Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-08 / 283. szám, szombat
18 INTERJÚ PRESSZÓ ■ 2012. DECEMBER 8. www.ujszo.com ► / A kisfiam, a család mindenben az első Fehér galléros, apró virágos ruhájában olyan, mint egy iskolás lány. Nagy szvet- terbe bugyolálja magát, a Radošinai Színház előcsarnokában nincs túl meleg. Ülünk a pádon, arra, hogy valahová elugorjon, nincs idő, benn a teremben zajlik az új darab főpróbája. E lnézést kérek, hogy azzal kezdem, amire talán már nagyon ráunt, de nem kerülhetem meg a témát. Tele voltak vele a lapok, hogy Soňa Norisová harcba száll az Oscar-díjért. Az Árnyékban (V tieni) című filmben, amelyet a csehek a legrangosabb elismerésre jelöltek, a szlovák színésznő játsz- sza a főszerepet. Számított rá, amikor a filmet forgatta? Eszébe jut ilyesmi egy kelet-európai színésznek? Egy apró érintkezés ez a nagy hollywoodi világgal. Igaz, hogy megörültem a hírnek, de továbbra is a földön maradtam. Fantasztikus dolog, de nem szabad elfelejteni, hogy csak a csehországi jelölésről van szó, s már maga az a tény, hogy ha bejutnánk az első ötbe, csodálatos lenne, mert nagyon erős a mezőny. A jelölés azonban mindenképpen jót tesz a filmnek... S a színésznek? Ha már ott ülnénk Los Angelesben a díjátadó ünnepségen, lehet, hogy másként gondolkodnék, de most azt gondolom, már több filmet jelöltek az egyes országok, s nem jutottak be. Azok a cikkek, amelyek szerint Norisová harcba száll az Oscar-díjért, eltúlzottak. Bár nem szeretném lebecsülni a jelölést, szeretem a filmet, s szerettem a forgatást. Milyen volt a forgatás? Nagyon, nagyon profi. Örömmel láttam, hogy olyan környezetbe csöppentem, ahol mindent gondosan előkészítettek, igaz, néhány évig tartott, mert a film ödete régebben született. Én voltam talán a rendező és forgatókönyvíró David Ondŕíček vezette stáb utolsóként érkező tagja, a kamerák mögött rendre igen jól felkészült lengyel operatőrök álltak, nagyon jó volt velük dolgozni. Ha visszagondolok a forgatásra, mindig az jut először eszembe, mennyire profi módon zajlott, s addig nem vágtak bele, míg elő nem teremtették rá a pénzt. Állítólag hat évig készültek rá. Volt, amikor úgy festett, nem lesz belőle semmi, aztán sikerült pénzt szerezni. Több verzió készült, már két éve is volt egy válogatás, akkor más színészeket választottak ki. Egyedül az volt biztos, hogy a férfi főszereplő Ivan Trojan lesz, Ondŕíček rég kijelentette, hogy vele akar filmet készíteni, kereste hozzá a témát. Norisová a válogatáson pár perc alatt megkapta a szerepet. Lehet, hogy azért, mert az utolsó pillanatban futottam be, s nem volt idejük gondolkodni? Félre a tréfával, David mondta, hogy nem volt könnyű Ivan Trojannak partnernőt találni. Ez amolyan alkímia, kettejük között működni kell valaminek, hogy a néző elhiggye, ők valóban házastársak. Talán az is közrejátszott, hogy Ivánt ismertem, a Václav című filmben dolgoztunk együtt, így az volt az érzésem, hogy jó ismerősök közé jöttem, kellemesen, felszabadultnak éreztem magam. Valószínűleg elégedett volt azzal, amit tőlem látott, mert egy óra elteltével felhívott. A szülei látták a filmet? Mit szóltak? Tetszett nekik, persze ritkán fordul elő, hogy ne tetszene, amit csinálok. Ok mindig szurkolnak nekem, de úgy hiszem, nem elfogultak, ha nem lennének elégedettek, azt is megmondanák. Fontos, hogy ők mit gondolnak az alakításáról? Természetesen - ugyanúgy, mint bárki más véleménye is számít. Mindenki másképp látja, ezt tudatosítani kell. Az az érzésem, a film sikeres, ezt tanúsítja, hogy sok ember volt kíváncsi rá. Vannak színészek, akik el sem olvassák a kritikát.
