Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-23 / 270. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 23. Vélemény És háttér 7 A honfiúi kebel nagyon tud ám dagadni, de hazafinak és hazaffynak lenni nem ugyanaz Skizoid honfiúi büszkeség Érdekes, a szlovák lakosok nagy része büszke az országra, s ugyanazon szlo- váklakosoknagy részenem akar itt maradni. LOVÁSZ ATTILA Ezt Andrej Kiska lehetséges államfőjelölt nyilatkozta nemrég, s ez ajelölt legalább fölteszi a kérdést, mi is a valódi gond ezzel az országgal. Mert gond aztán van, mi meg ezeken a hasábokon csodálkozunk, micsoda pártállami reminiszcenciák uralkodnak és mennyire nem érdekes a térség egyik legfontosabb történelmi eseménye. Az a kettősség, amely Kiska éppen időszerű meglátására érvényes, az ország húszéves történetének legjellemzőbb vonása. 1991- ben is volt népszámlálás, a lakosság 80%-a hívőnek, 60%-a katolikusnak mondta magát. Ezzel szemben a napilappiacon, ahol már kilenc lap jelent meg, az olvasók majd 60%-a a kommunista Pravdát választotta. Két évvel később a már nemzetközi sztenderdek szerint végzett felmérésekben a szlovák lakosság több mint fele a közös Csehszlovákia híve volt, ugyanazon felmérések pedig összességében több mint 50%-os támogatottságot mutattak azon pártoknak, amelyek az önálló Szlovákia mellett tették le a garast. A skizoid állapotoknak ezzel nem lett vége. Kontinuális felmérések sora bizonyította, hogy a lakosság nagy része magánosításpárti, ellenben a lakosság nagy része nem kívánt saját munkahelyére semmilyen kapitalizmust. Ugyancsakalakosságnagy része volt elégedetlen az állam költekezésével és takarékosabb köz- igazgatást kívánt, de úgy, hogy közben véletlenül se csökkenjenek az állam által adott vagy szavatoltszociálisjuttatások. Még tíz évvel a rendszerváltás után is a legnagyobb értékek között szerepelt a szabadság, de a felmérések szerint a polgárok nagyobbik része a gondoskodó, mindenkit ellátó állam felé kacsingatott. Az unióba való belépés előtt Európa volt a cél, de a külföldi cégtulajdonosok, a nemzetközi vállalatok értékelése inkább úgy nézett ki, mintha újkori megszállókra tekintenénk. Legyen kapitalizmus is meg szocializmus is (meg minden-kamasz szlenggel). A polgárok alig várták az eu- rót, hogy néhány hónappal később szidják, mint a bokrot. Most meg itt tartunk. A honfiúi kebel nagyon tud ám dagadni, de amikor a mindennapokról van szó, akkor Szlovákia egy nem élhető ország képét mutatja. Hazafinak és hazaffynak lenni nem ugyanaz - kérdezzünk meg csak tíz, véletlenszerűen kiválasztott embert, vajon hazafias cselekedetnek számít-e adót fizetni. Tízből tizenegy egyszerűen kiröhög. Pedig a hazafiság az adófizetésnél (is) kezdődik. E sorok írójának egy újságírópalánta egyszer elmesélte, mennyire büszke a Magas-Tát- rára. És vajon mire büszke? - szólt a kérdés. Hogyhogy mire, hát a Tátrára. No, jó, de a kolléganő hordta oda talicskával? - kérdeztem, mert úgy gondoltam, az ember arra legyen büszke, amit elért, megcsinált, kiizzadt. De arra, hogy ott áll a vulkanikus hegység? Nos, így vagyunk mi itt az országra - de, sajnos, sokszor a nemzetre - való büszkeséggel is. Dagad a keblünk, ha a mi fajtánk nyer olimpiát, kap Nobel-díjat (bár ellenpélda van), ha szép a Tátra, a Balaton vagy a Hortobágy, csak az a baj, hogy amikor tenni kell, akkor legyen hazafi más. Szlovákia polgárai büszkék az országra, de el akarnak menni? Nos, majd itt maradnak, becsületesen fizetnek adót, és igazán büszkék lesznek rá, ha tettek érte valamit. Nem nyilatkoztak, tettek. S aztán talán néhány ember azt is megérti, minek is ünnepelnénk meg ’89 novemberét. Sztrájkfelhívás (Tüskéscápa-Cartoonized) ITT MINDENKI ROSSZUL KERES! NA, MAJDNEM MINDENKI. JEGYZET Mitől leszünk gonoszak? LAMPL ZSUZSANNA Vannakszeren- csés emberek, akiket megihlet a házimunka. Vadkerty Katalin történészt a mosogatás, Woody Allen filmrendezőt a porszívózás inspirálja. Én viszont hiába vasaltam ma, nem jöttem rá, mi az oka, hogy sok idős embert olyan könnyű becsapni. Például felhívja őket valaki, mintha a gyerekük lenne. Pénz kell neki, azonnal, elküldi érte egy barátját. Az idős szülő a lakásában rejtegeti a spórolt pénzét, mert amióta euró van, végképp nem bízik a bankban. Több helyre dugja, mert olvasta, hogy ezzel megnehezíti a rablók dolgát. Úgy elrejti, hogy sokszor maga is alig találja meg. És akkor ez az elővigyázatos ember ajtót nyit az első szélhámosnak, és önként odaadja neki a pénzét. Annyira elterjedt esetről van szó, hogy a rendőrség kérésére a vasárnapi misén a plébános figyelmeztette rá a híveket! Ingvasalás közben jutott eszembe az orvosnál látott idős asszony. Feltűnő arany fülbevalók, négy aranygyűrű, az egyik nagyköves. Elegáns, de nagyon gyűrött öltözet. Melléültem, rámosolyogtam. Pillanatokon belül kipakolta, hogy nyolcvanöt éves, özvegy, minimális nyugdíjat kap, amit azzal pótol, hogy eladogatj a az aranyait, mert sok aranya van. Ne is mondja tovább, szóltam rá, ilyeneket nem szabad vadidegeneknek elmondani! De ő csakbeszélt. Két gyereke van. A fia jó szaki, de részeges. Veri a feleségét. A saját apját egyszer úgy pofo n vágta, hogy eltörött az állkapcsa (azóta már őt is megverte a saját fia, amikor egyszer együtt ittak). Másokat is megvert, de megúszta, mert sok rendőrkuncsaftja van. Őtmégnem verte meg, de megtiltóttá, hogy elmenjen hozzájuk, amióta egyszer görbén vágta náluk a kenyeret. A nyugdíj napj án hazamegy, zsákmányol ezt-azt, legutóbb a vasalót vitte el. Alá- nya? Nem látogatja őt, de amikor kórházban feküdt, elment a lakására, és elvitt néhány ékszert és két titánfazekat. Újabban aztakaija, adjaelalakást és költözzön hozzá. Vett is neki egysezlontakonyhába. De bizony ő nem megy kutyának. Nemrég a lánya a ház előtt várta. Ó épp a szegényeknekjáró élelmiszerért volt, a lánya kikapta a kezéből a táskát, és el- szelelt. Szerencsére a másik táskát a taxis hozta, mert a két botj a miatt csak taxival tud közlekedni, amit az önkormányzat térít. ígymaradtegy kis krumplija, hagymája és tésztája. Egy hétig grenadírt evett, utána két napigolajos tésztát, aztán egy taxison keresztül eladott egy gyűrűt. Nem fél, hogy ezek az idegenekbecsapják, kérdezte valakiaváróteremben. De hisz ezek kedves, mosolygós emberek, válaszolta. Amosolyvágy és szeretethiány lenne a kulcs? De azt kétórás vasalás után sem tudom, mitől válik egy gyerek ennyire gonosszá. KOMMENTAR Újnak új - de többség? MÓZES SZABOLCS Nem lesz olyan egyszerű dolga Dániel Lipšicnek, APIRk mint ahogy azt elsőre gondolhatta. Az utóbbi ■ másfélhétbenközzétettközvélemény-kutatások CjTat, azt mutatják, nem elég új pártot alapítani, valamit tenni is kell a választók kegyeinek elnyerésé- ért. Megalapítása utánazÚjTöbbségnekszinte mindenki 6-7%-ot mért, az első hullámverések elülte utánkészítettkutatásokviszontaztmutatják, nemjutna be a parlamentbe. Pedig a jobboldali szavazók mint egy falat kenyérre, úgy várnak egy választható pártra - ahhoz, hogy ezt lássuk, nem kell politológusnak, sem közvélemény-kutatónak lenni. Az új köntös mellé ugyanakkor új és vállalható tartalom is kellene. Amit viszont eddig Lipšicék új víziók és álmok címszó alatt bemutattak, minden bizonnyal távol esik az elvárásoktól. Nem segít a helyzeten a párt személyi aluldimenzionáltsága- kevés az ismert arc-, s az sem, hogy az eddig bemutatott élképp zelésekre rányomta bélyegét a pártelnök érdeklődési köre. Tény, hogy az igazságszolgáltatással nagy problémák vannak, s ezt a választók - főként aj obboldaliak- is érzékelik, ám csak ebben kérdésben és abelügyi témákban profilálódni nagyon kevés. Annak, aki a jobboldal új vezére akar lenni, először más témákhoz kell hozzászólnia. Ha Lipšicék az elmúlt hetek felméréseiből azt a következtetést vonjákle, hogy komolyabb munkára van szükség, s az izzadságszagú, nemritkán demagógjavaslatokhelyett reálisabb megoldásokkellenek, lesz választása a jobboldali szavazónak. Ha viszont arra jutnak, hogy még több populizmus kell a népnek, akkorellehettemetniazegészet. Több mintkérdéses, hogyazSDKÚ-bólésa többi jobbközép pártból kiábrándult szlovák választó - merthogy Lipšic személye miatt nehéz elképzelni, hogy magyarok nagy tömegekben vonulnának az Új Többség zászlaj a alá - vevő a demagógiára, avagy egyj obbol- dali Smerre. Az pedig egy külön téma, hogy mennyire szerencsés egy pártot indulása pillanatában ideológiailag kétosztatú- nak tervezni. Persze, tudjuk, az átlagembert a munkahelyteremtés, a szociális helyzet foglalkoztatja leginkább, ám az értékrendbeli különbözőségektávolrólsemcsakaz abortuszról vagy melegekjogairól szóló viták kapcsán szoktak előjönni. Egy pártot, afrakcióján belüli kapcsolatokat az ilyen megoldatlan viták, a homlokegyenest ellentétes álláspontok alapjaiban szoktákmegrengetni. Mindenesetre a konkurencia olyan gyenge, hogyha meglepetésre Lipšic ebben a mezőnyben nem tud 5% feletti eredményt elérni, talánjobbis, ha ügyvédnek áll. Ajobboldali választó pe- digúj messiást kereshet magának. FIGYELŐ Erdélyi román autonomisták Egyre több erdélyi románt is foglalkoztathat Erdély autonómiájának kérdése, miután nagyon sokan úgy érzik, hogy a román kormányok szándékosan nem korszerűsítették régiójukat, vagy ezek a tervek megbuktak a politikai vezetők korruptságán és hozzá nem értésén - írta a roma- nialibera.ro című portál. A szerző szerint az autonóm vagy föderális Erdély felé az első lépés annak tudatosítása, hogy az erdélyiek több pénzt fizetnek be az államkasszába, mint a többi régió, de a bukaresti kormány túl keveset forgat vissza „a nyugati régiók fejlesztésére”. Ugyanakkor a szerző veszélyesnek tartja, hogy „Tőkés László pártja” hozta elő ezt a témát a kampány idején, mert ez a román szélsőségeseket erősítheti. Gyertek, gazdag nyugdíjasok! A görög kormány olyan adóügyi intézkedéseket tervez, amelyek megkönnyítik a tehetős európai nyugdíjasoknak, hogy ingatlant vásároljanak és letelepedjenek Görögországban. A görög média szerint nagymértékben csökken az ingatlanvásárlási adó, és a külföldön megszerzett jövedelem nem Görögországban, hanem fél évig még a származási országban adózna akkor is, ha az illető már Görögországban él. Akik legalább 300 ezer euróért vásárolnak ingatlant, családtagjaikkal együtt letelepedési engedélyt kapnak. A Vatikán is takarékoskodik A gazdasági válságban a pápai állam is takarékoskodik - kommentálta az olasz sajtó, hogy a Vatikán mostantól nem költ pénzt a Szent Péter téri betlehemre. A 225 négyzet- méteres, épület nagyságú betlehemet Basilicata tartomány finanszírozza. A Vatileaks- botrány során kiszivárogtatott dokumentumok szerint a pápai állam évente csaknem félmillió eurót költött a látványosságra. (MTI)
