Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-22 / 269. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 22. Vélemény És háttér 7 Iráni segítséggel feltöltik fegyverraktáraikat, és kezdődik minden elölről Csak visszaadni bűn? Minden a már jól ismert forgatókönyvszerűit zajlott. Palesztin szélsőségesek hetek óta lőtték a Gázai övezetből Dél-Izraelt, végül a zsidó állam megunta a felháborító provokációkat, és egy hete lecsapott. MALINAK ISTVÁN Európától Ázsiáig ismét fellángolt az antiszemitizmus, izraeli agresszióról, a palesztinokkal szembeni népirtásról szónokolnak azok, akik a Ha- mász terrorista akciói alatt sunyin hallgattak. Mire az írás megjelenik, talán megköttetik a tűzszünet, de ne legyenek illúzióink, a régi forgatókönyv fog érvényesülni: csak addig lesz életben, amíg az iszlamista Hamász és a hozzá hasonló szervezetek iráni segítséggel fel nem töltik kiürült vagy megsemmisített fegyverraktáraikat. És kezdődik minden elölről. Vég nélkül lehetne ismételgetni a régóta ismert tanulságokat is, de néhány új elemre érdemes odafigyelni. A legfontosabb: Barack Obama rendkívül gyorsan reagált, s rögtön kiállt Izrael önvédelemhez való joga mellett. Csalódást okoztak a nemzetközi szervezetek, az ENSZ-tól kezdve a NATO- n át az EU-ig. E két utóbbi is felszólította a Hamászt a rakéta- támadások beszüntetésére, viszont Izraeltől azt követelték, hogy a válasza legyen arányos, kímélje a palesztin civilek életét. Ha Izrael nem ezt tenné, akkor most nem száz halott lenne a palesztin oldalon, hanem több ezer. Nincs az a katonai szakértő, aki meg tudná mondani, milyen az adekvát válasz, főleg azért, mert a Hamász és az Iszlám Dzsihád hagyományosan és szándékosan a sűrűn lakott negyedekbe telepíti katonai létesítményeit, parancsnokságát, fegyvereit. Hogy egy izraeli válaszcsapás esetén minél több legyen a polgári áldozat. Akkor ki gyilkolja a palesztin népet? Az ártatlan palesztinok szenvedései szörnyűek, a háborús veszteségek, sebek gyógyíthatatlanok, de a megoldásnak ott kellene kezdődnie, hogy megnevezzük a felelősöket. Az EU-tól elvárható lenne, hogy kilátásba helyezi a segélyek felfüggesztését, ha a szélsőséges szervezetek nem hagynak fel az Izrael elleni támadásokkal. Az unió ugyanis felháborítóan sok pénzzel támogatja a palesztinokat, és az 1-1,5 millió dél-izraelinek is szörnyű élete van az állandó fenyegetettség miatt. A legnagyobb csalódást Er- dogan török kormányfő okozta, primitív iszlamista szólamait a Hamász vagy a libanoni Hezbollah vezetői is megirigyelhetnék. Nemrégiben, amikor egy szíriai aknagránát áttévedt török területre és megölt négy embert, a török tüzérség azonnal keményen visszavágott. Izraelnek nincs erre joga? Erdogan a NATO-tól Patriot rakétarendszert kért a szíriai fenyegetés miatt, és meg is fogja kapni. Mindenki tudja, hogy Törökországnak erre nincs szüksége, az egész olcsó propaganda, az Aszad-rezsim nem akarja megtámadni. Tényleg tragikus tévedés lenne Ankarát felvenni az EU-ba. Nyilvánvaló a másik fő felelős is. A palesztinok eddig kis ható- távolságú, pontatlan, szinte házilag eszkábált rakétákkal lőtték Izraelt. Most először vetettek be nagy hatótávolságú, iráni gyártmányú Fadzsr-3 és Fadzsr-5-rakétákat, amelyek képesek elérni Tel-Avivot és Jeruzsálemet. A Stratfor biztonságpolitikai elemző cég szerint a konfliktus kiéleződése még október 23-án kezdődött, amikor Izrael megtámadta Szudánban a Jarmúk fegyvergyárat. Itt végzik az iráni rakéták összeszerelését. A Hamász akkor jött rá: Izrael tud arról, hogy ilyen rakétákat csempésztek Gázába, s ezek megsemmisítése a zsidó állam számára létkérdés. Ekkor döntött úgy a Hamász: mivel Izrael úgyis likvidálná a Fadzsrokat, inkább kilövi azokat Izraelre. Háled Mesál, a Hamász száműzetésben élővezetőjekije- lentette: Izraelt váratlanul és felkészületlenül érte fegyvereink ereje. Mi ez, ha nem annak beismerése, hogy ki kezdte és miért?- Figyelmeztettelek, hogy a Szemmelversz Egyetemen végeztem! (Peter Gosscmyi rajza) JEGYZET Orvosok a kórház előtt PÉTERFl SZONYA Az orvosok keddi figyelmeztető sztrájkja nem arról szólt, hogy beteg az egészségügy, holott ez volt a jelmondata. Bár a kórházak előtt összegyűlt dokik szakszervezeti vezetője kifogásolta, hogy az egészség- biztosítók nem térítik megfelelően a betegellátást, vagy azt, hogy idült gond a létszámhiány, emiatt jóval többet túlóráznak, mint azt a munka törvénykönyve engedi, de az orvosok legfőbb gondja a januártól esedékes béremelés elmaradása. Köztudott, hogyan állította falhoz az előző kormányt az orvosszakszervezet, milyen kényszerhelyzetben született a béremelésről szóló megegyezés, melynek első szakasza idén januárban, a második június- banvalósultmeg. Kár tagadni: annak árán, hogyakórházak mégjobban eladósodtak. Ami persze nem érdekli az orvosokat, nem érdekli őket, honnan teremti elő a tárca a béremeléshez szükséges további 37 mülióeurót. Önmagától adódik a kérdés: a béremelés óta mi változott az orvos-beteg viszonyában? Javult? Amagasabb fizetés hatására az (állami) kórházak orvosai több időt töltenek a betegekkel, gyakrabbannyitjákrá- juk a kórterem ajtaját, meg- hallgatjákpanaszaikat? Nem, délutánonként ugyanúgy kiürülnek az orvosi szobák- az ügyeletes, a tényleg gyakran túlórázó orvos kivételével -, a dokik többsége különféle magánrendelőben praktizál. Önként vállalttúlórában, olykor késő estig, hiszen az orvosok munkaidejét általában a magánbetegek szabják meg. Az előző kormánnyal kötött megállapodás, noha csupán szépségtapasz volt, etikai kérdésekkel is foglalkozott. Az orvosszakszervezet akkori elnöke ígéretet tett, hogy hamarosan elkészítik a szakma etikai kódexét. Ám Marián Kollár magánorvos lemondott tisztségéről, majd néhány hónapos hallgatás után a Szlovák Orvosi Kamara elnökévé választották. Azóta alig hallatj a hangj át, utódj ától nem követeli az etikai kódex kidolgozását, nem foglalkozik az állami orvosok bér- követeléseivel, az ellátásjaví- tásával, nem nyilatkozikaz egyre gyakoribb orvosi műhibák kapcsán. Akeddiöt perces figyelmeztető sztrájk nem zavarta meg a kórházak napirendjét, ám az orvosok azt mondják, januártól ez nem így lesz. Mert ha nem valósul mega béremelés harmadik szakasza, az alkalmazottak, orvosok, ápolónők megtagadják a túlórázást. Néhány elemző szerint meg lehetne szervezni a kórházak üzemelését a dolgozók többségének túlóráztatása nélkül is, de akkor meg hiányozni fog a túlórapénz. Forró lehet a január. KOMMENTAR A hazudozó MOLNÁR IVÁN Úgy tűnik, Robert Fico állapota egyre súlyosabb. Ám a diagnózis még bizonytalan, első ránézésre két betegség jöhet szóba: vagy súlyos emlékezetkiesésbenszenved, vagy megrögzött hazudozó. Bár a két betegség szövődményes változata sem zárható ki. A kassai acélmű vezetőjével folytatott, a vállalat eladásáról szóló keddi megbeszéléseit követően kijelentette, a mostani fejleményekért is Mikuláš Dzurinda kormánya a felelős. „A Dzurinda- kormány szó szerint elherdálta az állami vagyont, hihetedenül jó feltételeket biztosítva azoknak a külföldi cégeknek, amelyek az országba érkeztek. Ezek kihasználták a nekik nyújtott előnyöket, most pedig odébbállnak” - állítja Fico, az amerikai U.S. Steelre utalva, amely kassai üzemének eladásáról tárgyal. Ha mindezt olyan politikus mondaná, aki most csöppent bele a politikába, legfeljebb csóválhatnánk a fejünket tudatlanságán. Fico azonban már nyakig benne volt a politikában, amikor Vladimír Mečiar a kilencvenes években megvalósította a nemzeti tőkésosztályról szóló álmait. A Mečiar-kormány vadprivatizációjának eredményeként a kormánypártokhoz közeli emberek mélyen áron alul magánosítottak nagyvállalatokat. Akkor a Kelet-szlovákiai Vasműre Alexander Rezes vetett szemet, és a cég csaknem 10 százalékos, 1,5 milliárd szlovákkoronát érő tulajdonrészéhez 1994-ben 314 millió koronáért jutott hozzá. Áztán fokozatosan átvette az egész vállalatot, és a pénzkimentésekkel 1999-re a csőd szélére juttatta. Ekkor lépett színre az amerikai U. S. Steel, 60 millió dollárt fizetett a rendkívül rossz helyzetben lévő cégért, és átvállalta a bankokkal szembeni 325, valamint az állammal szembeni 15 millió dolláros tartozását is. Emellett vállalta, hogy tíz év alatt 700 millió dollárt fektet a cégbe, amit már 2006-ra teljesített. Persze, a U. S. Steel se szent, és mivel nem látunk bele a privatizáció részleteibe, azt sem állíthatjuk, hogy minden rendben volt. ADzurinda-kormány gyors lépésének köszönhetően azonban munkahelyek ezreit sikerült megmenteni. Ha valaki sáros az acélművel kapcsolatban, az Vladimír Mečiar és pártja, a HZDS holdudvarához tartozó vállalkozói réteg, amely elherdálta az olcsón megszerzett állami vagyont. Ficót ez olyannyira nem zavarta, hogy a 2006-os választások után Mečiart választotta egyik koalíciós partnerének, helyette pedig most Dzurindán veri el a port. Mi ez, ha nem súlyos emlékezetkiesés vagy megrögzött hazudozás? Persze van még egy lehetőség. Fico valószínűleg egész egyszerűen teljesen hülyének nézi a választókat, akik minden hazugságot bevesznek. A Smer népszerűségi mutatóit figyelve alighanem igaza is van. Rendkívüli őszinteség KOCUR LÁSZLÓ Rendkívüli ülés elmaradását rendkívüli ülések elmaradása követte - így lehetne összefoglalni az elmúlt két hét legzajosabb belpolitikai eseményeit. Múlt szerdán a kormánytöbbség nem szavazta meg az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülés programját az igazságügy helyzetéről, mire az ellenzék még nagyobb fába vágta a fej széjét, magát Tomáš Borec minisztert próbálta meg leváltani. Kétszer is nekifutottak, de se hétfőn, se kedden nem jöttek el a smeresek, így az ülés a rendkívül kevés képviselő miatt elmaradt. Az ellenzéknek igaza van, a szlovákiai igazságszolgáltatás valóban katasztrofális állapotban van, és ajóisten mentsen meg bárkit attól, hogy rászoruljon erre a struktúrára, mert jól alighajárhat. Az ellenzékazonban téved abban, hogy ehhez Tomáš Borecnekbármiköze van. Egyrésztmégcsakbőféléve van ott, másrészt csak ott van, és nem úgy fest, hogy irányítana bármit is. Az állampolgárok legnagyobb bánatára az igazságügy már csak ilyen hektikus terület, egymást érik az igazságügyi miniszterek eltávolítását célzó rendkívüli ülések. 2009-ben Viera Petríkovát, 2008-ban Štefan Harabint próbálta megleváltani a jelenlegihez hasonló összetételű ellenzék. Az ülést indítványozó SDKÚ, KDH és a Híd a smeres obstrukció kapcsán a mečiarizmus visszatéréséről beszélt, a magát új többségnek gondoló Dániel Lipšicmeg akkora hévvel nyilatkozta, hogy az ülés ilyetén szabotálása alkotmányellenes, hogy közben még arról is megfeledkezett, nem is oly rég maga is minisztere volt egy koalíciónak, amely megtette ugyanezt. Pavol Paška házelnöknek az ellenzékbejárásimorálját firtató megjegyzése éppúgy méltatlan volt pozíciójához, mint a kormányfő indulatos kuplerájozása. Az ülés meghiúsítása igazából a Smer valódi természetéről árulkodik, igaz, sok újat nem mond, csupán azok számára bírhat eligazító jelleggel, akik azon töprengtek a kormányváltás után, új Ficót látunk-e. Az, ahogyan a Smer hozzáállt egy legitim ellenzéki törekvéshez - melynekmég megvalósulása esetén is borítékolható a végkimenetele 83 kormánypárti képviselővel-, egyértelműen megadj a a választ a bizonytalankodóknak.
