Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-29 / 298. szám, szombat

9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 29. _____________________________________________________________Szombati vendég Gallér András: „Mindenképpen forgatni akarok, saját útvonalon, saját magam irányában kompromisszummentesen. Önálló műsorokat tévécsatornáknak..." Angelina Jolié megölelte egy drámai jelenet után Végzettsége szerint köny­velő-statisztikus, a film­mel kaszkadőrként került kapcsolatba, a színházat elsősorban a Víg jelenti számára, ott kapott különböző szerepeket több produkcióban. Gallér András, vagy ahogy a szakmában hívják: Indián megkérdőjelezhe­tetlenül a legjobb magyar videoklip-rendező. SZABÓ G. LÁSZLÓ Neve mögött ma már több mint négyszáz produkció sze­repel, köztük reklámfilmek, kisfilmek, dokumentumfilmek, televíziós műsorok és egyetlen, egész estét betöltő rockfilm, amelyet hónapokon át külön­féle élethelyzetekben Mester Tamással és zenésztársaival for­gatott. Hány darabban szerepel a Vígszínház produkciói közül? Most, hogy a Pán Péter már lekerült a műsorról, amelyben olyan dzsonideppes kalóz vol­tam, már csak egyben. A Rómeó és Júliában. Elmúltam negy­ven, de még mindig csinálnám, mert élvezem, csak nincs olyan darab, amelyben kaszkadőrsze­rep is lenne. A Rómeó és Júlia azért is jó, mert nem szakadok el a színháztól. Kell ez a kötő­dés. Szükségem van rá. Vonz a mihő. Húsz éve csinálom, és még mindig nem szeretnék ki­szállni belőle. Nekem ez nem munka. Kikapcsolódás. Engem mindenhova a véletlen sodor, márpedig véletlenek nincsenek. Sem könyvelőként, sem statisz­tikusként nem dolgoztam soha. Viszont lovagoltam, szertomáz- tam. Katonaság után bekerül­tem a kaszkadőrök csapatába Pňoch Gábor, Kivés György és a többi nagykutya mellé. Ren­geteg filmben dolgoztam. A Ma­gyarországon készült külföldi produkciók hetven százalékába bekerültem. Legutóbb A kated- rálisban és Angelina Jolié ná­lunk forgatott filmjében, a Méz és vérben. rögtön közölte, mennyire tet­szett neki. A vállamat is meg­fogta, és azt mondta: nagyon jó volt! Minden jelenet felvételé­nél ott volt, még a legnagyobb lövöldözést is végignézte. Ha valami jó történt, tetszett neki, értékelte. Tapsolt, ujjongott, sorra ölelgette az embereket. Voltak napok, amikor a pár­ja, Brad Pitt is jelen volt a for­gatáson. Ó a másik legjobb fej a vilá­gon. Végigfotózta a forgatást. De csendben, szinte észrevét­lenül. Megpróbált mindig a háttérben maradni. A stábbuli is nagyon jó volt. Amíg mi tán- colgattunk Angelinával, Pitt bá­josan a pultnál ácsorgott, onnan figyelt bennünket, majd egy idő után azt mondta: „Jól van, srá­cok, látom, hogy már mindenki táncolt, akkor most elviszem a nejemet.” Azzal átölelte őt, és elmentek. De addig szó nélkül ott állt a pultnál, iszogatott és mosolygott. Mindazt, amit a kamera előtt és a színpadon tanult, a Egy klip készítése során sok mindent figyelembe kell ven­ni. A zenét, a szöveget, a tör­ténetet, az időtartamot... ... és mindent költségen be­lül kell megoldani. A pénz kül­földön is elfogyott, látni a kinti munkákon. Eltűntek a régi nagy klasszikus klipek, mint amilye­neket Madonna, George Mi­chael vagy Marilyn Manson for­gatott. Ezek körülbelül annyiba kerültek, mint egy-két magyar játékfilm teljes költségvetése. Eleinte egy snittben, maximum két kameraállásban mutatták meg a zenekart, innen indult a dolog. Később olyan pályát futott, hogy Michael Jackson tízperces klipje már önálló kis mozi volt. Aztán bekerültek a trükkök, az animáció, és gigan­tikus mozi lett a klip. Ónnan már nem is tudott hova fejlődni, ezért jött a trendváltás, az lett a minimál klipek divatja. Képi vüágban és költségvetésben is minimál. Persze adtak hozzá magyarázatot is. Emberközeli legyen, misztikus. Jött azonban egy másik szempont is. Külföl­dön is egyre több a tehetségku­Régen nagyon nagy élményt adott a klip. Ötleteitek a készítő­ik. Én azzal szerettem meg ezt a műfajt, hogy a klip alátámasztja az előadót és annak mondani­valóját. Egy idő után ez elve­szett, mert trendiségbe ment át a világ. A divat lett az elsőrangú szempont. A ruhákat, a kiegé­szítőket kellett megmutatni. Szűk anyagi keretek között mi a fejlődés útja? Engem az lendít tovább, hogy nem csak klipeket forgatok. A többi dolog is érdekel, amit csinálok. Én a legjobbkor csöp­pentem bele a klipek világába. A technikai változás idején. Ma ez már mindenki számára elérhető. A klipkészítés önálló, szakmán kívüli szakma. Tech­nikailag bárki készíthet klipe­ket. Művészileg nem biztos. A technikai robbanás a klipezés új formáját indította el. Régen egy aktatáskát hordoztunk mobiltelefon gyanánt, most meg a fél életünk benne van a telefonban. Ez ugyanaz. Csak először mindenki félve állt hoz­zá, hogy mi ez az új technika? zetközi sztár lehessen. Pedig csak egyszer kellene irgalmat­lan mennyiségű pénzt nyomni valakibe, akiben a külföld is hinne. Lényegében meg kellene venni a kinti médiát, az újságo­kat, a televíziós show-műsoro- kat, hogy bemutatkozhasson az illető. De ki fektet bele ennyi pénzt? Senki. Amúgy meg telje­sen jól érzem magam, hiszen a videoklipek mellett vannak más területek is, amelyeken szaba­don mozgok. A reklámfilmek terén med­dig tud eljutni? A gigászi reklámokat nem le­het megközelíteni. Egy étterem reklámfilmjét azonban rengete­gen megnézik a youtube-on. Ez járható út. De ha most egy külföldön is jegyzett sztársportolóval for­gathatna reklámfilmet, ugra­na az ajánlatra? Egyvalamit tudni kell: egy ilyen felkérésnél a rendező lé­nyegében báb. Van egy kreatív ügynökség, vannak a forgató­könyvírók, és ha kiválasztanak Ez utóbbinál meg is állha­tunk. Szerelmi történet a dél­szláv háború idején, halomra lőtt katonák. Kezünk hátrakötve, mi, hú­szán egymáshoz, és egyesével lőttek be bennünket egy gö­dörbe. Egymás hegyére-hátára zuhantunk, nem volt veszély­telen. Nagyon megdöbbentő kellett, hogy legyen a jelenet, nem olyan kaszkadőrös, hiszen ez valójában is így zajlott. Ange­lina többször is elmondta: nem akciófilmet forgatunk, hanem valóságot. Fejbe lőnek, kimegy alólad a lábad, és már zuhansz is a gödörbe, magaddal rántva a még élő társad, akit „menet köz­ben” lőnek le. Angelina Jolié pedig csak állt és nézte? Pontosan elmondta, mit akar. Miután végeztünk, és kikászá­lódtunk a gödörből, majdnem mindegyikünket megölelt, és videoklipekben azonnal hasz­nosítani tudta. Egy évvel azután, hogy be­kerültem a Vígbe, volt egy ötletem. A Huligans-fiúk régi barátaim, összejártunk szóra­kozni, s egyszer felvetettem nekik, hogy csináljunk már egy jó klipet. Nekik akkor még nem is volt klipjük, tehát kapóra jött az ötlet. Le is forgattuk, és akkor, húsz évvel ezelőtt az a klip minden tekintetben forma­bontó volt. Pedig azt még olyan amatőr módon készítettük, hogy aznap találkoztam az ope­ratőrrel, nem volt monitorunk, de a fejemben úgy összeállt a dolog, hogy a végeredmény mégis jó lett. Az akkori képi világot teljesen felborítottuk. Ahogy a klip megjelent, más­nap már hívogattak. Merész ugrás volt a részemről, az biz­tos. Azóta rengeteg más dolgot is csinálunk a klipek mellett. A Jack Jack például rockfilm volt, moziban is ment. tató, gombamód szaporodnak a sztárok, nincs idő felépítem őket, nem tolnak beléjük annyi pénzt. Megváljék, mire viszi, ha hosszú távon sikeres lesz, összehoznak neki egy drágább klipet. Vannak, akik a saját kis stúdiójukban rakják össze a lemezüket. Pár fiatal összeáll, és kész a klip is. Ezek olyan mi­nimál dolgok, nem feltétlenül rosszak, csak ezek árasztották el a tévéket. Lady Gagával már jönnek vissza a nagy, régi kli­pek. El kell dönteni, hogy az illető hogyan akar befutni: a minimálkategóriát és az ember­közelséget akaija megtartani, vagy popelőadó lévén a popkul­túrát akaija mutatni, a saját mű­vészetét. Azt viszont mindenben láthatóvá kell tenni. Ruhában, sminkben, előadói stílusban, képi megfogalmazásban. A Guns and Roses vagy a Pét Shop Boys klipjei mind a mai napig értékes alkotások. Mi valóban jókor vágtunk bele. De ami előrevisz, az az, hogy mindig valami újat próbálunk belecsempészni a munkába, folyamatosan nézem, mit lehet még megvalósítani. Magyar határokon belül ki a legjobb alany ehhez? Egyértelműen Tóth Gabi. Vele nagyon jó dolgozni. Na­gyon sokáig rosszul ítélték meg, mert sok értéktelen dologba belekényszerítették. Aztán ő is észbe kapott. Színpadra ter­mett, ösztönös, őstehetség. Iga­zi rocktorok. Ha a nővérével, Verával énekel duettet, attól mindig besírok, olyan. Ha az ország előbbre tudna lépni, ha nemzetközi sztárunk lenne, vele én is jobban meg tudnék mutatkozni. Már Romániának is van nemzetközi sztárrá avan­zsált előadója. Nálunk ez még mindig esélytelen. Itt nincs az a pénz, ami szükséges ahhoz, hogy egy hazai előadóból nem­egy rendezőt, az ő képi világát, karaktereit hosszasan egyezte­tik a megrendelő elvárásaival. Ez egy előre kitalált, szinte le­gyártott dolog. Nem nagyon tudsz hozzászólni, maximum remek presztízslehetőség lenne, de olyan nagy dolog a részem­ről nem történhetne benne. Én a merész rendezői reklámokat szeretem. Eladni valamit vala­hogy. Vagy minimáiban, vagy célirányosan. Szellemesen egy kocsit, szexisen egy alsónadrá­got. A lényeg az, hogy valamit rá kell húzni, és ezt nagyon pon­tosan tudják a marketingszak­emberek. • Mit fogad nagyobb kihívás­ként: megrendezni egy klipet, amelyben vagy az előadó, vagy az általa képviselt stílus távol áll az egyéniségétől, vagy sok­kal inkább felkavaija a fantázi­áját egy olyan felkérés, amely az ízlésének megfelelő zenével és előadóval párosul? A videoklip alkalmazott mű­faj. Itt nem a saját filmjeimet csinálom, bár próbálom. Ez nem olyan, mint egy egész estés mozi, hogy én írtam, én találom ki, én valósítom meg, hanem megkeresnek, mint egy grafi­kust vagy egy plakáttervezőt. Van egy adott feladat. Ha nem tudok azonosulni valakivel, vagy annyira blőd a produkció, hogy nem vállalhatom, akkor nem megyek bele. Ha az eddig forgatott klipeket nézem: a zene hetven százaléka távol áll tőlem, mégsem mondtam rá nemet. Ha kifejezetten szeretem az előadót és a zenéjét, ez a maradék har­minc százalék, s akkor ott meg is látszik, hogy agyaltunk rajta. Ezekért kapjuk a díjakat. De mindig azon vagyok, hogy az előadó, a kiadó, a menedzsment a legjobbat kapja. Mekkora stábbal dolgozik? Az állandó csapat hat-hét fő­ből áll, de volt már példa arra is, hogy száz ember állt mellettem. A mai magyar popzenében kit tart igazán jelentős elő­adónak? Tóth Gabit említettem már. A Magna Cum Laude is nagyon jó. Saját szöveg, saját zene, életér­zés, minden egyben van. Velük jó forgatni. Van az Anti Fimess Club. Ők is komolyan menetel­nek felfelé. Majkával sok em­bernél kihúzom a bicskát, de nagyon bírom őt. Embertelenül jó figura. Kitűnő előadó. Egy­szerre tud nagyon komoly és na­gyon vicces lenni. Zsédának egy formabontó klipet készítettünk. Egy hónapra rá kijött Madon­na ugyanolyan klipje. És bizo­nyíthatóan a miénk volt előbb. Akkor ez nagyon jó felfordulást okozott. Színben, dizájnban, szóról szóra ugyanaz a klip. De akivel még szívesen dolgoznék: Frenk, a Budapest Bár énekese és Yonderboi. A külföldi elő­adók közül pedig Brian Setzer az egyik atyaúristenem, de Lady Gagát sem utasítanám vissza. Neki boldogan összehoznék egy magyar motívumokkal, magyar virtussal átitatott klipet. Neki minden klipje extrém, provoka­tív, sok, de ez a fajta sok nagyon tetszik nekem. Mondana három játékfil­met, amely teljesen tükrözi az ízlését? Életrevalók, Eredet, Volt egy­szer egy Amerika. Most ez a há­romjutott eszembe. Öt-tíz év múlva hol szeretne tartani a pályán? Mindenképpen forgatni akarok, saját útvonalon, saját magam irányában kompromisz- szummentesen. Önálló műsoro­kat tévécsatornáknak. De mo­zifilmtervek is foglalkoztatnak. Vagy a mozifilmszerűen felépí­tett, epizódjellegű sorozatok, mint a Maffiózók vagy a Szü­letett feleségek. Reklámfilmek is jöhetnek, csak nem olyan gi­gásziak, amiket előre megírtak. Ezekben szeretnék új dolgokat létrehozni. A klipkészítés ad­dig izgat, amíg beleférek. Öt­venévesen már nem fogok egy tizenhat éves kislánynak klipet rendezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom