Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-30 / 276. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 30. Évforduló-hirdetés 17 A Ganz villamossági osztályának megszervezője, az egész magyar villamossági ipar kialakítója, az elméleti szakemberek legfőbb oktatója volt Hetven éve hunyt el Zipernowsky Károly Minden idők legzseniáli­sabb magyar menedzse­re, Mechwart András, a Ganz gyár vezérigazga­tója 1878-ban elhatároz­za, hogy megalapítja vál­lalata villamossági osztá­lyát. Ez lett a világ első, gépgyárban működő vil­lamos ipari üzeme. OZOGÁNYERNŐ A feladatra egy huszonöt éves mérnököt kért fel, Ziper­nowsky Károlyt. Mechwart sasszemmel figyel­te a hazai eseményeket, akikben fantáziát látott, azokatmagához édesgette. Ez történt Ziper- nowskyval is, aki negyedéves mérnökhallgatóként felolvasá­sokat tartott a magyar Mérnök és Építész Egylet ülésein a villa­mosság legújabb külföldi ered­ményeiről. Mechwart azonnal ráérzett: megtalálta az emberét. Zipernowsky diplomáján még meg sem száradt a tinta, amikor állástajánlottneki. Vargabetűvel a villamossághoz A magyar villamossági ipar megalapozója 1853. április 4-én született Bécsben. A csa­lád hazatérte után Budapesten folytatta tanulmányait, a híres piarista gimnáziumban érett­ségizett, majd elment Kecske­métre gyógyszerésznek. Ám 1872-ben elhatározta, hogy be­iratkozik a Királyi József Mű­egyetemre, ahol gépészmér­nökként végzett. Ekkor már tudott volt, hogy gépi úton vil­lamos áram is termelhető. Ez állt a fiatal mérnök érdeklődé­sének középpontjában, égi mannaként hullott ölébe Mechwart felkérése. Az elektromos világítás még a jövő zenéje volt, Edison csak három év múltán szabadal­maztatja az izzólámpáját, ami­kor Mechwart megbízza a fiatal mérnököt, oldja meg a Ganz gyár öntőüzemének villamos világítását. Zipemowskynak szerencsére van mire támasz­kodnia: a dinamót honfitársa, Jedlik Ányos találta fel. Ezen az úton elindulva megszerkeszti ötvenhat volt feszültségen működő, tizenkét amper ára­mot szolgáltató dinamóját, amivel szénrudas izzókat táp­lál. Ezt követően áramfejlesz­tők és motorok szerkesztése lesz a feladata. Mechwart nem­csak szemmel tartja őt, hanem lehetővé teszi számára, hogy új munkatársakat toborozzon, sőt ő is vadászik rájuk. így szerzik meg maguknak 1882-ben Déri Miksát, s egy évvel később Blá- thy Ottó Tituszt. A technikatörténet triumvirátusa Ezzel kialakul a technikatör­ténet legnevezetesebb triumvi­rátusa, amely hamarosan a vi­lág élvonalába röpíti a magyar ipart. Edison és Werner Siemens is a dinamók nagy apostola volt. Az amerikai feltaláló érdemei a villamosság terén múlhatatla­nok, viszont a dinamóval mel­léfogott: az általa termelt egyenáramú energia feszültsé­ge nem változtatható. Már negyven évvel koráb­ban, 1840-ben James Prescott Joule, serfőző-tulajdonos lété­re a legnagyobb autodidakták egyikeként ’ megállapította, hogy a villamos áram hatására a fémvezető felmelegszik, a termelődő hő pedig egyenesen arányos az áthaladás idejével, a huzal ellenállásával és az áramerősség négyzetével. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy tízszer nagyobb áram ese­tén a hőveszteségek a százszo­rosára nőnek! Ennek fényében Edison terve a világhálózatról dinamója segítségével puszta álomnak bizonyult. Többen is elindultak azon az úton, amely sikerrel kecsegtetett: az olasz Galileo Ferraris és az Egyesült Államokban dolgozó, horvát­országi szerb mérnök, Eötvös Loránd egykori tanársegédje, Nikola Tesla is a váltakozó áramban vélte meglelni a jövő energiaforrását. Sőt, ők már a kezdetektől többfázisú áram­rendszerben gondolkodtak. Ezek közül a háromfázisú ala­kítja ki a legegyszerűbb mó­don, a legolcsóbban a forgó mágneses teret, amely nélkü­lözhetetlen a villamos motorok meghajtásához. Zipernowsky Károly ugyan­csak a váltakozó áram feltétlen híve. Alig lép be a gyárba Déri Miksa, közösen egy váltakozó áramú generátort terveznek, amely a Nemzeti Színház vilá­gítását oldja meg. Úttörőlépések Egy évvel később, 1883-ban a bécsi nemzetközi elektro­technikai kiállításon egy 150 lóerős gőzgéphez közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozó áramú generátort mutattak be, amely a váltakozó áramú rend­szer fejlődésében úttörő lépést jelentett, méreténél fogva is ál­talános feltűnést keltett. Ez az áramtermelő gép később a Ke­leti pályaudvar világítását szolgálta. Két évvel később Déry és Zipernowsky a párhu­zamos kapcsolású transzfor­mátort és a tetszőleges áttételű váltakozó áramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert szabadalmaztatta. Ekkor kez­dődött el a magyar villamossá­gi ipar legfényesebb korszaka, az a két évtized, amikor csak úgy ontják a szabadalmakat. A nevezetes 1885. évben születik meg a nagy hármas korszakal­kotó jelentőségű találmánya, a zárt vasmagú transzformátor, a későbbi villamosítás alapja. Michael Faraday 1831-es in­dukciótörvényének megfogal­mazása óta a levegőben lógott ennek az új berendezésnek a megalkotása. Csupán az volt a kérdés, hogyan hasznosítható az a jelenség, amikor az egyik áramvezetőben létrejövő fe­szültség változásakor a közelé­ben levő vezetőben ugyan­ilyen, de ellentétes irányú fe­szültség keletkezik. Ennek pontos tisztázása és gyakorlati hasznosítása lett a három ma­gyar mérnök érdeme. Zárt vasmagú transzformátor Ha egy papírhengerre réz­huzalt tekercselnek, s tőle vil­lamosán függetlenül - amikor nincs közöttük vezető, azaz galvanikus kapcsolat - újabb huzalt csavarnak fel ugyanerre Zipernowsky Károly (Képarchívum) a hengerre, légmagos transz­formátorjön létre. Azt már ko­rábban is tudták, hogy ez a ké­szülék akkor működik nagy ha­tásfokkal, ha közepébe vasma­got tesznek. Ezzel megnő a te­kercs önindukciós tényezője, ami a transzformátor műkö­désének alapfeltétele. A transz- formálás azt jelenti, hogy egy adott feszültséget mestersége­sen megnövelnek vagy csök­kentének. Ezt a két tekercs hu­zalának vastagságával és me­netszámával lehet szabályozni, ilyenkor a bemenő tekercs vál­takozó feszültsége a kimenő tekercsen jelenik meg, miköz­ben a villamos áramerősség az egyes tekercsek ellenállásától függ. Eközben természetesen érvényes az energiamegmara­dás törvénye: a bemenő telje­sítmény megegyezik a kimenő teljesítménnyel. A transzfor­mátor legfőbb előnye, hogy megváltoztatja a feszültséget. Hamarosan kiderült az egyik gond: a vasmagban mint villa­mos vezetőben örvényáramok keletkeznek, amely veszteség­ként jelentkezik. Ezt a kérdést hamarosan brüiáns módon si­került megoldaniuk: vékony, egymástól szigetelőanyaggal elválasztott lemezekből készí­tették el a vasmagot. A helyze­tet bonyolította, hogy nem si­került matematikai módsze­rekkel leírni a vasmagos teker­csekben és transzformátorok­ban lejátszódó jelenségeket, ezért műszaki megoldásokat alkalmazva behelyettesítő kap­csolásokat alkalmaznak. Ennek megfelelően a transzformáto­rok tervezése, méretezése és modellezése vérbeli mérnöki feladat, ráadásul a legigénye­sebb villamossági kérdések kö­réhez tartozik. A magyar kuta­tóhármas igazolta elsőként a zárt, osztott vasmag legfőbb előnyét, a mágneses ellenállás értékének csökkenését, aminek köszönhetően csak két-három százalék veszteség lép fel a fe­szültség átalakítása közben. Az általuk szerkesztett transzfor­mátor az 1885-ös budapesti or­szágos kiállítás szenzációja volt. Nikola Tesla saját talál­mányát az Egyesült Államok­ban csak két évvel később mu­tatta be. A Ganz-rendszer diadalútja A magyar feltalálók egy csa­pásra megoldották Edison leg­főbb gondját, a villamos áram szállítását akár több ezer kilo­méteres távolságra is. Mivel ez nagy feszültségen történik, fel- használás előtt az energiát le kell csökkenteni. Természete­sen a magyarok által feltalált transzformátorral. A transzformátorral, majd a Déri és Bláthy által megszer­kesztett villamos motorokkal és fogyasztásmérőkkel elkez­dődött a váltakozó áramú Ganz-rendszer diadalútja, me­lyet Zipernowsky személyesen vezényelt egészen 1893-ig. Eközben legnagyobb sikere a Rómát ellátó Tivoli Erőmű és távvezeték megtervezése és ki­vitelezése volt 1892-ben. Az iparban végzett eredmé­nyes munkája elismeréseképp és a jövő nemzedékek felkészí­tésének biztosítására Ziper- nowskyt 1893-ban kinevezték a Műegyetemen újonnan alakí­tott Elektrotechnika Tanszék tanszékvezető egyetemi taná­rának. Ekkor megvált a Ganz gyártól, a továbbiakban tevé­kenységét az oktatásban és a tudományos közéletben foly­tatta. Ugyanebben az évben megválasztották a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagjának. Ebben a feladatköré­ben mindenki másnál többet tett a magyar vülamossági ipar fellendítéséért: harmincnégy éven át a budapesti Műegye­tem tanáraként erősáramú mérnökök több generációját nevelte fel. így nemcsak a Ganz villamossági osztályának meg­szervezőjét, az egész magyar villamossági ipar kialakítóját, hanem az elméleti szakembe­rek legfőbb oktatóját is tisztel­hetjük személyében. Zipemowskyt a Magyaror­szági Elektrotechnikusok Egye­sülete 1903-ban Dérivel és Blá- thyval együtt tiszteletbeli tagjá­vá nyilvánította. Két évvel ké­sőbb Zipemowskyt megválasz­tották az egyesület elnökének. A Műegyetem az 1906/1907-es tanévben át­adott fizikai-elektrotechnikai épületében Zipernowsky tan­széke saját előadótermet és la­boratóriumot kapott, amelyet ő korszerű gépekkel szerelt fel. A nagyfeszültségű technika terén ezekkel a berendezésekkel Eu­rópa valamennyi egyetemét és próbatermét megelőzte. Díj és plakett Zipernowsky Károly 1912-ben 5000 koronát adományozott az elektrotechnikusok egyesüle­tének, hogy annak kamatát minden évben díjként ítéljék oda. Az egyesületi választmány ezüst Zipemowsky-plakettel egészítette ki a díjat. Nyolcvannégy éves korában 1937-ben vonult nyugdíjba. Et­től kezdve az egyesület közgyűlésén sem vett részt, bú­csúlevelét felolvasták, utódja Verebély László, az első ma­gyar villamosmérnök lett. A magyar villamossági ipar megteremtője nyolcvankilenc éves korában, 1942. november 29-én hunyt el Budapesten. A nagy hármas korelnöke volt, utolsóként távozott közülük az élők sorából. Halálával lezárult a magyar villamossági kutatás és ipar páratlanul gazdag kor­szaka. Ä régi dicsőségnek ma már a nyomait is csak üggyel- bajjal lehet felfedezni. Azóta új gyáróriások ontják a villamos berendezéseket, de már Ma­gyarország határaitól távol. Správna voľba 6&*\á*\y> 1 Kg — oß (CrícKové párá<lájky> i Kg — ip Pofivé ohorky» 1 Kg — Op Červená páprtká» í Kg ~ \p Šämpmófty,2f£ 9 K’oiNzumtNé zerritáKy» 2« Kg CI Kg = 0,440) — O'85 — ť)-88 Ceny plátne K 30s It 2012 . »»wi • • -,s; - ­..m BPI 213023

Next

/
Oldalképek
Tartalom