Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-06 / 256. szám, kedd

A magyar bundabotrány: pénz, drogok, prostik... (Futballgyilkosok, 10. rész) 16. oldal 2012. november 6., kedd, VIII. évfolyam, 41. szám MM GYILKOS». I.A futball •: . őshazája Anglia. . Elsőre megfel­lebbezhetetlen * kijelentésnek ® tűnik, de nem árt óvatosnak len- mink, az angolok 5555555LJ ugyanis előszere­tettel állítják be magukat a civilizáció letéteményesei­nek. Való igaz, ők alkották meg az első kodifikált szabályrendszert (Cambridge Rules, 1848), ők alapították az első futballklubot (Sheffield FC, 1857), s ők hozták létre az első bajnokságot is, csak hát - ne feledjük - Kínában már az időszámításunk előtti 3. évezredben ismerték a futballt. Ügy nevezték: cu- csü (bőrlabdát rúgni). A játék Huang Ti uralkodása alatt lett igazán népszerű, egy másik kínai császárról, Cseng Ti-ről pedig úgy tartják, még a kormányzást is elhanyagolta a labdajáték miatt... II. A nők nem értik a lesszabályt. A kocsmai hencegők szerint a futball a világteremtő férfiak privilégiuma. Kedvenc frázisuk, hogy a nők nem ér­tik - képtelenek felfogni - a lesszabályt! Ez olyan, mintha azt mondanánk: saj­nos a nők (értsd: a mi oldalbordáink) korlátozott agykapacitásuknál fogva nem érthetik például a termodina­mika második tételét... A hegemón maszkulinitásnak ez a megnyilatkozá­sa olyan bornírt és sértő, hogy cáfolni is kínos. III. A brazilok játsszák a legszebb focit. Vannak ilyen avíttas toposzok a köztu­datban a brazil labdazsonglőrökről, a Copacabanán játszott mezítlábas öröm­fociról stb. Pedig a brazilok ideje régen lejárt. Mint ahogy már rég nem Sophia Loren a legszebb nő. A világ változik, s vele változik a futball is. IV. A tizenegyest nem lehet védeni, csak rosszul rúgni. Tényleg? S mi a helyzet az ún. tizenegyesölő kapusokkal? Ott volt a román Ducadam, aki az 1986-os Steaua- Barcelona BEK-döntőben egymás után négy büntetőt hárított. Ott volt az argentin Goycoechea, a portugál Ricardo, az olasz Toldo... Szimpla mázlisták? V. Kézzel tilos a labdához érni. Ez a legfontosabb szabály a fociban, gondolnánk, pedig... A Labdarú­gás Játékszabályai című, 144 oldalas FIFA-kiadványban (Laws of the Game 2012/13, Zürich) sok mindenről szó esik, de a kezezésről alig. Csupán egyet­len mondatban említik, hogy közvetlen szabadrúgást kell ítélni, ha a mezőnyjá­tékos szándékosan érinti kézzel a labdát. Ezt a szabályt értik félre a legtöbben (szurkolók, bírók, szakkommentátorok egyaránt), a kezezések zöme ugyanis vétlen, így nem minősül szabálytalan mozdulatnak. VI. A futball a szegények sportja. Az volt, de már nem az. Ahogy a futballra rátelepült a szórakoztatóipar, a szurkolók társadalmi összetétele megváltozott. Mondhatjuk úgy is: a futballt irányító globális gazdasági érdekcsoportok lecserélték a közön­séget. Az üzleti szempontból kevésbé perspektivikus alsó szociális réteg kiszo­rult a stadionokból, s helyét elfoglalta egy fizetőképes középosztály, amely a szezonbérleten kívül meg tudja fizetni a járulékos szolgáltatásokat is. VII. „Mindazt, amit az erkölcsről és a felelősségérzetről tudok, a fútballnak köszönhetem.” A gyakran idézett mondás Albert Ca­mus Nobel-díjas írótól származik. Szép gondolat, megdobogtatja a fútballro- mantikusok szívét, csak éppen üres és semmitmondó: a profi futball egyre nehezebben (sőt: sehogy sem) hozható közös nevezőre az erkölccsel. Camus tétele ma így hangozhatna: „Mindazt, amit a talmi csillogásról, a maffiáról és a szervezett bűnözésről tudok, a fútball­nak köszönhetem.” VIII. Bezzeg a régi időkben! Hát persze. Bezzeg régen. Miért, mi volt akkor? Jobb volt a foci? Szebb? Látványosabb? Dinamikusabb? Ugyan. A foci körítése volt őszintébb, de maga a játék - ha pusztán technikai szempontból vizsgáljuk - sokkal kezdetlegesebb volt, a mai tempóhoz képest kifejezetten lassú, erőtlen és körülményes játékosokkal. A notórius nosztalgiázókat érzékenyen szokta érinteni, ezért csak félve mondom: egy mai NBl-es galeri könnyűszerrel kifektetné az Aranycsapatot. IX. Dél-Európában temperamen- tumosabbak a szurkolók. Valóban? Akkor azt javaslom, nézzük meg a vasárnapi AIK Stockholm-Mal­mö svéd bajnoki összefoglalóját. Mit műveltek azok a hűvös és tartózkodó skandinávok? Rezzenéstelen arccal figyel­ték a meccset, orrukat vasalt zsebkendőbe fújták? A, nem. Rázták a kerítést, őrjöng­tek, feltekerték a hangerőt és meggyúj­tották a görögtüzeket. Ehhez képest a Nápoly-Torinó (ott, a tüzes Délen) lagymatag babazsúrnak tűnt. Űgyhogy a nemzetkarakterológiai sztereotípiáinkat dobjuk szépen a kukába! X. A foci szórakozás. Talán ez a legnagyobb tévhit. Egy szur­koló számára a foci soha (értsd: SOHA!) nem szórakozás. Hát akkor micsoda? Vallás? Függőség? Nehéz ezt elmagya­rázni egy kívülállónak, de aki benne van, az érti. Leginkább szerelemnek lehetne nevezni. Önpusztító, szenvedélyes, indu­latokkal és lemondásokkal teli, nyomorba döntő és végletesen egyoldalú szerelem­nek. Amely néha faj is. (Sokszor fáj.) Néha (ritkán) nevetünk, néha (többször) szenvedünk. „Aki jobban szeret, az min­dig alulmarad” - írta Thomas Mann a Tonio Krögerben. Mi, szurkolók általában alulmaradunk. De elfogadtuk ezt a felál­lást. Nincs választási lehetőségünk. Egész héten izgatottan várjuk a hétvégi randit, annyira, hogy meccslázunk van, gyomor­idegünk és hascsikarásunk. Olyankor szánalmasak vagyunk, kiszolgáltatottak és esendők. Ahogy várakozunk. Ahogy reménykedünk. Ahogy álmodozunk. Mindig. Újra és újra. Mint a gyerekek. Pedig hányszor, de hányszor előfordult már, hogy a csapatunk oda se figyelt ránk, észre se vett bennünket; kijött, aztán közönyösen és unottan letudta a meccset. Mi pedig ott álltunk a lelátón becsapva, megszégyenítve és megalázva. Utána napokig rosszkedvűnk volt. Nem, a foci soha nem szórakozás. Sokkal több annál. Mert elköltözhetünk egyik városból a másikba, megváltozhatnak körülöttünk az emberek, megváltozhat minden - de a csapatunkhoz végig („mindhalálig”) hűségesek maradunk. Gazdag József Komáromi Szalon a Mokkában, november 7-én, szerdán: így szerettek ők (Titkos történetek Csáth Gézától József Attilán át Pilinszky Jánosig - múzsákról, szeretőkről és a szerelem sokféle arcáról.) Időpont: 2012. november 7., szerda, 18:00. Helyszín: Mokka kávézó, Révkomárom. A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó Az est vendége: Nyáry Krisztián irodalomtörténész Az est házigazdája: Gazdag József és Sánta Szilárd (Nyáry Krisztián így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmeskönyv című kötete a helyszínen megvásárolható és dedikáltatható.) f facebook.com/komaromiszalon Tíz tévhit a fociról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom