Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-27 / 273. szám, kedd
12 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. NOVEMBER 27. www.ujszo.com 14. fejezet (folytatás) Két nappal később Szórádi újabb jelét adta annak, hogy komolyan beszélt, amikor azzal fenyegetőzött, mostantól figyelni fogja a tanítványait. Kamerát szereltetett az öltözőbe. A játékosok azonnal kiszúrták az egyik sarokba felszerelt kütyüt, ami ide-oda pásztázva leste, és vélhetően rögzítette, ami a helyiségben zajlik. Túl sok értelme persze nem volt az akciónak, hiszen ki az az ostoba, aki ezek után bármi olyat is tenne, éppen az öltözőben, ami kockázatos lenne, de elrettentésnek mindenesetre tökéletesen megfelelt. Mostantól még fingani sem mert senki az öltözőben, nemhogy bundáról beszélni. Szórádi paranoiája persze elképesztően káros volt. Az öltözőben hirtelen megváltozott a légkör, a játékosok sokkal bizalmadanabbak lettek, mint azelőtt, és meglazultak azok a baráti, haveri szálak, amelyek eddig jellemezték a csapatot. Mindenki gyanússá vált. Péter úgy érezte, ő a leggyanúsabb. Ebbe a nyomasztó gondolatba még jobban belehergelte magát, amikor a csapatkapitány szólt neki, hogy beszélni szeretne vele.- Persze, üljünk be a büfébe - mondta erőltetett könnyedséggel Borosnak. Boros nem köntörfalazott, amikor leültek az asztalhoz. Nyílegyenesen nekiszegezte a kérdést:- Rád célzott Szórádi? Miattad van ez a szar? Péter felkészítette magát jó előre. Sejtette, hogy ezt a kérdést megkapja, bár ilyen erős és nyílt kezdésre nem számított. Mindegy volt, nem zökkent ki. Csak úgy dőlt belőle a hazugság.- Nem. De szeremém tudni, kire vagy kikre gondolt.- Biztosan nem rád? - a csapatkapitány tovább gyanakodott.- Miről beszélsz, ember? Mondtam már, hogy nem! Hagyj békén ezzel a szarral! Legalább annyira kibuktam, mint ő. Fogalmam sincs, hogy igaza van-e Szórádinak, de ha igen, és kiderül, hogy kik adják el a meccseket, azonnal feljelentem őket. Rohadjon meg az összes. Hallottam ezt-azt, hogy más csapatoknál előfordulnak finesa mécsesek, de nem hittem volna, hogy nálunk is ez megy. És még mindig nem hiszem. Szerinted bundázik valaki közülünk?- Hát, nézd, előfordultak érdekes eredmények, szituációk. Nem mondom, hogy egyértelműek a jelek, de azt sem, hogy Szórádi meghibbant és rémeket lát. Emlékszel, amikor Novák kihagyta azt a tizenegyest?- Persze. Azt hiszed, hogy... azt hiszed?- Hadd kérdezzek valamit: hová rúgta? Hová? Méterekkel mellé. Még most sem tudom felfogni. Ezt gyakorolja minden edzésen. Na, persze a védelem is összehozott egy-két nagyon gyanús gólt.- Kicsoda? Kire gondolsz?- Konkrétan senkire. Az egész védelemre. De ez maradjon köztünk. Nem kell, hogy még rosszabb legyen a helyzet, már így is pattanásig feszült mindenki. Senki nem bízik senkiben, én sem benned, te sem bennem. Borzalmas ez az egész. És az öreg ráadásul felszerelteti ezt a kamerát is. Most mondd meg, mi lesz így, ezek után az öltözőben? Hogy húzzuk ki a szezon végéig? Ki fogunk esni. Ügy éljek, kiesünk. Vagy azért, mert néhány Benkő Gábor Futballgyilkosok (13. részi A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostik.. szarházi kiejt minket, vagy azért, mert morálisan széthullik a csapat. 15. fejezet Azon a héten se Carlo, se Drágán nem kereste őket. A történtek után nem bánták, hogy kaptak némi nyugalmat. Jókor jött, nem hiányzott, hogy egy visszautasíthatadan ajánlat, ami esetükben többnyire néhány ezer euróbán öltött testet, elbizonytalanítsa őket. Boros egyébként nem csupán Péterrel, hanem mindenkivel beszélt. No- vákkal is, de nála nem hozta szóba a tizenegyest. Mindazonáltal Szórádi, a kamera és Boros magánnyomozása megtette a hatását. Egy morálisan szétesett, bizalmadan csapat egy paranoiás edzővel a kispadon várta a hétvégi bajnokit, aminek egy alapos, tiszta, korrekt verés lett a következménye. A kettő-nullával egy újabb szög került az edző már gyártás alatt lévő koporsójába. Szórádi egy szót sem szólt a meccs után, látszott rajta, kezd kicsúszni a lába alól a talaj. Ha kereste is magában a mentségeket, a kapaszkodót, nem találta, mert az ellenfél valósággal lefutballozta az együttesét ezen a napon, és különösebb hibák sem kellettek, hogy megszerezze a győzelmet. Budapestre érve a négy srác úgy döntött, esze ágában sincs még hazamenni, inkább együtt maradnak, hogy kieresszék a gőzt. Mi tagadás, stresszes hét volt mögöttük, úgy érezték, jót fog tenni, ha kimozdulnak. Török vállalta, hogy aznap este nem issza magát hullarészegre, így a különítmény az ő BMW-jével indulhatott az éjszakába. Török már túl volt egy házasságon, elvált emberként nem voltak kötöttségei. Ügy élt, s úgy bulizott, mint egy állat. Kábítószert bármikor tudott szerezni. Voltak kapcsolatai. Persze, Budapesten bármelyik, szülei által elhanyagolt tinédzsernek megvannak a forrásai, ha droghoz akar jutni. Mégis, egy válogatott labdarúgó esetében ez nem annyira egyértelmű. Török a hűtőszekrényhez lépett, kinyitotta a fagyasztót, és kivett belőle egy csomagot. Metamfetaminnal, hétköznapibb nevén speeddel lepte meg a vendégeit. Kedves gesztus volt, annyi szent.- Ki kér egy utcát? - mutatott Török az asztalra kitett, celofánpapírba rejtett fehér porra. Péter nem lepődött meg, tudta, ebben a lakásban a drog előbb kerül az asztalra, mint egy tál mogyoró. O is kipróbálta már a kábítószert, de Török rendszeres fogyasztó volt, vele ellentétben azt sem tudta megállapítani, hogy mi az, ami előtte van.- Mi ez a cucc? - kérdezte Péter.- Speed. Mindig van itthon, felélénkít, ennyi az egész. Nem kell tőle beszarni. Pár óra múlva kimegy a véredből. Mondjuk a vizeletben még egy hét után is kimutatható marad, de legfeljebb nem mész laborvizsgálatra néhány napig - vigyorgott Török, majd elővett a pénztárcájából egy Smart- kártyát, és gyakorlott mozdulatokkal, igazságosan kiporciózott négy csík speedet. Ezután elővett egy húszezres bankjegyet, azt a lehető legvékonyabbra összetekerte, mintha csak köpőcsövezni akart volna. Leült a székre, és egy gyors szippantással eltüntette a saját adagját. Szipogott még kettőt-hár- mat, megdörzsölte az orrlyukát, és átadta a húszezrest Nováknak. Novák után Váczi, végül Péter következett a sorban. Teljesen természetes volt, hogy mindannyian felszívnak egy-egy csíkot. Péter már régen nem akart kívülálló maradni, egyre inkább átvette azokat a szokásokat, amelyeket Töröktől vagy Váczitól lesett el. Közéjük akart tartozni, és mivel együtt adtak el egy rahedli mérkőzést, és már a drogot is együtt szívták, ehhez kétség sem fért. Török - biztos, ami biztos - a maradék speedet szépen visszacsomagolta a celofánba, és becsúsztatta a farmerzsebébe. Miközben még mindig az orrát dörzsölte, kiadta a jelszót: - Nyomás a Romkertbe! A Romkert akkoriban kedvelt terepük volt a futballistáknak. A fővárosi klubok játékosai gyakorta ösz- szefiitottak a budai alsó rakparton lévő szabadtéri szórakozóhelyen, és együtt lazítottak a fárasztó bajnokik után. Élvezték, hogy sokan felismerik őket. Újpesti és fradista a legnagyobb egyetértésben koccintott a Bacardi-kólával, s az egyszer használatos instant csajok tették teljessé ezeket a bulikat, ahol a lányok a feszítő focistákat, a focisták a pucsító lányokat stírölték. A fiúk remek hangulatban étkezte a Romkertbe. A metamfetamin megtette jótékony hatását, frissnek, élénknek érezték magukat, a délutáni vereség egyiküknek sem járt a fejében. Szórádi fenyegetőzése, az öltözőbe szerelt kamera, a csapat- kapitány kérdezősködése is olyan távolinak tűnt, mint egy Bajnokok Ligája-szereplés. Péterék kinéztek maguknak egy bárpultot, egy bázist, amit támaszthatnak majd az este folyamán. A tömegen nem kis áldozatok árán sikeresen átpréselték magukat, és elfoglalták állásaikat. Török rendelt egy üveg Finlandiát, és magának is kitöltött egy pohárral. Nem úgy állt neki az italozásnak, mint aki aznap még vezemi akar. Figyelmeztették, ne üsse ki magát, de ő elővett egy cigit, lazán rágyújtott, és legyintett. - Ha speed van bennem, akkor a vodka már nem árthat - vihogott. Még maradt valamennyi az üveg alján, amikor Váczi felhívta a fiúk figyelmét két lányra, akik néhány méterrel odébb beszélgettek. Feltűnően csinosak voltak, és bár a négy a kettőhöz nem volt éppen ideális arány, azért Novákot, akire ilyen esetekben lehetett számítani, elküldték intézkedni. O meg, mint egy vérbeli csatár, aki már bent jár a tizenhatoson, és nem akar ziccerben hibázni, se szó, se beszéd odament a lányokhoz. A többiek mesz- sziről nézték, mi lesz ennek a vége. Péter izgult, csapattársa nehogy valami olyat tegyen vagy mondjon, ami lerombolja a megismerkedés esélyét, de néhány másodperccel később megnyugodott, mert látta, csapattársa hevesen magyaráz a lányoknak. Nem lehetett rossz a dumája, mert kisvártatva Novákkal az élen elindultak feléjük.- Bakker, ez idehozza őket. Látjátok, idehozza! - lelkendezett Váczi, és gyorsan bekapott egy mentolos rágót. A vörös, hosszú hajú, nagy mellű csaj ruházata méregdrága bunkókról mesélt. Afféle kelet-európai fényűzésről. Az a fajta lány volt, akiben tízből tíz nő riválist lát, ha szembejön vele az utcán, de ha történetesen véleményt kell mondani róla, akkor tuti, hogy rosszmájúan leribancozza, beleköt a póthajába, és meggyőződéssel állítja, hogy az alkarján fityegő Louis Vuitton- táska egészen biztosan kamu. A másik viszont ártadan szépségnek tűnt. A haja barna, szép ívű szemöldöke alatt hatalmas szempár csillogott. Talán a pohár pezsgőtől, amit az előbb még a kezében tartott, ki tudja. A sminkje diszkrét volt, szinte hétköznapi. A kisugárzása mégis valósággal megbabonázta Pétert.- Szóval tényleg focisták vagytok? Az klassz - affektált Brigitta, a vörös bombázó, és hetykén végignézett a srácokon.- Aha - felelte Török, akinek az udvariasság nem volt az erőssége, és megengedte magának, hogy hölgyek társaságában minimalizálja a kommunikációt.- És hol játszotok? A Real Madridban? - kérdezte pimaszul Fanni, miközben csúfondáros mosollyal a barátnőjére pillantott. A kérdéséből Péter számára világossá vált, hogy a lány, akit kiszúrt magának, elsőre nem esik hasra néhány NB I-es játékostól. Váczi válaszolt a kérdésre, de valami buta dicsekvéssel hozzátette, hogy ő a következő szezont talán már Ausztriában kezdi. Farmi ekkor vá- radanul Péterhez fordult. Tetszett neki a srác.- És te? Te is mész Ausztriába? - kérdezte.- Én? Nem, nem hiszem. Egy év még hátra van a szerződésemből, valószínűleg maradok Pesten - hadarta, mert zavarba jött. Hiába volt alapvetően magabiztos, ezúttal valahogy nem érezte magát nyeregben. A lány ezt tökéletesen érzékelte. És azt is észrevette, szinte azonnal, hogy tetszik a fiúnak. Élvezte a helyzetet, hogy kicsit játszhat, szórakozhat vele. Török megint fizetni akart egy kört, de a többiek nem engedték. Váczi gyorsan ki is használta a lehetőséget, imponálni akart a csajoknak, és fizetett mindkettőnek egy-egy Sex on the beach-koktélt. Péter úgy vette észre, hogy csapattársai egyaránt a vörösre pályáznak, ez neki kapóra jött, mert így kényelmes tempóban flörtölhetett Fannival.- És te mivel foglalkozol? - jutott eszébe a lehető legkézenfekvőbb kérdés, amit már akkor szégyellt, amikor feltette.- Modell vagyok.- Modell? - húzta fel a szemöldökét, pedig a lány adottságait látva ez nem volt meglepetés. - Miféle modell?- Fotózásokra járok, divatbemutatókra.- Ebből meg lehet élni?- Miért, a fociból meg lehet élni?- kérdezett vissza villámgyorsan Fanni. A hangjában megint volt valami szemtelenség, és ez kifejezetten tetszett Péternek, aki közben kezdett feloldódni. Nem tudta, hogy a speed vagy a vodka hatását érzi-e, de kezdett önmaga lenni.- Nem panaszkodom - vonta meg a vállát. Eljátszott a gondolattal, hogy hatásvadász lesz, és megmutatja a zsebében lapuló köteg húszezrest, de egy perccel később már örült, hogy nem tette meg.-TI nagyon különbözőek vagytok, ugye? - bökött a fejével Brigittára," aki már kifejezetten kihívóan viselkedett a három fiúval. Jobb kezével hosszú fürtjeit csavargatta, miközben szívószállal nagyot kortyolt a koktéljából, és feltűnően nagyokat pislogott.- Mások, igen. De attól még jó barátnők vagyunk.- O mivel foglalkozik? - kérdezte Péter.- Ő? Kurva. (Folytatás a jövő héten!) A Fii ___,________ a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
