Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-20 / 267. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 20. Vélemény és háttér 5 A szocializmus elvbarátai hallgatnak, a progresszív jobb emlékeket idézget, a fiatalok közömbösek Fiatalok novembere A bársonyos forradalom évfordulója ezúttal is rámutatott arra, mennyire megosztott a szlovákiai társadalom az 1989-es események értelmezésében és értékelésében. TOKÁR GÉZA Ki-ki habitusának megfelelően emlékezett: Robert Fico figyelmen kívül hagyta az ünnepet és dolgozott, a jobboldali pártok identitásukat próbálták megerősíteni, a fiatal radikálisok pedig a legszebb novemberi hagyományok jegyében az utcán tüntettek. Mind a három réteg - a jobb- és baloldal, meg az „új” erők - eltérően értelmezte az üzenetet. Azért, mert nem is alakulhatott ki egységes nézőpont ebben a kérdésben a mélyen megosztott társadalomban. Ivan Gašparovič államfő szombaton kivételesen éleslátó nyilatkozatot tett, amikor kijelentette, fájlalja, hogy egyre kevesebben vesznek részt a novemberi megemlékezéseken. Igaza van. A bársonyos forradalmat nem tanítják és nem magyarázzák megfelelően, az új generáció nem érti, mi miért történt, nincs is tisztában azzal, miként viszonyuljon az 1989-es történésekhez, elveszni látszik az események jelentősége. A novemberi eseményeket leginkább azok értékelik, akiknek személyesen is pozitív élményeik kötődnek a kommunista rendszer bukásához, megélték a közhangulat megváltozását és komoly közösségi élményben volt részük a szervezkedés, a tüntetések, a felszabadult hangulat révén. Ez az, amit ma egy átlagosan tájékozott fiatal már nem ért meg, így nem mond neki az évforduló semmit, azon túl, hogy 1989-ben „véget ért a kommunizmus”. E sorok írójának például alig vannak személyes emlékei a bársonyos forradalomról: ötévesen kicipelték egy estébe hajló tüntetésre abban a községben, ahol született, a rendezvény közben pedig nagyon unatkozott. Később tapasztalta, hogy Gorbacsov arcképe lekerült az óvoda faláról. A nála fiaA radikálisok - ironikus helyzet - az 1989-ben kivíyott jogokkal élve kurtítanák az akkor kivívott jogokat. talabbaknak még ennyi emlékük sincs novemberről, az iskolai történelemórákon - ha egyáltalán foglalkoznak vele - az év végén esik pár mondat az eseményekről. Mindent egybevetve az évforduló apropóján három réteg álláspontja különül el: a rendszerváltás vesztesei és a szocializmus elvbarátai hallgatnak, a progresszív jobb az emlékeket idézi fel, a fiatalok pedig vagy közömbösek, vagy tüntetnek: méghozzá azért, mert teljesen mást képzelnek demokrácia alatt. Nem a kommunista rendszernél akarnak jobbat, hanem azt a rosszul működő államot formálnák át, amellyel naponta találkoznak és frusztrálja őket. Viszonyítási alap híján azt tapasztalják, hogy nem működnek jól a dolgok Szlovákiában. Eközben pedig a radikálisok - ironikus helyzet - az 1989-ben kivívott jogokkal élve idéznének elő olyan állapotot, ami a bársonyos forradalomban kivívott jogokat kurtítaná meg. A helyzet idővel csak romlani fog: a rendszerváltás veteránjai elfogynak, eltűnnek, marad az új generáció. Hacsak valaki nem talál ki valamit arra, miként közvetítse húsz év után végre közérthető módon a novemberi üzenetet. Mindent összevetve az állam valószínűleg inkább keres a dohányosokon Dohányosok - az államkassza feltöltői HORBULÁK ZSOLT Rájár a rúd a dohányosokra. A cigaretta egyre drágul, és fogynak a helyek, ahol hódolhatnak a szenvedélyüknek. A kormány- többség valószínűleg megszavazza, hogy a plázák kávéházaiban is tüos legyen rágyújtani. A dohányzás elleni harc amennyire egészségügyi kérdés, legalább annyira anyagi is. Abban mindenki egyetért, hogy határozottan káros az egészségre és fokozatosan vissza kell szorítani, de hogy ennek müyen legyen további üteme és mely típusú vendéglátóhelyeket érintsen, megoszlanak a vélemények. Mint minden dohányzást érintő szigorítás idején, a legnagyobb ellenállást a szórakozóhelyek, italkimérések tulajdonosai fejtik ki. Állításuk szerint vendégeik 70-80%-a dohányos, és korlátozás esetén túlnyomó részüket elveszítenék. Más a helyzet az állam oldaláról nézve. Hiába szökik az égbe a cigaretta ára, a dohányáruk jövedéki adójából származó bevételek stabilak, mi több, nőnek. 2011-ben a dohánykereskedelemből a költségvetés közel 623 és fél milliót kasszírozott. Összehasonlításképpen, az egészségügyi minisztérium idei büdzséje 2 milliárd 434 millió euró, és az összes tavalyi egészségügyi kiadások mértéke 5 milliárd 359millió euróttettki. Haa vendéglő- és bártulajdonosok véleményéből kiindulva azt is figyelembe vesszük, hogy a dohányosok hedonista életmódjuknak köszönhetően az alkohol, a sör és a bor 2 milliárd eurós jövedéki adóját, plusz az áfa nagy részét is fizetik, bizony nagyban járulnak hozzá a közös közteherviseléshez. Végül meg kell említeni, hogy újabb, egyelőre nehezen igazolható kutatások alapján a dohányosok valójában jótékony hatással vannak a nyugdíjrendszerre, mivel korai halálukkal csökkentik annak hiányát. A miniszter asszony állítása szerint persze ezelőtt még évente 165-232 millióval megterheli az egészségügyet betegségeik kezelése, és a kiadások máshol is lecsapódnak. A dohányzás okozta betegségek a munkaadóknak is komoly terheketjelentenek, de a családok számára is pénzben nem kifejezhető problémákat okoznak. A szórakozóhelyek tulajdonosai azt állítják, ha további szigorítás lesz, sokan bezárhatnak. Ez szintén komoly adó- és járulékkiesést jelentene. Mindent összevetve tehát az állam valószínűleg inkább keres a dohányosokon. A költségvetés számára a dohányosok aranytojást tojó tyúkok, legyenek bármilyen negatív hatással saját egészségükre és másokéra. KOMMENTÁR Bomlásnak indulva NAGYANDRÁS Alig telt el fél év a Smer kormányzásából, és az ellenzék egy része Tomáš Borec személyében megtalálta az első minisztert, aki megérett a leváltásra. Az igazságügyi miniszter ellen benyújtott bizalmatlansági indítványnakpersze fikarcnyi esélye sincs az egyszínű kormánytöbbség ellenében, de ami feltűnő: még ebben az egyszerűnek tűnő témában sem sikerült rendezni az ellenzéki sorokat. A jól bejáratott, évek óta működő hármas koalíció, azaz az SDKÚ, a KDH és a Híd hiába próbál platformba tömörülni és egységesnek tűnni, észre kellene vennie, hogy ereje már nemarégi,ésaz ellenzék irányítása is szép lassan kicsúszott a kezéből. Szinte minden pártról szépen leszakadoznak az elégedetlenek, folyamatos bomlásban vannak, és egyelőre egyáltalán nem látszik az alagút végéna fény, sőt néha úgy tűnik, az irány sem egyértelmű. AzSDKÚ-banújrafellángoltakabelharcok, szinte napontaszületnekúj frakciók, smár aligkövethető, ki kivel van a párton belül. Bár Mikuláš Dzurinda szinte minden pozíciójáról lemondott, továbbra is meghatározó szereplője minden belharcnak, s talán még élvezi is, annak ellenére, hogy látványosan gyengíti vele a mindenkori elnököt. A KDH az elmúlt fél évben elveszítette két emblematikus fiatal politikusát, és JaroslavProcházka is önjáró lett. Ennek tökéletes példája, hogy a múlt héten meglebegtette, akár elfogadná a köztársaságielnök-jelöltséget is, ha a többi ellenzéki párt be- állna mögé. Tette ezt úgy, hogy közben saját pártjának már van jelöltje, Pavol Hrušovský. Egyelőre Bugárék sem képesek nyitni, sem az eddigi MKP-s szavazókirányába, sem aszlovákszavazókfelé. Apáit eddigi szlovákpolitikusai nem hoztákmeg a Hídnaka szükséges támogatást, de a magyar térfélen semjutott előre egy tapodtat sem. A lemorzsolódás érezhető itt is, bár az eddigi távozók inkább a második vonalhoz tartoztak. Ám ahhoz, hogy a Híd az elkövetkező két választás soránjól szerepeljen, valami igazán újjal illene előállnia, mert Bugár Béla neve 2016-ra már rég nem lesz elég a parlamenti küszöb átlépéséhez. Közben a legnagyobb támogatással rendelkező, amorf, Egyszerű Emberekremeküljátssza a populista párt szerepét, egyszerre van ellenzékben és támogatja a kormány „racionális” lépéseit. BorecleváltásakapcsánMatoviéelőrejelezte, ók ebben a cirkuszban nem vesznek részt, mert az igazságszolgáltatás problémáiért bőven felelősek ajelenlegi ellenzéki pártok vezetői is, a gondok egy része az ő kormányzásuk idején született, és ebben valóban van némi igazság. Az egyetlen vigasz Matoviéékkal kapcsolatban az lehet, hogy Aloj z Hlina kiválásával náluk is elindult a bomlás. Ám a kormány továbbra is sziklaszilárdan áll ahelyén. FIGYELŐ Interneten is bombázzák Izraelt Kormányhonlapok elleni kibertámadások millióit kellett kivédenie Izraelnek a gázai övezeti hadművelet kezdete óta - írta a Daily Star című libanoni újság az izraeli pénzügyminisztert idézve. A miniszter, akinek hatáskörébe tartozik az internetbiztonság felügyelete is, „példátlan támadásnak” nevezte a hackerakciót. Izrael 44 millió kibertámadást hárított el, amelyek a kormány weboldalái ellen irányultak. Minden támadás meghiúsult, egyet kivéve, egy weboldal hat-hét percig nem működött - állítja a kormány. Az Anonymous hackercsoport korábban közölte: megindította az Oplsrael elnevezésű kampányt, válaszul a zsidó állam fenyegetéseire, miszerint elvág minden távközlési kapcsolatot a Gázai övezettel. A csoport 650 izraeli weboldal listáját közölte, amelyeket állítása szerint megrongáltak vagy meg- hackeltek. (MTI) Erdély nem prioritás Az észak-erdélyi autópálya építése attól függ, mekkora összeget tud kialkudni Románia az unió 2014-2020-as költségvetéséből - mondta Victor Ponta kormányfő. Hozzátette: az állami költségvetésből csak kisebb összegeket utalhatnak ki részmunkákra, elsőbbséget élvez az Arad- Bukarest és az észak-déli autópálya. (kolozsvári rádió) A kínai szoci kezdeti szakasza Kína továbbra is a szocializmus kezdeti szakaszában van - hangoztatta Hszi Csin- ping, a kommunista párt új főtitkára. A kongresszuson arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártnak közeli kapcsolatot kell fenntartania az emberekkel, fel kell lépni a korrupció, az erkölcsi torzulások ellen, és további erőfeszítésekre van szükség a „kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus” fejlesztéséhez. (MTI)