Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-21 / 294. szám, péntek
18 Sport ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 21. www.ujszo.com Miroslav Motyčík szerint a szabályok szigorítása után is doppingolnak a sportolók, de már rafináltabb módszereket keresnek A legfontosabb a sportoló egészségének védelme Nem állítja, hogy dopping nélkül végig lehet csinálni a Tour de France-ot, de hisz benne, hogy a sport megtisztítható. Miroslav Motyčík- kal, a Szlovák Doppingellenes Ügynökség igazgatójával beszélgettünk. BŐDT1TAN1LÍA Húsz éve áll a doppingellenes mozgalom élén Szlovákiában. Változott azóta a doppingolás mikéntje? A szocialista rendszerben a dopping, ha fogalmazhatok így, az állami politika része volt, mivel mindenáron sikert kellett elérni a sportban is. A bársonyos forradalom után megváltozott a társadalom és a sport is, nyilvánvalóvá vált, hogy a tiszta sportot kell célul kitűzni. Ekkor született meg az igény, hogy legyen egy doppingellenes szervezet, amely először bizottságként, 2009 óta pedig függeden ügynökségként működik. A szabályok hogyan változtak az elmúlt évtizedekben? A doppingellenes harc kezdetén csak az számított doppingnak, ha valakinek a szervezetében tiltott szert találnak. Később ehhez csatlakozott a vizsgálat elutasítása vagy a minta manipulálása, de például az edzőkre vagy az orvosokra semmilyen szabály nem vonatkozott. Később azonban a doppingolás változatosabbá válásával a doppingellenes mozgalomnak is szigorítania kellett a szabályait. Létrejött a dopping- ellenes kódex, ez már sokkal részletesebb, s például azt is tartalmazza, hogy nemcsak a sportoló, hanem vele kapcsolatban álló más személy is büntethető doppingvétség miatt. A szabályok szigorítása elrettentő erővel hatott a sportolókra? A sportolók továbbra is doppingolnak, csak rafináltabbak, más módszereket keresnek, jobban odafigyelnek. Sokan szinte tudományos megközelítéssel doppingolnak. Mindennek utánanéznek egy-egy szerrel kapcsolatban, aztán saját maguknak adagolják. Csakhogy ezzel komoly kockázatot vállalnak: soha nem tudhatják, tényleg azt kapták-e, amiért fizettek, és előbb vagy utóbb a doppingolásra rámegy az egészségük. Azzal ugyanis általában nem foglalkoznak, hogy egyes szerek hosszú távon milyen hatással vannak a szervezetükre. Nem állítom, hogy a szabályok szigorodásával kevesebbet doppingolnak a sportolók, de talán behatároltabbak a lehetőségeik a megvalósítást illetően-, mert egyre több tevékenység számít doppingvétségnek. Miben sikerült még előrelépni? A doppingellenes harc átláthatóbbá és egységesebbé vált az egész világon. Szlovákiában is pontosan ugyanúgy, s ugyanazokkal az eszközökkel megy végbe egy doppingvizsgálat, mint bárhol máshol a világon. A dopping elleni küzdelem az állam érdeke is lett, s ezt fel is vállalja. Viszont új kihívásokkal is szembe kell néznünk: Contador vagy Armstrong esete azt mutatja, hogy egyes sportágakban egész csapatokat vonnak be a doppingolásba. Armstrong vagy Contador esete a laikus közönség számára azt is jelezheti, hogy dopping nélkül nem is lehet végigcsinálni egy Tour de France-ot. Nem állítom, hogy végig lehet. De ez a sport elüzletiesedé- sének a következménye. A sportolók folyamatosan arra kényszerülnek, hogy erőn felül teljesítsenek. Ezt pedig csak egy bizonyos határig lehet. Aki csak elindul a Touron, szeretne valamilyen nagy eredményt elérni, hogy részesüljön a pénzdíjakból vagy a marketingből befolyó összegekből. Ez pedig oda is vezethet, hogy nem csak természetes úton, de tiltott szerekkel is megpróbálja fokozni a teljesítményét. De nem engedhetjük meg, hogy a sportolók a komoly megterhelésre hivatkozva doppingszereket szedjenek. Ön szerint vannak tiszta versenyzők a Touron? A mezőny hány százaléka doppingolhat? Hiszem, hogy vannak tiszták is. Százalékban azonban nem lehet ezt kifejezni. Az általános világméretű statisztikát alapul véve a minták 1,5-2,5%-ában találnak doppingszert. Szlovák viszonylatban ez valamivel kevesebb, nem éri el az 1 %-ot, viszont több lett az egyéb doppingvétség, például az ellenőrzés meghiúsítása vagy a holléti információ nem megfelelő vezetése. Több doppingesetnél előfordult, hogy a sportoló arra hivatkozott, nem tudta, hogy az is doppingvétségnek számít, ha nem adja meg a tartózkodási helyét vagy ha megtagadja az ellenőrzésen való részvételt. A sportolók pontosan tudják, mi számít doppingvétségnek, és mi nem. A magyarázkodással csak kifogásokat keresnek, vagy azt próbálgatják, meddig mehetnek el. Egyébként pedig indokolt esetben azt is elfogadjuk, ha a sportoló nem ott tartózkodik, ahol előzetesen megadta. Ha például azt mondja, hogy gyermeke született, s ezért éppen a kórházban volt, ezt természetesen megértjük. De ha második, harmadik, sokadik alkalommal is ugyanezt állítja, azt már nem fogadhatjuk el. Ahogy azt sem, amikor egy sportolónő azt mondta, a két hete eltűnt nagyanyját kereste. De olyanra is volt példa, hogy a sportoló azzal védekezett, ő otthon volt, csak nem működik a csengője, a telefonja pedig ki volt kapcsolva... Hány doppingellenőr van Szlovákiában? Egyáltalán mi kell ahhoz, hogy valakiből doppingellenőr lehessen? Jelenleg körülbelül 30 doppingellenőrünk van. Ők önkén- ■ tes alapon dolgoznak, nagy részük orvos, de vannak köztük pedagógusok, egykori rendőrök, sportvezetők is. A jövőben azonban azt akarjuk bevezetni, hogy csak orvosok végezzék a doppingellenőrzést. Vizeletmintát ugyanis bárkinek adhat a sportoló, de vért csak orvos vehet tőlük. Előfordult már tájainkon, hogy egy sportoló rátámadt a doppingellenőrre? Ez még nem, de olyan már volt, hogy valaki elszökött a doppingellenőr elől, és olyan is, hogy az ellenőrt készakarva a stadion ellenkező oldalára küldték, hogy legyen idejük meglógni. Három éve arra is volt példa, hogy az ellenőreinket egyszerűen nem engedték be egy sportlétesítménybe, de ennek aztán komoly következményei voltak. Régebben többször előfordult, hogy sportvezetők, de maguk a sportolók is tiszteletlenül, ellenségesen viselkedtek, de szerencsére ezek az esetek egyre ritkábbak. Igaz, egyszer egy röplabdameccsen rendőröket hívtak az ellenőreinkre... Mely sportágakban van leginkább jelen a dopping Szlovákiában? Szlovákia sem más, mint a többi állam, a mi sportolóink is bárhol bármilyen szerekhez hozzájuthatnak, nem is kell ehhez sehová sem elutazniuk, elég, ha interneten megrendelik őket. Tehát nálunk is hasonlóképpen zajlik a doppingolás, mint máshol, még ha szerintem kisebb mértékben is. Mi ennek az oka? A szlovákiai sportolók becsületesebbek, vagy egyszerűen kevesebb a pénz a doppingra? Természetesen ez anyagi kérdés. Ha valaki akar, interneten még űrrakétát is rendelhet, nemhogy doppingszert. Néhány sportágban azonban a morális tényező is közrejátszik. S vannak sportok, amelyek, mondhatnám, rá vannak utalva a doppingra: ezek az erőt és kitartást igénylő sportok, mint az atlétika, kerékpársport, súlyemelés, részben a birkózás és a kick-box. A csapatsportágakat illetően a hokival, labdarúgással, röplabdával és a kosárlabdával van rossz tapasztalatunk. Tehát a csapatsportok sem számítanak kivételnek, bár ott kisebb mennyiségben vannak jelen a doppingszerek. Mik a tapasztalatai, hogyan éli meg a sporttársadalom, ha fény derül egy doppingesetre? Próbálják eltussolni, vagy örülnek a megtisztulásnak? A sportvezetők, sportolók kilencven százaléka elítéli a doppingot. Vannak persze olyanok is, akik látszólag elítélik a tiltott szerek használatát, de azért mégiscsak megpróbálnak valahogyan csalni. Es van egy harmadik csoport is, amelyik nem is igazán próbálja leplezni, hogy a szabályok folyamatos megsértésén dolgozik. A nagy többségnek azonban fontos, hogy a sportága tiszta legyen, s ne vessenek rá rossz fényt a doppingesetek. Meg lehet valaha tisztítani a sportot a doppingtól? Hosszú távon mindenképpen. A doppingellenes harc azonban nemcsak ennek a hosszú távú célnak az eléréséért zajlik, hanem azért is, hogy olyan szabályokat állítsunk fel, amelyek előbbre viszik és védik a sportot, a sportolót és a sportoló egészségét. Miért kell ilyen keményen harcolni a dopping ellen? Hogy senkinek ne legyen a másikkal szemben előnye, vagy pedig azért, hogy a sportolók egészségét védjék? Az első helyen a sportoló egészségének védelme áll. A másik ok, hogy a dopping tisztességtelen előnyhöz juttathat egy sportolót a másikkal szemben. A harmadik ok pedig az, hogy a dopping szemben áll a sport alapelveivel, a sport szellemiségével. A sport ugyanis az ember egészségét szolgálja - a dopping ezzel szemben rombolja. A sport a lelket is erősíti - a dopping ezzel szemben csalásra ösztönöz. A sport szebbé teszi az életet - a dopping tönkreteheti. Ezért a dopping megengedhetetlen a sportban. Van néhány doppinglistán szereplő gyógyszer, amelyre bizonyos betegségben szenvedő sportolók, jellemzően például asztmások, kivételt kaphatnak. Nem jelent ez számukra előnyt a többiekkel szemben? Mindenkinek joga van a sportoláshoz, annak is, akinek valamilyen egészségi hátránya van. Minden egyes diagnózishoz pontosan hozzá vannak rendelve azok a szerek, amiket használhat a sportoló, s az is meg van szabva, hogy mekkora mértékben lehet jelen a szervezetükben az adott anyag. Ha ennél nagyobb értéket mutat a vizsgálat, akkor a szer használata már nem terápiának, hanem doppingnak számít. Előfordult már, hogy egy sportoló azzal védekezett, épp beteg volt, s ilyen vagy olyan gyógyszert szedett, így került a tiltott szer a szervezetébe. Ez mennyire elfogadható? Az ilyesmit előre kell jelenteni. De ha mégis megtörténik, és bizonyítható, hogy tényleg terápiás céllal szedte a doppinglistán szereplő szert, akkor tekintettel lehetünk erre, s ez esetben a sportoló nem kap olyan szigorú büntetést. Mit gondol, inkább a saját szakállukra doppingolnak a sportolók, vagy a szakmai stáb is be van avatva? Ez sportágfüggő, nem lehet megmondani, melyikből van több. A kerékpársport csapatsport, így ott valószínűbb, hogy minden a csapat bevonásával történik, míg egy birkózó egymaga is doppingolhat. Sok mindenre van példa: van, hogy az edző adja a doppingszert a sportolójának, de az még keres magának valami mást is hozzá az interneten, vagy fordítva, a sportoló azt sem tudja, mi az, amit beszed, abban a hiszem- ben él, hogy táplálékkiegészítőt kapott. Nagyon fontos lenne, hogy minden edző, sportvezető, orvos csakis olyan termékeket ajánljon a sportolóknak, amelyeknek pontosan ismeri az összetételét. Nincs néha olyan érzése, hogy reménytelen a dopping elleni harc, hogy mindig egy lépéssel a csalók mögött járnak? Ez így tűnhet, egészen addig, amíg nem fektetjük le pontosan a szabályokat. De ha a szabályok jól vannak felállítva, akkor a sportoló fejében már meg sem fordul a doppingolás lehetősége, mert tudja, hogyha nem is most, de egy bizonyos időn belül el fogják kapni. Régen csak az számított doppingvétségnek, ha a sportoló mintájában tiltott szert találtak. Mára azonban a szabályok olyan szigorúak, hogy a sportoló legálisan nem tudja megvásárolni a doppingszert, s az is doppingvétségnek számít, ha tiltott szereket birtokol vagy terjeszt. A dopping az egész vüá- gon elterjedt, de mára a doppingellenes harc is komplexszé és univerzálissá vált. Az Új Szónak is rajzolt karikatúrákat Miroslav Motyčík neve olvasóinknak onnan is ismerős lehet, hogy a nyolcvanas évek elejétől lapunkban rendszeresen megjelentek a karikatúrái. „Egyetemistaként fogott meg a rajzolt humor és a karikatúra művészete, s több szerkesztőségnek is elküldtem a rajzaimat. Köztük volt az Új Szó, később pedig a Vasárnap is. Először csak karikatúrákat rajzoltam nekik, később azonban a gyerekrovatban is jelentek meg rajzos rejtvényeim. Nagyon jó volt az együttműködés közöttünk - emlékezett Miroslav Motyčík. - Azt gondolom, hogy egy humoros műfaj segítségével sokat el lehet mondani az életről, egyfajta figyelmeztetésként is értelmezhető, ha rossz irányba haladnak a dolgok. Ahogyan a humor pozitív értelemben véve kifigurázza az életet, ahogyan a dopping negatívan figurázza ki a sportot.” (bt) Miroslav Motyčík húsz éve áll a doppingellenes mozgalom élén (TASR-felvétel)
