Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-13 / 287. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 13. A választók otthon, az RMDSZ a küszöbön, az EMNP távol a nagypolitikától Erdélyi mutogatós Az Erdélyi Magyar Nép­párt felkerült a román nagypolitika térképére - értékelte pártja teljesít­ményét Toró T. Tibor, én pedig azóta is azon gon­dolkozom, mennyire helytálló ez a kijelentés, hiszen az 1%-ot sem ér­ték el, nemhogy a beju­táshoz szükséges 5-öt. BALÁZS BENCE Sőt, még az alternatív kü­szöbben is megbotlottak: hat képviselői és három szenátori hely kellett volna ehhez, viszont egyetlen választókerületben sem győztek. Fenntartásokkal kell tehát fogadnunk a nagypoli­tikáról szóló EMNP-s nyüatko- zatokat, és egyáltalán azt, hogy sikerként értékelik a választási szereplést. Elasonlóan megkér­dőjelezhető az a kijelentés is, miszerint az EMNP-re leadott szavazatoknem vesztekel... Hát hol vannak? Juttattak magyart a parlamentbe? Az RMDSZ sem teheti ki az ab­lakba eredményét: éppen csak megugrottá az 5%-os mércét, úgy, hogy közben a „rúd” gon­dolkozott, mint Iszinbajeva vi­lágcsúcsánál: leessen, vagy ne? Soha nem múlott még ennyire hajszálon a parlamentbe jutás. Mindezek alapján csakis úgy értékelhetünk: az EMNP valójá­ban távol van a nagypolitikától, az RMDSZ pedig egyre közelebb ahhoz, hogy kiessen onnan. Vagyis ha négy év alatt nem vál­tozik semmi, legközelebb két szék közt a pad alá esünk. Pedig ha elkezdünk számolni, egyértelmű (az EMNP is így számolt egyébként), hogy a sza­vazati joggal rendelkező mint­egy egymillió magyar valóban gond nélkül bejuttathatná a par­lamentbe akár mindkét pártját - a háromból. Főleg olyankor, amikor például az időjárási vi­szonyok miatt a többségiek vá­lasztási kedve lankadt. Csak hát ehhez megfelelő motiváció, mozgósítás kellene. Ami már rég nincs meg a magyarok körében, s amire a magyar pártok nem ké­pesek, mint azt mostani gyenge kampányukkal is bizonyították: erejük nagy részét arra fecsérel­ték, hogy a másik magyar párttal vitatkozzanak, ahelyett hogy a szavazókat próbálták volna meggyőzni programjuk életké­pességéről, netán nagyszerűsé­géről. Az afféle Tőkés-nyüatko­zatok, hogy az RMDSZ hagyjon fel a megfélemlítéssel, már hi­degen hagyják a választókat. Megunták, hogy az EMNP az RMDSZ-t, az RMDSZ azEMNP-t okolja és állandóan egymásra mutogatnak. Hasonlóan nincs helye a nagypolitikában az olyan nyilatkozatoknak, miszerint az EMNP-nek most bocsánatot kel­lene kérnie. És az olyan gesztu­sok is értelmetlenek, mint a sep­siszentgyörgyi, ahol az EMNP óriásplakátjából kivágták a A két erdélyi magyar párt politikusai erejük nagy részétarra fecsérelték a kampányban, hogy egymással vitázzanak. pártelnök arcképét, és gyász- gyertyátgyújtottakelőtte. Az ilyen nyilatkozatok miatt az erdélyi magyarság 60%-a már nem megy szavazni, és azok kö­zül is sokan, akik még „köteles- ségtudatból” elmennek, szintén megundorodtak a magyar poli­tikusoktól. Persze túlzás elvárni, hogy műiden magyar éljen al­kotmányos jogával, de az még reális lenne, ha fordulna a koc­ka, és nem 60%-uk maradna otthon, hanem 60% menne sza­vazni. Mindkét magyar pártnak ezt a célt kellene kitűznie az el­következendő 4 évre. Ehhez fel kellene hagyni egymás „gya- lázásával”. Ki-ki foglalkozzon a saját dolgaival, elveivel, prog­ramjaival - és ne azért öntözze a füvet, mert a szomszéd kertjé­ben zöldebb, hanem mert egyszerűen öntözni kell, hogy zöld legyen. így valószínűleg még meg lehetne győzni az erdé­lyi magyarságot arról, hogy a két (vagy három) magyar párt tény­leg akar valamit azon kívül is, hogy győztesként jöjjön ki a magyar-magyar harcból. Addig is nézzük az idei kam­pány és választás talán egyetlen pozitívumát: az EMNP vélhető­en bogarat ültetett a románság egyes rétegeinek fülébe az auto­nómia és a föderális Románia tekintetében, az RMDSZ pedig elérte a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-ot. így az elkövet­kező négy évben talán tehet is valamit a magyarokért, vagy legalább - hiszen az USL szövet­ség kétharmados többséget szerzett - hallathatja a hangját a minket érintő kérdésekben... Aszerző kolozsvári újságíró- Karácsonyra kérhetnék egy csíkos pizsamát? (Peter Gossányi rajza) Vélemény És háttér 7 KOMMENTAR Az erős állam illúziója KOCUR LÁSZLÓ Toronymagas a Robert Fico vezette Smer támo­gatottsága, ha most tartanák a választásokat, a biztos pártválasztók 49,3%-ánakvoksátsöpörné be. Még a KDH érne el két számjegyű eredményt, más párt nem. Persze, idén nem lesznek válasz­tások, így az, hogy ki kire szavazna, legközelebb 2016-ban lehet releváns, hangulatjelentés gya­nánt viszont tökéletes. Amárciusi választásokat nem is annyira Fico nyerte meg, mint ajobboldal veszítette el. 2010-benis csaklécrezgetve, lehelet­finom parlamenti fölénnyel tudták őt lenyomni, sebbennagy szerepe volt az azóta a honi politikai élet süllyesztőjében eltűnt két tenyeres-talpas koalíciós partnerének is. Amit viszont 2010-2011-ben ajobboldal kormányzás címén produkált, az­zal nemhogy a Smer szavazóit nem állította a saját oldalára, de a sajátjait is eltántorította. Anégyből kazettásbomba-szerűen hatpártivá nyíló koalíciót annyi (gazdasági) érdekfeszítette szét, hogy azt egy Iveta Radičovánál ügyesebb „hatalomtechni­kus” is csak nehezen tudta volna összetartani. Az egyszínű ka­binettel megszűnt a hektikus kormányzás. Na ná, majd Robert Kaliňák vagy Ján Počiatek fog beszólni Robert Ficónak, aki erre könnybe lábadt szemmel azt mondja, lemond a miniszterelnö­ki székről, ha nem tudja keresztülvinni akaratát? Annak, hogy a Smer-kormányt ennyire szeressék, semmi raci­onális oka nincs. Gazdasági döntései rövidlátóak, némelyik egyenesen káros. Jövő évi adócsomagja az egész gazdaságra negatívhatássallesz, hogy csakegy rossz döntést említsünk, de van még pár. A választások utáni fazonigazítás alól már előtört az eredeti hajszín, a parlamenti munkán látszik, ez ugyanaz az erőből politizáló párt, amelyik volt. Annak okait tehát, hogy ennyire szeretik, az irracionális tartományban kell keresnünk. Amai, általánosságban és összességében bizonytalan gazda­sági és társadalmi helyzetben az emberekben valószínűleg fel­erősödött az erős állam utáni vágy. Fico kormánya ennek illú­zióját próbálja nyújtani a lakosság széles rétegeinek, mely ebbe boldogan kapaszkodik bele. A Széchenyi Istvánnak tulajdonított, ám valójában egy róla szó­ló regényben szereplő mondás szerint „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminót érdemel.” Ha a lakosság 49,3%-ának ez jó, akkor valószínűleg ez az ország valóban ezt a kormányt érdemli. Akijózanodás persze annál fájóbb lesz. FIGYELŐ Barkács tank Összehegesztett acélla­pokból és egy teherautóból készítettek barkács tankot a szíriai felkelők, majd számí­tógépes kiegészítőkkel szerel­ték fel. A járművet az orosz Russia Today televízió fedez­te fel és mutatta be. A ka­rosszériára előre és hátra né­ző webkamerák kerültek, amelynek képei a vezetőt se­gítik a navigációban. Külön kamera került a házi tank tete­jére szerelt géppuskaállvá­nyára, amely azt nézi, merre tüzel a fegyver. A géppuskát egy Playstation 2 számítógé­pes játék kontrollerével lehet irányítani, mintha csak lövöl­dözős játékban lenne a har­cos. Az arab tavasz főbb ese­ményeinél eddig is szerepet kaptak a barkácsolással, ta­lált, szerzett fegyverek össze­építésével elkészített harc­eszközök, szögvasból össze­hegesztett géppuskaállvá­nyok, barkács ágyúk. (origo) Gyengül Aszad hadserege, ezért inkább a légierőre támaszkodik, ha vegyi fegyvereit is bevetné, nemzetközi válaszcsapással kellene számolnia Nyet - Gromiko szelleme visszatért a Kremlbe MAL1NÁK ISTVÁN Remélni lehetett, hogy az amerikai elnökválasztás után felgyorsul a szíriai válság meg­oldása, különösen, hogy január­ban nem új elnök teszi le az es­küt, akinek beiktatására taktikai okok miatt vártak volna az érin­tett felek. Obama marad, és marad a nemzetközi politikai patthelyzet is. Pillanatnyilag úgy tűnik, az előrelépést négy fő ok hátráltat­ja: Aszad elnök hajthatátlansá- ga, Moszkva hajthatadansága, a vegyi fegyverek kérdése és a szí­riai ellenzék széttagoltsága. Az első tűnik a legegyszerűbb kérdésnek. Aszad nem akar le­mondani, és a hírek szerint bün- teüenség fejében sem hajlandó külföldre távozni, bízik a kato­nai erejében. Ez utóbbi a leg- gyanúsabb: mivel hadserege fo­lyamatosan gyengül, katonai győzelmet csak a vegyi arzenál bevetésével tudna kicsikarni, bár ezt ő rendre cáfolja. Ezért nagy a nemzetközi bizonytalan­ság; azt Aszad is tudja, ha vegyi fegyvereket vetne be, nemzet­közi csapásokkal kellene szá­molnia, erre a NATO és az USA is félreértheteden utalásokat tett. A megoldás kulcsa minden­képpen Moszkva kezében van. A két külügyminiszter, Hillary Clinton és Szergej Lavrov múlt csütörtöki találkozóján nem tör­tént meg a remélt áttörés, Lav­rov úgy tett, mint egykor a híres­hírhedt szovjet külügyminisz­ter, Andrej Gromiko. Ot a Nyu­gat elkeresztelte Miszter Nyet- nek, hiszen a leszerelési tárgya­lásokon még a legésszerűbb amerikai javaslatra is csak annyit mondott: nyet. Most Lavrov is nemet mon­dott az amerikai csomag min­den elemére, bár azok egy eset­leges felekezeti öldöklés meg­akadályozását, és azt célozták, hogy a minimumra csökkent­sék a vegyi fegyverek beveté­sének kockázatát. Lavrov kate­gorikusan elutasította, hogy Moszkva vegye rá Aszadot - egyik legrégebbi közel-keleti szövetségesét és fő fegyvervá­sárlóját - a távozásra. Hiába érvelt Clinton azzal, hogy Aszad kormánya előbb-utóbb úgyis megbukik, és ha nem lép azonnal helyébe egy átmeneti kormány, Szíria káoszba és vé­res erőszakba süllyedhet. A legbonyolultabb a szíriai el­lenzék kérdésköre. Szíria a Kö­zel-Kelet egyik kulcsországa, a Nyugat minden hezitálása mö­gött az az aggodalom húzódik meg, hogy a hatalom az iszla- misták, az al-Kaida-típusú szer­vezetek kezébe csúszhat, hogy megszerzik a vegyi fegyvereket. Ezért lenne veszélyes hatékony nyugati eszközökkel felszerelni a szíriai ellenzéket. Egy példa: az Aszad elleni háborúban nem a dezertált katonák a leghatéko­nyabbak, hanem az an-Nuszra iszlamista csoport. Tagjainak bátorságáról a felkelők legen­dákat mesélnek, de Washington épp tegnap jelezte: az an-Nusz- rát felveszi a terrorszervezetek listájára, mivel az iraki al-Kai- dához tartja hasonlatosnak. (Külön elemzést érdemelne, hogy az al-Kaida mindenütt az arab tavasz támogatójaként lé­pettfel.) A CIA-jelentéseket a világ fenntartásokkal szokta fogadni szembetűnő politikai célzatos­ságuk miatt, de az általában na­gyon jól informált német hír­szerzés (BND) minapi jelentésé­re érdemes odafigyelni. Ebben az áll: pillanatnyilag kiegyensú­lyozottak az erőviszonyok a re­zsim és a fegyveres ellenzék kö­zött, de Aszad kezei közül mind­inkább kicsúszik az ellenőrzés. És a lényeg: Aszad hadserege már kerüli a közvetlen összeüt­közést a lázadókkal, inkább a lé­gi csapásokra helyezi a súlyt. Nos, ez katonai szempontból le­het biztató. De nem ad választ arra az alapvető kérdésre, hogy mi lesz Aszad után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom