Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-14 / 263. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 14. Vélemény és háttér 7 Az állam az olcsóbb technológiai eljárásért annyit fizetett, mint a drágábbért Az igazi szerencsétlenség A súlyos balesetek után mindig arról tudunk meg egy kicsivel többet ebben az országban, hogy mi az igazi szerencsétlenség. Ilyen volt az autópálya- híd leomlása is, mely során négyen meghaltak, tizenegyen megsérültek. MARIÁN LEŠKO Egyelőre két változatot hallottunk arról, miért olyan tartó- szerkezeti technológiát használtak, ami ilyen magas hidak esetében nem szokványos. Az elsőt Ján Figeí volt közlekedési miniszter tárta a nyilvánosság elé. Szerinte az építési tervdokumentációban világosan az szerepelt, hogy emelős tartó- szerkezetet kell használni, amely a híd pillérjeihez támaszkodik. Ezt tartalmazza a kivitelezési szerződés is. Az építkezési cégnek tehát kötelessége lett volna ezt a szerkezetet használni, mert bár drágább, de biztonságosabb. A cég mégis rögzített tartószerkezetet használt, amely a földhöz támaszkodik. A változtatás oka, hogy ez utóbbi olcsóbb. Mindebből az következik, hogy Figeí verziója szerint olyan államban élünk, ahol az Állami Autópálya-építő Társaság és a közlekedési minisztérium vagy kimondottan engedélyezte, vagy csendben jóváhagyta, hogy a drágább, de biztonságosabb eljárás helyett az olcsóbbat használják, hogy a különbséget „valaki” zsebre vágja. A másik változat Ján Počiatek jelenlegi miniszteré. Szerinte a tervdokumentációban nem szerepelt világosan, hogy milyen tartószerkezetet kell használni - egyszer tolós szerkezet szerepelt, másszor meg emelős, sőt rögzített is. Amikor a kivitelező eligazítást kért ez ügyben az autópálya-építő társaságtól, az világosan leszögezte, hogy emelős tartószerkezetre van szükség. Počiatek szerint „a befekteAz alapvető szerencsétlenség az, hogy nem olyan államban élünk, amilyen működésére az adóinkat összerakjuk. tési igazgató, Viktória Chomo- vá, akinek aláírása a dokumentumon szerepel, ez ügyben tévedett”. Merthogy - mondja Počiatek - a cég választhatott a rögzített és az emelős szerkezet között. Viszont tudjuk, valójában az ár úgy volt megállapítva, mintha a drágább technológiai eljárást használná. Tehát mindebből az következik, hogy Počiatek verziója szerint olyan államban élünk, ahol egy állami intézmény és a minisztérium intézkedései káoszt teremtenek, ahol mindent lehet és minden rendben van - még az is, hogy az állam az olcsóbb technológiai eljárásért annyit fizet, mint a drágábbért. Függetlenül attól, hogy Figeí vagy Počiatek változata igaz-e, az biztos, hogy nem olyan államban élünk, amilyen működésére az adóinkat összerakjuk. Ez az alapvető szerencsétlenség, amiből a többi katasztrófa következik. A szerző a Trend című hetilap politikai kommentátora JEGYZET Humoristák VERES ISTVÁN Ivan Gašparovič nem hal, mégis az ő fejétől bűzlik már egy ideje egész Szlovákia. Pedig az emberek szeretik az olyan elnököket, akik nem csak malmoznak a hüvelykujjukkal öt éven keresztül, mondván, hogy legyen békesség és mindenki szeresse egymást. Mert hát ugye az elnököt nemcsak azért választják, hogy legyen, aki fujarázzon a hazánkba érkező II. Erzsébet brit királynőnek, hanem azért is, hogy próbáljon meg egyfajta garanciát biztosítani erre az egész alkotmányos, parlamentáris rendszerre, amelyben a napjainkat tengetjük. Tehetné ezt például úgy, hogyfogjamagát és észreveszi, mekkora gond, ha nincs az országnak főügyésze, és kinevez egyet, mondjuk azt, akit tavaly megválasztott a parlament. Mert ki kell neveznie, ez kötelessége. Mivel a vonatkozójogszabályokat nem analfabétáknak írták, ezért nem írták bele, meddig köteles kinevezni a megválasztott főügyészt az elnök. Ebből a mi drága elnökünk azt szűrte le, hogy ha ó két év múlva, elnökségének utolsó napján nevezi ki a főügyészt, az úgy is rendben van. Él tehát nem létezőjogával, és nem csinál semmit. Közben mégő nevezi analfabétának azt az újságíró- nőt, aki fel mer neki tenni egy ezzel kapcsolatos kérdést. Van valami gond ezzel az egész köztársasági elnökséggel. Olyan ez, mint a királyság intézménye. Van egy királyunk (vagy elnökünk), aki ugyan túl sok mindent nem csinál, de ő az ország feje, és ezért tisztelni kell őt. Nem azért, mert ügyes, okos, vagy szimpatikus, hanem mert ő az ország feje. Ez viszont nagyon kevés, mert mindenkiből lehet elnök, ha megfelelő politikai támogatást szerez magának, vagy ha egy váratlan politikai helyzet következtében egy nálánál sokkal rosszabb jelölttel jut be a második körbe, ahogyan Gašparovič Mečiarral 2004-ben. Az ilyen elnökökre viszont sokkal rosszabb sors vár, mint az átlagos politikai hullákra. Mert míg utóbbiakat csak simán elfelejti a nép, az alkalmatlan elnökök köznevetség tárgyává lesznek. Gašparovič már sok ilyen helyzetet produkált, és az emberek hálásak neki, mert szeretik, ha elszórakoztatják őket. Ugyanez érvényes Václav Klaus cseh államfőre is, akin százezrek röhögtek, amikor Chilében élő adásban ellopott egy tollat, vagy amikor nemrég egy férfi játék pisztollyal követett el merényletet ellene. Szegény Schmitt Pált meg inkább ne is emlegessük. Humoristák. Csak sajnos amit csinálnak, az már egy ideje nem vicces. KOMMENTÁR Alkotmánybírák pillanata NAGY IVÁN ZSOLT Ellentétes az alaptörvénnyel, ha megtiltják, hogy a hajléktalanok közterületen éljenek, mondta lti tegnap a magyar Alkotmánybíróság. Ritka döntések egyike ez, amikor az alkotmánybírák ellentmondanak a kétharmados parlamenti többségnek. Ez azonban egyelőre kevés annak kimondására, hogy ismét van demokratikus ellensúly. A keddi nap egyik szép pillanata volt az alkotmánybírósági határozat ismertetése, bár meg is fordíthatjuk a dolgot: röhejes lett volna, ha ezt a rendelkezést szó nélkül átengedik. Röhejes, de azért túlságosan nem meglepő, a kormányzó hatalom az elmúlt két és fél évben nemcsak ellehetetleníteni, súlytalanná tenni igyekezett az Alkotmánybíróságot, hanem a biztonság kedvéért fel is töltötte olyanokkal, akikről valahogy nem az jut eszébe az embernek, hogy kitör belőlük a demokrata ellenálló. Pedig, ha valamikor, akkor most szükség lenne ilyesmire. A véletlen hozta így talán - és ha igen, akkor milyen jól tette -, de szintén kedden jelent meg az Origó hírportálon Sólyom László volt államfő, az Alkotmánybíróság egykori elnökének esszéje pont ebben a témában: jogállamiságról, alkotmányosságról, alkotmánybírákról. „Két nagy próba áll az Alkotmánybíróság előtt, két ügy, amelyben vizsgálnia kell az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe felvett részletszabályok ellentmondását az Alaptörvénnyel. Az egyik ügy már az Alkotmánybíróság előtt van: az átmeneti rendelkezések vizsgálata az ombudsman kezdeményezésére. A másik rendelkezést pedig a napokban hozta meg az Országgyűlés: ez az általános választójog korlátozása az átmeneti rendelkezésekben azokra, akik regisztráltatják magukat” - írja a volt államfő. Majd hozzáteszi: „Ezek a döntések az Alkotmánybíróság saját jövőjét és az alkotmányosság jövőjét is eldöntik Magyarországon.” És valóban itt tartunk. Az első kérdés kifejtésére itt nincs tér. Utóbbira sem sok, de azért meg kell próbálni. A parlament ugyanis azt fogadta el (és írta alkotmányba), hogy a választás előtt minden szavazónak el kell mennie (esetleg interneten, a szintén személyesen aktiválható ügyfélkapun) bejelentkezni. Innen pedig nagyrészt sejthető, hogy ez nem más, mint egy műveltségi cenzus, egyben gyakorlatilag a szavazók jelentős részének kizárása. Az ügy tehát kulcsfontosságú a következő választás szempontjából - ha a magyar realitásokból indulunk ki: a választás tisztasága múlik ezen. Ezért lett ez mérföldkő az Alkotmánybíróság életében. Addig is, amíg ez kiderül, annyit azért jegyezzünk meg: megtiltani a hajléktalanoknak, hogy közterületen éljenek, eleve idiotizmus, az erről szóló törvény pedig megfelelően illusztrálja a magyar közállapotokat. A tiltásról kimondatott, hogy alkotmányellenes. Az ostobaság sajnos nem az. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Hol marad a magyar Kassa? A kassai városvezetés úgy akarja Európa kulturális fővárosává tenni jövőre a települést, hogy annak történelméről egy szót sem szól. Még azt is elfelejtette közölni, hogy a város szülötte, Márai Sándor magyar volt. Fotókiállítás nyílt Brüsszelben, az Európai Parlament épületében, „Košice 2013, Európa kulturális fővárosa” címmel. A tárlatnak az a célja, hogy bemutassa, hogyan készült fel a felvidéki város a rangos programsorozatra. A kassai városvezetés azonban különös módját választotta a program összeállításának. Úgy csinál, mintha Kassának nem lenne múltja, hagyománya, kulturális öröksége. A történelmet egyszerűen figyelmen kívül hagyja, helyette az egész « programot multikulti háttérbe ágyazza. Avantgárd színházi előadás, fényjáték, az acélgyártás fontossága az iparban szerepel a programban. Igaz, hogy a város nagy szülöttjéről, Márai Sándorról sok szó esik majd a rendezvényeken, csak éppen elfelejtették közölni az írófejedelem nemzetiségét. Mint ahogy arról sem esik szó, hogy itt van eltemetve II. Rákóczi Ferenc. Marek Maďarič kulturális miniszter ismertetőjében az infrastruktúra fejlesztéséről beszélt, mely hosszú távú befektetés a jelenlegi gazdasági krízisben. Az angol és szlovák nyelven kiadott programfüzet is azt sugallja: a magyar turistákkal nem különösebben számolnak. Miskolc ugyan testvér- városa Kassának, a júniusban tartott programismertetőre a magyar város képviselőit mégsem hívták meg. (Heti Válasz)- Asszony! Neked meghalt a fodrászod7??
