Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-04 / 279. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2012. DECEMBER 4. FUTBALLGYILKOSOK 17 Benkő Gábor Futballgyllkosok (14. részi A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostik.. 15. fejezet (folytatás) A Romkert zsúfoltságát megunva, és látva Brigitta túlfűtött lelkiállapotát, a három srác nem sokkal később lelépett a helyszínről. Brigittát magukkal cipelték. Azaz cipelni sem kellett, hiszen azzal a nem titkolt, sőt előre egyeztetett szándékkal ment velük, hogy fejenként harmincezer forintért „használhatják” a testét. Kerestek a környéken egy félreeső utcát, és Török BMW-jének a hátsó ülésén lebonyolították a bizniszt. Csak jóval később derült ki, hogy azon az estén Péter félreismerte Fannit. A lány ártatlan szépsége, bájos arca és finom testbeszéde, valamint az elegáns, természetes modora remekül álcázta a benne lakozó valódi személyiséget. Hogy történetesen egy prostituált volt a legjobb barátnője, az sem volt intő jel Péter számára. Úgy volt vele, egy kurvának is szüksége van normális barátnőre. S bár ilyen értelemben csakugyan nem hasonlított a két lány, a pénzhez fűződő viszonyulásukban közös nevezőn voltak. Azt ugyanis mindennél jobban szerették. A ruhákra, partikra, utazásra és egyebekre elkölthető milliókat más-más módszerekkel, de mindketten meg akarták szerezni. 16. fejezet A bajnoki szezon az utolsó szakaszához ért, a csapamái továbbra is borzalmas volt a légkör. Szórá- di körül kezdett végérvényesen elfogyni a levegő. Ficzere ultimátumot adott neki: ha a következő két bajnokin nem szereznek hat pontot, kirúgja. A levegőben most nem a heréje lógott, hanem a menesztése. Szórádi pánikba esett, már senkiben nem bízott, az edzések után estig kint maradt a pályán, és visszanézte az öltözői kamera felvételeit. Őszintén hihette, hogy a játékosoknak nem tűnt fel a szerkezet, és rájön valamire, amivel adu ász lesz a kezében. Az állását már valóban csak így menthette volna meg, de ez hiábavalóság volt, nem több. Főleg, hogy a játékosok is megelégelték a folyamatosan gyanakvást, meg a sajtón keresztül tett kétes célzásokat. Azon a héten pénteken tévés mérkőzést játszott az együttes egy vidéki kiscsapat ellen. Néhány ázsiai fogadóiroda felvette a kínálatába a meccset, magyarán: élőben lehetett rá fogadni. Carlo most sem jelentkezett, nyilván másokkal dolgozott, ám Drágán tett ajánlatot. Ez fejenként három-háromezer euróról szólt, amit egy küldönce azonnal elhozott volna Budapestre, ha belemennek. Csak sima vereséget akart, egyéb megkötése nem volt. Török természetesen nem mondott igent, ehelyett elmesélte, miféle fejlemények történtek náluk időközben. Hogy Szórádi gyanakszik, ezért most nem árt az óvatosság. Am sietve azt is hozzátette, mintegy megnyugtatva a telefon másik végén lévő Dragant, hogy nem fognak lebukni. Ráadásul - mondta - sárga lapok miatt nem játszhat pénteken, és Nováknak is van egy kisebb sérülése, így ő sem lesz ott a pályán. Ketten pedig nem tudnak komolyabb dolgot összehozni. De a pénzre persze fájt a foga, ezért felajánlotta, hogy kevesebbért szívesen elintéznek egy kiállítást. Például. Drágán még csak el sem gondolkodott a lehetőségen. Amúgy sem szerette az ilyen jellegű fogadásokat, hiába csinálták sokan. Azt viszont jobbnak látta, ha egy darabig nem próbálkozik ezeknél a játékosoknál. Hiába volt velük jó viszonyban, és kerestek egymásnak sok-sok pénzt az elmúlt hónapok során. Szemernyit sem akart kockáztatni, ez volt az elsődleges. És különben is, akadt még elég csapat, ahol nyugodtan dolgozhatott. Török másnap beszámolt a Dra- gannal folytatott beszélgetéséről a többieknek. Sajnálták, hogy megint munka nélkül maradnak, ám ekkor Péternek eszébe jutott, hogy tulajdonképpen saját maguknak is kereshetnének némi lóvét.- Miért ne? - tette fel a jogos kérdést. * * * Valóban kézenfekvő volt, hogy ha már nem dolgozhatnak megrendelésre, akkor, ha kevesebb pénzért is, de valamit saját maguk kezdjenek a mérkőzéssel. Két héttel azelőtt kerestek így pénzt utoljára, s bár nem tudtak annyit költeni, hogy elfogyjon, mohóságuk kielégítetlen maradt. Péter már nem törlesztette az adósságait, vett egy használt, ám hitelmentes autót, jó ruhákat, és időben befizette a sárga csekkeket is. Azonban ott volt Fanni, akiről még nem merte állítani, hogy együtt vannak, de mivel a Romkert óta mindennap beszéltek telefonon, egyszer pedig elmentek sétálni, ez már csak pillanatok kérdése volt. Márpedig egy olyan lánynak, mint amilyennek a modellt megismerte, meg kellett felelni. Bár kamasz módjára udvarolt, úgy érezte, ez nem elég. Tisztában volt azzal, hogy nagyvonalúsággal hamarabb eléri a célját, mint ha meghívja fagyizni vagy moziba. Ő többet akart felmutatni. Akkor is, ha közben óhatatlanul abba a téveszmébe ringatta magát, hogy Fanni nem az a tipikus „hajtós” lány, akinek csak akkor jó egy pasi, ha pénze is van.- Jó. Hozzunk össze magunknak valamit - jelentette ki Török, aki szinte sajnálta, hogy nem neki jutott eszébe az ötlet. - De Novák és én tuti nem játszunk. Ami szóba jöhet, az egy kiállítás. Váczit ne áldozzuk fel, kell a jövő hétre, ha netán már új edzőnk lesz, és csinálhatunk végre egy rendes mécsesét. Te bevállalod? Péter habozás nélkül igennel felelt. Egy piros lapot érő szabálytalanságot simán meg tud oldani. Ehhez nem kellenek a többiek. Legfeljebb a jövő héten nem játszik.- Nem nagy ügy - mondta. Török pontosan tudta, melyik ázsiai fogadási portálon érdemes megjátszani a pénzt. Négy és félszeres haszonnal kecsegtetett, ha már az első félidőben lesz kiállítás. Tudták, hogy nem szabad túlzásba esniük. Bármenyire csábító is, nem tehetnek fel hatalmas ösz- szeget, ellenkező esetben az iroda letiltja a fogadást az eseményre, és lőttek az egésznek. Végül csupán ezer euróval fogadtak. Úgy állapodtak meg, hogy Péter kapjon másfélszeres pénzt, végtére is ezúttal egyedül ő dolgozik. A többiek kevesebb haszonnal is beérték, de elégedetlenségre nem volt okuk, hiszen fejenként így is keresnek majd úgy negyed- millió extra forintot, miközben a kisujjukat sem mozdítják. * * * Péter nyugodtan várta a meccset. Az arca semmit nem árult el a gondolatairól, miközben az öltözőben Szórádi szervezett védekezésről, koncentrációról beszélt, neki más se járt a fejében, csak hogy mielőbb kiállíttassa magát, aztán felmarkolja a pénzt, és este elvigye Fannit vacsorázni valami elegáns helyre. A huszonharmadik percben Péter elérkezettnek látta az időt, hogy befejezze a mérkőzést, és hátulról kíméletlenül beleszállt az ellenfél egyik játékosába. Biztosra ment, lábszárra, amiért a bíró azonnal felmutatta a várt piros lapot. A látszat kedvéért vitatkozott még egy sort, aztán elindult lefelé a pályáról. Közben Szórádit leste. Az edző, mint egy szobor, mozdulatlanul állt a technikai zónában. Nem volt hajlandó Péterre nézni. Tudta, hogy a meccs ezzel elúszott, a vereség kódolva volt. Azon a napon Szórádi megbukott. Négy játékosa nyírta ki kitartó, módszeres munkával. Ficzere másnap bejelentette, hogy Szórádival közös megegyezéssel szerződést bontott a klub, és a hátralévő hat fordulóban új edzővel próbálják meg kiharcolni a bennmaradást. * * * Talán tíz percig tartott. Nem tovább. Ennyi idő alatt jutottak arra, hogy nem hullajtanak könnyet, ha végül az ő hathatós közreműködésükkel kiesnek az első osztályból. Váczit továbbra is hitegették a menedzserek egy külföldi szerződéssel, Török meg abban bízott, hogy a rutinjával vagy lehúz még egy szezont valahol, vagy elkezdi az edzői tanfolyamot. Novák sem tartott a jövőtől, csupán Pétert aggasztotta valamelyest, hogy papíron további egy évig érvényes szerződése volt, de mivel a klub tartozott neki, úgy volt vele, ez jó tárgyalási alap ahhoz, hogy a tartozás elengedéséért cserébe szabadon eligazolhasson a nyáron. Azt tudta, hogy az NB II- ben nem akar futballozni. Az edzőváltással közben a kamera és a gyanakvás is eltűnt az öltözőből. Ugyan a tisztességes játékosok vállát nyomta a kiesés lehetőségének terhe, az öltözőben megszűnt a bizalmadan, rossz légkör. Az új szakvezető elsősorban mentálisan próbált hozzányúlni a csapathoz, és annyit mindenesetre elért, hogy látszólag egységbe kovácsolja az öltözőt. Mindent összevetve négyük számára jól alakult a helyzet. Ügy tervezték, mostantól amelyik meccset csak lehet, azt eladják, kerül, amibe kerül. Az együttes sorsa már szemernyit sem érdekelte őket. Csak azon a néhány milliónyi forinton járt az agyuk, amit a bajnokság végéig hátralévő másfél hónapban még kisajtolhattak maguknak. * * * Már az új edző első mérkőzését úgy elcsalták, mint annak a rendje. Drágán tartotta magát az ígéretéhez, továbbra sem bukkant elő, de Carlo tett egy ajánlatot. Természetesen vereséget kért, minimum kétgólos különbséggel, és úgy, hogy mindkét félidőben essen gól. Kissé komplikáltnak tűnt elsőre, de végül bevállalták, mert összesen kaptak érte húszezer eu- rót, és ezt kellett elosztaniuk maguk között. Mivel Péter nem játszótt-a múlt heti kiállítása miatt, ezúttal neki járt valamivel kevesebb. A vidéki meccset simán lehozták, nem volt gond, de hazafelé a szurkolók egy csoportja, lehettek vagy húszán, megállították a csapat buszát, és számon kérték a játékosokat. Feszült pillanatokat éltek át, a rutinosabb játékosok, mint Török, odaálltak a drukkerek elé, és próbálták őket lecsillapítani. Egyikük a csapat tíz évvel korábbi, agyonmosott mezét viselte. A sírás kerülgette, miközben azt kérdezte, miért nem látja egyeseken, hogy a pályán meghalnának ezért a címerért. Török csak nézett rá, látszott rajta, hogy elbizonytalanodott. Ebben a percben tán még szégyellte is magát, hogy pár órával korábban kétszer is direkt engedte el az ellenfél támadóját maga mellett, hogy menjen, rohanjon a kapu felé, és rúgjon gólt bátran. Most ott állt egy idegességtől, az imádott csapata iránt érzett aggódástól meggyötört ember előtt, és azt hazudta az arcába, hogy „ők igenis mindent megtesznek, de az együttes pechszériában van”. Pofátlanul még azt is megígérte, hogy a jövő héten javítani fognak, olyan nincs, hogy hazai pályán végre ne nyerjenek. Péter a háttérből figyelte a jelenetet. Arra gondolt, hogy ha most ő állna ott Török előtt, és neki bizonygatná, hogy mindent megtesznek a bennmaradásért, elhinné. Egyedül azt érezte túlzásnak, amikor csapattársa megcsókolta a melegítőjén a klubcímert, mondván, arra esküszik, hogy nem fognak kiesni. (Folytatás a jövő héten!) WTBftI GYUKOSc A Futballgyilkosok-at ä DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
