Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-20 / 293. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 20. Iskola utca 17 Tanári konferencia Móricz Zsigmond halálának hetvenedik évfordulója alkalmából „Itt vagyunk itthon...” Mintegy száz pedagógus vett részt a Móricz-emlékkonferencián (A szerző felvétele) A Szlovákiai Magyar Pe­dagógusok Szövetsége és társszervezői tanári konferencián emlékez­tek meg Móricz Zsig­mond halálának 70. év­fordulójáról. A szakmai találkozó Rozsnyón és Sárospatakon zajlott no­vember 23-24-én, és 25-én tartalmas tiszaháti tanulmányúval zárult. ÁDÁM LILLA A szervezők mindenekelőtt tisztelegni akartak az író nagy­sága előtt, valamint megismer­tetni a magyar szakosokat a leg­újabb Móricz-kutatásokkal, te­kintettel a Napló(k) (2010, 2012) megjelenésére, a móriczi életmű feltárására, újrafogal­mazására. Emellett meg akarták mutatni Móricz és Gömör kap­csolatát, a Rozsnyó ihlette írások kapcsán a helyi értékek tudatosí­tása, a regionális identitástudat izmosítása céljával. Az ideológi­áktól mentes új Móricz-kép ki­alakítása a konferencia üzenetei között szerepelt. Izgalmas fel­adatnak bizonyult a móriczi életmű tanításának megvitatása a szlovákiai magyar alap- és kö­zépiskolákban. A fővédnökséget Szilágyi Zsófia Móricz-kutató vállalta. A konferencia üzenetét két Mó- ricz-idézet foglalja össze a leg­jobban, ami hívó gondolatként is szolgált: „Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén...” - tükrözi az író anyanyelvszerete- tét, kitűzi a magyarság helyét a glóbuszon. A másik: „... az írás nekem fontosabb ... az egész életnél.... az írás a virág,...” A konferencia előadói a téma neves szakértői, kutatói voltak: Szilágyi Zsófia (MTA TKI), a Móricz Zsigmond Társaság el­nöke, Cséve Anna gyűjteményi igazgató (PIM), Tverdota György nyugalmazott tanszék- vezető (ELTE), Gintli Tibor tan­székvezető (ELTE), Takács Mik­lós, Baranyai Norbert egyetemi adjunktus (Debreceni Egye­tem), Onder Csaba irodalom- történész (Nyíregyházi Főisko­la), Hamar Péter irodalomtör­ténész (Fehérgyarmat), Szar­vas Melinda doktorandusz (EL­TE), Tardy Anna egyetemi hall­gató (ELTE), Fenyő D. György tanár (ELTE, Radnóti M. Gya­korló Gimnázium). Szilágyi Zsófia előadásában a készülő, új szempontokat figye­lembe vevő Móricz-monográfia elkészítésének nehézségeiről szólt, mert a feltáratlan anyag 70 év távlatából csak most kutatha­tó teljes egészében. Cséve Anna Móricz. Zsigmond Naplóiról szólt hitelesen, lévén azok sajtó alá rendezője, gondozója, ala­pos ismerője. A Naplók rendsze­rességgel 1924-1942 között íródtak. Együtt olvasva a Naplót a regényekkel felejthetetlen él­mény Móricz felfedezése. így érint meg bennünket Móricz szelleme, így adódik össze em­ber és író. Tardy Anna előadása szervesen kötődött a Naplókhoz a T ükör-kötetek révén. A T ükör- köteteket Móricz a kései olvasó­nak írta írókról, művészekről, akik az író közvetlen hatásköré­ben mozogtak és a kor ismert személyiségei voltak. Tverdota György Áldott ínség, magyar élet című előadásában a Móricz pályáját végigkísérő, műveinek gyakori motívumaként (Hét krajcár, Árvácska) megjelenő témát fejtette ki a relatív ínség - erkölcsi defektus párhuzamba állításával. Gintli Tibor Az anek­dota újrahasznosítása Móricz prózájában előadásában az író prózai nyelvezetét vizsgálta. Takács Miklós Juluka monológ­ja: a Rab oroszlán egy különös részletéről című előadásában az austini beszédaktus került a fi­gyelem látószögébe. Onder Csaba Az újraírt Móricz előadá­sában Móricz műveinek a kor­társ magyar irodalomra tett ha­tását, utóéletét vizsgálta a Nyír­egyházi Móricz Zsigmond Szín­ház előadása kapcsán. Hamar Péter Móricz és a film című elő­adása az író és más társmű­vészetek kapcsolatát foglalta össze. Móriczot élénken foglal­koztatta a mozgókép-kultúra, bár azokkal a filmekkel, amelyek még élete során készültek regé­nyeiből (Sári bíró, 1934; Nem élhetek muzsikaszó nélkül, 1936), nem volt elégedett, azt érezte, meghamisították írói szándékát. Szarvas Melinda Mó­ricz és a Vajdaság című előadá­sában összefoglalta az író élet­művének hatását a Trianon után elszakított Délvidéken. Baranyi Norbert előadásában(A szenve­déstől a megváltásig - Szakrális nyelv és bibliai motívumok a közoktatásban szereplő Móricz- szövegekben) a Légy jó mindha­lálig és az Árvácska regényeket vizsgálta abból a szempontból, helyük van-e a magyar közokta­tásban, értik-e, érthetik-e a tanu­lók ezt a világot, Móricz bibliai nyelvezetét. Fenyő D. György Móricz Zsigmond tanítása című interaktív előadása teljesen a gyakorlatra épített. Az előadó 12 Móricz-mű alapján készített tanórai foglalkozást. Az előadásokhoz kötődő kérdések perceiben és óráiban a résztvevők kérdései arra irá­nyultak, hogy: miért nincs je­len a konferencián előadóként hazai egyetemeink magyar tanszékéről egyetlen Móricz- kutató sem; amikor a Móricz- kánon tanításáról szó esett, hi­ányoztak a hazai tantervkészí­tők, akikkel meg lehetett volna beszélni, mely Móricz-mű ve- (ke)t lehet (miért, hogyan taní­tani) besorolni az alap- és a kö­zépiskolai tananyagba a tanu­lók életkori sajátosságainak megfelelően. A vasárnapi tanulmányút el­ső állomása Tákos volt, ahol a konferencia résztvevői megte­kintették a „mezítlábas Notre- Dame-ot”, gyönyörködtek a 77 éves Erzsiké néni anyanyelvé­nek tisztaságában, kifejező- készsége gazdagságában. Nagyarban megszemlélték a Luby- és a Kende-kastélyt. Szatmárcsekén a csónakfejfás temetőben a Himnusz elének- lésével tisztelegtek Kölcsey sír­ja előtt. Tiszacsécsén, Túrist- vándiban, Milotán megszem­lélték a Móriczcal kapcsolatos emlékhelyeket. A tanulmányút kiváló kalauza a Tiszahát és Móricz szakavatott ismerője, Hamar Péter irodalomtörté­nész volt. Tartalmas, élmény­dús három nap volt. A POSTA HOZTA Szakmai gyakorlaton Németországban A dunaszerdahelyi Neratovi- cei téri Magyar Tannyelvű Ma­gán Szakközépiskola szervezé­sének köszönhetően október­ben lehetőséget kaptunk, hogy kiutazhassunk Németországba szakmai gyakorlatra az Ahom Hotel Am Fichtelberg vendéglá­tó egységébe, egy háromcsilla­gos szállodába. Az épület a Fich­telberg síparadicsom mellett fekszik Oberwiesenthal telepü­lésen. A szálláshely szobáinak száma 388, ami arról is árulko­dik, hogy nagy számú vendéget tud fogadni, főleg a téli időszak­ban. A környék és a kilátás na­gyon szép volt. Megérkezésünk napján kör­bevezettek minket a hotel terü­letén, megkaptuk az egyenru­háinkat és elfoglaltuk a szállá­sunkat. Másnap már munkába is álltunk. Az első héten megis­merkedtünk a fogadó egység ét­termeivel, berendezéseivel és a higiéniai előírásokkal, majd megtanultuk az éttermi aszta­lok helyes terítését, a reggeli összeállítását a büféasztalon, a reggeli italok kínálását és a ká­véfőzést is. Feladatunk a hasz­nált teríték leszedése volt a reg­gelinél és a vacsoránál, majd ezután következett az újraterí- tés. A kint tartózkodás során fő­ként német nyelven beszéltünk, de a szlovákot és a magyart is használtuk. Az emberek itt na­gyon kedvesek, segítőkészek, s azon voltak ők is, hogy a szak­mánkban és a nyelv használa­tában is sokat tudjunk fejlődni. Egy héten öt napot dolgoztunk, a maradék két nap szabad volt. A napi kötelező munkaidő 8 óra (R. P. és K. B. archívuma) volt, amit különféle munkaosz­tásban dolgoztunk le. Szabad­időnkben sokat pihentünk, sé­táltunk a városban, és nézelőd­tünk. A kiutazásunk célja az volt, hogy gyarapodjon a nyelvtudá­sunk, hogy megismerjünk egy teljesen új közösséget. A kint töltött idő alatt sok tapasztala­tot szereztünk a szakma (a pin­cérkedés) területén. Ha taná­csot kellene adni a kiutazó diá­koknak, akkor azt mondanánk, ők is próbálják meg, legyenek bátrak, és kint tartózkodásuk alatt sokat használják a nyelvet, mert csak így tudnak fejlődni. Számunkra fontos volt ez a le­hetőség, mert mindig is vágy­tunk arra, hogy kipróbálhassuk tudásunkat külföldön, és hogy ott dolgozhassunk. Nagyon köszönjük ezt a lehe­tőséget mindenkinek, aki segí­tett ezt az álmot megvalósítani. Ruman Petra és Kristian Barbara A Pedagógusfórum ünnepi számából Eseményekkel teli év LAPAJÁNLÓ A Pedagógusfórum az ünne­pek előtt duplaszámmal, 48 ol­dalon jelenik meg. 2012 a ma­gyar külhoni óvodák éve volt. Ezzel kapcsolatban olvasha­tunk beszámolókat az egyes rendezvényekről. Pék László, a Pedagógusszövetség elnöke a 2012-es év fontosabb esemé­nyeit összegzi a pedagógus és politikus szemével. A folyóirat a Szlovákiai Magyarok Kerék­asztalának tagjaként adja köz­re az V. országos konferencia összefoglalóját is. Szemlélet- váltásra lenne szükség címmel olvashatók Fazekas Lászlónak, a Szlovákiai Református Ke­resztyén Egyház püspökének megfontolandó gondolatai. Nehéz lenne felsorolni a lap­ban megjelenő iskolai rendez­vényekről és évfordulókról szó­ló beszámolókat. Néhány a sok közül: tízéves jubileumát ün­nepelte a buzitai Kelepelők Gyermek Néptáncegyüttes és Citerazenekar, jövőre centená­riumára készül az ipolysági gimázium, a szenei Collegium Oecomonicum európai elsősé­get ért el, továbbá egy-két isko­lai rendezvényről, tanulmányi kirándulásokról számolnak be az alsóbodoki, érsekújvári és komáromi középiskolai diá­kok. Szkladányi Endrével, az ipolysági gimnázium nyugdíj­ba vonult igazgatójával Csicsay Alajos készített interjút. Képri­portban mutatkozik be a Szak- kay József Szakközépiskola Kassáról, (hábé) Pedagógiisfórum '-'íEjpfc «kn* Mm, furái Imsiftt ssBökséjs A POSTA HOZTA Mesét hozott a Mikulás Nincs olyan gyermek tájain­kon, aki ne várta volna decem­ber 6-án a Mikulást. Ó az, aki mindenhova eljut, mindenkit meglátogat a soha ki nem fogyó zsákjával. Még az is elhihető ró­la, hogy épp nálunk hagyja a ru­háját, mert hiszen valamikor tisztát kell váltania! A felsőszeli Széchenyi Alapis­kolában is így beszéltek az alsó tagozatos gyerekek december 6-án reggel, amikor a tanítás kezdetekor a Meseországként kialakított folyosón meglátták a karosszékre levetett Mikulás-öl­tözéket és a nekik címzett leve­let: „Itt jártam! A Mikulás.” Mi­után minden gyermek helyet foglalt a folyosón, a harmadikos Horváth Zenkő felbontotta és mindannyiuknak felolvasta a kapott levelet. Benne néhány kedves gondolat, jókívánság mellett a Mikulás említést tett arról is, hogy egy zsáknyi mesét hozott a felsőszelieknek, hadd hallgassanak és olvassanak szebbnél szebb történeteket! így aznap nemcsak a csokoládé, de a mese is a Mikulástóljött. Ezzel vette kezdetét a felső­szeli kisiskolások „Egyszer volt, hol nem volt...” meseolvasási programja. A program kereté­ben decembertől márciusig egy- egy héten újabb és újabb mesé­ket hallhatnak a gyermekek ta­nítóik és a felnőttek felolvasá­sában. A mesékhez rövid játé­kok, érdekes foglalkozások is kapcsolódnak majd. Március végén pedig minden alsós osz­tály bemutatja-előadja a maga legkedvesebb meséjét a többi­eknek, amelyből mesefesztivál kerekedik. A meseprogrammal az a cé­lunk, hogy minden gyermek hallgasson és olvasson minél több mesét, a könyv és a beszél­getés szerepe felerősödjön. Sze­retnénk a szülők figyelmét is rá­irányítani a mesélés és olvasás közös örömteli pillanataira. A meseolvasás által a gyermeki fantázia szárnyal, a kíváncsiság felébred, a képzelet kitárul, a fi­gyelem összpontosul. Az első közös meseolvasás pil­lanatai örömtelinek mondha­tók. Készülünk és várjuk a foly­tatást. Hiszen mesélni van mit, magyar mesekincsünk olyan gazdag, mint a Mikulás zsákja. Soha ld nem fogy, csak nyúljunk bele bátran! Pónya Zsuzsanna Kellemes hangulatban telt az első közös meseolvasás (Fotó: SZÍ AI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom