Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-29 / 275. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 29. Kultúra 9 Holnap mutatják be a Komáromi Jókai Színházban Spiró György könyörtelen társadalomrajzát Egyszemélyes közösségek (Kiss Gábor felvétele) Valló Péter, Kossuth -dí­jas rendező harmadíz­ben rendez Komárom­ban. Most egy teljesen naprakész történetet ál­lít színre, Spiró György Príma környék című tra­gikomédiáját, mely az elöregedő társadalom problematikáját boncol­gatja meghökkentő, szívszorító módon. VARGA EMESE Ha van kortárs magyar drámaíró, aki nem érezheti a mellőzöttséget s nem mond­hatja, hogy nem játsszák a da­rabjait, akkor az Spiró György. Mit gondol, mi lehet Spiró színházi népszerűségé­nek a titka? Spiró darabjainak megjele­nését mindig nagyon komoly vi­ták övezik, mert tradicionális értelemben nem igazi színda­rabok, viszont égetően fontos kérdésekről szólnak. Nagyon akkurátusán felkészülő, na­gyon nagy ismeretanyaggal dolgozó szerző, komoly hivat­kozási apparátus van mögötte, semmi nincs a véletlenre bízva. Égető problémákkal foglalko­zik, még mielőtt ezek a problé­mák perfektuálódnának. Oly­kor ezek a darabok még a „fan­tasztikus irodalom” kategóriá­ban vannak, s mire eljutnak a kiadástól a bemutatásig, való­sággá vállnak. A Príma környék színpadon talán még a drámánál is pesszimistább, hiszen kiegé­szül egy világvége-vízióval. Miért hangolta még ború- sabbra az előadást? Változó kormányok közt élem az életem Magyarorszá­gon, s az az érzésem, hogy a legégetőbb kérdésekre soha sincsenek válaszok, vagy csak rossz válaszok vannak. Az em­ber úgy érzi magát, mintha egy gyorsvonaton ülne, mely a semmibe robog... Itt konkrétan az elöregedő társadalom prob­lémáját járjuk körül, ami világ- jelenség, de nálunk még csak elméletben sem született meg­oldás. Egyik nap emelni akar­nak a nyugdíjkorhatáron, de akkor felhangzik egy kórus, hogy mi lesz a fiatalok elhe­lyezkedésével. Másnap azt mondják, 62 évesen mindenki húzzon el nyugdíjba. De a mai világban, ahol 40 éves nők szülnek 50 éves férfiaknak gye­reket, és ott állnak a 60 éves emberek 10 éves gyerekkel. Ha őket elhajtják nyugdíjba, csa­ládok halnak éhen... Az elhü­lyülő társadalom problémája legalább ekkora. A Prah (egy másik Spiró-darab, a szerk. megj.) a végzetesen megosztott társadalom problémájával fog­lalkozott, ami azóta csak to­vább radikalizálódott. Nyilván erre a művészetnek kell leg­alább a kérdésfelvetés szintjén reagálnia. Mert a politika aktu­ális, napi célokat görget maga előtt. A térbeli megoldás sem klasszikus. A nézők felköltöz­nek a színpadra, a vadászok a nézőtéren „garázdálkodnak”. Miért volt erre szükség? A színház vezetésével meg­egyeztünk, hogy tekintsük ezt egy stúdióelőadásnak. így is nagyon progresszívnek tartom a vezetést, hogy bevállalt egy ilyen darabot. Nagyon sok vidé­ki színházat ismerek, ahol ezt nem mernék megtenni, mert azt mondanák, hogy nem lesz sikeres. És nagyobb az esély a sikerre, ha egyszerre csak száz- hatvanan nézik, mintha három- százhatvanan. Itt minden for­dítva van. A normális az lenne, hogy egy munkában megfáradt idős ember, családja körében, unokái által puszilgatva leéli öreg napjait, elborozgat a diófa alatt, jókat eszik, amit a menye, lánya, felesége főz neki, s derűsen emlékezik a múltra. Na, ebben a darabban ennek épp a fordítottja történik. Ezért én is mindent megfordítottam. Aminek fölfele kéne mennie, az lefele jön, ami elöl van az hátra került... Ebben a vízióban a probléma kivetítődik az egész társadalomra. Ez nemcsak nyolc ember története, ez mé­lyen be van ágyazva a gondol­kodásunkba, nemzetkaraktero- lógiánkba. És erre drámai mó­don fel akartam hívni a figyel­met, holott sokáig egy vígjáté­kot nézünk, igaz, tragikus fel­hangokkal. De ezen problémák szőnyeg alá söprésével az egész nemzet dől össze. De senki nem szól, senki nem tesz semmit, ahogy Spiró szereplői sem... Ők érzik, hogy rettenetes do­log történik, de azt is érzik, hogy egyáltalán nem tudnak jobb megoldást erre. Ilyenek vagyunk. Ez a legsötétebb cin­kosság vagy inkább bűnrészes­ség. Biztos mondhatnánk, hogy a pénz a megoldás, de az egyik darabbéli családnak mondjuk, lenne pénze arra, hogy apukát elhelyezze. A másik esetben sem a pénzen múlik az anya-lá­nya kapcsolat. Elképesztő a kö­zöny, az elidegenedettség. Egy­személyes közösségek vannak. Nincsenek kapcsolatok. Nincs felelősségvállalás. Ön szerint, hogy fogadja a közönség ezt a témát? Nem számítok fáklyásmenet­re, de nyilván lesz egy szűk kör, amely nagyon díjazni fogja, hogy egy ilyen hang megszólal. A Prahot a mai napig játsszák Komáromban, s nyilván aki azt megnézte, ezt is meg fogja néz­ni, mondván, ha egyszer nekem ez a világ bejött, másodszor is érdekes lehet. Kell, hogy legyen pár ezer ember, akit ez érdekel, s ha lesz ennyi, akkor elég jól el­vagyunk, mert egy olyan „pél­dányszámban” juttatunk el va­lamit a közönséghez, amit a dráma nyomtatott formában nem tud produkálni... Ennél magasabb áron még nem kelt el Galanda-alkotás - 151 ezer eurót fizettek a képért Mikuláš Galanda: Szeretők kékes rózsaszínben (Képarchívum) Aukciós „világrekord” ÚJ SZÓ-HÍR A minap a párizsi Musée d’Orsay megvásárolta Rippl- Rónai József egyik alkotását, amelyet állandó kiállításán he­lyez majd el. Úgy tűnik, a műkereskede­lemben jó szelek fújnak, hiszen ugyancsak a napokban idehaza született rekord: Mikuláš Ga­landa Szeretők kékes rózsa­színben című festménye rekor­dáron, 151 ezer eruróért kelt el a főképpen kortárs, illetve XX. századi művekre szakosodott White & Weiss társaság aukció­ján. Az ár világrekordnak szá­mít, mivel ez a mű lett a világon eladott legdrágább Galanda- alkotás. Ugyanakkor ez lett a második legdrágábban elkelt hazai műalkotás ebben az év­ben, s egyben felkerült a szlo­vákiai műkincs-kereskedelem legmagasabb áron értékesített hazai alkotásainak tízes listájá­ra. Galanda képe a kikiáltási ár több mint duplájáért kelt el. Mikuláš Galanda az egyik legjelentősebb szlovák képző­művész, a modem szlovák fes­tészet úttörője, a slovenská moderna irányzat egyik alapí­tója. Szeretők kékes rózsaszín­ben című festménye alkotói korszakának csúcsán 1931-32- ben született, s a vásznon a modem francia festészet inspi­rációját érezni. Ritkaságszám­ba menő, kivételes mű - nyilat­koztak vele kapcsolatban -, ha­sonló darabok tíz évben egy­szer jelennek meg a piacon. Az aukción több értékes mű is új gazdára lelt, egyebek közt a legdrágább hazai alkotók tízes listáján helyet foglaló Jaszusch Antal két műve is, az egyik 12 ezer, a másik 8500 euróért. (tb) PENGE Szapphó, a feminista Finta Éva Szapphó a szir- ten című kötete több szem­pontból is érdekes, ugyanak­kor poétika ilag problemati­kus szöveg. Érdekes, mert Szapphót afféle női Szókra- tészként elgondolt alakká formálja, akinek eredendő mássága a nő, költőnő, illet­ve a kisebbségi nőköltő (a szerző kárpátaljai származá­sú) hierarchikus rendszeré­ben nyer értelmet. Basku Anita Andrea a Fin­ta Éva-féle alapállást vetíti vissza az általa elképzelt Szapphó-képre: „Ha úgy vesszük, Szapphó feminista volt, megteremtette a híres nőköltő, kvázi a modem nő alakját, s - legalábbis a kánon manapság hagyományozó- dott változata szerint - nem törődött az elvárásokkal, hol a férfi, hol a nő testének gyümölcseit szakította le...” Természetesen ez az állás­pont anakronisztikus: nem Szapphó teremtette meg mindazt, amit a kritikus elő­számlál, hanem utókora, a recepció egyik, valljuk be, kissé felületes, de inspirativ ága. Amit Szapphó megte­remtett, arról az a töredékes szövegkorpusz tanúskodik. A vágy (főként az erotikus) sem igazítható az „elvárásokhoz”, hiszen a test ösztönös tudá­sáról szól, mely kijátszhatat- lan, épp ezért lehet tragédiák és traumák forrása. Kijátsz- hatatlan, de tanulmányozha­tó: és ebben a vágymunka - dokumentációban van Szap­phó újszerűségének egyik gócpontja. A jó vers is hason­lóan működik: a nyelv ki- játszhatatlan érzékiségét do­kumentálja. De miért prob­lematikus mégis Finta Éva kötete? Mert érzéketlenül ri­deg marad a nyelv erotikája iránt, Szapphóból hol irgal­matlan váteszt csinál („úgy nézek át a tájon / mint isten a nagyvilágon / ki magának teremtette”, illetve: „fellebeg kitharával / egy szikra, egy madár, egy dallam / villám­fény női alakban / s lecsap a leszboszi partra”), hol szen­timentális, néha képzavarok­ba vesző lantpengetőt, aki a „szépség végét”, a kiüresedett jelent siratja (Szapphó érin­tése). A Szapphó a szirten című, lazán kezelt szapphói strófákban írt vers is elsza­lasztja a Phaon-szerelem in­tenzitásának megjelenítését, a leukaszi ugrás itt is a dal ha­lála: „összetört dal kőpora ázik árván/tengeredényben”. A kötet hemzseg a patetikus, erőszakkal összeeszkábált szövegektől: pl. „drámát fe­ledő haláltánc égi delejben/ melyben a szív lát”. A szap­phói strófa pedig többször is megbicsaklik: különösen za­varó ez az egy szótaggal meg­nyújtott adoneusokban. Finta ugyan a „mérce hogy lett asszonyi sorsa mellett” alapállásból indul, de a kons- tatálásnál nem jut tovább, mivel neki is, mint szerinte Szapphónak „tüske védi sor­sát képzeletétől”, és képzelet nélkül, puszta szószerelge- téssel tényleg nehéz költé­szetet művelni. (Finta Éva, Szapphó a szirten. (2006-2007), Mis­kolc, Bíbor Kiadó, 2010.) Értékelés: —OOOOOOO RÖVIDEN Bocsánatot kért a „kicsi” New York. Agnus T. Jones, a Két pasi meg egy kicsi című sorozat egyik főszereplője bocsánatot kért a stábtól, amiért erkölcstelennek nevezte a vígjátékot. A19 éves Jones tíz éve szerepel a sorozatban, és a napokban vallási megvilágosodá­sával kapcsolatban beszélt arról, hogy sikamlós humora miatt erkölcstelennek tartja a szériát, nem akar benne játszani, és a nézőknek sem ajánlja. Tegnap már úgy fogalmazott: a legmé­lyebb elismeréssel adózik mindazoknak, akikkel együtt dol­gozik, beleértve a Warner Bros. stúdiófőnökét is. (MTI) Értékes fesztiváldíj Budapest. Az MTVA szegedi munkatársa, a komáromi származású Antala Zsuzsa díjat nyert a Szülőföldünk szép ha­tára című rádiós és tévés fesztiválon. A Varga Zs. Csaba vezette nemzetközi zsűri Ill.díjjal jutalmazta az általa rendezett Te­nyeremre tettem a lelkem című filmet, amelynek stábja: Szél Zsolt, Kormány Tibor operatőrök, Csepregi János vágó, Tóth Zoltán István hangmérnök, Csányi József és Kiss Antal világosí­tók és Rózsa Csilla gyártásvezető. A film operatőrei egyben el- nyertékalegjobb operatőri munkáértjáró különdíjat is. (k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom