Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-03 / 278. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZÓ 2012. DECEMBER 3. Vélemény és háttér 5 Čaplovič nem érez politikai felelősséget a sztrájkért, mert „mindent megtesz a tanárokért Kontextusok Amikor húsz éve a csehszlovák politikai elit éppen egy válóperrel volt elfoglalva, a brit Vodafonnál dolgozó Neil Papworth elküldte a világ első SMS-ét. LOVÁSZ ATTILA Magát a műszaki megoldást már nyolc évvel korábban Finnországban megfogalmazta Matti Makkönen mérnök, de nem lett milliomos, mert nem szabadalmaztatta a szerinte csak rövid üzenetek átadására szolgáló, amolyan szervizjellegű mellék- terméket. Ehhez képest az SMS kulturális jelenség lett, mert kezükbe kapták a kamaszok. A kamaszok most a pedagógus-szakszervezetre dühösek, merthogy a múlt héten sikerült újra keményen megalázni egy szakmát, de hát, hagyták. A kölykök nem hagyják. A pozsonyi elitgimnáziumok szövegértési gondokkal láthatóan nem küszködő diákjai megüzenték a tárcának, hogy így aztán nem, Robert Fico pedig megijedhetett, mert valami olyat mondott, hogy a diákokat használják fel a tüntetések szervezői. Ilyet utoljára Miroslav Štépán prágai városi párttitkár mondott ‘89 decemberében. Az oktatási miniszter egyébként nem érez politikai felelősséget a sztrájkért, merthogy „mindent megtesz a tanárok érdekében”, már amikor nem iPad- és konyakszámlákat ír alá, mert ettől is hangos volt a sajtó. De arról is gondoskodik, hogy ne tűnjön el a címoldalakról, pl. azzal a kijelentéssel, hogy a Tiso- féle szlovák állam pozitív lépéseiről beszélni nem árt annyira a gyerekek fejlődésének, mint a meztelen nők a lapokban. Akár egyet is érthetnénk a miniszter úrral, hiszen ha a szlovák állam pozitívumairól értekezik valaki és Tiso kormányzatát megfelelően helyezi kontextusba, akkor tarnt, gondolkodni is tanít, nem pedig árt. No de ugyanez elmondható a meztelenségről is, hiszen ha a gyermek természetes helyzetben (fürdőszoba, uszoda zuhanyozója, naturista strand) találkozik vele, akkor nem is veszi észre, ha meg ágyjelenet tanúja mondjuk a tévében és az ott tartózkodó felnőtt megfelelő kontextusba helyezi a látottakat, akkor sincs baj, sőt pozitívum is lehet. És azért tegyünk hozzá még valamit: e sorok írója nem feltétlenül szimpatizál azzal, hogy Esterházy Jánost politikai szimbólumként akarják megfogalmazni. De hogy személyének emlegetése, netán méltaFico szerint a diákokat felhasználjákatiltakozá- sok szervezői: ilyet utoljára kommunista párttitkár mondott '89-ben. tása éppen az oktatási miniszter szaktársai közt veri ki a biztosítékot, az tény. Márpedig lehessen ugyanúgy szabadon beszélni Esterházyról, mint Tisóról, persze kontextusba helyezve, árnyaltan, hogy tanuljunk belőle, a kölykök nemkülönben. A történelem átírása az, ami eszméletlenül ártalmas, sőt, esetenként gyilkos eszmék alapja lehet. Nemcsak az SMS, Szlovákia is húszéves, jönnek majd a méltatások, ünnepi beszédek. De akik ott voltunk, emlékszünk. Pl. arra, hogy nem szeptemberben és nem titkosan egyezett meg a válásról Klaus és Mečiar, hanem júliusban, Pozsonyban, és ezt hivatalosan be is jelentették. De ez csak dátumragozás. Rosszabb, hogy most szólalt meg a jó hogy nem állam- alapítóként történelembe bevonuló Mečiar, és azt állítja, Szlovákia a kilencvenes évek második felében felfelé ívelő gazdaság volt, sokkal nagyobb teljesítménnyel, mint a cseh, és csak a bankárok könyvviteli csalafintasága miatt ürült ki a kincstár (hozzágondoljuk, talán ezért volt 28 százalék a bankközi kamat). Mert ez aztán úgy hazugság, ahogy van. Tanulság? Politikai felelősség van, a történelem átírása bűn, és ha már sikerült elitjeink részéről lenézni a tanártársadalmat, legalább a gyerekeknek ne hazudjunk. Államalapítási kontextus- hatévesem.- Gyerekkínzás, hogy nem mondják meg, lesz-e megint sztrájk! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Gombnyomásra VERES ISTVÁN Talán nem ártana elmagyarázni Pavel Ondek- nek, hogy a tanárok nem úgy működnek, mint az elemlámpa. Az oktatásügyi alkalmazottak szakszervezetének vezetője a hétvégén azt mondta: ha szerdáig nem állapodnak meg a kormánnyal a követeléseikről, újraindulnak a tiltakozó akciók. Hogy ez a sztrájk újraindítását jelenti-e, nem tudjuk. Mindenesetre furcsa, hogy múlt szerdán (miután végre asztalhoz ült velük a kormány) hirtelen leállíttatta a sztrájkot, most meg ismét azzal fenyegetné Ficóé- kat. Az iskolák alkalmazottai viszont nem gombnyomásra működnek, mint mondjuk az elemlámpa. Megnyomtam a gombot - sztrájkoltok, kikapcsolom - nem sztrájkoltok. Egy hét múlva ismét megnyomom - sztrájkoljatok megint. Ez egy- • részt kivitelezhetetlen, másrészt azokat a tanárokat is a szak- szervezet ellen fordítja, akiknek valamilyen rejtélyes okból még nem lett Ondekékből elegük. Szóval vagy állapodjanak meg valamiben szerdáig, vagy fogadják el az öt százalékot azzal, hogy Ondek lemond-bocsi, ennyire voltunk képesek. Pontosabban nem csak Ondek, hanem az egész vezetőség, ha már állítólag közösen döntenekmindenben. Bármi történjen is szerdáig, a kormány gondolkodni fog a kisiskolák megszüntetésén. 260 olyan iskola van, ahová kevesebb, mint 20 gyerekjár. Ez azért elégriasztó adat. Csakhátmelyik párt meri beleírni programjába a kisiskolák százainak megszüntetését? És ha meg is szünteti azokat, nem biztos, hogy az a pénz, amijelenleg a félig üres iskolák fenntartására megyei, egyből a tanárbéreket javítaná. Mert hát ismerjük az önkormányzatokat-ahány van, annyifelé folyatjaapénzt. Megarról is el lehetne vitatkozni évekig, hogyakis-vagyanagy iskolában kap-e a gyerek színvonalasabb oktatást. Alulfizetett tanároktól viszont hosszú távon nem várhatunk sokat. Ondek pedig, ha már olyan nagy eseménynek tartja, hogy elindultak a tárgyalások, verje az asztalt. Ne a tanárokat ugráltassa. FIGYELŐ Lerombolnák a piramisokat Hódító hadjáratoknak, fosztogatóknak és környezeti hatásoknak is ellenálltak a gízai piramisok, de most az egyiptomi keményvonalas iszlamisták le akarják rombolni azokat, mert ez Állatinak tetsző cselekedet lenne. A szalafisták egyik vezetője a televízióban arról értekezett, hogy le kell rombolni a piramisokat és a szfinxet, mert pogány szobrok, imádatuk ellentétes az iszlám jogrenddel. Murgan Szálem al-Guharinak komoly tapasztalatai vannak ősi „bálványképek” megsemmisítésével, 2001-ben részt vett az afganisztáni tálibokkal a hatalmas ókori Budd- ha-szobrok lerombolásában, így kevesen kételkednek abban, hogy ha lehetősége adódna rá, megvalósítaná tervét. Az egyiptomi turizmusnak már a Mubarakot megbuktató forradalom sem tett jót, és ha lerombolnák a világ hét csodájának egyikét, az lenullázná az ágazatot. Ettől tartva egy turisztikai szervezet kilátásba helyezte, hogy beperli az egyiptomi elnököt, a miniszterelnököt és a minisztereket, mert nem ítélték el határozott és gyors hivatalos válaszban al-Guhari kirohanását. Az ország teljes bevételének 30-40%-át a turizmus adja. A rendőrség megerősítette a piramisok és a szfinx védelmét, (origo) Ukrajnában az állam nem szól bele az üzleti menedzsmentbe, sokkal inkább fordítva zajlik a dolog. Oroszországban azonban az állam diktál Ukrán Steel - miért nem lenne rossz egy ukrán vevő JARÁB1K BALÁZS Jó pár napig tartotta izgalomban a szlovákiai elitet a hír, miszerint a U.S. Steel kassai üzeme eladó. Sokan már azt is tudni vélték, hogy - kapaszkodni, kérem - ukrán oligarchák vásárolnák meg Kelet-Szlovákia ipari gyöngyszemét. A legtöbben pedig azt gondolták, hogy ez már- már Szlovákiai „nyugat-európai” státuszát kérdójelezné meg. Nem csoda. Akassai gyárszin- te egymagában képviseli a „me- čiarizmusból a demokrációba” való szlovák átmenetet. Ki ne emlékezne a Július Rezes által fémjelzett kindejmenedzsment- re és az első Dzurinda-kormány általi privatizációra, az amerikai cég bejövetelére. Szimbólum az, nem pusztán egy gyár. Az elit azon - tegyük hozzá okkal - szentimentális része, amely az amerikaiaknak akarja a gyárat, elfelejteni látszik, hogy a nyugati „biznisz” nem a politikai hűséget, hanem a profitot keresi nálunk (is). A tavalyi húszmilliós veszteség, illetve az (új) európai standardok betartása pedig csak még több pénzbe kerül majd, míg a globális gazdaság növekedésének jelentős lassulása negatívan hat az acélkohászatra. Ha a U.S. Steelt sikerülne maradásra bírni, az jelentős politikai lobbi-siker lenne. Ennek az éremnek is van másik oldala. Aki az ukrán oligarcháktól félti Kelet-Szlovákiát vagy éppen a kassai acélművet, annak vajmi kevés releváns információja van arról, mi zajlik Ukrajnában. Persze, Julija Ti- mosenko valóban börtönben van, és valóban koholt vádak alapján. Azonban az ukrán oligarchák, akik fű alatti privatizációban szerezték vagyonukat a kilencvenes években, szinte kezdettől szigorú nyugati korporativ kultúrában menedzselik cégeiket, nyugati menedzserekkel a legfontosabb pozíciókban. Az általunk elképzelthez képest EJkrajna rendkívül gazdag ország. Ám a kevésbé demokratikus politikai menedzsmentje sokkal nagyobb tőkefelhalmozást eredményezett az oligarcháknak, míg a közösbe sokkal kevesebb jut. Ám a politikai és gazdasági változás Ukrajnát sem kerülte el, hasonló változásokon megy keresztül, mint Kö- zép-Európa - csak sokkal lassabban. Tehát felhalmozott tőke van a keleti szomszédnál, és ha a U.S. Steel valóban eladná kassai üzemét, sokkal kevésbé kellene tartani egy potenciális ukrán tulajdonostól, mint mondjuk egy orosztól. Ukrajnában ugyanis az állam nem szól bele az üzleti menedzsmentbe, sokkal inkább fordítva zajlik a dolog. Oroszországban azonban az állam diktál. Jóval többről van azonban itt szó, mint a U.S. Steel kassai üzeme. Arról, hogy nem ártana, ha Szlovákia eldöntené, hogy az EU keleti vége szeret- ne-e lenni, vagy szeretné az EU határait még keletebbre tolni. Az előbbi nemigen valósítható meg Kelet-Szlovákia teljes „leépülése” nélkül. Egy amerikai barátom mesélt bécsi benyomásairól még a nyolcvanas évekből, amikor, szavaival élve, Bécsben kergetőztek a CIA meg a KGB ügynökei. Szürke, kissé lerobbant és lehangoló - olyan, mint egy birodalmi határtartomány. Éppen Bécs (és Ausztria) az elmúlt húsz év változásainak legnagyobb nyertese, hiszen a birodalom perifériájából a centrumba került. Éppen ezért a mi érdekünk, hogy az európai projekt ne nálunk érjen véget. Ezt kizárólag az ukránokkal együtt tudjuk megvalósítani.
