Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-22 / 269. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 22. Iskola utca 19 Háromhetes külföldi szakgyakorlaton vettek részt a hidaskürti magán szakközépiskola diákjai Hidaskürtről Londonba A napi munka után London nevezetességeivel ismerkedtek a hidaskürti diákok (Fotó: HMSZ) Mindenki ismeri a tipi­kus angol épületeket, a nagy piros buszokat, a „nem is olyan nagy” Big Bent, a Temze ezer meg egy hídját és az angol fo­cit. Hallottunk, olvas­tunk róluk, láttuk a tévé­ben. Számunkra viszont megnyílt az egyedülálló lehetőség, hogy élőben is megcsodálhassuk Lon­don sokszínűségét. CSÓKA VERONIKA Iskolánk, a hidaskürti magán szakközépiskola a Leonardo­projekt keretében kilenc keres­kedelmi akadémiás diákjával megismertette a világ egyik leghíresebb városát, Londont. Kipróbálhatták angolnyelvtu­dásukat és szaktudásukat egy három héten át tartó, rendha­gyó szakgyakorlaton, melyet különböző londoni cégeknél végeztek. A diákokról néhány igazán vendégszerető család gondoskodott, akik szállást, ételt és italt biztosítottak. Az indulás egy verőfényes szeptemberi napra esett, kis csapatunk az iskolánk előtt gyülekezett. Londonba, helyi idő szerint, nyolc órakor érkez- tük, majd találkoztunk a szál­lást adó családokkal, megkap­tuk a szükséges információkat, és kissé megszeppenve, de mindenre kíváncsian és nyitot­tan elváltunk egymástól. Következő nap csapatunk a TWIN cég központjában újra találkozott, ahol a diákok meg­ismerkedtek a szakgyakorla­tukat biztosító cégekkel. Ez­után térképet vettek a kezük­be, és mindenki elindult a számára megjelölt helyszínre, hogy egy állásinteijú kereté­ben megmérettesse angoltu­A kassai Márai Sándor Ala­piskolában a közelmúltban egy borongós őszi délutánon pont­ban 13.30-kor türelmetlen vá­rakozás, mosolygós és egyben kíváncsi arckifejezésekkel ve­gyített készülődés vette kezde­tét az alsó tagozat folyosóin. Az alapiskola három osztálya a Yo­daka című japán bábelőadásra látogatott a napközis tanító né­nik kíséretében. A bábjáték öt éven felüliek számára készült, az előadás cseh nyelvű volt, japán betétdalokkal tarkítva. A főhőst egy fiatal ja­pán vendégszínésznő, Naoko Taniguchi alakította, aki kiváló tehetségével és lenyűgöző sze­mélyiségével nyerte meg a fiatal nézőközönséget. A történet kö­zéppontjában a japán szürke hé­ja, Yodaka áll, aki teljesen elha­gyatottnak, sőt magányosnak érzi magát a természet rideg vi­lágában. Úgy véli, már nincs he­lye, sem küldetése ezen a Föl­dön. Egyetlen célja és álma, hogy elérje a Napot, és fényes, villogó, ékes csülaggá váljon. dását. Tudjuk, hogy London nem egy kisváros, így volt, aki időben, volt, aki késéssel, volt, aki viszontagságosán, de vég­eredményben mindenki elérte a kitűzött célállomást. A nap végén újra összejöttünk, és mindenki beszámolt aznapi élményeiről. A következő na­pokban beindult a munka: némelyikük letelepedési enge­délyeket intézett, más tovább­képzési intézményben dolgo­zott, a lányok online rendelés­sel foglalkoztak, volt, aki szo­ciális munkákat végzett, sőt könyveléssel és kézbesítéssel is próbálkoztak. Munka után mindig összejöttünk azokkal, akik korábban végeztek, és sorra látogattuk a londoni ne­vezetességeket. Első utunk a Buckingham-palota parkosí­tott kergébe vezetett, ahol megbarátkoztunk a mókusok­A produkció vegyes emóció­kat váltott ki mindnyájunkból, sőt közös erővel fogalmazhat­tuk meg a természet és a szoci- áldarwinizmus egyik alaptör­vényét, mely az állatok vüágá­kal. Végigsétáltunk a Tower Bridge-en, a későbbiekben a London Bridge-en is. Az Oxford Streeten meglepődve láttuk, hogy szélesebb a járda, mint az út. Séta közben betértünk né­hány drága butikba „kirakat­vásárolni”. A Dockland ne­gyedben ijesztően görbültek a fejünk fölé a hatalmasabbnál hatalmasabb felhőkarcolók. A srácok szinte naponta megfor­dultak a Chelsey és az Arsenal stadionjainál. A város egyetlen csalódása talán a Big Ben volt, ami nem is olyan „big”, mint azt a képeslapok és a fotók mu­tatják. Ennek ellenére a gótikus stüusú építmény gyönyörű ko­ronája a Westminster-palotá- nak. Ami az embereket illeti, mindenki nagyon kedves és se­gítőkész volt, de azért megtar­tották a néhány lépés távolsá­got. Megkóstoltunk különböző ban örök igazság, a gyermekek fantáziájában viszont tanulsá­gosjelmondat: ,A természet vi­lágában az erősebb győz, a gyengébb elpusztul.” Albert Tímea angol kulináris csodákat is, ké­sőbb átköltöztünk a „mekibe”, majd folytattuk a „starbucks”- szal, és így teltek az angol min­dennapok ebben a nagy és füs­tös, ám annál csodálatosabb városban. Első két hetünk gyorsan el­szaladt, még csak meg sem for­dult a fejünkben, hogy haza­mennénk, viszont ahogy telt az idő, úgy kezdtek hiányozni az otthoni arcok és ízek. Azt hi­szem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy éppen annyira örültünk a hazaútnak is, mint amennyire az érkezés­nek. Öröm volt újra a megszo­kott, barátságos környezetbe visszatérni. Ezek után már csak az volt hátra, hogy a fejünkben rendszerezzük a látottakat, hogy minden itthoni érdeklő­dővel megoszthassuk a varázs­latos élményt. Rákóczi Szövetség Diákutaztatás egész évben A Rákóczi Szövetség diák- utazatási programjai keretében idén közel 7000 Kárpát-meden­cei középiskolás magyar diák utazhatott egy másik Kárpát­medencei országba. November 9-11. között 11. alkalommal került sor a Felvidéki Sétára, 140 magyarországi és felvidéki középiskolás részvételével. Az útvonal Borsit, Kassát, Bártfát és Bedért érintette. A program célja a felvidéki városok, ma­gyar vonatkozású kulturális és történelmi emlékhelyek felke­resése és megismertetése. Ezzel együtt kiemelt cél, hogy a Kár­pát-medencei ifjúsági szerveze­tek diákjai megismerjék egy­mást, és egy jó hangulatú hét­végét töltsenek el közösen. A18 résztvevő középiskolából 14 magyarországi és 4 felvidéki is­kola volt. Felvidéki résztvevő iskolák: Nagykaposi Gimnázi­um, Nagykaposi Magán Szak- középiskola, Kassai Márai Sán­dor Gimnázium, Tornaijai Gimnázium, (rsz) A POSTA HOZTA Yodaka, a szürke héja Yodakát Naoko Taniguchi keltette életre (Fotó: MSA) A POSTA HOZTA Rendhagyó osztályfőnöki Hogy az osztályfőnöki órák unalmasak lennének? Csakis a tanulók kötelességeiről, a rend­tartásról, a tanulmányi elő­menetel és magaviselet értéke­léséről szólnának? Nem csupán ezekről a dolgokról van szó. Az osztályfőnöki óra, főként, ha az rendhagyó, igazi szórako­zást, kikapcsolódást, kulturális élményt, feltöltődést hivatott adni. Egy ilyen szívhez és lélek­hez szóló ajándék órát kaptak iskolásaink a közelmúltban az eperjesi kultúrházban. Az Ifjú Szivek Táncszínház Tánciskola 2. című műsorára kaptak meghívást diákjaink és óvodásaink iskolánk megbízott igazgatónőjétől, Varga Denisá- tól. A gyerekeket szüleik, nagy- szüleik is elkísérhették, a kul- túrház megtelt várakozó zsi- bongással. A tánccsoport szín­vonalas, igényes, profi munkás­ságáról mindannyian hallhat­tunk már, izgatottan vártuk hát az előadást. Tanulóink szülei közt akadnak olyanok, akik gyermek- vagy ifjúkorukban szintén néptánccal, népdal­énekléssel foglalkoztak, esetleg foglalkoznak ma is, ők még na­gyobb lázban égtek, fürkészőn figyelték gyerekeik arcát elő­adás közben, vajon őket is megérinti-e az, amitől az ő szí­vük hevesebben dobog: az élő zene, a tánc, az ének varázsa. Örömmel tapasztalták ők is, és mi, tanítók is, hogy jó ödet volt rendhagyóvá tenni egy tanórát a gyermekeink és hoz­zátartozóik számára. Volt ne­vetés, őszinte ámulat, rácso- dálkozás, taps, minden, amivel kifejezhettük elismerésünket és hálánkat a fergeteges hangu­latért, amit az Ifjú Szivek - Hégli Dusán vezetésével - ho­zott el hozzánk Eperjesre. A táncosok különböző ma­gyarok lakta területekről szár­mazó táncokat gyűjtöttek össze és mutattak be lenyűgöző mó­don, humorral és könnyedség­gel. Közvetlen természetesség­gel szóltak az apró nézősereg­hez, néhány gyereket színpad­ra, táncba vittek. Elragadó volt, ahogy a hivatásos, felnőtt tán­cosok pillanatok alatt megtalál­ták a közös nyelvet a csetlő-bot- ló kis vendégszereplőkkel, s együtt táncoltak. Milyen egy­szerű megtalálni a közös hangot a közös értékekben, hagyomá­nyokban, táncban, zenében, énekben, versben, nevetés­ben!... Aki ott volt, tudja, akinek nem sikerült eljutnia, az a leg­közelebb adódó alkalommal megtapasztalhatja, milyen jó tud lenni egy szikrázó, vidám, kulturális értéket hozó osztály­főnöki óra hétfőn, tanítás után. Boros Erika A kovácspataki tréning résztvevői (Fotó: KSA Szakmai találkozó az együttműködés jegyében Kommunikációs tréning BESZÁMOLÓ A komáromi magyar Speciá­lis Alapiskola 20 pedagógusa szakmai tréningen vett részt az ősz elején Kovácspatakon. A képzés finanszírozására a Beth­len Gábor Alap „A magyar kul­túráért és oktatásért” pályázat­ból nyertek 150 000 Ft összegű támogatást. A képzés témája az erő- szakmentes kommunikáció, vagy ahogy manapság egyre gyakrabban nevezik, az együttműködő kommunikáció volt. A továbbképzés célja, hogy a képzésen részt vevő pe­dagógusok képesek legyenek az együttműködő kommuniká­ció szemléletmódját és eszkö­zeit elsajátítani és munkájuk során alkalmazni. Megtanulják kritizálás nélkül kifejezni nem­tetszésüket. Tudjanak empáti­ával reagálni akkor is, ha ver­bális támadás éri őket. Képesek legyenek a diákjaikat segítem és az érzéseik, szükségleteik kimondására ösztönözni. Az akció péntek délután és szombat délelőtt két neves, a témában jártas előadó segítsé­gével zajlott, csoportos foglal­kozásokkal egybekötve. Stredl Terézia pszichológus pénteken tartott foglalkozást azon sze­mélyes és társas kompetenci­áknak a fejlesztésére, amelyek segítségével eredményesebbé válhat a tanulókkal, a szülőkkel és a kollégákkal folytatott kom­munikáció. Szombat délután a tanárok konfliktusoldó techni­kákat sajátítottak el Herczeg István, a Tolma Baranta Klub vezetőjének segítségével. A tréning hasznos tapasztala­tokkal látta el a Speciális Alapis­kola dolgozóit, melyeket min­dennapi munkájuk során ügye­sen alkalmazhatnak. (V. N.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom