Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-21 / 294. szám, péntek

16 Kertészkedő - hirdetés ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 21. www.ujszo.com Jövő pénteken a Kertészkedő rovatában Évzáró előzetes ÚJ SZÓ-HÍR Részlet Lénárd Sándor (1910-1972) Egy nap a látha­tatlan házban című könyvéből. A német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló ma­gyar orvos különösen sok terü­leten alkotott maradandót, s több területen tűnt ki meghök­kentően nagy tehetségével. A mind a nyugati, mind a ke­leti filozófiában, nemkülönben az ókortudományban otthono­san mozgó szerző maga beszéli el legélvezetesebben életét a Völgy a világ végén című kultikus filozófiai regényesszéjében. Itt írja le, hogy sikeres írói pályáját a Micimackó általa latinra fordí­tott kéziratának köszönheti: ebből vette későbbi dél-ameri­kai telkét. Dél-Brazíliában gyer­mekorvos és tanár lesz, portu­gál nyelvű képes egészségügyi folyóiratot alapít, verseket ír, kortárs magyar irodalmat for­dít németre. Megnyeri a tévé kvízversenyét, melyen az általa csodált Johann Sebastian Bach életére és műveire vonatkozó kérdések mindegyikére úgy fe­lel meg, hogy Brazíliában szé­les néprétegek szeretik meg Bachot. Napjai nagy részét a maga építette házában a maga ültette fák között kertészke­déssel és szellemi munkával tölti: délelőtt kertészkedik, délután ír, fordít, zongorázik, betegeket gyógyít, fáradhatat­lanul levelez (többek közt Ro­bert Gravesszel). Ezeket a nem mindennapi mindennapjait írja meg Egy nap a láthatatlan házban című könyve két fejezetében (Reg­geltől délig; Délután), mely a kertészet és a bölcselet ötvöze­te. (További bestsellere A ró­mai konyha című rendhagyó, művelődéstörténeti szakács- könyve.) Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton - ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. KARÁCSONY A KERTBEN Magyar népi biblikus történetek (Somogyi Győző illusztrációja' Éva kitagadott gyermekei Az Ádám és az Éva a Paradi­csomban laktak. Vót nekik száz gyerekük. Egyször az Úr­isten gondúkodott magába, hogy meg kéne áldani ezöket a gyerököket ott a Paradicsom­ban. Kiadta a parancsot Évá­nak, hogy:- Állítsd ki a gyermökeidet sorba! Hát, el is fogadta, hogy meg- töszi. Elmegy az Ádámhoz:-Ádám, mi lösz a dologgal?- Mér, Éva?- Mer az Úr azt mondta, hogy állítsam ki a gyermökei- met, mer megáldja. De annyi ruha nem vót. Öt­ven gyerököt fölöltöztetött, azokat kiállította sorba a gunyhó előtt. Mögy az Úr, látja a gyerököket, az Éva ott áll előttük.- No, Éva, itt vannak a gyer- mökeid, mind az összes?- Itt van, Uram, mind az összes.- Hát, mégis, Éva, a többi hol van?- Uram, itt az összes, ötven, ennyi van!- Jól van, Éva, ezeket meg­áldom, ezek uralkodnak a nemzetiség fölött! Ezekből lőtt az ország-világ­nak okos, értelmös embörei, a másik ötven ezeknek alattvalói lőtt, dolgoznak, szántanak, vetnek, mer letagadott Éva öt- venet. Hát, Évának a kitagadott gyermekei vagyunk mink, aki­ket megáldott az Úr, azok ural­kodnak fölöttünk. Ádám, a sámli és a kapa Nagyon régen történt, még Ádám idejében. Amikor Ádá- mot Isten teremtette a Paradi­csomkertbe, adott neki egy kis sámlit meg egy kapát. Azt mondta Ádámnak a Jóisten:- Ezt szépen kapálgasd meg, ezt a földet itt körülötted, amit elérsz a sámlirul! Ebbül te bő­ségesen meg fogsz élni. Ádám csinyálta is szépen, kapálgatott, de még nem volt meg az este, akkor már megka­pálta, amit elért. Aztán azt gondolta, hogy nem látja őt senki, idább húzta egy kicsit a széket, a sámlit, kapált még egy kicsit hozzá. Míg csak nem volt este, megint odább húzta a széket, megint csak kapált hoz­zá egy kicsit. Azt hitte, hogy őtet nem látja senki. Hát, a Jó­isten ezt mind látta, mert akko­ra ruhát még nem szabtak, nem varrtak, hogy az ű szemét be lehessen kötni. Este odament a Jóisten hoz­zá, mondja neki:- Hát mit csináltál, fiam?- Hát, Uram - azt mondja -, látom, észrevetted, hát unat­koztam, aztán egy kicsit kapál­tam hozzá, hogy több legyen.- Na jól van - azt mondja -, így fog lenni a maradékod is. Elégtelen lesz, minél több lesz neki, annál többet követel. Hogy emlékeztesse őt Mikor Ádám s Éva bűnbe es­tek, s az angyal kiűzte őket a Paradicsomból, Éva nagyon sajnálta a szép virágoskertet, s útközben itt is, ott is lehajolt, s kitépett a földből egy-egy csomó virágot, de az angyal űzte-hajtotta. Bézárult mögöt­tük a Paradicsom kapuja, s ők erre a kopár földre kerültek. S Éva ezeket a virágokat elültet­te, hogy emlékeztesse őt a Pa­radicsomkertre. S azóta es a virág emlékeztet arra, hogy milyen szép s boldog életük volt nekik a Paradicsomban. Ki fonta a sövént? Mikó az Isten embört terem- tött, az ördög is odamönt, néz­te, hogy hogy teremti az Isten, majd ű is teremt. Hozzá is fo­gott, csinálta mán a sárbul a formát, hogy majd teremt, de leiköt sehogy se tudott bele te­remteni. Azt mondta az Isten, hogy állítsa talpra, de akár­hogy is állította, az ű formája mindig eldűlt. Mit csináljon? Hát, amikor eccör az Isten másfelé nézett, odatámasztot­ta a sövénhön. De ki fonta a sövént? Lösz-e máma eső? Mikor mönt Szent Pétör Jé­zussal, szántott egy embör az ökrön. Azt mondja Jézus Pé- törnek:- Eredj, Pétör, kérdözd mög tülle, lesz-e máma eső! A Pétör osztán odamönt. Az embör nagyon káromkodott. Szidta az ökreit, mer nagyon bogároztak. Mikor kérdi tülle Szent Pétör, hogy lösz-e máma eső, azt mondja az embör:- Az Isten tudja, annak a gondja, nem az enyém! Visszamögy a Pétör a Jézus­hó. Kérdi tülle, hogy mit mon­dott az embör.- Azt monta, hogy az Isten tudja, annak a gondja, nem az övé. Akkor möntek tovább, a Jé­zus a Pétörrel. Máshun megin szántott egy embör az ökrein, igen csöndesen hajtogatta őköt. Azt mondja Jézus megin neki:- Eredj, oszt kérdözd mög, lösz-e máma eső! Asz mondja az embör:- Biztos lösz ma eső, nagyon bogaraznak az ökreim! O azt hiszi, hogy máma még eső lösz, mer ilyen bogaras idő van. Visszamögy a Pétör a Jé­zushó, kérdi tülle:- Na, mit mondott ez az em­bör, Pétör? Azt mondja:- Ez nagyon jó, csöndes em­bör, azt mondta, lehet, hogy lösz eső, mer az ökrei igen bo­garaznak. Azt mondta neki Jézus, Pé- törnek:- Látod, Pétör, ez a jó, csön­des embör bűnösebb, mint az a nagyon káromkodó. Mer annak az Istenbe van a bizodalma. Ez pedig, a csöndes embör, az ök­reiben meg a bogaraiban bízik, hogy azok bizonyítsák, milyen idő lösz. Az eső és az áldás Amikor Jézus a fődön járt, azt mondta, hogy nem lesz három évig eső. Aztán mentek-mentek a mezőben, jártak, és akkor mondja Jézus a Pétömek:- Hát ez, nem tudom, kinek a födje lehet - azt mondja -, jaj ez a gazdátlan főd, hogy nincs megmunkálva.- Jaj, ez az én rokonaimé - azt mondja, szégyenközve mondja Péter.- Hát mér nem munkálták meg?- Hát én mondtam nekik, Uram, hogy mondtad, hogy há­rom évig nem lesz eső, ne mun­káljatok, ne dolgozzatok benne, mert nem lesz belőle semmi.- Igaz, hogy mondtam, hogy három évig nem lesz eső, de azt nem mondtam, hogy áldást se adok! (Lammel Annamária-Nagy Ilona: Parasztbiblia. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1985) A tartalomból: • Hogy éli meg emberként, papként a vele történt méltatlanságokat, mit gondol az egész Bezák-ügyről maga Róbert Bezák volt érsek? • Honnan kerülnek az áldozóostyák az ország összes plébániájára? • 100 év tele szeretettel. Egy örökifjú tanító, Zsakay Erzsébet tanulságos életútja • Óriási egyéni csúcsot úszott a paralimpián az érsekújvári Kemény Viktor • Missziós lelkész, a világ másik végéből. Egy koreai család 8 éve Komáromban • Nyáron járt a Jézuska Berki Krisztiánnál, a lólengés magyar olimpiai bajnokánál • A Vasárnap tiszteletbeli, örökös angyalát kísértük el egy családsegítő útjára Muzslára I» C5Al*0»I»ll 2013-as falinaptár magyar névnapokkal KARÁCSONYI ÜNNEPI DUPLA SZÁMA Micsoda VASARNAP!

Next

/
Oldalképek
Tartalom