Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-15 / 264. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 15. Kultúra 9 Tagadhatatlan: egy nemzedéknek az Alkonyat-folyam jelenti majd a mozihoz való kötődést A vámpírmítosz vége - és kezdete Emmett (Kellan Lutz) és Bella (Kristen Stewart) erőpróbája (Fotó: Bontonfilm) Jó vég. Feszes, izgalmas, tele feszültséggel. Egy percre se oldódik és en­ged fel. Nem lazít, nem hagyja, hogy elkalan­dozzon a figyelem. TALLÓS1 BÉLA Az Alkonyat - Hajnalhasa­dás II. része beszippant, és megtartja az érdeklődést. A trendi vámpírműfajban az Al- konyat-széria megteremtett egy remek alapot - s ezzel az új résszel elvitte a csúcsra. Érzel­gős és naiv ugyan, hatást akar kelteni, ahol csak lehet, ám ez­zel együtt jó mozizást kínál. A sztori megint nem a leglé­nyegesebb. A hivatalos szinop­szis szerint „Bella (Kristen Ste­wart) miután életet adott lá­nyának, új képességek birtoká­ban, vámpírként tér magához. Beteljesedett, amire mindig is vágyott: vámpírként élhet Ed­ward oldalán. A boldogságukat azonban hamarosan megzavar­ja a Voltunk tanácsa, akik azt ál­lítják, a Cullenek vétettek a vámpírtörvények ellen. A Vol­tunk csak a kínálkozó alkalom­ra vártak, hogy örökre leszá­molhassanak a Cullenekkel. Edward Jacobbai (Taylor Laut- ner) az oldalán szövetségeseket gyűjt, hogy együtt küzdjenek meg a Voltunkkal a mindent el­döntő, utolsó nagy csatában.” Eddig is úgy tűnt, az új rész megnézése után még inkább így vélem, nem a történet az, ami­ért több mint másfél ezer rajon­gó sátorozott Los Angelesben, a vámpírsorozat befejező epizód­jának premierjét várva. Nem csak a sztori alakulásáért (az nem kínál annyira lenyűgöző fordulatokat és csodálatos új­donságokat) érkeztek a világ minden pontjáról a bemutató helyszínére, s tódulnak majd a mozikba a rajongók, hanem a mítoszért, amit ez a film megte­remtett. S amit nem lehet el­venni, nyomtalanul kitörölni az emlékezetből: egy nemzedék­nek az Alkonyat-folyam jelenti majd a mozihoz való kötődését. S ehhez hozzá tartozik a fősze­replők - Kristen Stewart, Robert Pattinson és Taylor Lautner - iránti rajongás. S ha eddig nem is beszéltek róla annyit, ebben a részben igencsak „kidomboro­dik” az Emmett Cullent alakító Kellan Lutz is. Sőt, a film végén megjelenik egy újabb figura: a félig ember, félig vámpír fiú - őrá még csak vár a hírnév. (Rá és a Cullen kislányra akár újabb szériát lehet írni.) A film misztikájának domi­náns része az idegen távoliság érzetét keltő rejtélyes környe­zet, a hatalmasságában meg­mutatott borús-zöld erdőren­geteg. Ebben is tudott újítani az új rész: a vámpírtábor a leszá­molásra havas tájba vonul át. A mindent tisztára mosó fehér­ség a végtelenség, a határtalan erő érzetét kelti, ezáltal a kör­nyezet megsokszorozza a csata monumentalitását. Most is, akárcsak az előző részekben, a hangeffektusok és a zene erőteljesen megemeli a mozit. Hol a lágy, hol a tombo­ló ritmusok égetik bele a néző tudatába a látványt, a vásznon zajló eseményeket, aminek nagy részét az összecsapás, a viaskodás akrobatikája tölt ki. De olyan koreográfiával, olyan vizuális megoldásokkal, olyan technikai szinten, hogy le a ka­lappal. Van kérdés és történés, ami nyitott és lezáratlan ma­rad, de az összbenyomás kel­lemes meglepetést szerez. S csak hozzátesz a meglepetés­hez a Bella által kimondott üzenet, amelyből azt vonhat­juk le, hogy az idegenséghez a megismerés szándéka a leg­jobb hozzáállás. VÁLASZOL Laár András a L' art pour ľ art Társulat tagja Tényleg Piroska a farkas? Igen. Mindenki azt hitte, hogy Piroska és a far­kas két külön­böző mesealak. Dolák-Saly Róbert kiderítette, hogy itt tel­jesen másról van szó. Előadói estünkön egy diavetítés során kiderül az igazság. Piroska a farkas. Ittazidő, hogyeztmin- denki megtudja. Mi minden lesz még a L' art pour ľ art előadásán? Már a cím is elárulja, hogy nem mindennapi szórakozás várja azokat, akik megtekintik a hazai abszurd tótumfaktu- mainak 14. színházi estjét. Ez azért is igaz, mert ha valaki tényleg mindennap meg sze­retné nézni a műsorunkat, valószínűleg csalódna, hiszen nem mindennap mutatjuk be. Lennének napok, amikor afa- natikusabb rajongók hiába keresnék előadásunkat, he­lyette vagy egy másik műsort találnának, vagy üres színpa­dot, ha egyáltalán nyitva len­ne az intézmény. Ezért java­soljuk, hogy aki teheti, inkább az előre megadott napokon lá­togassa estünket. Szuperlatí- vuszok és egekbe magasztalás helyett-bár indokoltak lenné­nek szerényen megemlítjük, hogy énekel a darabban egy te­hén, akit a mezőn felejtettek, előkerülnek a legendás osztály - főnöki óra tanulóinak szülei, és végre együtt szerepelnek a színpadon a már-már vi­lághírűnek számító Besenyő család tagjai, sok-sok év után először. A társulat jó szokásá­hoz híven csak újdonsággal szolgál ezen az estjén is. Új da­lok, új vetítések, új jelenetek a megszokott, toronymagas színvonalon. Csaléteknek pe­dig álljon itt egy kifejezés a da­rabból: trafik. Ha valakit ez a szó nem annyira vonz, annak eláruljuk, hogy nincs is benne az előadásban. Ha valaki pedig csak emiatt jönne el annak majd külön elmondjuk, ha ra­gaszkodik hozzá. Mindenkit szeretettel vár Piroska, a far­kas, valamintaTársulattagjai megannyi szerepben, például a bádogember, ágyává oroszlán, a madárijesztő és Dorothy páncéljába, szőrébe, kabátjá­ba ésbőrébebújva. Hol és mikor? Révkomárom, művelődési központ, holnap, 19óra. (kp) Nevét az Eszkimó asszony fázik tette ismertté Elhunyt Xantus János ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Súlyos betegség következtében 59 éves korá­ban kedden elhunyt Xantus Já­nos Balázs Béla-díjas filmren­dező. Neve először Gazdag Gyula 1971-es filmjének stáb­listáján tűnt fel, ekkor még szí­nészi minőségben. Később fő­iskolai tanárával, Makk Kár­ollyal dolgozott: a Galgóczi Er­zsébet műve alapján forgatott, nagy visszhangot kiváltott Egymásra nézve című film se­gédrendezője volt. Nevét igazából első nagyjá­tékfilmje, az Eszkimó asszony fázik című dráma tette ismertté. A film hatalmas közönségsiker lett, egyrészt szabados párbe­szédei miatt, másrész, mert a kor jeles lengyel férfiszínésze, Boguslaw Linda és az akkor so­kat foglalkoztatott Lukács An­dor játszotta a férfi főszerepe­ket. Ám igazi revelációval a női főszerepet alakító Méhes Mari­etta hatott, aki szőke bombázó­ként, mint az akkori alternatív zenei élet egyik fontos egyéni­sége tömegeket vonzott a mozi­ba. Nagy siker volt még az 1988-ban készített Rocktérítő című filmje, amelyben szintén az alternatív zenei világ - élén Pajor Tamással, a Neurotic együttes énekesével - kapott fő­szerepet. Későbbi alkotásai kö­zül az ismertebbek közé tarto­zik A Morei fiú, a Szoba kilátás­sal és az Etetés című kisjáték­film, továbbá a Se kép, se hang című kísérleti film. (tébé) Xantus János 59 éves volt (Képarchívum) PENGE A füttyögő méhecske furcsa akcentusa Gubcsi Lajos neve mostan­ság gyakran szerepelt a mé­diában: Gubcsi a Magyar Művészetért Díj kuratóriu­mának elnöke, mely többek közt kitüntette Grendel La­jost vagy Tőzsér Árpádot, de posztumusz még Márait, Weörest, Hamvast és Wass Albertet is. Gubcsi művei szerzői kiadások, díszkiadá­sokra emlékeztető kiszere­lésben látnak napvilágot. De milyen író, költő maga Gubcsi? Sajnos, a művészi kvalitások nem mindig páro­sulnak nemes vagy annak tartott erkölcsi kvalitásokkal. Gubcsi a hazafias vagy köz­életi lektűrnek nevezhető moralizáló szöveggenerálást műveli dilettáns szinten: szövegei nemesnek szánt tar­talmuk ellenére önkéntele­nül komikumba fulladnak, paródiának hatnak. Amit művel, irodalomnak kevés, paródiának viszont emyesz- tően sok. Legényregény című, prózát és verset kom­Csehy Zoltán kritikai rovata bináló opusza erre jó példa. A csak komoly erőfeszítés árán végigolvasható szöveg egy Lél nevű fiú pszichoszexuális fejlődését mutatja be, noha nem vagyok benne biztos, hogy a szerző ennek szánta. Alighanem Gubcsi egy igaz magyar férfiasságeszmény bűvöletében írta a könyvet. A fiatal, táltostitkokra fogé­kony Lél „suta” a nőkkel, ugyanakkor ellenállhatatlan, nem ritka, hogy pucér lányt talál az ágyában, hogy magá­ra rántja egy-egy szexéhes csitri vagy épp tapasztaltabb férjes asszony, de ő az igaz szerelmet keresi, s mind­eközben olykor terapeuta­ként maga a Jóisten is eltársa­log vele. Az erotikus megfo­galmazásokat Gubcsi dilet­táns szójátékai és terméket­len humora tovább triviali- zálja: „Lél mindig tudta, hogy mellpárti. Tagja lett ugyan az MSZMP-nek is, de alapvető­en mellpárti maradt.” És sze­gény Lélt folyton gyötri a sors, hiszen: „Ha valaki hu- szonegy-huszonkét éves és egyetemista, aligha kerüli el, hogy nője legyen”. De: „Semmi értelme az egésznek. B...unk vagy tévét nézünk minden este.” Egy rockze­nész neje „éppen Léiben vélte felfedezni feltáratlan járatai­nak bátor vájárát. Aknászát is, azt is mondhatnánk, mert olyan erejű robbantásokra ösztönözte új barátját, ami­lyenekre a hagyományos munkához szokott vájárok nem vállalkoznának. Lél nem szerette ezt a robbantgatást, beérte volna csendes fúrás­sal, megfontolt haladással...” Ez a macsóhumor végigvonul a könyv egészén, és követi Lélt a házasságig, válásig stb. Lél mindig az a fickó marad, aki „határozottan szórta szét a szélben férfiúi spóráit, hogy biztos lehetett benne, a por virágra talál”. Hát, ilyen nagy beporzásoknak a regénye ez a mű. Egyszer aztán, mikor „Lél engedélyt kapott az egyórás kollégiumi szexre”, gyerek lett belőle: „újévi, malter- gyártású, porfödte gyerek”. Áz abortusz fel se merül, hi­szen: „Magyar ember nem csibész. Eszükbejutott ugyan a vágy négy-ötévnyi szabad­ságra, egyszer talán nyaralás­ra, valaha majd egy bulira, sőt, akár moziba is mehetné­nek egyszer... de az nem ju­tott eszükbe, hogy elvegyék valakinek az épp most születő reménységét.” A kötet versei talán még a hol pongyola, stílustalan, hol betegesen túlstilizált próza­szövegeknél is csapnivalób­bak. És itt nem csak a hol tel­jesen szentimentális, hol közéleti zsánerpoézis csap­dáira gondolok, hanem a gondolatzavarok sokaságára vagy a komikumba átcsapó disszonanciákra. Néhány példa: „Méhecske füttyög ki­csit furcsa akcentussal.” Nem elég, hogy fütyül, de a fütty­nek még akcentusa is van. „Úgy érzem hellódból, hajad balzsamából, lépted dalla­mából / Úgy látom szemed sugarából, léted ébredésé­ből, öled vágyából / Tested összes hajlatából, hogy itt vagy megint.” Hát, elég sok impulzus kellett ahhoz, hogy eljussunk ehhez a con­Gubcsi Lajos /égé wy regé wy Páros villanások egy e/revlfordulón cettónak nem éppen sikeres konklúzióhoz. „Csak a sír­ban tudtam meg a hírhozó vakondtól, hogy rég mással mentél el.” No comment. „Kórószáraz a virág, mit a kezedbe adok / Én sem tud­tam, hogy ilyen kicsikére lohadok.” Hát, eza költészet a nagy, sorozatos felherge- lődés után valóban nagyon kicsikére lohadt, gyakorlati­lag nem is látszik. (Gubcsi Lajos, Legényre­gény. Páros villanások egy ezredfordulón, Budapest, 2011). Értékelés: •OOOOOOOOO

Next

/
Oldalképek
Tartalom