Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-21 / 294. szám, péntek
16 Kertészkedő - hirdetés ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 21. www.ujszo.com Jövő pénteken a Kertészkedő rovatában Évzáró előzetes ÚJ SZÓ-HÍR Részlet Lénárd Sándor (1910-1972) Egy nap a láthatatlan házban című könyvéből. A német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos különösen sok területen alkotott maradandót, s több területen tűnt ki meghökkentően nagy tehetségével. A mind a nyugati, mind a keleti filozófiában, nemkülönben az ókortudományban otthonosan mozgó szerző maga beszéli el legélvezetesebben életét a Völgy a világ végén című kultikus filozófiai regényesszéjében. Itt írja le, hogy sikeres írói pályáját a Micimackó általa latinra fordított kéziratának köszönheti: ebből vette későbbi dél-amerikai telkét. Dél-Brazíliában gyermekorvos és tanár lesz, portugál nyelvű képes egészségügyi folyóiratot alapít, verseket ír, kortárs magyar irodalmat fordít németre. Megnyeri a tévé kvízversenyét, melyen az általa csodált Johann Sebastian Bach életére és műveire vonatkozó kérdések mindegyikére úgy felel meg, hogy Brazíliában széles néprétegek szeretik meg Bachot. Napjai nagy részét a maga építette házában a maga ültette fák között kertészkedéssel és szellemi munkával tölti: délelőtt kertészkedik, délután ír, fordít, zongorázik, betegeket gyógyít, fáradhatatlanul levelez (többek közt Robert Gravesszel). Ezeket a nem mindennapi mindennapjait írja meg Egy nap a láthatatlan házban című könyve két fejezetében (Reggeltől délig; Délután), mely a kertészet és a bölcselet ötvözete. (További bestsellere A római konyha című rendhagyó, művelődéstörténeti szakács- könyve.) Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton - ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. KARÁCSONY A KERTBEN Magyar népi biblikus történetek (Somogyi Győző illusztrációja' Éva kitagadott gyermekei Az Ádám és az Éva a Paradicsomban laktak. Vót nekik száz gyerekük. Egyször az Úristen gondúkodott magába, hogy meg kéne áldani ezöket a gyerököket ott a Paradicsomban. Kiadta a parancsot Évának, hogy:- Állítsd ki a gyermökeidet sorba! Hát, el is fogadta, hogy meg- töszi. Elmegy az Ádámhoz:-Ádám, mi lösz a dologgal?- Mér, Éva?- Mer az Úr azt mondta, hogy állítsam ki a gyermökei- met, mer megáldja. De annyi ruha nem vót. Ötven gyerököt fölöltöztetött, azokat kiállította sorba a gunyhó előtt. Mögy az Úr, látja a gyerököket, az Éva ott áll előttük.- No, Éva, itt vannak a gyer- mökeid, mind az összes?- Itt van, Uram, mind az összes.- Hát, mégis, Éva, a többi hol van?- Uram, itt az összes, ötven, ennyi van!- Jól van, Éva, ezeket megáldom, ezek uralkodnak a nemzetiség fölött! Ezekből lőtt az ország-világnak okos, értelmös embörei, a másik ötven ezeknek alattvalói lőtt, dolgoznak, szántanak, vetnek, mer letagadott Éva öt- venet. Hát, Évának a kitagadott gyermekei vagyunk mink, akiket megáldott az Úr, azok uralkodnak fölöttünk. Ádám, a sámli és a kapa Nagyon régen történt, még Ádám idejében. Amikor Ádá- mot Isten teremtette a Paradicsomkertbe, adott neki egy kis sámlit meg egy kapát. Azt mondta Ádámnak a Jóisten:- Ezt szépen kapálgasd meg, ezt a földet itt körülötted, amit elérsz a sámlirul! Ebbül te bőségesen meg fogsz élni. Ádám csinyálta is szépen, kapálgatott, de még nem volt meg az este, akkor már megkapálta, amit elért. Aztán azt gondolta, hogy nem látja őt senki, idább húzta egy kicsit a széket, a sámlit, kapált még egy kicsit hozzá. Míg csak nem volt este, megint odább húzta a széket, megint csak kapált hozzá egy kicsit. Azt hitte, hogy őtet nem látja senki. Hát, a Jóisten ezt mind látta, mert akkora ruhát még nem szabtak, nem varrtak, hogy az ű szemét be lehessen kötni. Este odament a Jóisten hozzá, mondja neki:- Hát mit csináltál, fiam?- Hát, Uram - azt mondja -, látom, észrevetted, hát unatkoztam, aztán egy kicsit kapáltam hozzá, hogy több legyen.- Na jól van - azt mondja -, így fog lenni a maradékod is. Elégtelen lesz, minél több lesz neki, annál többet követel. Hogy emlékeztesse őt Mikor Ádám s Éva bűnbe estek, s az angyal kiűzte őket a Paradicsomból, Éva nagyon sajnálta a szép virágoskertet, s útközben itt is, ott is lehajolt, s kitépett a földből egy-egy csomó virágot, de az angyal űzte-hajtotta. Bézárult mögöttük a Paradicsom kapuja, s ők erre a kopár földre kerültek. S Éva ezeket a virágokat elültette, hogy emlékeztesse őt a Paradicsomkertre. S azóta es a virág emlékeztet arra, hogy milyen szép s boldog életük volt nekik a Paradicsomban. Ki fonta a sövént? Mikó az Isten embört terem- tött, az ördög is odamönt, nézte, hogy hogy teremti az Isten, majd ű is teremt. Hozzá is fogott, csinálta mán a sárbul a formát, hogy majd teremt, de leiköt sehogy se tudott bele teremteni. Azt mondta az Isten, hogy állítsa talpra, de akárhogy is állította, az ű formája mindig eldűlt. Mit csináljon? Hát, amikor eccör az Isten másfelé nézett, odatámasztotta a sövénhön. De ki fonta a sövént? Lösz-e máma eső? Mikor mönt Szent Pétör Jézussal, szántott egy embör az ökrön. Azt mondja Jézus Pé- törnek:- Eredj, Pétör, kérdözd mög tülle, lesz-e máma eső! A Pétör osztán odamönt. Az embör nagyon káromkodott. Szidta az ökreit, mer nagyon bogároztak. Mikor kérdi tülle Szent Pétör, hogy lösz-e máma eső, azt mondja az embör:- Az Isten tudja, annak a gondja, nem az enyém! Visszamögy a Pétör a Jézushó. Kérdi tülle, hogy mit mondott az embör.- Azt monta, hogy az Isten tudja, annak a gondja, nem az övé. Akkor möntek tovább, a Jézus a Pétörrel. Máshun megin szántott egy embör az ökrein, igen csöndesen hajtogatta őköt. Azt mondja Jézus megin neki:- Eredj, oszt kérdözd mög, lösz-e máma eső! Asz mondja az embör:- Biztos lösz ma eső, nagyon bogaraznak az ökreim! O azt hiszi, hogy máma még eső lösz, mer ilyen bogaras idő van. Visszamögy a Pétör a Jézushó, kérdi tülle:- Na, mit mondott ez az embör, Pétör? Azt mondja:- Ez nagyon jó, csöndes embör, azt mondta, lehet, hogy lösz eső, mer az ökrei igen bogaraznak. Azt mondta neki Jézus, Pé- törnek:- Látod, Pétör, ez a jó, csöndes embör bűnösebb, mint az a nagyon káromkodó. Mer annak az Istenbe van a bizodalma. Ez pedig, a csöndes embör, az ökreiben meg a bogaraiban bízik, hogy azok bizonyítsák, milyen idő lösz. Az eső és az áldás Amikor Jézus a fődön járt, azt mondta, hogy nem lesz három évig eső. Aztán mentek-mentek a mezőben, jártak, és akkor mondja Jézus a Pétömek:- Hát ez, nem tudom, kinek a födje lehet - azt mondja -, jaj ez a gazdátlan főd, hogy nincs megmunkálva.- Jaj, ez az én rokonaimé - azt mondja, szégyenközve mondja Péter.- Hát mér nem munkálták meg?- Hát én mondtam nekik, Uram, hogy mondtad, hogy három évig nem lesz eső, ne munkáljatok, ne dolgozzatok benne, mert nem lesz belőle semmi.- Igaz, hogy mondtam, hogy három évig nem lesz eső, de azt nem mondtam, hogy áldást se adok! (Lammel Annamária-Nagy Ilona: Parasztbiblia. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1985) A tartalomból: • Hogy éli meg emberként, papként a vele történt méltatlanságokat, mit gondol az egész Bezák-ügyről maga Róbert Bezák volt érsek? • Honnan kerülnek az áldozóostyák az ország összes plébániájára? • 100 év tele szeretettel. Egy örökifjú tanító, Zsakay Erzsébet tanulságos életútja • Óriási egyéni csúcsot úszott a paralimpián az érsekújvári Kemény Viktor • Missziós lelkész, a világ másik végéből. Egy koreai család 8 éve Komáromban • Nyáron járt a Jézuska Berki Krisztiánnál, a lólengés magyar olimpiai bajnokánál • A Vasárnap tiszteletbeli, örökös angyalát kísértük el egy családsegítő útjára Muzslára I» C5Al*0»I»ll 2013-as falinaptár magyar névnapokkal KARÁCSONYI ÜNNEPI DUPLA SZÁMA Micsoda VASARNAP!
