Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-11 / 285. szám, kedd
Milyen volt a 2012-es futballév? Ankét, toplisták, évösszegző A jövő heti Focitippben! 2012. december 11., kedd, VIII. évfolyam, 46. szám Legyen a futball mindenkié! ■Mi - Juhász Tibor: Csapat (A szerző somorjai festő, grafikus) _ ... att-.»* »-« ,»^, I A fociban valamikor f éppen az volt a szép, I hogy nem rétegsport I volt, mint a tenisz I vagy a síelés, hanem I univerzális, bárki f számára elérhető és I bárki által űzhető játék, amely elmosta az osztálykülönbségeket. Ez volt az egyik rendeltetése: az iparosodó Angliában a gyártulajdonosok azért alapítottak fútballklubokat, hogy a munkásosztály a játék mákonyától elbódulva lehetőleg ne gondoljon saját - mindenféle szempontból meglehetősen hátrányos — helyzetére. A futballstadion ilyenképpen egyfajta szelep volt, csatorna, amely összegyűjtötte és ventilálta a társadalmi feszültséget. A gyártulajdonos örült, mert munkásai szabadidejükben nem az alacsony bérekkel és a sztrájkszervezéssel, hanem a focicsapattal foglalkoztak; s tulajdonképpen a munkás is örült, vagy legalábbis elégedett volt, mert a fút- ballklubjával való kollektív azonosulás révén hétről hétre olyan sikerélményben lehetett része, amilyenben az élet egyéb területein soha. Csakhogy a futball funkciója idővel megváltozott. Nagyjából akkor, amikor a televíziózás által teret hódító szórakoztatóipar része lett. Új tulajdonosok jöttek, új szabályokkal. A legnagyobb fútball- klubokból részvénytársaságok lettek, modern multinacionális vállalkozások, amelyek agresszív piacpolitikájukkal megváltoztatták a futballt. Máig ők szabják meg az árakat, ők diktálják a piaci feltételeket, ők definiálják helyettünk a focit, s ők követelik meg tőlünk az ún. fogyasztói magatartást. Ok: az UEFA, a FIFA és a multi-klubok. A BEK helyett létrehozták a BL-t, kicserélték a közönséget (a szegényeket egyszerűen elzavarták még a pályák környékéről is), a focimeccseket reklámokkal teletűzdelt tv-show-vá változtatták, a játékosokból pedig jól kereső rabszolga-celebeket csináltak (akiket szezononként 55-60 tétmeccsre kényszerítenek). Megtehetik, mert övék a tőke, a hatalom és a dicsőség. De valójában egyeden szempontjuk van: a profit. Osztálysemlegességről már szó sincs. Épp ellenkezőleg: ma ott tartunk, hogy a futball nem összehozza, hanem elválasztja egymástól az embereket; kihangsúlyozza a társadalmi különbségeket. A piac szabályai egyértelműek: ha van elég pénzed, élvezheted a focit; ha nincs pénzed, akkor kirekesztenek. Másfél hete, az Arsenal-Swansea angol bajnoki előtt a kétségbeesett Arsenaldrukkerek tüntettek a magas jegyárak ellen, csapatuk meccseire ugyanis a legolcsóbb belépő 76 euróba, a legolcsóbb szezonbérlet pedig 1210 euróba kerül... A fiitballstadion tribünje egykoron a munkásosztály második otthona volt. Ma inkább egy revüszínház exkluzív páholyára hasonlít, ahová csak a kiválasztottak válthatják meg belépőiket. „What a fuck do you do?!” („Mi a f...t csináltok?!”), „We’ll be here when you’re gone” („Mi akkor is itt leszünk, amikor ti már rég eltűntetek innen”) - ezt üvöltötte a tömeg perceken át, a klubvezetésnek címezve. Tiltakozásukra semmilyen válasz nem érkezett. A szurkolók ebben a bizniszben nem tárgyalópartnerek. A németek összehangolt bojkottal próbálkoznak, a Német Labdarúgó Liga (DFL) ugyanis szigorítaná a motozásokat, büntetné a pirotechnikai eszközök használatát, csökkentené az állóhelyek számát és így tovább. „Ohne Stimme Keine Stimmung!” (Hang nélkül nincs hangulat) - üzenték a drukkerek, és a meccsek első 12 percében csöndben maradtak, hogy az illetékesek lássák (és hallják), milyen egy futballmeccs szurkolók nélkül... „Valami véget ért, valami fáj” - ez állt azon a diósgyőri transzparensen, amit a miskolci ultrák az üres szektorban hagytak, így tiltakozva a rendőrségi nyilvántartásra emlékeztető „szurkolói kártya” tervezett bevezetése ellen. Néhány hete hasonló okokból vonultak ki a tribünről az újpesti szurkolók is; elegük lett a hatalom erőfitogtatásából, a „kartotéko- zásból”, a lelátót pásztázó kamerákból, az egyre szigorúbb rendszabályokból. Minden szimpátiám az övék. Ne hagyjuk leteperni magunkat, barátaim! Legyen a futball mindenkié! Gazdag József Komáromi Szalon a Mokkában, december 12-én, szerdán: Tabuk nélkül Beszélgetés egy európai formátumú gondolkodóval a férfiuralomról, a mélyszegénységről, az értelmiség felelősségéről, a Selye Egyetemről - és sok minden másról.,. Időpont: 2012. december 12., szerda, 18:00. Helyszín: Mokka kávézó, Megye utca (Župná) 11., Komárom. A belépés díjtalan. Az est vendége: Hadas Miklós szociológus Az est házigazdája: Gazdag József újságíró Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon
