Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-23 / 270. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 23. Közélet 3 Peter Poliak: Azt akarjuk, hogy a szociális segélyből élőket is sújthassak a bírságok. Ha nincs pénzük, akkor alternatív büntetésként dolgozzák le „A felháborodott többség is figyelmet érdemel” (Gabriel Kuchta felvétele) Egy kelet-szlovákiai roma telepen született, civil aktivistaként és a roma kormánybiztos hivatalának munkatársaként már egy évtizede a romák helyzetének javításán dolgozik. Az Egyszerű Emberek (OEaNO) listáján jutott be a parlamentbe, majd szeptember végén ellenzéki képviselőként kinevezték a roma közösségek kormánybiztosává. Peter Pollákot kérdeztük. LAJOS P. JÁNOS Október elején nevezték ki kormánybiztosnak, hogyan értékeli a hivatalban eltöltött első heteit? Nem vártam ennyi adminisztratív akadályt, sokáig tartott, amíg a tartalmi kérdésekkel is el tudtam kezdeni foglalkozni. Működőképessé kellett tennünk a hivatalt. A munkatársak létszámát még nem sikerült növelni, de bízom benne, hogy ez hamarosan sikerül, mivel a roma reformmal kapcsolatos feladatok elvégzéséhez szükségünk van hozzáértő szakemberekre. Korábban dolgoztam a hivatal iglói irodájában, így ismertem az intézményt. Inkább arról volt szó, hogy a hivatal a kormányhivatal hatásköréből a belügyminisztériumhoz került, és az átadás volt hosszadalmas. Önállónak tartja a hivatalát, egyedül felel a rábízott területért, vagy pedig a döntő kérdésekben Robert Kaliňák belügyminiszter, esetleg Igor Matovičnak, az OEaNO elnökének a szava a meghatározó? Ismerni kell a hivatal hatáskörét: a kormány tanácsadó szerve vagyunk. Azzal, hogy a belügyminisztérium hatáskörébe tartozunk, a közveden felettes a belügyminiszter. A kérdésben említett két névhez: Robert Kaliňák a kormányoldalt képviseli, Igor Matovič és én az ellenzékhez tartozunk. Mielőtt elfogadtam, elfogadtuk volna ezt a pozíciót, részletesen megvitattuk a helyzetet. A roma reform szerzői, megalkotói mi hárman vagyunk, kiegészülve a belügyminisztérium államtitkárával, így a reformot érintő kérdésekben négyen döntünk, a hivatal vezetésével kapcsolatos kérdésekben viszont én vagyok a felelős. Természetesen a belügyminiszternek is van bizonyos beleszólása, hiszen az általa vezetett tárca hatáskörébe tartozunk. Ön egyben parlamenti, sőt ellenzéki parlamenti képviselő, nem okoz ez gondot? Én ebben nem látok problémát azon túlmenően, hogy nem könnyű ellátni mindkét feladatot párhuzamosan. Az elődeim példája azt mutatja, hogy kizárólag a kormánybiztosi pozícióból nem biztos, hogy sikerül bejutni a megfelelő helyekre. Az, hogy egyben parlamenti képviselő is vagyok, erősíti a kormánybiztos pozícióját is, könnyebben megnyílnak a szükséges ajtók. A kormánybiztos korábban legfeljebb csak egy tárca szekcióigazgatójához, legjobb esetben az államtitkárhoz jutott be. Én közvetlenül miniszterekkel tárgyalhatok. Szerintem ez komoly előny. Nem tartja szomorúnak, hogy így kell növelni a roma reformért felelős biztos súlyát? De, ez nagyon szomorú, azonban ez a realitás. Tudom, hogy ez a problematika megkövetelné a hivatal pozíciójának erősítését is, ha mi alkotnánk kormányt, megtennénk ezt, de sajnos most másik politikai erőnek van parlamenti többsége, nekik kellene feltenni ezt a kérdést. Újra ott tartunk, hogy kormány és ellenzék. Ön ellenzéki politikusként, illetve pártja, az OEaNO ellenzéki pártként hogyan tudja befolyásolni a 83 képviselővel rendelkező Smert? A roma reform egy elfogadott dokumentum, ami tartalmazza, hogy mit akarunk megvalósítani. Nem menet közben fogunk alkudozni arról, hogy mit kellene megcsinálni, már előre megegyeztünk. Csak ebben a témában állapodtunk meg, a többi kérdésben nem - ahogyan az látszik a parlamenti szavazásokon is. Néhány ellenzéki képviselő állítja, hogy a kormány része lettem, de ez nem igaz, a parlamenti felszólalásaim is igazolják, hogy ellenzéki képviselő vagyok, a kormány sok lépésével nem értek egyet. A két funkció azonban két fizetéssel is jár. Nem ezért tartja meg mindkettőt? Egyáltalán nem. A kormánybiztosi fizetést a roma közösségeket segítő projektek támogatására fordítom, csak a képviselői fizetést hagyom meg. Az első fizetésemet néhány nappal ezelőtt kaptam meg, napokon belül megtudhatja a közvélemény is, hogy kinek, mennyit adtam. Saját alapítványt szeretnék létrehozni, ez fog majd dönteni arról, hová menjen a pénz. Azt mondta, a Smerrel egy új koncepció, a roma reform megvalósításában egyeztek meg. Az utóbbi 20 évben már tucatnyi koncepció született a roma közösségek problémáinak megoldására. Miért kell egy újabb? Valóban, már sok koncepció született. Sajnos a megvalósításuk nem az elképzeléseknek megfelelően sikerült. A mi stratégiánk és a korábbiak közti különbséget elsősorban abban látom, hogy a korábbi stratégiák megalkotásában sohasem vettek részt azok a politikusok, akiknek vállalniuk kellett a felelősséget a megvalósításért. Az esetek többségében szinte mindig szakemberek, jobban mondva hivatalnokok alkották meg a stratégiát, és ezt az anyagot aztán különösebb érdeklődés nélkül elfogadta a kormány. Most a reform szerzői politikusok, akik konzultálnak szakemberekkel. Én szakértőnek is tartom magamat, nemcsak politikusnak, tehát a szakmai és a politikai síkot egyaránt képviselem. Ezt a reformot a politikusok nyíltan vállalták, ez a különbség. Nem állítom, hogy a korábbi stratégiák rosszak voltak. Sokat merítettünk is belőlük, a reformintézkedéseknek talán a fele nem új dolog. De éppen a szakemberek bírálják önöket a reform, a szegény családoknak járó egyes támogatások megkurtítása, megvonása miatt. Kérdés, hogy kik a bírálók. Ismerünk pozsonyi szakembereket, akik szívesen nevezik magukat szakembereknek, sokszor azonban nem is romák. Nem tapasztaltuk olyan roma szervezetek ellenállását, melyek reális, a roma telepeken szerzett tapasztalattal rendelkeznek. Könnyű Pozsonyból emberi jogi aktivistaként ismerni a roma problémát. Ha azonban nem rendelkezik valós tapasztalattal, nem tudja, hogyan működik a roma közösség, az megkérdőjelezi a bírálat jogosságát. Egyébként nem vonjuk meg a támogatásokat. A családi pótlékot sem csökkentik, ha nem küldik iskolába a gyerekeket? De igen, de mi ebben a rossz? Azt akarjuk, hogy minden gyerek iskolába járjon. Milyen más eszközöket használhatnánk arra, hogy a szociális rendszerből élő embereket arra motiváljuk, hogy a gyerekük iskolába járjon? Semmüyen más eszközünk nincs. Az önök dolga, hogy ilyet találjanak, ha nincs, létrehozzanak. Próbáljon mondani valamilyen eszközt. Sokan sokféleképpen próbálták már az elmúlt húsz évben elérni azt, hogy a gyerekek a rendszerben maradjanak, és iskoláik befejeztével helyt tudjanak állni a munkaerőpiacon. Eddig nem sikerült. Ha 22 éven át valamivel próbálkozunk, és nem sikerül, akkor mi rossz van abban, ha új intézkedésekkel próbálkozunk? Néhány támogatás szorosan kapcsolódik a gyerekhez, a szülő ezekkel visszaél, nem biztosítja, hogy a gyerek iskolába járjon. Mi rossz van abban, ha ezeket a támogatásokat nem a gyerek kapja, hanem például az iskola? Az államnak azonban biztosítania kell a minimális életszínvonalat az embereknek, nem hagyhatja éhen halni embereket. Igen, hadd mondjak valamit a minimális szinttel és a roma telepekkel kapcsolatban. Ezt mint egy roma telepen felnőtt roma mondom. Az egyik szélsőség az összes viskó lerombolása, a másik: házat építeni minden romának, aki ma viskóban él. Egyik sem helyes, valamilyen középutat kell találni, amely segít azoknak, akik maguk is igénylik a segítséget, akik betartanak valamilyen szabályokat. Ezek a szabályok nem túl szigorúak. Azt szeretném elérni a kollégáimmal együtt, hogy a roma telepeken lakó gyerekek iskolába járjanak, ne ártsanak saját családtagjaiknak, a társadalomnak, az államnak. Ezeket a feltételeket kell betartaniuk. Gyakran szerepelnek a médiában a romák által elkövetett szabálysértések. Ez nagyban befolyásolja a romákról kialakult képet, amely szerint a romák bűnözők, és a jogérvényesítés lehetősége velük szemben minimális. A szabálysértésért kiszabott bírságot nem lehet behajtani, mivel a szociális támogatás összegéből ez nem tehető meg. Vagyis Szlovákiában a szociális támogatásokból élők csoportja az egyetlen, amely jelenleg mentességet élvez a szabálysértések esetében. Mi azt szeretnénk, hogy őket is sújtsák ezek a bírságok, ha nincs pénzük, akkor dolgozzák le, alternatív büntetésként be szeretnénk vezetni a közmunkát. Szerintem ezzel nem ártunka romáknak. A jelenlegi és a korábbi koncepciók közti legnagyobb különbségnek azt tartja, hogy most politikusok állnak mögötte. Kívülről úgy tűnik, hogy a politikusok, legyen szó Kaliňákról vagy Mato- vičról, nem a romák érdekében akarják ezt a problémát megoldani, hanem a többség szemében szeretnének jó pontokat szerezni. Nem akarok senki nevében beszélni, de úgy vélem, hogy a felháborodott többségi társadalom is figyelmet érdemel. Meggyőződésem, hogy ha a többség nem lenne ilyen felháborodott, akkor a politikusok nem éreznék szükségét a probléma megoldásának. Az, hogy a feszültség jelenleg talán a legnagyobb az utóbbi 20 évben, azt eredményezte, hogy a politikusok egy része intenzívebben foglalkozik ezzel a témával. Bennünket mindkét oldal érdekel. Fontosnak tartom a többségi szempontból való megközelítést is. Nem tart attól, hogy ha a koncepciónak nem lesznek kézzelfogható eredményei, amelyekkel eldicsekedhetnek a többségi társadalom előtt, akkor a politikusok érdeklődése is lanyhulni fog a téma iránt, és ez a koncepció is papíron marad? Nem lehet kizárni ezt sem, ezért az a célunk, hogy a javaslatainkat beépítsük a szociális rendszerbe, a törvényekbe, vagyis nem projektszinten akaijuk megoldani ezt a problémát, ahogyan ezzel az utóbbi 20 évben próbálkoztunk. Ha az intézkedések túlnyomó többsége törvénybe kerül, akkor a megszüntetéshez legalább parlamenti többség kell. A koncepció egyik legnagyobb hibája talán az, hogy nem tudjuk, mibe fog kerülni. Az intézkedések jól mutathatnak a papíron, de ha nincs pénz a megvalósításra, akkor felesleges volt leírni. Honnan szereznek pénzt? Jogos a kérdés, tudom, hogy gond mind a hazai, mind a külföldi pénzforrások biztosítása. Ki kell használni minden külföldi támogatást. A kimutatások alapján már hatalmas pénzösszegeket fordítottak a roma probléma megoldására. Az eredményt ismerjük: több a roma telep, több az alacsony képzettségű ember, többen vannak lakás és munka nélkül, vagyis a probléma nagyobb. Akik a roma kérdéssel foglalkoznak, tudják, hogy ezek a pénzek sokszor nem jutottak el a romákhoz. Példa erre a 200 millió euró uniós támogatás az utóbbi években. Voltak roma projektként feltüntetett programok, de soknak nem volt hatása a romák életszínvonalára, nem javította életminőségüket. Roma projektként tüntetik fel például egy tér rendbehozatalát valamelyik községben, ahol ugyan járnak romák, de ugyanazon a településen a roma telepen nincs ivóvíz. Ezt a hozzáállást szeretnénk megváltoztatni. Már most készülünk a következő, 2014-2020- as uniós költségvetési időszakra, tudjuk, hogy mire akarjuk költeni a pénzt.
