Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-12 / 286. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Művészeti titkok Mednyánszkyról Pozsony. A Pozsonyi Városi Galéria azért indította A művészet titkai - idősek részére című projektjét, hogy a kö­zönséget hozzásegítse bizonyos témák, személyiségek vagy művek alaposabb megismeréséhez a kortárs és a klasszikus művészet területéről egyaránt. Ennek legközelebbi rendez­vénye holnap 14 órakor kezdődik. Ezen Kiss-Szemán Zsófia művészettörténész az érdeklődőket a Pálffy-palotában lát­ható Bőröndnyi rajz című kiállításon kalauzolja végig. A tár­lat alcíme: Mednyánszky László - a rajz mint vizuális napló. A tárlat a liptószentmiklósi galéria gyűjteményét dolgozza fel, s egy bőröndnyi Mednyánszky László-rajzot tár a közön­ség elé. A rajzok és vázlatok egy-egy festmény köré csoporto­sítva láthatók, s azt mutatják, hogy Mednyánszky milyen sokféle módon közelítette meg a festmény figurális témáját, vagyis hogyan dolgozta ki az alakokat, (tb) „Vincent van Gogh visszatért” Mivel a felújítás idejére bezárt az amszterdami Van Gogh Múzeum, így a festő munkáinak második számú bemutató- helye, az eddig kevésbé ismert Kröller-Müller Múzeum ke­rült reflektorfénybe. A kelet-hollandiai Hoge Veluwe Nem­zeti Park területén található gyűjtemény tegnapi bejelentése szerint „Vincent visszatért”, mivel az eddig más múzeumok­nak kölcsönadott van Gogh-alkotások ismét eredeti helyü­kön láthatók. A tragikus sorsú mester műveiből a Kröller- Müllerben 91 festmény és mintegy 180 rajz található. Leg­újabb, Szülőföld című időszaki kiállításuk van Gogh korai alkotói periódusával foglalkozik, amely végül 1885-ben a Krumplievőkkel teljesült be. (MTI) Vér a Szlovák Nemzeti Galériában Pozsony. A szakma és a nagyközönség számára is vonzó­nak ígérkezik a Szlovák Nemzeti Galéria idei utolsó, „véres” eseménye, vagyis az a kiállítás, melyet holnap 18 órakor nyitnak meg. A Dušan Burán koncepciója alapján készült ki­állítás címe: Vér, s olyan műtárgyakat csoportosít, melyeken az emberi test, illetve a vér az üzenetet hordozó elem. (tb) Már ismert az Amerikai Filmintézet toplistája A legjobb tíz mozgókép MTI-HÍR Los Angeles. A Zero Dark Thirty című Oszama bin Laden­film, Steven Spielberg Lincoln­ja és A messzi dél vadjai című független produkció is szerepel az Amerikai Filmintézet idei tí­zes toplistáján. Az év legjobb filmjeinek listá­ját kritikusok, filmtörténészek, televíziós és filmszínészek, va­lamint az Amerikai Filmintézet (AFI) megbízottjai állítják össze. A tízek közé a Silver Li­nings Playbook, a Pi élete, a Holdfény királyság, A nyomo­rultak című musicalfilm, A sötét lovag: Felemelkedés, Ben Aff­leck Az Argo-akció című mun­kája, valamint Quentin Taran­tino Django Unchained című westemje is bejutott. Szembe­ötlő ugyanakkor, hogy a The Master és A hobbit címe sem ol­vasható a kiválasztottak között. Az AFI listáját a hollywoodi díjszezon kezdődő hajrájában hozták nyilvánosságra: a kü­lönböző kritikusszervezetek már letették voksaikat, a héten pedig a színészek céhe (SAG) és a Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók is bejelentik a díjaikra jelöltek névsorát. A televíziós toplistára rekor­derként idén ötödször is felke­rült a Mad Men - Reklámőrül­tek című sorozat. Az 1967-ben alapított film­intézet a filmművészet támo­gatását tartja fő feladatának, ezért a kiválasztott filmek kö­zött nem állít fel rangsort. A toplistás filmeket és tévés pro­dukciókat Los Angelesben ün­nepük január 11-én az AFI fo­gadásán. A szakmai fogadtatás alapján várható volt, hogy Az Argo-akció című thrillerről szó lesz a hollywoodi díjszezonban. A filmet Ben Affleck (a képen) rendezte, s egyben a főszerepet is eljátszotta. (Fotó: Continentalfilm) Vojta Dyk holnap Pozsonyban ad koncertet a brünni B Side Band muzsikusaival A szvingelő Pierrot (Talabér Tamás felvétele) Fellépett már atlétatri­kóban és tomanadrág- ban, sőt melegítőben is, ha együttese, a Night- work koncepciója ezt kí­vánta. Vojta Dyk, akit a csehek egyetlen szóval il­letnek: fenomén, pozso­nyi koncertjén elegáns öltönyben egész este szvinget énekel. SZABÓ G.1ÁSZLÓ Otthonról hozta zenei mű­veltségét. Apai ágon a klasszi­kusokat és az operákat kapta, anyai részről a dzsesszt. Pava­rotti, Carreras, Domingo az egyik oldalon, Éva Olmerová a másikon. Ötévesen már ének­kari tag, hetente kétszer próbá­ra jár, közben fellépésekre. Színészi diplomával a kezében élvonalbeli musicalsztár. Ő vi­szi a prímet a La Fabrika Bo­lond Pierrot című előadásában, Arnold A kaméliás hölgy zenés változatában, Petrucchio a Makrancos hölgyben, fent, a prágai Várban. Három évig a Nemzeti Színház tagja, mellet­te a Nightwork frontembere. Ez utóbbihoz még ma is erősen kötődik, a Nemzetiben azon­ban már csak vendég-Radúz- ként látható. Magas színészi és énekesi kvalitásait a legszigo­rúbb kritikusok sem vitatják. Vojta Dyk a cseh színházi élet egyik legmeghatározóbb egyénisége, korosztályának legkiemelkedőbb tehetsége, akire a szakma ítészei már évekkel ezelőtt „az új Karel Gott” címkét ragasztották, ő mégsem járja nagy elődje útját. Lelke mélyén fütyül a show- bizniszre. Dvorákkal evez mé­lyebb vizekre, Monti csárdást énekel Éva Pilarovával, Ten­nessee Williams alászálló Or- feuszát párosítja Seán Ó Riada zenéjével, és már jó ideje a ba­Meg nem okozott csalódást... rokk zene, a kantiléna áriák fe­lé kacsingat. „Voltam a koncertjén, há­romezer néző énekelt vele - mondja Michal Dočekal, a prá­gai Nemzeti Színház prózai társulatának igazgatója. - Hi­hetetlen erő árad belőle. Kivé­teles hang, fenomenális tehet­ség. Remek pedagógusok taní­tották, nem volt kérdés szá­momra, hogy azonnal szerződ­tessem őt. Az alatt a három év alatt, amíg a Nemzeti tagja volt, minden évben kapott egy főszerepet. A Koldusopera Bicska Maxiját is ő játszotta. Soha nem okozott csalódást. Maximalizmusa, szakmai alá­zata példamutató. De a zene mindennél fontosabb számára. Még a színháznál is. Beaumar­chais Figarója lehetett volna, sőt még magát Makrancos Ka­tát is eljátszhatta volna egy rendhagyó rendezésben. Mindkét lehetőségről könnyű szívvel lemondott. A szving miatt. Inkább koncertezni akart. Színházi elfoglaltságát ugyanis nem lehetett volna egyeztetni a koncertjeivel. Vagy fordítva. Nála ugyanis ez a fontossági sorrend. Meg kell, hogy értsem őt: egy-egy kon­certjén ezrek tapsolnak neki, áz energia, amit a rajongói kap­nak tőle, ott, helyben megtérül számára. Azonnal hat. Oda- vissza. Ez olyan élmény egy énekes esetében, amivel a színház nem tudja felvenni a versenyt. De amint betette a lábát a Nemzetibe, tömegeket vonzott minden előadásra, amelyben játszott. Remek hu­mora van, kiváló mozgáskultú­rája, és ami ugyancsak szembe­tűnő nála: rendkívül jól nevelt, intelligens fiatalember. Bár szerződést bontott a társulat­tal, én az ajtót nyitva hagytam előtte. Bármikor visszajöhet, ez csak rajta múlik.” Kommersz és nem kom­mersz között nem keres kü­lönbséget. Ezt ő maga állítja. Minden műfajban az értékeset keresi, és azt adja tovább. „Nem igazán érzem magam színésznek. A zene nagyobb szabadságot ad. Azokat az előa­dóművészeket csodálom, akik minduntalan meg tudják lepni a közönséget, valami újat hoznak létre, és improvizálni is képe­sek. Bobby McFerrin vagy Ri­chard Bono úgy rögtönöznek, hogy közben elképesztő pon­tossággal intonálnak. Amikor őket hallgatom, újra és újra át­fut az agyamon, hogy mekkora idióta vagyok, minek erőitete­tem én ezt, amikor ők ilyen zse­niálisak. Egészen más elénekel­ni egy dalt, amelyet kellő gya­korlással szépen kidolgozunk, mint úgy improvizálni, ahogy csak a legnagyobbak tudnak. Ez az, ami vonz, és ettől olyan ne­hezek az éjszakáim. Nem sze­retnék húsz évig slágereket énekelni, az nem az én utam. Fejlődni szeretnék a zenében, komoly, nehéz darabokat könnyedén előadni, értékeket közvetíteni. A brünni B Side Band pedig ebben támogat.” Bár New York-i dzsesszklu- bokban járt nemrég, Vojta Dyk távlati tervei között mégsem szerepel egy ottani fellépés. Neki ennél sokkal hétközna­pibb álmai vannak. Olívaliget- re vágyik valahol Lisszabon környékén. Halászcsónakra Tahiti szigetén. Közben persze énekelne is. A gyerekeinek. Mától február 24-ig látható Joe Klamar fotográfus kiállítása a pozsonyi Mirbach-palotában A tájfun erejével ható mozgó világok (SITA-felvétel) TALLÓS1 BÉLA Pozsony. Joe Klamar foto­gráfus felvételeiből nyílt Mozgó világ címmel kiálh'tás a Pozso­nyi Városi Galériában. A fotó­tárlat a Henkel Slovensko Slo­vensku elnevezésű projekt 13. évfolyamaként valósult meg. A kiállítássorozat célja kezdetek­től fogva, hogy felkutassa, és idehaza bemutassa azokat a szlovákiai gyökerű művészeket, akik Szlovákia határain túl fu­tottak be karriert. Az eddigi ti­zenkét év alatt többek között Andy Warhol, Dežo Hoffmann, Koloman Sokol, Arthur Fleisch­mann vagy Nemes Endre alko­tásaiból láthatott válogatást a pozsonyi közönség. Joe Klamar a 80-as években emigrált Kanadába, ahol nehéz kezdetek után fotóművészetet tanult, majd a Canadian Press ügynökség és a Winnipeg Sun napilap munkatársa lett. Több díj és elismerés tulajdonosa. Ezek közül említsük meg, hogy 2009-ben híres prágai Obama- felvételéért megkapta a Cseh Sajtófotó Díjat - díjnyertes fo­tója a pozsonyi kiállításon is látható. Klamar a világ egyik legkreatívabb ügynökségi fotó­sa, az APF munkatársa. Jelen­leg Los Angelesben él. Felvéte­lei előkelő világlapokban je­lennek meg. A pozsonyi tárlat kurátora, Marián Pauer azt mondja Joe Klamarról, hogy: „Őserő. Táj­fun. Nevetés és jókedv. Kitűnő fotográfus. Barát, akire számí­tani lehet. Joe-ból csak egy van. Ha nem lenne, ki kéne találni.” Joe Klamar a következő sza­vakkal fogalmazza meg élethi­vatása lényegét: „Erősnek len­ni, érzékenynek lenni, olyan kivételes embernek lenni, aki meglátja, hogy egy bizonyos pillanatban a fény milyen mó­don törik meg az emberi testen. Összpontosítani arra, hogy el­Joe Klamar a pozsonyi kiállításon jön a pillanat, amikor csak egy­valami fontos: a felvétel elké­szítése.” Ezt a pozsonyi sajtótá­jékoztatón még egy nagyon lé­nyeges dologgal egészítette ki. „Ha nincs hozzá hangulatom, nem csinálom. Mert a megfele­lő hangulat nélkül nem szület­het semmi.” Az ő kitűnő, megfelelő han­gulatainak képi vetületeit lát­hatjuk Pozsonyban. Joe Klamar éles szemmel ellesett mozgó vi­lágait a sport (Budapesten is fo­tózott), a művészvilág, a köz­élet és a mindennapok területé­ről. Ezeken - az örökkévalóság­nak fényírással megállított - minden mozdulat valóban a táj­fun erejével, őserővel hat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom