Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-13 / 262. szám, kedd

14 KÖNYV FOCITIPP ■ 2012. NOVEMBER 13. www.ujszo.com Öntelt, durcás, de mindig őszinte S vitathatatlanul kiváló futballista Ez ő, Zlatan Ibrahimovic. Zlatan Ibrahimovic ► Születési idő: 1981.10. 03 ► Születési hely: Malmö ► Állampolgárság: svéd ► Pályafutás (bajnokik/gólok): 1999-2001 Malmö FF ......40/16 2001-2004 Ajax...............74/35 2004-2006 Juventus ......70/23 2006-2009 Inter .............88/57 2009- 2010 Barcelona .....29/16 2010- 2012 AC Milan ......61/42 2012­Paris SG ........9/10 F Válogatott meccsek/gólok: 84/35 lJ * Jf önéletrajzi könyv / \ g remekül indul: JL \ í,mJ Pép Guardiola és Zlatan vitájával. A csatár nem érti, „mi a pokolnak fizetett ki érte ennyi pénzt” a Barca, ha utána az edző háttérbe akarja szorítani a já­tékát (avagy egy Ferrarit úgy akar vezetni, mintha egy Fiat lenne). Már az első oldalakon kiderül, hogy a hangnemet tökéletesen sikerült eltalálni. (A fordítás is rendben van, bár néhol nagyon nyakatekert lett - holott pl. az idegenben lőtt több gól szabá­lyát viszonylag könnyen el le­het magyarázni -, és egyszer szerepel benne a nem létező „gátugrás” versenyszám.) Természetesen nem maga Ibrahimovic írta a köny­vet (szavait David La­gercrantz adja közre), de a mondatfiízés, a történetmesélés, a szóhasználat telje­sen hiteles - sok­szor indulatos (csúnya sza­vaknak sincs híján), sokszor ön­teltnek tűnő, néha viszont szív­szorító. Ibrahimovic történetét olvashatjuk úgy, mint egy saját ké­pességeivel túlságosan is tisztában lévő futballista ömlengését önnön góljairól (a fontos gólok részlete­sen le vannak írva), kiegészítve a legrázósabb szituációk elbeszélésé­vel (veszekedések, verekedések és egyéb erődemonstrációk csapat­társakkal, edzőkkel, újságírókkal, akárkikkel). Ezek alapján Zlatan nem lesz szimpatikus, mindenki­nek beszólogat, nem sűrűn isme­ri el a hibáit, s azt hiszi, kivételes futballtudása a bunkóságra is fel­jogosítja. * * * De Zlatan életrajzának van egy másik üzenete is: egy zűrös kö­rülmények között élő külvárosi fiú (aki a szó minden értelmében kilóg a sorból) eljuthat a világhírig, ha hisz a tehetségében, és eltökél­ten küzd a céljaiért. Az Ibrahimovic család minden volt, csak nem rendezett - elvált szülők, alkoholista apa, ideggyen­ge anya, féltestvérek sora a maguk saját kis balhéival... Mindehhez ráadásként egy kemény környék, ahol egy bevándorló gyereke csak­is saját magára számíthat. Zlatan hamar megtanulja, soha nem lát­hatják gyengének. Kemény és menő. Ez a könyv két leggyakoribb jelzője, ilyen akar len­ni Zlatan már kiskorától. Presztízs- kérdést csinál belőle, hogy minden konfliktusból ő kerüljön ki győz­tesen, üvöltözik, verekszik, a többi gyerek szülei petícióban kérik a kizárását a kölyökcsapatból. Zlatan apja sehol sincs, hogy fia mellé áll­jon, az edző azonban összetépi az aláírásokkal teli papírt. * * * Bármilyen keménynek mutatja is magát Ibrahimovic, az olvasónak ,Ez vagyok én, &«,;» Zlatan Ibrahimovic” az az érzése, igazából még most sem nőtt fel. Megindító olvasni, milyen boldog, amikor az apja egyszer csak mégis megjelenik a lelátón („Életem egyik legjobb órája volt. Végre azt éreztem, hogy van apám.”), s fel sem merül benne (azóta sem!), hogy esedeg Ibrahimovic papa hirtelen támadt érdeklődését az is kiválthatta, hogy kezdett nyilvánvalóvá válni, Zlatan átkozottul sok pénzt keres­het a futballal. Keres is, s nem csak magának. A Malmö 85 millió svéd koronát kap érte az Ajaxtól, de nem szervez búcsúmeccset a rekordösszegért elkelő csatárának - szolgálataiért egy kristálylabdát adnak át neki az irodában. Ibra ekkor jogosan érzi magát megbántva - azon vi­szont már csak nevetni lehet, hogy Amszterdamba érkezve az első napon kétségbeesetten telefonál haza: „Egyedül vagyok, magányos és éhes. Valaki igazán idejöhetne.” * * * A pályán kőkemény, rettenthe­tetlen, de amikor - már Olaszor­szágban - a kisfia súlyos gyomor- bántalmakkal kórházba kerül, megfutamodik: „Pánikba estem, nem bírtam azt a szagot, és visz- szamentem a hotelbe. Szinte biz­tos, hogy egész éjjel az Xboxon játszottam.” Nem vagyok büszke erre, teszi még hozzá Ibrahimovic, a könyvben egyébként szokatlan önkritikával. A nagy gólok és nagy keményke­dések (beszólások a szövetségi kapi­tány Lagerbäcknek, Guardiolának, összetűzések edzéseken) ugyanis részletes leírást kapnak, a kelle­metlen (esedeg meghunyászko- dásként is értékelhető) történések viszont csak egy-egy mondatot, pl. „Lagerbäckkel kibékültünk”. A kényes témákat pedig Zlatan egyszerűen ignorálja. Amikor el­hagyja az Intert, lekezelően kije­lenti, az Inter nem fog mostanában BL-t nyerni - arról, hogy a követ­kező szezonban mégis az Interé lett a legrangosabb kupatrófea, már nincs egy szó sem a könyv­ben. Ahogy a svéd-dán 2—2-ről sem, amivel a 2004-es Eb-n kiej­tették az olaszokat. Mintha azon az Európa-bajnokságon a svédek csak két csoportmeccset játszottak volna - egyébként mind a kettőt hosszasan taglalja. if. if. if. Zlatan sokszor úgy viselkedik, mint egy gyerek, durcás, lobba­nékony, ha baj van (üres a hűtő Amszterdamban), mindig valaki máshoz fordul megoldásért, vi­szont fantasztikus futballista, és a története sokakat inspirálhat. Például a gyerekeket, akik nem kapják meg a figyelmet a család­juktól, akiket ki akarnak tenni a helyi csapatból, akik nem találják a helyüket, és keresik a kitörési lehe­tőséget. Már csak ezért is jó, hogy megszületett ez a könyv. Bőd Titanilla (David Lagercrantz: Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic. Fordította: Szöl- lősi Adrienne. Könyvmolyképző Ki­adó, Szeged, 2012, 358 oldal) Zlatan Ibrahimovic és élettársa, a 42 éves Helena Segen

Next

/
Oldalképek
Tartalom