Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-06 / 256. szám, kedd
16 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. NOVEMBER 6. www.ujszo.com 11. fejezet- Ez komoly? - Feri nem akart hinni a fülének. Újra feltette a kérdést: - Ez tényleg komoly? A botcsinálta menedzser repesett örömében, hogy több mint egy év után megkapja azt a háromszázezer forintot, amivel Péter még tartozott neki. Nem volt ez túl nagy összeg, de mégiscsak számított, főleg, mert már lemondott arról, hogy valaha hozzájut a pénzéhez. Jól tudta, milyen gondok vannak a csapamái, néha még ő sajnálkozott, amiért ide hozta Pétert próbajátékra.- Csak nem kaptatok fizetést? - kérdezte. Péter csípőből belehazudott Feri képébe, és mielőtt tovább rugóztak volna a témán, átnyújtott egy borítékot a menedzsernek. Péter egy jelentősebb adósságát ezzel kiegyenlítette. A szarból persze nem volt kint, maradtak még tartozásai, meg az anyja Suzukiját is lecserélte volna egy saját kocsira, de most már legalább elmozdult a mélypontról. Ügy számított, hogy mostantól kitörhet a csóróságból, megkaphat mindent, amire vágyik, ami egy élvonalbeli focistának dukál. Profi játékosként először járta át ez az érzés. Péter egyébként a váltnál könnyebben vette az akadályt. Az a srác, aki évekig csupán sejtette, de valójában mit sem tudott arról, mi folyik az NB I-ben, s aki, ha csak meghallotta a „bunda” szót, elszaladt, az most mindenféle lelkifurdalás nélkül élte tovább futballista-életét. Ami azt illeti, szép lassan kezdett belesimulni a magyar labdarúgókról kialakult képbe. Amit eddig nem tehetett meg, vagy csak ritkán, azt igyekezett pótolni. A csalással szerzett pénzzel a zsebében - mintegy. egymillió forintja maradt azután, hogy kifizette Ferit - flangált Budapest bevásárlóközpontjaiban, és megfogadva Drágán tanácsát, költött is magára. Túlzottan nem szeretett volna feltűnősködni, mert tartott attól, valamelyik csapattársa esedeg megsejt valamit. Hogy még gyanúdanabb legyen az öltöző, hó végén ő hőzöngött a leghangosabban, amikor a vezetőknél a fizetés felől érdeklődtek. A korábbiaktól eltérően most azonban nem akarta menten felpofozni Ficzerét, pedig az szokásához híven még egy kis türelmet kért a játékosoktól. Neki pedig most volt türelme. És pénze is. Dragannal azóta csak egy alkalommal beszélt, de akkor sem ő hívta fel. A horvát gratulált neki, hogy végre átesett a tűzkeresztségen, és azt ígérte, hogy hamarosan dolgoznak még együtt. Ugyanakkor megkérte, hogy Péter ne keresse soha. Kizárólag Törökön keresztül megy a szervezés, szögezte le, neki csak annyi lesz a dolga a jövőben is, hogy végrehajtsa a feladatát. És Péter várt. Nem sürgette a dolgot, de azért minden meccs előtt és alatt résen volt. Hiába lógott többet Törökékkel - összejártak pókerezni -, azért megbízni nem akart, és nem is tudott bennük. Figyelt, nehogy kimaradjon bármiből is. Ha úgyis eladják a csapat meccseit, akkor ő is részesüljön a haszonból. Török eközben sztendbájban tartotta Váczit és Pétert, többször elmondta, hogy rövidesen újra lesz megbízatásuk, csak legyenek türelemmel. Erre két hét múlva sor került. * * * Novemberben az egyik idegenbeli bajnoki előtt két nappal Török BentiGábor Futballgyilkosok [10. részi A magyar bundabotrány - páni, drogok, prostlk... jelezte Pétereknek, hogy beszélni akar velük még aznap este.- Fontos az ügy - mondta sokat sejtetően a délutáni edzés közben, és ennyiből tudták, mire céloz. Este nyolcra találkozót szerveztek meg Péter lakásán. Szerda volt, úgy tervezték, együtt nézik meg a tévében a Manchester United Bajnokok Ligája-meccsét, miután megbeszélték azt a fontos ügyet. Török megállt a nappali közepén, és felolvasott egy SMS-t. ,A hatvanadik percig tisztán mehet, utána kapjatok négyet. Negyvenezer euró. Csütörtökig kérek választ. Drágán” Váczi füttyentett egyet.- Az igen szép summa. Ügy tízmillió forint. Ha hárman megoldjuk, akkor... mennyi is jár akkor fejenként?- Majdnem három és fél millió - segítette ki a számolásban Török.- Tényleg csinos kis summa. Mit gondoltok? Váczi leplezni sem tudta volna lelkesedését. Habozás nélkül tette fel a kezét, hogy benne van. Nem akart olyan hülye lenni, hogy hagyjon ennyi pénzt elúszni.- Értetted azt az üzenetet? - for- medt rá Péter. - Fél óra alatt kell négyet kapni. Az azért meredek.- Ugyan már. Miért ne lehetne az utolsó fél órában négy gólt beszopni? Pláne, ha ennyi a lé? Péter és Váczi Törökre nézett, várva, hogy foglaljon állást. Némi töprengés után megszólalt:- Az igazat megvallva, szerintem is rizikós. Mi van, ha a hatvanadik percig kapunk, mondjuk, hármat? Tiszta körülmények között. Héttel akarsz hazamenni? Szórádi azonnal kirak a csapatból, a jövő héten már nem te állsz a kapuban. Ez az érvelés Váczit is elbizonytalanította, de még mindig nem akart lemondani a pénzről. Tovább erős- ködött.- Majd addig odatesszük magunkat, nem gond. Használjuk ki a lehetőséget! Rengeteg lóvéról van szó, srácok.- Én meg azt mondom, ebbe most ne menjünk bele. Én legalábbis kimaradok. Nem merek ekkora kockázatot vállalni. Fél óra alatt csak nagyon feltűnően tudunk összehozni négy gólt. Balhé lesz az öltözőben, valakinek tuti leesik, mi folyik. Abba pedig bele sem gondolok, mi van, ha elfogadjuk az ajánlatot, és mégsem sikerül - jegyezte meg Péter. Eldőlt a kérdés.- Akkor ezt most kihagyjuk, fiúk. Majd legközelebb - jelentette ki Török Váczi hátradőlt a kanapén.- Francba. Meglett volna a pénzem egy új kocsira - mondta kedvede- nül. Péter viszont megkönnyebbült, hogy győzött a józan ész. Tényleg őrültség a négy gól fél óra alatt. Nem is értette, Drágán hogyan kérhet ilyet. Török közben SMS-ben megválaszolta, hogy nem vállalják a megbízást. Nem indokolt, nem magyarázkodott. Erre nem volt semmi szükség. Tudta, hogy nem ezen múlik, legközelebb üzletet kötnek-e, vagy sem. * * * A kelet-magyarországi megyeszékhelyre tehát úgy utazott a teljes keret, hogy mindenki, Törököt, Váczit és Pétert is beleértve teljes erőbedobással hajtott a pontokért. Szórádi az újságban szokásához híven azt mondta, hogy ő mindig, mindenhol győzni akar, de az öltözőben már sunnyogott, és arról beszélt, ebben a stadionban boldog lesz az egy ponttal is. Ehhez képest csapata sima győzelmet aratott, ám ehhez Szórádinak és a nem létező taktikájának volt a legkevésbé köze. Együttese különösebb megerőltetés nélkül nyert 3-0-ra ezen a meccsen. A gólok közül egy büntetőből, kettő bődületes védelmi hibából született. Még Péter is betalált, ráadásul pályafutása egyik legszebb, egyszersmind legkönnyebb gólját lőtte. Az ellenfél térfelén szerzett labdát, majd megindult a kapu felé. Maga sem értette, hogyan, de mindenkit kicselezett, aki szembejött vele. Dőltek a védők, mint a dominók, és dőltek volna akkor is, ha történetesen gumicsizmában rohangászik közöttük, mire észbe kapott, a tizenhatoson belül járt, ajtó-ablak helyzetben. A labdát egy laza bokamozdulattal letette a bal alsó sarokba, ezzel alakult ki a végeredmény. Olyan simán győztek, hogy Péternek óhatatlanul megfordult a fejében: az ellenfél ezt a meccset el akarta veszíteni. Mielőtt hazaindultak, a busz előtt álldogált, várva a csapattársakat, amikor észrevette Carlót, amint a parkoló felé siet. A volt futballista, az egykori közönségkedvenc felbukkanásában néhány héttel korábban nem látott volna semmi furcsát. Ám azóta, hogy hallott róla egy s mást az emlékezetes zágrábi utazás során, ez a jelenet számára most több volt, mint gyanús.- Érdekes gólokat lőttünk, nem gondolod? - kérdezte hazafelé a buszon a mellette ülő Törököt. Csapattársa bólintott.- És láttam a Carlót is. Kint volt a meccsen — folytatta. Török felhúzta a szemöldökét.- Csodálkozol? Mi nem játszottuk meg Dragannak, ők megcsinálták Carlónak - felelte olyan természetességgel, mintha csak arról beszélt volna, hogy a zöldborsóleves rántással jobb, mint nélküle. Nem telt el egy hét, és Carlo velük is üzletet kötött. 12. fejezet A Fogarasi úti Tesco-parkolóban ezúttal nem volt nehéz szabad helyet találni. Péntek kora délután volt, az emberek zöme még nem tudott lelépni a munkahelyéről, így későbbre maradt a bevásárlók rohama, akik a hétvége előtt itt akarták elkölteni megmaradt étkezési utalványaikat. Török a lehető legtávolabb a főbejárattól, a parkoló hátsó részére gurult a BMW-vel. Leállította a motort, és Péterhez fordult:- Ha Carlo ideér, hagyd, hogy én beszéljek. Nem dolgozott még veled, bennem jobban megbízik. Péter nyugodt volt. Annak a kétségbeesett bizonytalanságnak, ami hetekkel azelőtt Zágrábban, a Sheraton konferenciatermében elfogta, ezúttal nem érezte halvány jelét sem. Miközben várakoztak, megpróbált visszaidézni mécseseket, amelyeken Carlót még fénykorában látta játszani. Ügyes, technikás spílerként emlékezett rá, s bár nem volt gyors, ideális szervezőként nagyszerűen látott a pályán. Milyen ironikus, gondolta magában Péter, hogy ezt a képességét áthozta a magánpraxisba is. Egyszerre vették észre, amikor a hatalmas, éjfekete Porsche terepjáró nagy sebességgel fordult be a parkolóba. Carlo komótosan szállt ki a minimum harmincmilliót érő autóból, fekete bőrkabátot, farmert és fekete cipőt viselt. A haja zselétől vagy vaxtól fénylett, hóna alatt pedig autóstáskát cipelt, olyasmit, amilyeneket a nyolcvanas években hordtak a budapesti taxisok Mindezt volt ideje szemügyre venni, mert a kocsi orrát megkerülve sétált a jobb oldali hátsó ajtóhoz. Carlo nagy lendülettel huppant az ülésre.- Szevasz, bátya - nyújtott kezet a hátraforduló Töröknek. - Ciao, Petiként - biccentett -, örülök, hogy megismerhedek! Remélem, te is örülsz nekem. Hát, az majd kiderül, felelte volna szíve szerint Péter, de inkább csak némán mosolygott.- Láttunk a múlt héten. Te intézted el azt a könnyű kis győzelmet nekünk, mi? - kérdezte Török.- Miről beszélsz, gyenge volt az ellenfél, ti meg jó napot fogtatok ki. Ennyi az egész - mondta Carlo, de a hangjában leplezni sem akarta a hamisságot, majd a lényegre térve azt javasolta, beszéljenek inkább a holnapról.- Beszéljünk. Mi lenne a feladat? - kérdezte Török, aki előrefordult, és egy nyugdíjas nénit figyelt, amint a nejlonzacskókba csomagolt élelmiszert próbálja betuszkolni a kis Polski hátsó ülésére.-Az első félidőben ti fogtok vezetni, a másodikban fordít az ellenfél. A gólok száma mindegy.- Mi fogunk vezetni? Ezt nem tudjuk garantálni - fortyant fel Péter, amivel azonnal elárulta magáról, hogy nincs még rutinja a bundázásban.- Ezt bízzátok rám - fogalmazott nyomatékosan Carlo, amiből Péternek leesett, hogy ezúttal lefizetnek a másik csapatból is pár embert. - Ha benne vagytok, benne lesznek ők is. Ha nem, a meccs tiszta marad. Most Török vágott közbe. Ez már az alkudozás része volt.- Nem biztos - mondta. - Drágán is tett egy ajánlatot. Carlo meglepődött, akárcsak Péter.- Milyen ajánlatot? - kérdezte Carlo.-Tizenötezer.- A jó öreg Drágán, ejnye-bejnye, hát ilyen fukar a régi haverokkal? Én odaadom a dupláját. Péter nyelt egy nagyot. Ha kapnak harmincezret, abból egy tízes az övé. Óriási összeg. A többszöröse annak, mint amiért beszállt ebbe a mocskos bizniszbe.- Csak nekünk? - kérdezte Török.- Természetesen. Az ellenféllel elvben megegyeztem. Csak arra várnak, hogy mit mondtok ti. Török és Péter egymásra nézett. Lényegesen korrektebb ajánlat volt, mint amit Drágán kínált, ráadásul a kérés sem tűnt irreálisnak. Mindketten bólintottak.- Helyes - nyugtázta a döntést Carlo. - A pénzt most megkapjátok, felőlem annyi embert vesztek be, amennyit akartok, a lényeg, hogy ne legyen gond, és elbénázzá- tok a második félidőt. Az elsővel ne törődjetek. (Folytatás a jövő héten!) . «enkö Gál HlTEfti GYILKOS*. A Futba I így i I kosok-at ^ a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
