kártételeit. Ugyan­akkor a céltudatos és követke­zetes vetésváltásra alkalmas termékszerkezet kialakítása a gazdaságokban még mindig a leghatékonyabb megoldást je­lentheti. (kukoricalap) jóllehet annak testében nem kép­ződött jég. A kipállás olyan esetben törté­nik, amikor a vetést huzamosabb ideig jégpáncél borítja. Ez alatt a növények lélegeznek ugyan, de mivel a jég gátolja a légcserét, idővel a növények is oxigénhi­ányban szenvednek, és emiatt elpusztulnak. Ugyanez észlelhető a huzamos ideig vízzel borított te­rületeken is. Ráfagyást okoz az ónos eső, amelynek hatása részben me­chanikai, részben biológiai. Ajég súlya alatt eltörnek a növényi ré­szek, a hosszabb ideig meglévő jégpáncél alatt pedig megfullad­nak. A ráfagyás elsősorban a fás növényeket károsítja. Felfagyás akkor következik be, amikor az éjszakai alacsony hőmérséklet hatására a talaj felső rétegében levő víz meg­fagy, ezáltal az alsóbb részektől elmozdul, a növények (főként gabonafélék) gyökerei emiatt el­szakadnak. (növénylap) A növényvédelmi szakembe­rek és az érintett növénytermelők számára 2011. november 26-tól az új, 405/2011 sz. növényvé­delmi törvény határozza meg az alapvető feladatokat és kötele­zettségeket. A törvény rendelkezik a nö­vényvédelemmel foglalkozó szervek hatásköréről, a növény- védelem területén tevékenyke­dő személyek kötelességeiről, a veszélyes kórokozók és kárte­vők behurcolásának megakadá­lyozásáról, a növényvédelemre kifejlesztett új hatóanyagok be­jegyzéséről, engedélyezéséről, használatáról, a növényvédő sze­rek hatásának bevizsgálásáról, és az ezzel foglalkozó munkahelyek szakmai engedélyéről, a nö­vényvédelemben használt gépi berendezések, eszközök nyilván­tartásáról, alkalmazásuk ellenőr­zéséről, a törvény megszegéséért kiróható büntetésekről. A 4. § felsorolja a minisztéri­um által megbízott intézmény (jelenleg KMEMI - ÚKSÚP) fel­adatait. Nyilvántartja a vegysze­rek bejegyzésével kapcsolatos követelményeket, vezeti a fel­használható vegyszerek listáját, figyeli a veszélyes kórokozókat, megjelenésüket, jelzi a védeke­zésre alkalmas időpontokat, kap­csolatban áll az EU bizottságaival stb. Emellett ellenőrzéseket is végez, meghatározza a bünteté­sek magasságát. Új feladatkörrel is bővül ennek az intézménynek a hatásköre, mégpedig a légi per­metezések engedélyezésével és ellenőrzésével (4. § w. bekezdés). A törvény egyik legfontosabb része a 8. §, amely a növényvéde­lem területén tevékenykedő sze­mélyek kötelességeit írja le. Ezek a személyek kötelesek megelőzni a kórokozók behurco- lását, elterjedését. A kórokozók megjelenése esetén eredménye­sen meg kell semmisíteni azo­kat úgy, hogy ne keletkezzenek károk sem az emberek, sem az állatok egészségében, sem pedig a környezetben. Haladéktalanul be kell jelenteniük az ellenőrző szerveknek, amennyiben kü­lönösen veszélyes (karantén) kórokozók jelentek meg, vagy terjedtek el (ezeket a 199/2005 sz. kormányrendelet jegyzi). A törvény értelmében csak regiszt­rált és engedélyezett növényvé­delmi szereket lehet forgalmazni, a felhasználást a csomagoláson található használati utasítás sze­rint kell végezni, és úgy kell moz­gatni ezeket a szereket, valamint a kiürült csomagolóanyagokat, hogy sem a felhasználás, sem a raktározás során ne veszélyez­tessék sem a környezetet, sem az emberek és az állatok egészségét. Ezeknek a személyeknek kö­telességük biztosítani a növény- egészség-ügyi feltételeket, és együttműködni az ellenőrző szer­vekkel a 10. és a 30. §-ban leírtak ellenőrzéséhez. Olyan növényvé­delmi gépeket és berendezéseket szabad csak használniuk, ame­lyek a 28. § szerint vannak nyil­vántartásba véve és a 30. § szerint ellenőrizve. Be kell tartaniuk a növényvé­delmi szervek utasításait. A szakmai forgalmazók és felhasználók kötelesek úgy moz­gatni és szállítani a növényvédő szereket, hogyne veszélyeztessék a környezetet, az emberek és az állatok egészségét, főleg a kö­vetkező tevékenységek során: a raktározás, szállítás, keverés, hí­gítás, az üres csomagolóanyagok, maradék vegyszerekkel való ma­nipuláció alkalmával, a tartályok­ban maradt keverékek megsem­misítésekor, a permetezőgépek és berendezések tisztítása során. A 10. § az ellenőrzést végző személy jogait határozza meg, nevezetesen, hogy hova, milyen helyekre léphet be, ill. milyen do­kumentumokat ellenőrizhet. A 11. § a fizikai és jogi szemé­lyek regisztrációját rögzíti. A törvény további fontos ren­delkezései a 29. és a 30. para­grafusok, amelyek a vegyszerek kijuttatására szolgáló berendezé­sekről szólnak. Erre a célra csak olyan berendezést lehet használ­ni, amely a minisztérium által megbízott szervezet jegyzékébe be van jegyezve. Ezt a jegyzéket a megbízott szervezet köteles évente egyszer nyilvánosságra hozni. A jegyzékben nem sze­replő berendezéseket be lehet jegyeztetni a törvény előírásai alapján, ezeket a kérvényezőstül számított 60. napig kell a jegy­zékbe beírni. Az előző előírásokhoz viszo­nyítva változás történt az ellen­őrzések gyakoriságában. A be­rendezést használata szerint, de legkésőbb 2020-ig 5 évenként, majd ezután 3 évenként kell el­lenőriztetni (30. § 1 pont). A 31. § a légi permetezésekről rendelkezik, a 32. pedig a vegy­szerek felhasználásához és for­galmazásához szükséges szakmai alkalmassági oklevélről szól. Az első pontban felsorolja, kik azok a személyek, akiknek ilyen okle­vélre szükségük van, majd több pontban ennek a megszerzésé­ről rendelkezik. Fontos változás a 32. § 6. pontja, amely szerint annak a forgalmazónak, aki nem árusít toxikus (T), vagy erősen toxikus (T+) szereket, és csak a saját felhasználásra termelők­nek árusít (kiskereskedelmi cso­magolás), nem kell a paragrafus 5. pontjában leírt szakmai alkal­massági oklevél. A 39. paragrafus a kiróható büntetésekről szól, a 44.-ben azok a törvények, előírások van­nak felsorolva, amelyek érvényü­ket vesztették. A földművelési és vidékfejlesz­tési minisztérium hirdetményei­ben pontosítva vannak a törvény egyes részei: 485/2011 sz. - a növénytermesz­tésben használható növényvédő szerekről, 487/2011 sz. - az integrált nö­vényvédelemről, 488/2011 sz. - a környezetvéde­lemről, 489/2011 sz. - a vegyszereket ki­juttató gépek ellenőrzéséről, 490/2011 sz. - a légi permetezé­sekről, 491/2011 sz. - a nyilvántartások vezetéséről, 492/2011 sz. - a szakmai alkal­massági oklevél megszerzéséhez szükséges iskolázásokról. A 491/2011 sz. hirdetmény­ben találhatóak azok a táblá­zatok, amelyekben az előző gazdasági évben felhasznált vegyszerek jegyzékét a tör­vényből adódóan december 1-ig az ellenőrző intézményhez (KMEMI - ÚKSÚP) el kell juttat­ni. (sedliakné - kmemi) (Illusztrációs felvétel) A kifagyás olyan károsodás, amelynek következtében a fagyott talajból megszűnik a víz felvétele A fagypont alatti károsodás mértéke TÁJÉKOZTATÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom